Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Denon RCD-M41 mikro hifi teszt
2017. augusztus 30., szerda, 19:10
Denon audio hifi erősítő lejátszó mikro hifi mini hifi Denon hifi hifi teszt Denon hifi teszt mikro hifi teszt mini hifi teszt hifi rendszer teszt
A Denon fogta 2016 sikeres receptjét és egy kicsit hozzáigazította azt 2017 igényeihez, illetve belenyúlt a gép belsejébe is, de hogy mennyire, az csak meghallgatás után derült ki.
Éppen annyi, amennyi kell. Semmivel sem több, vagy kevesebb. Pont, mint az előd, az RCD-M40 esetében, a kis hifi készülék koncepciója az egyszerűség köré épült. Mondhatnánk, hogy merész lépés, most amikor mindenki hálózatos lejátszókkal verseng a vásárlók kegyeiért, ám a Denon igazából teljesen józanul döntött. Egyrészt, mert a márka kínálatában ott vannak a hálózati lejátszásra képes CEOL modellek. Másrészt, a hírek szerint az M40 az elmúlt év egyik legnagyobb sikere volt. A vásárlók döntöttek, és tárt karokkal fogadták az egyszerű, kicsi sztereó rendszert. Akkor mégis miért kellett új modell? Nos, a Bluetooth azért egy kicsit mégis csak hiányzott az elődből. Ez került be az új modellbe, miközben az USB csatlakozó pedig lekerült, mert erre, vagyis a pendrive-ról lejátszott zenére már nincsen nagy igény. A legtöbb vásárló inkább a telefonjáról "küldi" a zenét a megszólaltatásért felelős eszközbe, mintsem egy USB-vel bíbelődjön.
Más nem is változott?
A Denon állítása szerint az RCD-M41 egy újragondolt, teljesen újratervezett típus, aminek még a dizájnja is új. Nos, ez utóbbival nem értünk egyet. Apróbb változások történtek, mint például a CD mechanika magasabbra, a kijelző fölé költözött, az USB aljzat helyére pedig Bluetooth gomb került, de ettől eltekintve, a forma, a koncepció nem sokat változott. No de miért költözött magasabbra a CD fiók? Az ok a megváltozott, átrendezett belsőben keresendő, aminek nyomait megtaláljuk a hátlapon is, ahol a csatlakozók elhelyezkedése némileg át lett variálva. Persze, hogy a hang változott-e azt csak meghallgatás után válaszolhatjuk meg.
Mit kapunk a pénzünkért?
Az RCD-M41 egy klasszikus mikro hifi CD-vel, 2 x 30 watt erősítővel, mélysugárzó kimenettel, rádióval, egy analóg és két digitális (optikai) bemenettel és Bluetooth-szal. No és egy külön erősítéssel ellátott fejhallgató kimenettel próbál a vásárlók kegyeibe férkőzni. Tehát hallgathatunk rajta rádiót, CD-t, ráköthetjük a TV hangját és beköthetünk még egy digitális forrást. Rácsatlakozhatunk telefonnal és így lényegében bármit hallgathatunk rajta, amit amúgy a telefonon is. Tehát, tulajdonképpen a Spotify vagy Tidal és hasonlók előtt is nyitva áll a kapu, bár a Bluetooth némileg korlátozza a hangminőséget. Szóval tessék, itt van egy csipetnyi hálózati zene is.
Használat
Egyszerű modell, így nem igényel hosszas magyarázatot. A kezelés könnyű, akár az előlapon, akár a távvezérlő gombjaival szeretnénk a gépet irányítani. A használati értékét olyan apróságok is javítják, mint a kijelző elsötétítésének lehetősége és a tény, hogy a két optikai bemenet külön gombokat kapott a távirányítón. Ez amúgy első pillantásra teli van gombokkal, de a használat során ez sem gond, sőt, ha nem sötétben kell tapogatnunk, akkor kimondottan jó, hogy annyi funkció érhető el közvetlenül is.
Ó, az a ravasz EQ!
Épp úgy, mint az előd M40-ben, ebben a típusban is elrejtett egy beállítást a gyártó, ami a hozzá tervezett SC-M41 hangfalakhoz idealizálja a hangzást. Ha nem ilyen hangfalunk van, akkor ezt értelemszerűen jobb kikapcsolni. Szintén az elődből megörökölt, apró figyelmesség, hogy a fejhallgató erősítőt hozzá igazíthatjuk a fejhallgatónk impedanciájához. Na nem ohmban mért értékhez, csak amolyan egyszerű, high/middle/low, vagyis magas, közepes és alacsony értékre állítva.
Hogyan szól a rendszer?
A teszt első szakaszában DALI SPEKTOR 2 hangfalakkal kötöttük össze a kis elektronikát. Ez az összeállítás csodásan koherens volt, mintha csak egymásnak találták volna ki őket. Az apró szett meglepő könnyedséggel közvetítette a zenét. Még egy közel 30 négyzetméteres szobában sem kellett erőlködni ahhoz, hogy lendületesen adja át kedvenc, akciódús sorozatunk hangját. A közel 20 négyzetméteres demószobánkban pedig elragadóan prezentált szinte minden műfajt, a progresszív rocktól, a popzenén és elektronikus műveken át, egészen az ének központú könnyűzenei előadókig. Akár Lykke Li, akár Adele érkezett, a hang elbűvölt minket. A megszokott tesztfelvételek sorából ezúttal nem is emelnénk ki semmit, mert mint azt már fentebb is írtuk, a DALI és Denon párosa olyan természetes egységet alkotott, ami szinte mindig ugyanazt a könnyed, szerethető hangzást tette le elénk.
