Classé Delta Pre sztereó előfok és Delta Stereo sztereó végerősítő teszt

2021. október 19., kedd, 16:30

Classé audio hifi sztereó erősítő előerősítő végfok végerősítő high end sztereó erősítő hifi erősítő. Classé teszt erősítő teszt hifi teszt sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt

A Classé kanadai high end gyártó termékkínálata meglehetősen szűkös: kizárólag a Delta sorozat elemeiből áll, azaz a Delta Pre előfokból, Delta Stereo két- és Delta Mono egycsatornás végfokokból. Ám ez ne tévesszen meg senkit: a Delta sorozat tagjairól kizárólag szuperlatívuszokban beszélhetünk. Volt szerencsénk hosszabb távon is kipróbálni a sorozat Pre és Stereo tagjait.

A két Classé igazi nehézsúlyú versenyzőnek bizonyult már a teszthelyiségbe való szállítás során is. A Pre tulajdonképpen barátinak mondható 18,7 kg, a Stereo ezzel szemben nem kevesebb, mint 52,8 kg szállítási súllyal büszkélkedhet. High end (vagy ultra high end? Ezt a döntést olvasóinkra bízzuk.) termékek lévén a csomagolás igen igényes és alapos, ahogy a készülékek külső kialakítása is. A lekerekített, robusztus forma egységes, az anyaghasználat elsőosztályú mindkét készülék esetében. Lássuk, külön-külön miket kínálnak a Classék!

Classé Delta Pre sztereó előfok

A Classé Delta Pre előlapját szemlélve nem gyanakszunk rengeteg funkcióra vagy különféle összetett akusztikai és egyéb korrekciós megoldások használatára. A bal oldalán bekapcsológomb, mellette méretes, informatív kijelző. Utóbbiról szinte véletlenül derült ki, hogy érintésre érzékeny, amin keresztül minden funkciót elérhetünk és testre szabhatunk. Emellett jobbra menügomb, fejhallgató kimenet, hangerőszabályzó potméter és ennyi. Így elmondható, hogy a Delta Pre előlapja a legkevésbé sem zsúfolt.

A készüléket megfordítva azonban már egy másik világ tárul fel: rengeteg bemenet, RCA, XLR párok, MM és MC phono, digitális bemenetek, Ethernet, sőt, még opcionális HDMI kimenet is található rajta. Ezeket természetesen részletesen felsoroljuk a műszaki adatok rovatban. Analóg kimeneteket is szép számmal találunk a készüléken, RCA és XLR megoldással egyaránt. Az analóg csatlakozók itt már nem arany, hanem ródium bevonatot kaptak, ami segíthet a finom részletek megtartásában, a végső hangképben.

A menü átlátható, ugyanakkor a legtöbb funkció mély, speciális akusztikai tudást feltételez: különféle konfigurációk közül választhatunk, meghatározhatjuk hangsugárzóink egymástól számított távolságát, EQ és Tone Control opciók állnak rendelkezésünkre, és még egy sor olyan funkciót is elérhetünk, amelyek használatához minimum hangtechnikusi, de inkább hangmérnöki végzettségre van szükség. Így ezeket gyári értéken hagytuk, ami nagyjából egyet jelentett a jelzett funkciók kiiktatásával. Reményeink szerint ez nem akadályozta a Delta Pre-t a zenei anyagok kibontásában - a meghallgatás során legalábbis nem éreztünk semmilyen furcsaságot a zenében, de erről később bővebben írunk.

Fontos megjegyezni, hogy bár rendelkezik Ethernet csatlakozóval, a Delta Pre kifejezetten nem streamer vagy digitális lejátszó. Etherneten keresztül kizárólag a DLNA lejátszás támogatott, ami nem mondható kényelmesnek vagy különösebben használhatónak - de a gyártó nem is erre a célra szánta a készüléket. A beépített DAC modul azonban kiválóan teszi a dolgát, megfelelő forrással megbirkózik bármilyen mai digitális forrásanyaggal, legyen az PCM, DSD vagy egyéb elterjedt formátum.

Az USB-B bemeneten keresztül csatlakoztathatunk akár számítógépet is lejátszóként, ebben az esetben viszont szükségünk lesz a Classé saját audio driverére is - ebben nem sok örömöt leltünk, mivel a kompatibilitás legalábbis vitatható, értve az egyes Windows verziókra, lejátszó szoftverekre is. Érdekes, hogy a gyártó adatai szerint a DSD256 fájlok natív lejátszása csak ilyen megoldással valósítható meg, nekünk nem sikerült ebben a formátumban dalra fakasztani a Delta Pre-t. ugyanakkor minden egyébbel nagyszerűen elboldogult.

A további digitális bemenetek esetében nincsenek ilyen problémák: a Delta Pre mindent megszólaltatott optikai és koaxiális csatlakozókon keresztül, legyen szó streamelt zenéről, filmekről vagy bármi másról.

