Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Exposure 2510 integrált sztereó erősítő teszt
2020. február 27., csütörtök, 15:05
Exposure audio hifi erősítő teszt hifi erősítő sztereó erősítő Exposure erősítő Exposure hifi hifi teszt erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Exposure erősítő teszt
Az angol Exposure termékeivel pontosan nyolc éve kerültünk közelebbi kapcsolatba, két integrált sztereó erősítő és CD-játszó páros, az 1010 és 3010 a maga kategóriájában kiemelkedően teljesített. Azóta volt szerencsénk az XM széria egyes darabjaihoz. Most a 2000-es sorozat legújabb tagjához, a 2510-hez sikerült hozzájutnunk egy teszt erejéig. Lássuk hát, hogyan is kell szólnia egy félmillió forintos integrált erősítőnek manapság az Exposure szerint!
Az 1974-ben alapított Exposure tulajdonképpen a klasszikus, igazi hifi rajongókat próbálja kielégíteni minden kategóriában. A divatnak és a sokszínűségnek hála létrehozták az XM sorozatot, ami mini méretben nyújt meggyőző minőséget, az 5010 széria már a high end régióiba kacsingat, míg a VXN jelenleg aktív keresztváltót és tápegységet kínál. A hozzánk ellátogatott 2510 integrált sztereó erősítő valahol a cég kiteljesedésének közepén foglal helyet, árcédulája alapján pedig igencsak komolyan kell venni.
A külső jegyeket tekintve az Exposure folytatja a kitaposott utat, hiszen a 2510 a klasszikus, de kellően mutatós formavilágot választotta azúttal is, ami a teljesen fekete készülékházban, valamint a szintén fekete, vagy titánszürke előlapban mutatkozik meg először. Mindkettő alumíniumból készült, az utóbbi extrudált, és az alapvető kezelőszerveket tartalmazza. A felhasznált anyag célja természetesen elsősorban a funkcionalitás, hiszen kiiktatja a káros rezonanciákat, az esetleges kóbor elektromágneses mezőket pedig zabolázza.
Balra, a céglogó alatt csak egy üzembehelyező gomb van, középen a mellékelt távvezérlő infra jelét fogadja az erősítő, míg jobbra helyezték el az egymással megegyező méretű hangerő és bemenetválasztó tárcsát, amelyeken az aktuális állást világoskék LED jelzi.
A folytatás természetesen hátul található, ahol az aljzatokból az elengedhetetlen tuner és CD mellett találunk kettő darab AUX-ot, amelyek egyike egy földeléssel is ellátott phono fokozat. Az AV bemenet segítségével házimoziba illeszthetjük az erősítőt, a pre out lehetőséget ad arra, hogy végfokot kössünk rá, azonban a 2510 még a magnósoknak is kedvez, hiszen a lejátszáshoz és a felvételhez is külön csatlakozót kínálnak, lehetőséget adva így a monitorozásra. A hálózati aljzat természetesen lehetővé teszi a tápkábel cseréjére, amit melegen ajánlunk, bár a mellékelt példány elég masszív, de kétségtelenül hétköznapi darab. Hangsugárzó kimenetből egy párt találunk, azok is süllyesztettek, ezzel a megoldáson nem egy brit készüléken találkoztunk már az elmúlt évtizedekben.
Az erősítőkezeléséhez egy rendszer-távirányító jár, amivel a többi, már meglévő vagy leendő Exposure terméket is vezérelhetjük, a stabilitását pedig négy darab műanyag láb biztosítja.
A 2510 75 W teljesítmény ad le csatornánként, ezt egy 200 VA-es toroid transzformátor biztosítja. Az alaposan kigondolt és megtervezett, nagyon rövid jelutak kiépítésénél kizárólag igényes minőségű kondenzátorokat alkalmaztak, a dinamikus és élénk teljesítményt pedig Sanken bipoláris tranzisztorok állítják elő. A zavarmentesség érdekében kaszkád áramköröket építettek be.
A 440x90x300 mm-es készülék súlya mindössze 6 kg, de egy korrektül összerakott integrált sztereó erősítőnek sokszor indokolatlan egyszerűen termetesebbnek vagy nehezebbnek lennie. Frekvencia-átvitele 20 Hz-20 kHz közötti (+/-0,5 dB tűréshatáron belül), a THD 0,015 % 1 kHz-en, a jel/zaj viszony pedig 100 dB-nél magasabb, tehát ezek az adatok is a klasszikus erősítőépítés iskoláját követik.
Az Exposure 2510 tehát sem a külső, sem a száraz adatok terén nem mutat jelentős eltérést az elődjéhez képest, így egyértelmű, hogy az okot, amiért inkább őt válasszuk, kizárólag a hangban kell keresnünk.
George Michel - Older című albumával kezdtük a sort, arról is egyből a nyitódallal, a Jesus to a Child-al, ami jó példa arra, hogy egy készülék megmutassa, mennyire nyitott az érzelmekre, a lehelletfinom hangszerelés átadására. Az Exposure-nak kézenfekvő volt mindez, sejtelmesen, de erőteljesen közelített a szerzeményhez, a visszhangosított, ám roppant tiszta énekhang körülölelte a hangfalakat a vonósokkal együtt, a dob pedig stabil alapot biztosított.
