Denon PMA-2500NE integrált sztereó erősítő és DCD-2500NE CD-lejátszó teszt

2016. június 8., szerda, 15:25

Denon audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Denon erősítő Denon hifi erősítő teszt hifi teszt Denon teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Denon erősítő teszt Denon hifi teszt

Nemrég piacra kerültek a Denon legújabb sztereó csúcsmodelljei, a DCD-2500NE és a PMA-2500 NE. Nem a korábbi számozást folytatták, 2020 után 2500-ra ugrottak, amivel jelezni szándékoznak egyfajta minőségi változást. Sajtóközleményükben a prémium hifi új korszakának nevezik, erre utal a típusszámok utáni N és E, melyek a new era szavak kezdőbetűi. Csoda, ha ezek után roppant kíváncsiak lettünk e szerkezetek tudására?

Azt is írják a sajtóanyagban, hogy feszegetik a határokat. Bármire is gondolnak, nekünk a karjaink és az állványunk polcainak teherbíró képessége jutott eszünkbe, amikor szembesültünk az erősítő méreteivel és tömegével. A másik doboz tartalma sem volt kíméletes megnyúlt izmainkkal, a CD-játszó szintén ólomsúlyban indulhatna az olimpián. Évtizedes Denon hagyomány a sztereó készülékek kiemelkedően robusztus kivitele, valamint DVD- és BD-lejátszóikra is ez jellemző. Ám a PMA-2500NE 25 kilós tömege ennek tudatában is megdöbbentően sok, már-már túlzásnak tűnik, tényleg beillene tűz- és robbantásbiztos trezornak. Gondoljunk bele, az AVR-X7200W 11 csatornás házimozi erősítő csupán 17,1 kilót nyom a mérlegen (és milyen remek a hangja)! Ha annyira fontos a páncélszekrénynek is beillő készülékház, szegény házimozisok miért nem élvezhetik annak jótékony hatását manapság? Bezzeg néhány évvel ezelőtt volt egy AVC-A1HDA, a maga csekély 29 kilójával, vagy 10 éve az AVC-A1XVA, ami 44 kilogrammjával simán sérvet, vagy gerincbántalmakat okozhatott.

Tovább elemezgetve a már említett írást, a benne szereplő prémium megnevezés számunkra inkább autós, tévés ízű, mint kézzelfogható hifis érték jelzője. Viszont sokkal jobbat nem tudunk helyette ajánlani, mivel a high end is kezd elcsépeltté és értéktelenné válni. Ennek némelyik kereskedő is okozója, mert olyan középszerű termékekre aggatják ezt a - magyarul felső végletet jelentő - besorolást, amik szerintünk még az audiofilt sem érdemlik meg. Sajnos erre nincs semmiféle szabvány, teljesen szubjektív, mindenki azt ír, amit akar. Ebből a szempontból is teljesen korrektek a Denon illetékesei, sehol nem titulálják high endnek a termékeiket, tesztalanyinkat sem, ami dicséretes önmérsékletre vall.

Visszatérve a konkrét készülékekre, kinézetük vonzza a tekinteteket, szépek, mutatósak, nem követnek semmiféle múlékony divatirányzatot. Éppen ellenkezőleg, az erősítő előlapjának bal fele kissé retró beütést sugall, ami éppenséggel nem lenne baj, ha más valami miatt éreznénk ezt. Ám azt a három tekerőgombot - BASS, TREBLE, BALANCE - olyan feleslegesnek tartjuk, mint férfiakon a mellbimbót. Ebből kifolyólag, mert sokan ránézés alapján képesek ítélkezni, kapásból beskatulyázzák szegény erőlködőt a kommersz kategóriába, pedig tudása, hangbéli képességei alapján sokkal többre érdemes. Az rendben van, hogy Source Direct üzemmódban a jel kikerüli azokat a fránya áramköröket, de az audiofil világban súlyos sértéssel felér, ha valakiről azt terjesztik, hogy hangszínszabályzással rongálja a muzsikát. Választhatunk analóg módot egy gomb megnyomásával, ez is a hangminőséget hivatott javítani azzal, hogy lekapcsolja az összes digitális egységet, még a működtetésüket biztosító trafót és a bemeneteket is.

