Exposure XM5 integrált sztereó erősítő teszt

2017. szeptember 12., kedd, 18:45

Exposure audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Exposure hifi Exposure erősítő erősítő teszt hifi teszt Exposure XM Series sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt Exposure erősítő teszt Exposure hifi teszt

Hordoznak valami nehezen megfogalmazható bájt a helytakarékos hifi erősítők, különös tekintettel az angol gyártói háttérrel rendelkezőkre. Épp ilyen elektronika képességeit fedi fel mai írásunk.

Határozottan visszafogott

Kártyapaklitól a hűtőszekrény nagyságúig lehetne skálázni azoknak az erősítőknek a méretét, amiket eddig kipróbáltunk. Az Exposure XM5 a szokatlanul kompakt, de még nem szemtelenül kicsi kategóriát képviseli. Termékcsaládja nemrég került forgalomba, cikkünk szereplőjén kívül phono modul, elő- és végfok található benne. Hivatalosan meg nem erősített információk szerint pedig high end fejhallgató erősítő is érkezni fog, ami magyarázatot ad az XM5 úgymond füles mentes kialakítására.

Az XM5 kb. feleakkora helyet igényel, mint egy hagyományos erősítő, miközben más adottságai (a specifikációja és felszereltsége alapján) mégsem kompromisszumosak. Az Exposure angol gyártó, ezért nem is meglepő, hogy egészen halovány vonalat húz az esztétikai visszafogottság és az anyagminőség közé. A készülék kerül minden giccset és bonyodalmat. Előlapján találunk egy ki/bekapcsoló, továbbá két forrásválasztó gombot és egy motorosan vezérelt, mechanikus potmétert. Különc módon a csupa kisbetűvel írt, művészies hatású embléma jobb felső sarkába került az állapotjelző LED.

Extrák és használat

Az Exposure XM5 mindössze integrált sztereó erősítőként funkcionál. Ma, mikor kezdjük megszokni, hogy a lakásajtót is kulcs helyett okostelefonnal nyithatjuk, elsőre különösnek tűnhet ez a szinte bántóan egyszerű, funkcionális dizájn. Parányi mérete mellett szolgáltatásainak felhozatala lényegre törő, nem áraszt el minket olyan bőségzavarral, mint egyes cégek apró, szinte már diplomásra művelt ékszer elektronikái. Mert nem ez a fő célja, hanem pusztán annyi, hogy láncszemként befűződhessen zenehallgatásra optimalizált szentélyünkbe.

A dobozban található egy infravörös távvezérlő, egy tápkábel és egy CD. Utóbbit nem tanácsos elhagyni, ugyanis azon található a számítógépünket fogadó D/A konverter meghajtó programja, amely cikkünk írásakor még nem volt letölthető a gyártói honlapról. A széthajtogatható felhasználói kézikönyv (piros pont a környezettudatosságért) figyelmezteti olvasóját, hogy az optimális teljesítmény eléréséhez kb. 48 órányi bejáratás szükséges (ezt sikerült is teljesítenünk). Emellett azt is megemlítik, hogy a komolyabb szeánszok előtt tanácsos a bekapcsolás után kb. 20 percig kivárni, míg az elektronika átmelegszik.

A hátlapot szépen kihasználták, hogy néhány jól olvasható felirat és csatlakozó még a túlzsúfoltság látszata nélkül elférjen rajta. A jobb felső sarokban található összesen öt digitális bemenet. Az USB-re azonnal rá is csatlakoztattuk számítógépünket, a BNC-s koaxiális bemenet viszont okozott némi nehézséget, az ehhez szükséges adaptert ugyanis nekünk kellett beszerezni. A DAC teszteléséhez Arcam UDP-411 médiajátszót használtunk, melynek analóg RCA és koaxiális kábelen továbbítottuk jelét az XM5 felé.

Három bemenet (közülük egy lemezjátszó fogadására szolgál) és egy előerősített, ún. PRE-OUT kimenet (amelyez illeszthető végerősítő vagy aktív mélyláda) található a DAC alatti analóg szekcióban. A hagyományos tápaljzat előtt még banándugó kompatibilis kimenettel is farkasszemet néztünk, kis fejvakarással, utóbbi ugyanis csak banándugót fogad, szorítófejet nem tartalmaz. Talán így akarja sugallni az Exposure, hogy ők az igényesen szerelt és nem a csupaszított vezetékek hívei?

Fogtuk hát az alig több, mint ötkilós erősítőt és behelyeztük készülékállványunkba, az Arcam médiajátszó mellé, mindkét eszközt IsoTek EVO3 Sirius szűrővel és Premier tápkábellel ellátva. Revel Concerta2 F35 hangsugárzókat társítottunk hozzá, melyek vizuálisan nagy falatnak tűnhetnek, azonos basszus és középfrekvenciás hangszórókészletük, ill. 2,5-utas keresztváltójuk által viszont mégsem igényelnek oroszlán elektronikát.