Maradtunk még egy kicsit ennél az albumnál a Fastlove által, ahol a tempó felgyorsult, a hangszerelés pedig még változatosabb lett. A basszusalap megerősödött, ám tökéletesen tudta a helyét, egyáltalán nem nyomta rá a bélyegét az előadásra. A "gyors szerelem" inkább szárnyaló és érzéki maradt, de akár táncolni is lehetett volna rá, ha valakit annyira lázba hoz ez a stílus. A tisztaságot már ezek alapján is ki kell emelnünk, a 2510 ugyanis nem tartalmaz semmilyen felesleget, esetleg lomhaságot. Pontos, de nem kimérten precíz, határozottan közelít a zenékhez, de nem akar uralkodni.
Rockosabb környezetben is megmarad ez a tónus, az előadókat inkább a stúdióba kíséri el, mintsem egy koncertterembe, azonban azt le kell szögeznünk, hogy a stúdióban élőben, és együtt játszik a zenekar, csak a producer kicsit szorosabban tartja a gyeplőt. Nem, nincs szó hiányérzetről, a rockzenészek igenis sokszor kell egy biztos kéz, ami nem engedi őket felelőtlenül tobzódni.
King Crimson esetében a gitárok szinte mérgesek voltak, ezt a hatást bizony kevesen tudják visszaadni. Tony Levin basszusgitárja viszont simogatott, a dobok pontosságát pedig szinte kis zászlócskákkal tudtuk volna jelölni. A precizitás itt is adott volt, de a hangsúly maradt a zene összképén, ahogyan azt az előadók is szeretnék, miközben virtuozitásukat sem akarják levetkőzni.Nehéz lekövetni ezt a műfajt, az Exposure viszont az összefogottsága mellett megmaradt lazának, bebizonyította, hogy az árhoz képest sokak számára kevésnek tűnő 2x75 W bizony bőven elég ahhoz, hogy átlagos érzékenységű, de még kissé döglöttebb hangsugárzóval is átmozgasson minden levegőt a szobában. Megemelt hangerőnél a hatás is fokozódott, de a 2510 nem kezdett el verejtékezni, egyszerűen csak jobban odatette magát.
A Chemical Brothers által próbáltuk kizökkenteni, de az összetett elektronikus zenébe sem tört bele a bicskája. Azt tapasztaltuk, hogy ehhez a műfajhoz talán egy kicsit kifinomult az erősítő, de inkább az volt a szokatlan, hogy ilyen pontosan, mellette megfelelő dinamikával nem mindenkinek sikerül előadni ezt az igazán vehemens, ám változatos és igényes tánczenét.
A Megadeth-től hallgattuk meg ezután a Tornado of Souls-t, ha már egyszer a koncerten a zenekar elfelejtette eljátszani. A zene hozzájuk képest már szocializálódott dühe és lendülete lehengerlő volt, az egész picit gyorsabbnak is tűnt a megszokottnál. A súlyon lehetett volna még egy kicsit javítani, de a torzított gitárok korrigálták bennünk ezt a hiányérzetet. Ősenergia szabadult ránk, azonban a porfelhő nélkül, ami könnyen kiküszöbölhető egy mélyebb tónusú, főleg álló dobozzal. Azt ki kell jelentenünk, hogy az Exposure nem feltétlenül metál rajongóknak készült, viszont ha szeretnénk néha megdöngetni régi kedvencünket, akkor kellő bátorsággal és odaadással fog ehhez is hozzáállni.
Hirtelen váltással szmfonikus zenére tértünk át, és bár az eddigiek alapján bátran kijelenthetjük, hogy az Exposure 2510 allrounder, igazán közel ez a stílus áll hozzá. Itt tudta megmutatni a lecsengéseket, a húrok rezdülését, a rejtett finomságokat. Nem is igazán tudtunk megszólalni, és ez talán a legnagyobb elismerés. Átadtuk magunkat a zene élvezetének. Pedig próbáltunk vesézgetni, de bizony az egész átcsapott zenehallgatásba, élvezkedésbe, és ha voltak is hibák, arról nem akartunk tudomást venni. Megállapítottuk, hogy ez az erősítő nagyon is komoly darab, pedig semmiben nem mutat kiemelkedőt, egyszerűen csak végzi a dolgát. Azt viszont nagyon jól csinálja.
Az Exposure 2510 egy olyan erősítő, amit hosszú időre vásárol meg az ember. Azoknak készült elsősorban, akik elértek abba a korba, hogy legyen 500 ezer forintjuk egy készülékre, az ízlésük pedig már kifinomodott, ám néha a fiatalkori kedvenceiket is szeretik megszólaltatni, műfajtól függetlenül. Az Exposure 2510 egy hifi erősítő minden porcikájában. Pontos, zenei, lendületes, kellő tartalékkal rendelkezik, és sokáig a társunk szeretne lenni. Nos, erre a szerepre kiváló.