Az "új korszak" egyik jele a méretében és tömegében óriásira hízott, különleges minőségű hangerő szabályozó és a bemenetválasztó között elhelyezkedő pontmátrix kijelző. Nem csak az éppen aktuális forrást mutatja több méter távolságból is olvashatóan, hanem az audiojel fajtáját és egyéb adatait. Ahogy a mellékelt képen látható: "USB: DSD 11.2 MHz".

A hátlapot, ahhoz képest, hogy sztereó erősítőé, izgalmas elfoglaltság alaposan szemügyre venni, mert van rajta néznivaló bőséggel. A középső harmadot 8 db fém hangszórókábel csatlakozó foglalja el, a jobb- és baloldaliak egymástól tisztes távolságot tartanak, ez is pozitívum. Azt, hogy kell-e mindegyikből kettő - természetesen sok ilyet láttunk már - mindenki döntse el saját hatáskörében, mi nem érezzük égetően fontosnak, mert külön A és B hangfalpár használatára sosem fanyalodtunk. Közelebb hajolva olvashatóvá vált a lemezre szitázott felirat: kettős kábelezésre is ajánlják a plusz kimeneteket, így már számunkra is némileg indokolt a jelenlétük. Maguk az aljzatok masszívak, aranyozottak, de rövidek, a nálunk rendszeresített banán- és Z dugók fele-harmada nem fért bele, ami egyrészt eléggé furcsán néz ki, másrészt az érintkező felületük kihasználása sem teljes.

Az említettek alatt az "új korszak" képviselői sorakoznak, a digitális bemenetek: két optikai, két koaxiális, és aminek talán a legtöbben örülnek, az USB-B. A balszél az analóg részlegé, felül a phono (MM/MC), eggyel lejjebb a CD bemenet, mind a négy kiváló minőségű RCA aljzat formájában. Alattuk már egyszerűbb kivitelű hüvelyek (3x2 db) fogadják a beérkező jeleket, magnetofonét is, amihez tartozik egy pár kimenet a kész felvételek ellenőrzéséhez. Ebben a kategóriában, amibe a PMA-2500NE tartozik, kötelező a végfok (EXT.PRE) bemenet, amit folyamatosan használtunk, házimozi erősítőnk frontsugárzójának jelét küldtük ide.

Hiányosságról is be kell számolnunk, nincs az erősítőn XLR bemenet, amit az sem enyhít, hogy a CD-játszón sincsenek efféle csatlakozók. Egyértelmű hendikep, a konkurencia jelentős része rendelkezik ezekkel az egyre népszerűbb és az RCA-nál többnyire jobb hangminőséget biztosító háromtűs aljzatokkal. Érdekes, hogy az előfok kimenet, ami a PMA-2020AE hátulján megtalálható, lemaradt erről az erősítőről. No, nem mintha valaha eszünkbe jutott volna, hogy végfoko(ka)t kellene csatlakoztatni hozzá.

A készülékház kiviteléről már ejtettünk pár szót, most picit részletesebben mesélünk róla. Az előlap csaknem fél centi vastag alumínium, amire az egész szerkezet épül, az egy háromrétegű, 1,6 mm-es acéllemezekből álló alaplap. A külső borítólapok is többrétegűek és szendvics szerkezetűek, kopogtatásra szinte nem reagálnak, elnyelik az ütéseket. A nagy tömeget tartania is kell valaminek, ezek nem lehetnek filigrán lábacskák. Szép nevet adtak a jókora pogácsáknak: Bulk Molding Compound (BMC), az aljukra filckorongot ragasztottak. Tehát a vibráció ellen mindent bevetettek a tervezők.

Két darab - iker - transzformátor biztosítja az áramellátást, felépítésük hagyományos vasmagos, a Denon mérnökei valamiért nem kultiválják sztereóhoz a toroidot. Ezeket egymáshoz képest 180 fokkal elforgatva építették be, ami a fényképeken a feliratukból azonnal felismerhető. Oka a mágneses fluxus kölcsönhatás megszüntetése, vagy legalább minimalizálása. A trafók mérete tekintélyes, ahogy az őket közrefogó hűtőbordáké és a Denon által kifejlesztett elektrolit kondenzátoroké is. Máris megkaptuk a magyarázatot a bő 18 centis külső magasságra, ami az elhelyezést illetően fejtörésre késztetett minket.