Ez önmagában viszont még talán kevés a boldogsághoz - azaz a zene megszólaltatásához - ezért nézzük a Delta Stereo végfokot!

Classé Delta Stereo sztereó végfok

A Classé Delta Stereo a high end egyik nehézsúlyú bajnoka - minden értelemben. A csatornánkénti egy bemenettel rendelkező, kettős kábelezést is megvalósítható kimenetekkel rendelkező nagyvas teljesítménye csatornánként 250 W 8 ohmon, így gyakorlatilag bármilyen hangsugárzó meghajtására képes. Ez a hatalmas teljesítmény okozott is némi fejfájást számunkra tesztünk során, mivel a csatlakoztatott PMC twenty5.26i hangdobozokat még éppen elviselhető hangerőn hallgatva a Delta Stereo még csak langyos sem lett.

A készülék előlapján a bekapcsológombon túl kizárólag egy fehér fénnyel megvilágított deprez műszert találunk, ez azonban használat közben módfelett unalmas előadást produkált: a mutatókat éppen csak 1-2 mm mozgásra tudtuk rábírni olyan hangerő mellett, ami hangnyomás-toleranciánk határait súrolta (felülről). Éppen ezért a Delta Stereo-t kimondottan nagy, nehezen hajtható, érzéketlen hangsugárzókhoz ajánljuk igen nagy helyiségekbe, ahol többet is megmutathat magából és teljesítményéből. Egy átlagos, vagy annál nagyobb nappali szobában esélytelen kihozni belőle a maximumot, talán csak valamilyen apró töredék az, amit anélkül hallhatunk, hogy miszlikre tépnénk vele dobhártyáinkat.

Érdekesség, hogy a gyártó ígérete szerint az erősítő 12,5 W csatornánkénti teljesítményig tiszta A osztályú módban működik és csak utána "tér át" AB üzemmódba.

További impresszív adat a 850-es csillapítási faktor, ami szintén jelzi, hogy milyen nagy ellenállást kifejtő hangsugárzókhoz tervezték ezt a modellt, valamint a szinte már értelmezhetetlenül széles 1 Hz-650 kHz (nem elírás) terjedő frekvencia-átvitel, ami a kerti denevérállomány eltérítésére, vagy ultrahang-felvételek készítésére, esetleg szonárként használva is kiváló lehet. Viccet félretéve, ez az extremitásba hajló frekvencia-átvitel a meghallgatás során olyan gazdag felharmonikusokkal ajándékozott meg minket, amire a példaértékű jelző tulajdonképpen lekicsinylő lenne, jobb híján mégis ezt aggathatjuk rá elismerésként.

Tesztkörnyezet, tesztzenék

A Classé Delta Pre és Classé Delta Stereo kombináció méltó környezetben való teszteléséhez további nagyjából 10 milliós értékű eszközöket kellett volna láncunkba illesztenünk, amire sajnos nem volt lehetőségünk, habár a komponensek tekintetében a legkevésbé sem lehet okunk panaszra.

Áramellátás: TORUS TOT MAX valamint Accuphase PS-1230 tápszűrő és leválasztó transzformátor

Kábelezés: Nordost Heimdall 2, Frey 2 és AudioQuest Dragon

Forrás: Lindemann Musicbook: Source CD (XLR kábellel csatlakoztatva), Naim NDX 2

Hangsugárzók: PMC twenty5.26i, Audio Solutions Overture O305F

Kedvenc zenéinket játszottuk le: Wintersun - When Time Fades Away, Jean Michel Jarre - Equinoxe infinity, Mike Oldfield - Return to Ommadawn, Yes - The Steven Wilson Remixes nagyfelbontású PCM formátumban, valamint Muszorgszkij - Egy kiállítás képei, Vivaldi - Négy évszak és Händel - Vízizene tételeit hallgattuk DSD formátumban.

Meghallgatás

A meghallgatást - természetesen bejáratás és bemelegítést követően (már ami a rendszer további komponenseit illeti, hiszen a Delta Stereo konokul hideg maradt) - PCM zenéinkkel indítottuk. Streamelt anyagok teszt-meghallgatását nem láttuk célszerűnek, mivel előzetesen megbizonyosodtunk arról, hogy a Classé nem túlzottan megengedő, így a kisebb-nagyobb hiányosságokat mintegy fricskaként, látványosan elénk tárta. PCM zenék esetében a hang már értékelhető, finomabb, nem érződött rajta digitális felhang. Kezdtük a Wintersun számmal, mint általában, hiszen ez a zenemű kellően részletes és összetett ahhoz, hogy a rendszer megmutathassa magát. Így is történt: a felvétel nemcsak részletes és dinamikus volt, hanem életteli, jobb szó híján zenei és folyékony, ahogy azt ebben a kategóriában elvárhatjuk. Mindez mély, széles, és hajszálpontosan ábrázolt térben jelent meg. A Jean Michel Jarre lemez esetében a tér és a dinamika lépett elő kvázi "főszereplőként", mivel mindkét jellemző olyan módon jelent meg, ahogy azt eddig csak nagyon kevés erősítőtől hallottuk. Ezesetben szintén érdemes kiemelni, hogy a tér valóban háromdimenziós volt, keletkezett egyfajta "magassága", azaz vertikális kiterjedése is a zenének.

