Cambridge Audio CXA81 Mk II sztereó erősítő teszt

2025. szeptember 15., hétfő, 19:50

Cambridge Audio audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Cambridge erősítő erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Cambridge Audio erőstő teszt

A Cambridge Audio CXA81 sztereó erősítő évekkel ezelőtt egyértelműen kategóriájának egyik legjobbja volt. Elég sok időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy a brit cég hozzányúljon, hiszen ők is elégedettek voltak a gyártmányukkal, valamint a külföldi szaksajtó is kivétel nélkül elismerően nyilatkozott róla. Fejleszteni azonban mindig van hová, ezt a Cambridge Audio is tudomásul vette, és elsősorban a minőségre fektette a hangsúlyt.

Amikor egy minden téren sikeres elődöt kell túlszárnyalni

A Cambridge Audio erősítőkészítés egészen 1968-ig nyúlik vissza, ráadásul filozófiájuk az, hogy mindig új módszereket keressenek a minőség javítására, hiszen a nívós hangzás sosem fog kimenni a divatból. Ezzel mi is egyetértünk. A külső változtatására nem is fektettek hangsúlyt, így maradt a középre helyezett kijelző, aminek két oldalán válthatunk az analóg és digitális kimenetek között, kiválaszthatjuk az aktuális hangfalkimenetet, kapunk még egy 3,5 mm-es Jack fejhallgató kimenetet, beüzemelő gombot, valamint egy hangerő szabályozót. Ennyi, semmi több, de belegondolva, nem is igazán kell.

A hátlapon bal oldalra kerültek a hangfalkimenetek, a hálózati aljzat, valamint a rendszerbe illeszthetőséget segítő Control Bus, IR, Trigger és RS-232 aljzatok, jobbra pedig egy XLR, 4 pár RCA, egy Bluetooth 4.2 aptX HD, 2 darab optikai, 1 darab koaxiális és egy USB-B bemenet. Kimenetből mélynyomót és előerősítőt kínál a CXA81 Mk II, tehát azok is jól járnak, akiknek kevés az erősítő teljesítménye, vagy basszusból kívánnak többet. Phono furcsa módon nincs, viszont a Bluetooth kapcsolattal mégis használhatjuk analóg lemezjátszónkat, amennyiben az is pártfogolja ezt a fajta jelátvitelt. A fő fejlesztések belül, vannak, nézzük részletesen, mit is rejt a készülék!

A Cambridge Audio CXA81 Mk II központi eleme egy egyedi tervezésű AB osztályú teljesítményerősítő optimalizált alkatrészekkel, ami nyújtja az A osztály zeneiségét, és ötvözi a B osztály hatékonyságával. Az erősítő rövid jelutakat használ, így kevés a színezés, sok a részlet és az érzelem. A méretes toroid transzformátornak köszönhetően a CXA81 Mk II 80 watt teljesítményt nyújt csatornánként 8 ohmon, 2x120 watt 4 ohmon, ráadásul duál monó felépítést alkalmaztak, tehát mindkét csatornának saját tápegysége és szekunder tekercse van. A prémium komponenseket újratervezték a hang tisztasága és mélysége érdekében, továbbá előtérbe helyezték a részletek és a harmónia reprodukálását. A hűtésről sem feledkeztek meg, ezek közül kiemelendő a fedőlapi rács is, ami amellett, hogy ellátja a szerepét, még formatervet is kapott, és némiképpen még a készülék belsejébe is beláthatunk.

A Cambridge Audio az áramkörre összpontosította a CXA81 Mk II frissítéseinek magvát, így alkalmaztak egy új ESS Sabre ES9018K2M DAC chipet, ami akár 24 bit/384 kHz-es vagy DSD 256 fájlokat is kezel. A Cambridge Audio szóvivője a következőket nyilatkozta ezzel kapcsolatban: "Széleskörű összehasonlító hallgatási munkameneteket végeztünk komponenscserével a mélység és az érzékenység javítása érdekében. Hozzátettük, hogy mélységre, jobb sztereó képalkotásra és elkötelezettségre van szükség azáltal, hogy jobb minőségű alkatrészeket helyezünk a jelútba. A DAC továbbfejlesztése mindezek mellett jobb csatornaszétválasztást is biztosított."