Sok más gyártóval ellentétben, a Denonnál nem divat a titkolózás, rengeteg információt tárnak honlapjuk látogatói elé, melynek terjedelme, részletessége minden igényt kielégítő. Mi csak mazsolázunk belőle, ebben a cikkben a szerintünk legérdekesebbeket idézzük, az egész átmásolása nem lenne korrekt, és akit érdekel, úgyis felkeresi a forrást.

Kiemelik a jelutak rövidségét, amit manapság kevés gyártó hagy ki a leírásokból. Ha így haladunk, a végén már annyira rövidek lesznek azok az utak, hogy teljesen elfogynak. Az előlapon szép, cirkalmas betűkkel hirdetik az alkalmazott technikát: Advanced Ultra-High Current MOS, és Single Push-Pull Circuit, Advanced AL32 Processing Plus, DAC Master Clock Design. Ezekkel korábbi Denon készülékeken is találkoztunk, tudjuk, mire képesek, de azért kicsit sok ez a rengeteg hangzatos név, el lehet tévedni közöttük.

A digitális/analóg átalakítást végző egységeket minden hifi gyártó megnevezi, azt tartják a legjobbnak, amelyik éppen a szóban forgó készülékbe került. A Denon a Burr-Brown PCM1795 mellett tette le a voksát, szerintünk igencsak jó választás. A szóban forgó DAC képességének plafonja 384 kHz/32 bit és USB kábelen keresztül 11,2 MHz-es natív DSD lejátszásra is képes, ezt bizonyára sokan értékelik.

A PMA-2500NE belsejében hat egymástól elkülönített blokkot alakítottak ki a különféle feladatot ellátó részegységek számára, (ez már így volt az elődmodellben is) nem zavarják egymás működését.

Az erősítő meghirdetett teljesítménye 2x160 watt, 4 ohmon, 1 kHz-es mérőjellel, 0,7 % torzítás mellett. Ezekből a valós képességekre legfeljebb következtetni lehet. Ami konkrétum, az a 8 Ohm terhelés esetén, 20-20000 Hz közötti 2x80 W. A hosszan részletezett pompás külső és belső felépítés ismeretében kevésnek tűnik, pláne referencia erősítőnk 2x140/280 wattjához viszonyítva. Szerencsére ezekről a számadatokról fogalmunk sem volt, a meghallgatás előtt és alatt sem szereztünk róla tudomást. Amikor a cikk végére biggyesztett műszaki adatokhoz szedtük össze az információkat, akkor néztünk nagyot, mert füleink alapján többre tippeltünk. Mindebből az a tanulság, hogy nem a számokat kell figyelni, hanem a tényleges produkciót.

Hosszabb hajszolás után nem melegszik különösebben az erősítő, ennek ellenére, ha valaki képes a CD-játszót a tetejére tenni, és úgy üzemeltetni a párost, azt lángpallossal űzetjük ki a hifi édenkertjéből. Sajnos a termékfotók szinte sugallják ezt a botorságot, ami ártalmas a készülékeknek és a hangminőséget is rontja. Nem engedi szabadon áramolni a levegőt, melegíti a lejátszót, csökkenti a kiolvasási pontosságot.

A PMA-2500NE egy alumínium borítású távirányítóval rendelkezik, amely vezérli a DCD-2500NE-t és egyéb más Denon CD-lejátszókat is.

A DCD-2500NE formaterve és felépítése nagymértékben hasonlít az imént ismertetett erősítőéhez, csak valamivel alacsonyabb annál. Például ugyanolyan (BMC) lábakon áll, mint amilyenek az erősítőn vannak. A lemeztálca látható része keskeny, alatta a kijelző szinte hatalmasnak tűnik. A szokásos kezelőszerveken (ki-bekapcsoló, nyitás-zárás, lejátszás, stop, gyorskeresés és léptetés) kívül még két nyomógombot helyeztek el az előlapon, egyikkel a hibrid SACD-k rétegei között válthatunk, másikkal a Pure Direc üzemmód aktiválható.