Mike Oldfield lemeze esetében az akusztikus hangszerek természetessége, a lemez dinamikája és az egymásra épülő szólamok kibontakozása fogott meg minket, ami természetesen kiegyensúlyozott, dinamikus és folyékony zenei környezetben jelent meg.

Ezt követően áttértünk DSD zenéinkre, hogy lehetőségeinkhez képest a legtöbbet hozhassuk ki a Classé párosból. A Vivaldi mű esetében lettünk figyelmesek a mikrodinamikák diszkrét, mégis jól érzékelhető megjelenésére, amik eddig - nagy valószínűséggel a PCM formátum sajátosságai miatt is - eleddig rejtve maradtak a rendszerben. A kifejezetten finom fokozások, az egymás után belépő szólamok külön-külön és egységesen is megjelenő dinamikája igen direkten érzékeltette, hogy átléptünk az ultra high end birodalomba. Igazi zenei élményt nyújtott a meghallgatás, a java azonban még hátra volt. A Vízizene nagy kedvencünk lévén a következő tételként szerepelt a meghallgatáson, itt is ugyanazokat a remek részleteket és tulajdonságokat emeljük ki, mint a Négy Évszak esetében. Áttérve a Muszorgszkij műre, ismét leesett állal hallgattuk az előadást: a nagyzenekari mű egyszerre hozott elképesztően széles dinamikatartományt, ahol ismét megállapíthattuk, hogy a remek felvétel bizony előfeltétele a kiváló rendszer kibontakozásának. Gondoltuk ezt azért is, mert az említett dinamikán túlmenően minden egyes apró részlet megjelent az előttünk ábrázolt térben, végre tényleg egzakt módon érzékelhettük, hogy melyik szólam (zenész) pontosan hol van elhelyezve a hangszínpadon. Így még izgalmasabbá váltak az egyes szekciók felépülő, egyre több szólamot és hangszert megszólaló részei, és borzongató valóságérzettel hallgathattuk e kedvencünket.

A meghallgatást követően - miért is ne alapon - használtuk filmnézéshez és háttérzeneként streamelt anyagok hallgatásához is a Classé párost. Természetesen egyik esetben sem beszélhetünk igazi audiofil - végképp nem high end - hallgatási élményről, ugyanakkor például David Gilmour - Live in Pompeii koncertje kifejezetten kellemesen szólalt meg, ahogy a legtöbb film esetében is élvezhető előadást kaptunk. Streamelt anyagokról kimondható, hogy bár sok múlik a felvétel minőségén és felbontásán, sajnos az "on-the-fly" dekódolás minden esetben elveszi azokat a finom nüánszokat, amik miatt érdemes magas kategóriás rendszert választanunk. Mindemellett persze ezek az anyagok is szebben szóltak, mint valaha, ugyanakkor pontosan tisztában voltunk vele, hogy a rendszer képességeihez képest finoman fogalmazva is szerény előadást kaptunk.

Összegzés

A Classé Delta szériája gyakorlatilag bármilyen magas kategóriájú rendszerben megállja a helyét, ugyanakkor néhány szempontot érdemes figyelembe vennünk rendszerbe állítás előtt. Az első, hogy a Delta Pre - ahogy neve is mutatja - kifejezetten előerősítő funkciók tekintetében erős, streamerként nem igazán működőképes, DAC-ként használva pedig számolnunk kell bizonyos limitációkkal (pl. nem mindegyik digitális bemeneten fogad minden formátumot) ugyanakkor megszólalás tekintetében természetesen méltó a szériához. Ha azonban megfelelő további komponensekkel egészítjük ki, akkor válogatás nélkül, minden műfajban kimagasló megszólalást kapunk. Ahogy fentebb említettük, a Delta Pre rengeteg akusztikai és egyéb beállítási lehetőséget kínál, ezek használatához és a megszólalás optimalizálásához azonban professzionális ismeretek szükségeltetnek. A nagy erőtartalék miatt kifejezetten ajánljuk nagy, nehezen hajtható, érzéketlen hangsugárzókhoz, amikkel talán még inkább kihozhatjuk tudása javát.

Összességében egy kifejezetten esztétikus, hatalmas tartalékokkal rendelkező, mégis kifinomult és a legmagasabb minőséget képviselő sorozatot ismerhettünk meg a Classé-tól.

1 2

Következő oldal >