Denon RCD-M40 mikro hifi teszt

2016. november 3., csütörtök, 08:35

Denon audio hifi erősítő lejátszó mikro hifi mini hifi Denon hifi hifi teszt Denon hifi teszt mikro hifi teszt mini hifi teszt hifi rendszer teszt

Klasszikus mikro hifi készülék, se több, se kevesebb. Ez lehetett a vezérelv a Denon RCD-M40 tervezői számára. No de mi emel ki a tömegből egy olyan típust, ami nem ül fel a divatnak?

A Denon 2 x 30 wattos erősítőt, CD lejátszót, FM rádiót, 2 optikai és egy analóg bemenetet, valamint előlapi USB csatlakozást kínál az RCD-M40-ben. No meg kapunk ébresztő funkciót, elvégre sokan veszik az ilyen mikroméretű hifi készülékeket hálószobába. Itt pedig már meg is jegyezhetjük, hogy ha van ott egy tévé is, akkor máris lehet őket összekötni egy optikai kábellel. Azonban hálózatos szolgáltatásokat és Bluetooth-t senki ne keressen benne, ennyi fér bele ebbe az árba. Akinek mégis ilyesmire lenne szüksége, az kutasson a kiegészítő lejátszók és adapterek között.

Közelebbről

Ez egy igazi, klasszikus vonalú miniatűr hifi eszköz, méretes, "tepsi" távirányítóval. Az előlapon a szokásos, alap gombkészletet találjuk, egy USB csatlakozó és egy 3,5 milliméteres fülhallgató aljzat társaságában. Utóbbit egyesek biztosan megszólják majd, amiért nem "rendes" 6,3 mm-es. Nos, ez egy apró hifi berendezés és nem audiofil fejhallgató erősítő. Ennek ellenére a gyártó volt annyira figyelmes, és elrejtett a menüben egy opciót, amivel egy kicsit hozzá igazíthatjuk a kimenetet a fejhallgatónk impedanciájához.

A hátlapon van egy sztereó analóg és két optikai bemenet és az FM antenna csatlakozója. Illetve itt találjuk a mélysugárzó kimenetet, és a hangfal csatlakozókat is. Ez utóbbiak meglepően szép, igényes darabok. Pár éve ilyen aranyozott szorítós csatlakozót még csak akkor láthattunk ebben az árkategóriában, ha az ismerős ismerősének barátja "kibarkálcsolta" a gyárit és "beletuningolt" egy jobbat. Nos, ma már ez a gyári, az alap. Ami még említésre érdemes, az a cserélhető tápkábel, amit mindenki tud értékelni, akinek rágta már meg nyúl, vagy kölyökkutya valamelyik vezetékét.

Használat

Nem akarunk nagyon elébe szaladni az éles tesztnek, de azt már most eláruljuk, hogy ez a kis Denon az elmúlt hónapok egyik legkellemesebb meglepetése volt. Ezért nem csak a teszt alatt, de munkaidőben, háttérzenéhez és még hangfal bejáratásra is használtuk. Utóbbi a könnyen használható ismétlés funkció miatt tényleg gyerekjáték volt. Fontos még azt is megjegyezni, hogy bár a gyártói szerint a gép nem képes HD FLAC felvételeket lejátszani, nekünk ez sikerült. A 96 és 88 kHz-es felvételek egy részét lejátszotta a kis Denon, de nagyobbakkal már nem volt szerencsénk. Maradjunk annyiban, hogy nem ajánlott a HD FLAC, illetve nem garantált annak lejátszása.

Meghallgatás

A hosszúra nyúlt teszt alatt módunk nyílt meghallgatni az M40-et NAD, Monitor Audio, DALI, Klipsch, Cambridge Audio hangfalakkal is. Az eredmény: a Denonnal szerintünk legjobb párosokat Klipsch R-15M és Monitor Audio Bronze 2 alkottak.

Vigyázat!

A Denon olyan kis ravasz cég, hogy a típushoz ajánlott hangfalhoz hangolták az erősítőt, amit a Setup menüben külön kell kikapcsolni. Az SPK Optimize menüt keresse és kapcsolja ki gyorsan, ha nem a Denon saját hangfalát használja! Ha nem teszi, ott marad a hangban egy kis fojtott, laposság.