A teszt második szakaszában nem kegyelmeztünk a kis Denonnak és olyan hangfalakat is rákötöttünk, amiket amúgy nem tartunk hozzá illőnek. Így került össze, több más doboz után, az ELAC BS 403-mal is. Ez a kombináció valósággal sokkolt. Bő fél perc kellett, hogy (kipirult arccal) túllépjünk az első élményen és sikerüljön valamiféle tökéletlenséget találnunk a rendszerben. Bent maradt egy kicsike a középtartományból, de tényleg csak ennyi. Bármennyire is nagyobb erősítő illik ehhez a hangfalhoz, a Denon nem vált kórosan vérszegénnyé és szinte ünnepélyes emelkedettséggel látott munkához. Komolyan szaporább lett a pulzusunk! Ekkor jött el a pillanat, amikor már élmény volt Vivaldi vagy Bach műveket meghallgatni. A Dire Straits - Six Blade Knife basszusát nyugodtan és a hang részleteit megmutatva közvetítette. A Lover in Berlin alatt fürge, gyors és egészen ügyes volt, bár a mélyek pontos visszaadásához nem volt elég ereje. Nem úgy a Bad Kingdom alatt, ahol ha nem is voltak igazán megfogottak a mélyek, az induló erő egyértelműen jelen volt. Ismét sorra vettük kedvenc tesztzenéinket és az élmény egy lelkes, szapora rendszer volt, ami persze nem kis részben köszönhető a drága hangfalaknak is. No de ne feledjük, nem csak a lehetőségről árulkodott az eredmény, hanem arról, is, hogy a Denon képes volt élni a lehetőséggel.
Különböző forrásokkal?
A teszt alatt a beépített CD-játszó mellett Cambridge Audio, Onkyo és Yamaha analóg forrásokkal, számos optikai és Bluetooth digitális forrással is meghallgattuk a rendszert. Az első ítéletünket természetesen a Bluetooth-ra hoztuk meg. Ez egyértelműen elmarad akár a CD, akár az optikai bemeneteken elérhető hangminőségtől. Ám itt is fontos különbséget tenni a használati módok között, mert a U2, vagy a Tame Impala nem szenvedte meg olyan látványosan a veszteséges átvitel hatását, mint a klasszikus, zenekari művek. (Például a Velencei Barokk Zenekar egyik lemeze)
Az optikai bemenetről nyert hang dinamikus, rámenős és egy kicsit harsány. Itt is azt mondhatjuk, hogy a karaktere a könnyűzenének nem áll rosszul, de megvannak a maga korlátjai. A magasakat hangsúlyosan közvetíti, a középtartományt és a mélyeket egy egészen kicsit háttérbe szorítva. Hasonló a helyzet a CD-játszóval, vagyis a fenti állítások jelentős részben a beépített DAC karakterét tükrözik. Hogy maga az erősítő mire képes, arra már akkor rádöbbenhetünk, ha egy kis-középkategóriás külső DAC-ot vagy analóg forrást bekötünk. Mi épp csak a 100000 Ft feletti ársávból tettünk mellé külső DAC-ot és hasonló árban egy médialejátszót, és ezek mindketten fantasztikusan zenéltek a Denonnal. A színpad kinyílt, a középtartomány színesebb és játékosabb lett, a vonók gyorsabbak, a fúvósok kontrolláltabbak. Minden elvárásunkat felmúló élményben volt részünk. No de hová is akarunk ezzel kilyukadni? Nyilván nem azt tanácsoljuk, hogy mindenki vegyen a kis Denonhoz az erősítő árában még külső DAC-ot, de azt el kell ismernünk, hogy maga az erősítő nagyon jól sikerült, és ad lehetőséget egy kisebb, későbbi fejlesztésre is.
Jobb lett az új modell?
Túl azon, hogy a ma már talán felesleges USB helyére a hasznosabb Bluetooth került, a Denon RCD-M41 hangminőségben, vagyis inkább stabilitásban is fejlődött. Persze ettől még nem lesz a 43 cm széles nagy hifi berendezések versenytársa, de tény, hogy még az elődjénél is ügyesebben bánik a nagy és nehezen hajtható hangfalakkal, ami a megcélzott vásárlók szemszögéből komoly előny lehet. Elvégre lehet, hogy a kis Denon csak második rendszer lesz, például a hálószobában, vagy irodában, esetleg a gyerekszobában, és egy szép új hangdobozpár helyett, egy olyat kötnek majd rá, ami korábban a nappaliban szolgált. Olyat, amit inkább egy 60-80 wattos erősítővel szokás kergetni, nem efféle pinduri géppel. Nos, a Denon, mégis helytáll! A kis Denon saját árkategóriájának megfelelő szolgáltatásokkal, egyszerű kezelhetőséggel és a vártnál sokkal jobb analóg erősítővel rendelkezik, így az elődjéhez hasonlóan - sőt annál sokkal inkább - kiérdemelte az Ajánlott Vétel elismerést.