Napokon keresztül zenélt szerkesztőségünkben az Exposure alapjaira húzott rendszer és semmilyen műszaki rendellenességet nem tapasztaltunk. Eleinte voltak kételyeink a melegedést illetően, elvégre a komolyabb erősítők esetében csak a hűtőborda foglal akkora helyet, mint maga az XM5. A fedelet lekapva meglepetten láttuk, hogy a hatalmas toroid trafón (amely készülékházának csaknem felét elfoglalja) kívül mindössze két, egymás fölé helyezett NYÁK található, melyeken a puffer kondenzátorokon és jelszint vezérlő komponenseken kívül semmilyen hűtő vagy kábel nem törte meg a látványt. Maga a házfal felelt a hő leadásáért, kb. félórányi használatot követően máris alaposan átmelegedett, de sosem vált aggasztóan forróvá. Az egyetlen dolog, amit egyesek hiányolhatnak, az előlapi LED elsötétítésének lehetősége. A potméter és a forrásjelző füzér fénye sötétben, szemben ülve alaposan megriogatta retinánkat, persze, mondhatnánk, hogy a hifit hallgatni kell, és nem nézni.

Meghallgatás

Amit mindenek előtt leszögeznénk, hogy az XM5-re nem érdemes mikro hifi komponensként tekinteni. Nem hálószobai erősítőnek készült, a benne lévő, 60 W/csatorna teljesítmény 8 Ohm esetén érvényes, tehát akár közepes méretű szobákban is az átlagfelhasználók értelmezése szerint bőven elegendő, bútorzengető hangnyomásszint kifejtésére képes. Ahhoz, hogy szinte a hallgató arcába csapódjanak a feltámadó hanghullámok, hogy mindent elmosson a hangélmény, valamelyik nagyobb testvérére (egycsatornás végerősítőket is készít az Exposure) lenne szükség, de ettől még egy kis vagy közepes méretű helyiségben bőven elég kell, hogy legyen, amit az XM5 nyújt.

A hangerőnél persze lényegesen fontosabb, hogy amit lejátszottunk, milyen minőségben szólalt meg. Az erősítő nem tagadta meg származását, és ha nem vétek így általánosítani, kijelenthetjük, hogy angolos (kissé finomkodó) hangot nyújtott, kiegészítve egy kicsit a saját magából eredő melegséggel és extra dinamikával. Manu Katché erőteljes dobszólóit hallva bátran kiugró részletek kerültek elénk, különösen a pergő és cindob mellé társult gyorsaság és hirtelenség érzet. Ha támadni kellett, nem félt energiát szolgáltatni az XM5, a basszusokat sem találtuk kevésnek, tehát finomkodó hang alatt egyáltalán nem kell diétás, vérszegény karakterre gondolni. Emellett viszont az is igaz, hogy a felső frekvenciákban mindig kerülte a nyersességet, harsányságot.

A DAC sem akarta mesterkéltebbé, hűvösebbé tenni az élményt. A médiajátszó digitális és analóg kimenete között váltogatva nagyon nehéz lett volna eldönteni, hogy melyik jobb. A forráseszközről érkező, analóg jel feszesebb dinamikát produkált, míg a koaxiális bemeneten érkező hang szebb vízszintes tagolást eredményezett, de ezeket csak nagyon csekély eltérésként hallottuk meg. Erre alapozva bíztató alap lehet az XM5 azoknak, akik nem óhajtanak külön DAC vásárlásával vesződni.

Sokat hallgatott hangszeres számok (pl. Yuya Wang koncertfelvételek, Chris Botti bostoni, Cassandra Wilson - Another Country c. albuma) alatt kiderült, hogy az Exposure nem félt muzikális és magával ragadó lenni. Érzelmességét folyamatosan keverte egyfajta derűvel és lendülettel, inkább a zene sodró természetére, és nem a tér, ill. téren belüli részletek megragadására törekedett. Ezzel egyfelől olyan hangot hozott létre, ami egy pillanatra sem vált fárasztóvá. Másfelől az audiofil minőségben rögzített zenék szellősségét, mélységábrázolását nem vette annyira komolyan, hozzátesszük, ebben az árkategóriában más erősítők sem szokták olyan óvatosan rendezgetni a távolra eső részleteket.

Végszó

Az Exposure XM5 a (távvezérlőjét leszámítva) kényelem és exkluzivitás fogalmait elsősorban zenei reprodukciójában akarja szerepeltetni. Kivitele műszer jellegűen egyszerű és funkcionális, elsődleges fizikai előnye, hogy készülékháza az átlagnál számottevően kisebb. Hosszú távon is élvezetes előadásmódjába nem lehet belekötni, amennyiben elfogadjuk a tényt, hogy a rendelkezésre álló 60 W ugyan nem alábecsülendő, de még nem a koncert jellegű hangnyomásszint elérésére szolgál. Kellemes zenehallgatásra készült, ráköthetünk fél tucat más forráseszközt (pl. játékkonzolt vagy médialejátszót), de azokkal nem derül ki az átlagosnál magasabb ár oka, lényege. Az élvezeti érték akkor jelenik meg ugyanis, amikor ténylegesen audiofil minőségű, nagyfelbontású, finom effektusokat és részleteket tartalmazó zenét indítunk el, ilyenkor a kis doboz nagy élményekkel gazdagít.

1 2

Következő oldal >