A teszt természetesen sok-sok már jól ismert felvétellel zajlott, de az értékelést befolyásolta mindaz, amit a tesztidőn kívül hallottunk. A megszokott anyagok közül, szokás szerint, igényesen kevert felvételekkel indítottunk, vagyis kemény próbatétel elé állítottuk a kis elektronikát. Mindjárt meg is állapítottuk, hogy a sztereó térérzet megfelelő, de nem éri utol azt, amit egy nagy hifi rendszertől kaphatnánk, háromszor ennyiért. Bárhogy is igazgattuk a hangfalakat, középen még a legjobb esetben is olyan módon sűrűsödött össze a színpad, mint egy hegesztés varrata. Ám ezen nem sokat tűnődhettünk, mert már a harmadik felvételnél kezdett levenni a lábunkról az M40 hangja. Jöttek a "szeretemzenék" és jött Kari Bremnes az En Stemme I Athen című dallal, mi pedig elmerültünk benne. Hasonló volt a helyzet a Coastal Ship-et hallgatva is. Szépen artikulált énekhang, jól elkülönülő basszusok uralták a teret. Emelkedettség járta át a szobát. Veronica Mortensen - In My Life című dalában az énekhangok példásan, a hangszerek pedig igen jól szerepeltek. A Roxy Music-féle Avalon ismét remek volt. Könnyű, majdnem légies hangot kaptunk, ami jól tükrözte a felvétel eredeti karakterét. A közvetlenség a saját kategóriáján belül példás, amihez gyakran gyorsaság is társul. Természetesen a kis méret limitált erővel jár együtt, így nem meglepő, hogy az elnyújtott basszusokkal küzdött a rendszer. Persze épp a méret és az ár miatt, ezt nem is mernénk hibaként felróni neki, éppen csak tulajdonságként írunk róla.

Visszatérve a meghallgatásra, amikor elérkezett a Brothers in Arms a Dire Straits előadásában, akkor bizony nehéz volt libabőr nélkül hallgatni a dalt. Már-már megdöbbentő volt a szapora, felszabadult hangulat amit Deborah Henson és a Tiger Dance hozott. Voltak olyan pillanatok is, amikor a zenét hallgatva csak annyit sikerült kinyögni: hú! Ilyen volt az, amikor felcsendült a Long After You Gone Chris Jones előadásában és ide sorolhatjuk a The Man Machine-t is a Kraftwerk-től.

Persze vannak korlátjai. Ha komolyabban felhangosítottuk, a középtartomány veszített a pontosságából és a mélyek is puhábbak lettek. A dinamikája sem lépte át azt a szintet, amit egy ekkora géptől megszoktunk. Mégis, nagyon bátran merjük ajánlani, mert zseniális, őszinte és korrekt elektronika ez.

CD, vagy USB?

Lehet ez kérdés, hiszen mindkettő digitális adatforrás? Pedig, bizony van különbség. Tesztalanyunk esetében ugyanaz a felvétel határozottan jobban szólt CD-ről, mint USB-ről. Dinamikusabb, gyorsabb és nyitottabb. Bármennyire is furcsa, a két forrástípus nem egyenértékű. Még ha pontosan ugyanazt a FLAC vagy WAV fájlt írjuk fel USB-s adathordozóra és CD-re, akkor is ott lesz a különbség.

Összegzés

A Denon RCD-M40 az idei év egyik kellemes meglepetése. Bár nem töri át a mikro hifis világ korlátjait, de amit megtesz, az példás. Soha nem vált vele fárasztóvá, vagy zavaróvá a zene, de unalmasnak sem éreztük, egy pillanatra sem. Sokat megmutat az apróbb, sokszor elsikkadó részletekből is, de nem tolakodó jelleggel. Bár sok esetben elismerésre méltót mutatott elektronikus zenével is, igazából az akusztikus felvételekkel, a jazz és hozzá köthető műfajok világában alkotott igazán szerethetőt. Könnyed és tulajdonképp egyszerű előadó, aki szükségtelen allűrök nélkül játszik s ezért bátran meghajolhat az előadás végén. Jár a taps!

1 2

Következő oldal >