A hátlapon csupán egy pár analóg kimenet található, nincsenek XLR aljzatok, ez ebben az ár és minőségi kategóriában meglehetősen súlyos hiányosság. Digitális kimenetből optikai és koaxiális áll rendelkezésre.

A készülék belvilága sokkal érdekesebb, például a táp transzformátorokat - melyek rezgésforrások - közel helyezték a DCD-2500NE lábához, ahol a nem kívánt rezgést elvezetik, ezzel megakadályozzák, hogy azok elérjék a közeli áramköröket. Továbbá azáltal, hogy a meghajtó mechanizmust - a legnagyobb tömeget - alacsonyan, az alváz központjában helyezték el, az a mélyre került súlypont miatt hatékonyan elnyeli a belső rezgéseket, amiket a lemez forgása okoz és védi a szerkezetet a külső vibrációtól is. Ugyanebből a célból az 1,2 mm vastag vázat megerősítették két 1,6 mm vastag acéllemezzel, ezzel egy háromrétegű, rendkívül merev és nagy tömegű struktúrát állítva elő. A szerkezet elemei különböző anyagokból készültek: a fedőlap rozsdamentes és rézborítású, az erős és merev tartásért, a lemeztálca alumínium öntvény, a mechanika rögzítésére pedig 2 mm vastag acéllemezek szolgálnak.

A DCD-2500NE lemezmeghajtója tartalmazza a referencia szintű Advanced S.V.H. (Suppress Vibration Hybrid) mechanizmust. Újonnan fejlesztett áramkör végzi az olvasófej vezérlését és a lemezről kiolvasott adatok dekódolását. A jelutak a lehető legrövidebbek és az áramkörök is miniatürizáltak - annak érdekében, hogy se túláram se zaj ne fordulhasson elő.

A digitális és analóg jelek különböző karakterisztikával rendelkeznek, ezért áramköreik különálló tápellátást kaptak, elszeparált transzformátorokkal, a kölcsönös interferenciák és zajok elkerülésének érdekében. Az erősebb merevítésért, a transzformátor acél alapjához egy alumínium lemez is rögzítésre került.

A DCD-2500NE-ben megtalálható Advanced AL32 Processing Plus, a legújabb verziója, mely a Denon analóg hullámformákat reprodukáló technológiája és egyedülálló interpolációs algoritmusokat használ az adatok feldolgozásához - valamint a nagyfelbontású forrásokat is kezeli. Két darab óra oszcillátorral (Master Clock-Design) szerelték fel, külön-külön mindkét mintavételezési frekvenciára (44.1 kHz és 48 kHz), amelyek át tudnak váltani a frekvenciák között, a jitter még eredményesebb csökkentéséért.

CD és Super Audio CD mellett a DCD-2500NE lejátszik DSD (2,8 MHz/5,6 MHz) és más (WAV, AIFF, FLAC) nagyfelbontású fájlokat akár 192 kHz/24 bit-en rögzített DVD-R/RW és DVD R/RW lemezeket is. A zenei fájlok legfeljebb 48 kHz-es mintavételi frekvenciával felvett CD-R/RW-ről is lejátszhatók.

A meghallgatáshoz Focal és quadral hangfalpárt csatlakoztattunk az erősítőhöz, a két készüléket QED Signature Audio 40 interkonnekt kapcsolta egymáshoz. Szem előtt tartva a tápellátás fontosságát, Lessloss Signature és IsoTek EVO3 Optimum kábeleket, QBASE QB4 elosztót használtunk. A hangzás vizsgálata és megítélése során komplett rendszert emlegetünk, CD-játszót, erősítőt és hangfalakat, nem taglaljuk külön semelyik tulajdonságait.

Kezdetben egy nem különösebben drága (20000 Ft/m), de nagyon jó minőségű hangszórókábel vett részt a teszten, majd ezt pár nap múlva lecseréltük. A Nordost Heimdall 2 beillesztése jelentős változást eredményezett, levegősebb, részletgazdagabb, finomabb, transzparensebb lett a muzsika. Egyértelműen igényli a Denon páros a kiváló minőségű vezetékeket. Az alábbiakban csak ezzel az összeállítással szerzett tapasztalatainkat írjuk le.

