Exposure 3010s2 CD-lejátszó és integrált sztereó erősítő teszt

Harmadik fokozat

2012. augusztus 17., péntek, 11:45

Exposure 3010 3010s2 hifi CD lejátszó erősítő sztereó

Nemrég sikerült megismerkednünk az angol Exposure 1010-es CD-játszó/erősítő párosával, ami kategóriájában nagyon jól teljesített, egyedül a kivitel terén mutatott néhány hiányosságot. Most megnézzük, hogy kínálatuk legnagyobbjai, a 3010s2 szériája mivel nyújt többet kisöccsénél.

A 3010s2 esetében mindkét komponens darabára közel fél millió forint, tehát a szemünket már nem csukhatjuk be a kritikusabb pillanatokban. Ez már a felsőkategória teteje, és ha nagyon akarjuk, akkor tekinthetjük a high-end előszobájának is. A külső tekintetében elsőre nem látunk változást, és másodikra sem nagyon, hiszen ebben az esetben is elfelejtették az előlapon közölni, hogy milyen típusról is van szó.

A CD-lejátszó mechanika baloldalra került a bekapcsológomb közelébe, a régimódi kikapcsolható kijelző is változatlan maradt, ahogyan az alatta található funkciógombok is. Belülre dual mono PCM1704 24 bites DAC-ot helyeztek el, a nagyméretű toroid trafó pedig külön tekercselést kapott a mechanika és audio szekció számára. Speciálisan optimalizált audio áramköröket használtak a diszkrét kimeneti fokozat több szakaszában, az alacsony jitter érdekében nagy stabilitású kristály referencia órajelet alkalmaztak a futómű áramellátásánál és az audio fázisban is. A magas minőségű kétoldalú PCB-nek (Printed Circuit Board) pedig a zajszűrésnél van fontos szerepe. Mindezt egy alumínium házba pakolták, amelynek húzott az előlapja, ezek együttesen elvezetik a rezonanciát, a kóbor elektromos mezőket pedig rendreutasítják. Hátul az analóg RCA mellett digitális koax és optikai kimeneteket találunk, az aranyozást nem spórolták le sehol, és a hálózati kábel is cserélhető.

Az erősítő már hozott némi változást, ugyanis az előlap alsó része kapott egy kis mélyedést, a bemenetválasztó gombok helyett pedig egy tárcsát találunk, amit a hangerőszabályzó mellé helyeztek el. Nekem az előző megoldás sem okozott problémát, de tény, hogy az már egy kicsit régimódi volt. Hangszínszabályzókat nem találunk, az Exposure ugyanis bízik a jól eltalált gyári beállításban és abban, hogy csak megfeleően kevert és jó minőségű felvételeket hallgatunk majd. A húzott előlap és alumínium ház itt már 110 wattot rejteget 8 ohmon, viszont a frekvenciatartomány a szabvány 20 Hz-20 kHz. Hat vonalbemenet áll a rendelkezésünkre, amelyek MC vagy MM modullal bővíthetőek, ráadásul egy előerősítő kimenetet is kapunk pluszban. A hangsugárzó terminálok továbbra is süllyesztettek, erről a hagyományról nem mondtak le, ahogy arról sem, hogy nincs készenléti (standby) állapot, tehát beüzemelésnél a hangsugárzónk továbbra is kap egy indító löketet. A gyors bipoláris tranzisztoros végfok dinamikus és élénk teljesítményt kínál, a kondenzátorok kiváló minőségűek, a rövid jelutak egyedülálló hangolást kaptak, a Cascode áramkörök pedig biztosítják a jobb áramellátást. Az erősítő szimpla, míg a lejátszó rendszertávvezérlőt kapott, megjelenésükben ugyan finoman fogalmazva sem találtunk semmi extrát, de a feladatukat ellátták.

Az Exposure 3010s2 páros nem tekinthető újnak, de az, hogy nem nyúltak hozzá a megjelenése óta, valamint az, hogy a konkurencia is csak jókat mond róla, jelenthet valamit. Bejáratva kerültek hozzánk, így csak a bemelegítésre kellett kis időt szánnunk, majd jöhetett a hallgatózás. Először Van Halen 1984 albumának HDCD verzióját helyeztük a lejátszóba, ami zeneileg kiemelkedő, a felvétel minőségével viszont vannak problémák, hiszen az egész magasba húz. Jelen esetben továbbra is megmaradt ez a kiemelés, de az Exposure olyan dinamikával és életkedvvel támasztotta alá az egészet, hogy a lemezt élvezettel hallgattuk végig. Már ekkor feltűnt, hogy a hangerővel csínján kell bánni, ugyanis az erősítő olyan tartalékokkal rendelkezik, ami bárkinek a becsületére válna, mindezek mellett halkan is bődületesen szól.

Tori Amos jött ezután, és az előadása az eddig ismerteknél is bensőségesebbre sikeredett. A művésznőnek nagyon fontosak a dalszövegek, ebből adódóan a kiejtés is, viszont hajlításból és díszítésből is jut bőséggel. Ebben az esetben egy olyan megoldást kaptunk a brit párostól, amit alkalmazhatnának páran rajtuk kívül is. Minden egyes nyelvcsettintést és szóvéget tisztán, érthetően lehetett hallani, mellette viszont a hangszerek, valamint ezek együttes összképe végtelenül zenei volt.

Az Exposure fő erőssége az, hogy megmutat ugyan minden apró részletet, de nem ezekre fekteti a hangsúlyt, hanem az előadásra. Egy picit mélytónusú a hangképe elsőre, de aztán rájövünk, hogy a megfelelő szó inkább a természetesség- ugyanis a természet szép, de korántsem ragyogó, maximum, ha a Napba nézünk. A 3010-esek rendkívül erőteljes hanggal bírnak, de egyáltalán nem erőből zenélnek. Nagyon határozott jellemük van, pozitív értelemben vett nyugalmukból semmivel sem lehet őket kizökkenteni. Tulajdonképpen minden stílusú zenét kipróbáltunk velük, és egyformán kimagaslóan teljesítettek. Jellemüknek köszönhetően lényegtelen, hogy álló vagy állványos dobozt kötünk hozzájuk, hiszen meghajt bármit, még a sztatikusokkal sem akadhat problémája. Kábelekből a levegősebbeket ajánljuk, ezért egy Nordost vagy Van den Hul remek választás lehet interkonnektként, vagy akár hangfalkábelnek is. Az Exposure ugyanis tipikus brit, tehát nem hűvös, mint a skandinávok, nem csillog, mint a japánok és nem erősködik, mint az amerikaiak, hanem tisztán, érthetően muzsikál, némi édeskés és meleg tónussal. A néhány hónapja tesztelt Yamaha S2000 páros közel ugyanennyibe kerül, de a két típus egymásnak szöges ellentéte. A Yamahák hivalkodnak, villognak, lehengerelnek, az Exposure viszont leültet és azt mondja: szórakozzunk, élvezzük a zenét! Hallgass rajtam bármit, a hangerő is mindegy nekem, én azon leszek, hogy jól érezd magad! Idővel rájövünk, hogy az Exposure sem csak ígérget, hanem mindent be is bizonyít.

A 3010s2 egyenes továbbfejlesztése a nemrég megismert 1010 készülékeknek, de a nívót lényegesen feljebb emelték. Nem volt porhintés, hogy kategóriájában az Expusure nagyot alkotott, valóban így van. A stílusok között nem válogat, ereje hatalmas, de nem tolakodó, zeneisége pedig vitathatatlan. Azon kívül, hogy szívből ajánljuk, mást nem is szeretnénk hozzáfűzni!

1 2

Következő oldal >