A Cambridge Audio a CXA81 Mk II nem csak a CXA81 erősítőt váltja le, hanem a korábbi díjnyertes CXA61 készülékét is, ami azt jelenti, hogy a jövőben már csak egy sztereó erősítő lesz a Cambridge Audio CX sorozatában, így nincs átmenet az AXA35 és e között. Így egyértelműen még nagyobb lett a tét, tehát mindenképpen jól hallható, érezhető minőségi változásra számíthatunk. A olvasottak alapján a mérnökök mindent beleadtak, így nekünk sem volt más dolgunk, mint fogni az erősítőt, csatlakoztatni a csöves kimenetű CD-lejátszónkhoz, Focal hangfalainkhoz, mindezt QED kábelekkel, aztán már jöhetett is a zenehallgatás!

A klasszikus audiofil erősítőépítés, kombinálva a nagyfelbontással

A Cambridge Audio rendkívül dinamikusan nyitott, már akkor meggyőzően szólalt meg, hiszen volt súlya és a lendülete is ahhoz, hogy szinte zsigeri élményt nyújtson. Mindezek mellett nem lehetett tapasztalni azt, hogy erőlködött volna, teljesen természetesen játszott nekünk, tehát ilyen az, amikor a közepesnek tűnő 2x80 W megkapja a sziklaszilárd hátteret. Az RCA és XLR bemenetek között a különbség itt is hallható volt, természetesen az utóbbi javára, de azt nem állítjuk, hogy nagy a differencia, inkább úgy fogalmazunk, hogy az XLR során még magabiztosabb lett a hangkép, stabilabbnak tűnt az előadás.

A Cambridge Audio CXA81 Mk II könnyen kezelhető és felhasználóbarát analóg és digitális platformon is, gyártója eredendően nem akarta átírni a jól bevált szabályokat erősítőépítés terén, inkább a rendkívül átgondolt technikai megoldásokra alapozott, aminek az eredménye egy nagyon finom készülék lett. A Cambridge Audio egyértelműen az angol hifi szülötte, de azon belül is megvan egy sajátos hangzása. Nem olyan karakteres, hogy ennek köszönhetően megosztaná a közönséget, inkább barátságos, kifinomult és tisztán zenei.

Az elődmodellhez képest valamivel megnőtt az ára, de a többi gyártó elrugaszkodása a földtől mégsem tapasztalható itt, hiszen körülbelül 20%-kal lett drágább, mint a korábbi változat, ami abszolút reálisnak, sőt barátinak is mondható, tehát még mindig bőven félmillió forint alatt maradtunk, ami sokaknak jelentheti a bűvös határt. Ez az a szegmens, ami már jelentősen kiszakad a belépő kategóriából, és nagyban kacérkodik egy megbízható audiofil készülék minden jellemzőjével. Amennyiben csak azt nyújtaná, mint a CXA81, már akkor is elégedettek lennénk, de az Mk II változat hallhatóan túl tett rajta, ezért talán nem is kérdéses, hogy egy újabb sikertermékkel ülünk szemben.

A Dire Straits felvételét nem hagyhattuk ki, és ennek a Cambridge is nagyon ürült, mert igazi lelkesedéssel, vehemenciával csapott a húrok közé, de semmi felesleges túlkapást nem alkalmazott. Szép, nagyon kiegyensúlyozott arányokat mutatott, a basszusgitár stabilan, játékosan, tisztelettudóan kísérte a dobost és annak díszítéseit, a gitárok szépen elkülönültek egymástól, a fémes ízt nagyfokú barátságosság borította, aminek nem csak a pillanatnyi, hanem a hosszú távú zenehallgatásban is nagy szerepe van. Remek formában volt a banda, amolyan profin, mégsem kimérten játszottak nekünk, hanem élvezték a közös előadást, ezáltal mi is.