A hallottaktól nem jutott eszünkbe a sokat emlegetett, "hosszan hallgatható" jelző, mert nem az a tipikus nyugodt, andalító karakterű az összeállított rendszer, inkább friss, pezsgő, eleven, ami inkább ébreszt, mint elaltat. Úgy is mondhatjuk, nem kifejezetten a folyamatos libabőrt okozó hangzás, de arról sem kell lemondania hallgatójának, csupán általános jellemzésként kell ezt írnunk, mert tény. Volt annyira remek a hang, hogy kedvet kaptunk olyan CD-k meghallgatására, amiket már hosszú ideje nem vettünk le a polcról. Sajnos csalódás is ért minket, mert egyik régi kedvencünk tompán, fénytelenül, unalmasan szólalt meg. Ez bizony a lemez hibája és a lejátszó, pontosabban a teljes lánc érdeme, mert a negatívumokat is az ember képébe tolja. Az analitikus képességekkel megáldott készülékekkel így szokott járni az egyszeri polgár. Szerencsére van bőséggel olyan hanghordozónk, amiknek a minőségébe nem lehet belekötni. Tesztjeink állandó résztvevője egy 11 dalt, sokféle műfajt felvonultató audiofil kiadvány, rajta Ed Hamilton játssza a Blue Bassa és a Late One Summer Night számokat. Az apró részleteket bőséggel zúdította ránk a Denon-Focal rendszer, a gitár nyakán csusszanó kéz, a húrok szinte látható rezgése olyan jelenlétérzetet keltettek, amit mi nagyon szeretünk. Hasonló volt Roger Rosenberg bariton szaxofonja billentyűinek, Warren Bernhardt zongorája pedáljainak kattanása a Free Bits Part II és a Low Blow szerzeményekben. Ha a zongoránál tartunk, annak fizikai méretét és a húrok vastagságát szinte tapintani tudtuk, a hatalmas fekete instrumentum éppen csak elfért a hangfalak között. Dvořák E-dúr Szerenádja elvarázsolt minket, a New-yorki egyetemi kamarazenekar tagjai, Dave Matthews karmesterrel együtt szépen elhelyezkedtek a szobánk virtuális színpadán.

A Reference Jazz, Etc. lemezről, Eileen Farrell előadásában a Stormy Weather rácáfolt arra a megállapításunkra, hogy nem eléggé andalító a Denon páros és a Focal megszólalása. Phil Thompson szaxofonjának recsegése, annak visszhangja érzékeltette a felvétel helyszínének méreteit, önkéntelenül egy barátságos, hangulatos jazzklubban éreztük magunkat.

Szokásos hibrid SACD tesztlemezünkön Yo-Yo Ma és Wynton Marsalis muzsikálnak, nem akármilyen virtuozitással. Ebből szinte minden átjött, ahogy a két formátum közti különbség is, melyeknek összehasonlításához az előlapi gombot nyomkodtuk szorgalmasan. Azért csak szinte, mert hallottuk ezt a lemezt ötször drágább rendszeren is, de ettől még az előttünk lévő összeállítás igazán kitűnőre vizsgázott.

Erő van a PMA-2500NE-ben dögivel, még talán sok is, bár a Focal magas, 91,5 decibeles érzékenysége is oka annak, hogy 11 óránál feljebb nem kívántuk tekerni a hangerő szabályozót, úgy is tisztességes koncert-hangnyomásban volt részünk. Pedig a műszaki adatok között szerénykedő 2x80 watt nem erőműre utaló teljesítmény, de ezt már megtárgyaltuk.

Addig is összegezzük a Denon New Era készülékei társaságában eltöltött hetek tapasztalatait. Külsejüket és kivitelüket tekintve, árkategóriájukban nincs ellenfelük, a szolgáltatások halmaza is dicséretes, ezt picit elhomályosítja a szimmetrikus összeköttetés hiánya. Az erősítőbe épített DAC minden igényt kielégít, a CD-játszó DSD kompatibilitása elismerést érdemel. Hangminőségük szerethető, nem jut eszünkbe semmiféle negatívum, amit felróhatnánk, csak pozitív jelzők jutnak eszünkbe, mint a nagyfokú részletező képesség és a pezsgő, felvidító karakter.

1 2

Következő oldal >