Schubert zongorajátéka megmutatta a CXA81 Mk II komolyabb oldalát, ekkor lehetett érezni azt, hogy a temperamentuma a középkategóriába tartozik, néha még egy kicsit feljebb is bátorkodott menni, de összességében maradt a biztos megoldásoknál, inkább némi ízelítőt nyújtott csupán a Cambridge Audio nagyvadjainak tudásából. Az egyértelművé vált, hogy ez a készülék igazán megfogott, és hallható volt a cégre jellemző karakter, amit egyáltalán nem nehéz megkedvelni. Már az elődnél sem okozott nagy próbatételt a befogadása, itt pedig sikerült még egy lapáttal erre rátenni, ráadásul szimfonikus zenén, ami nagy kihívást jelent minden készüléknek.

Jan Garbarek nem kevésbé, de olyan okosan prezentálta a dallamokat az erősítő, hogy azt hittük, a zseniális szaxofonos melegebb éghajlatra költözött, ugyanis a kimért, nagyon pontos foszlányok is lazábban, lezserebben szólaltak meg, ugyanakkor komolyságukból sem veszítettek semmit. Ez a tudás ennél a zenénél különösen nagy érték, hiszen a lemez hallgatásának előrehaladtával hajlamosak lehetünk némi fáradásra, aminek a veszélye itt nem állt fent. A dobhangot külön kiemeljük, hiszen a CXA81 Mk II kellően mélyre nyúlt, a térben pontosan helyezte el az ütősöket, és a keverés adta lehetőségeket is plasztikusan, finoman, szép lecsengéssel párosította.

A Kraftwerk elektronikus jegyei igazán remekül álltak a Cambridge CXA81 Mk II-nek, szinte sziporkázott. Az erő adott volt, így a pulzálás és a ritmika is, a tér szépen megnőtt, a hangjegyek nagyon távolra kerültek a hangfalaktól, mindezt úgy sikerült produkálnia, hogy a lényeg megmaradt köztük, és közvetlen mellettük. A levegősség, plasztikus előadásmód nagyon feküdt neki ezen a műfajon, megmaradt szórakoztató, friss jellege, amit könnyedén fűszerezett angolos, sajátos jelleggel. Végig izgalmas maradt, a gépzenébe sikerült varázslatos módon igazi életet pumpálni, és a hangerő növelése csak jót tett neki, ráadásul zavarba sem jött.

John Lee Hooker karakteres dala igazi bluest tálaltak nekünk, annak kellő mélységével, de lazán, mindenki számára befogadhatóan. A hangszerek részleteire és körvonalaira nagyon odafigyelt, az énekhang erőteljes volt, de egyáltalán nem brummogó, így megmaradt jellegzetes mivolta. A ritmika is kiemelkedő lett, a dinamikából is jelesre vizsgázott az erősítő, angolszász módra prezentálta az amerikai bluest, és ez nagyon is jót tett neki. Nem vágott arcon, nem is nyomott minket a földhöz, ahogyan a mélabússág is arányosan volt jelen, viszont ennek köszönhetően a klasszikus blues szerzemények nem csupán nyomot hagytak bennünk, hanem közben szórakoztattak is.

Természetesen a CXA81 Mk II-t analóg oldal mellett a digitális jelfolyammal is kipróbáltuk, főleg annak a tekintetében, hogy a mérnökök jelentős változásokat, javításokat, modernizálásokat is végeztek ezen a téren, ami nem meglepő, hiszen a nagyfelbontás irányába a Cambridge Audio annak idején az elsők között indult ebben a kategóriában. A hangzás főbb jellegzetességei csupán annyiban változtak, hogy képviselték a digitális jelforrás karaktereit, azonban azok gyermekbetegségei immár teljesen eltűntek. A Bluetooth 4.2 sokak számára réginek tűnhet, viszont aptX HD, tehát bőven megfelel a kor vívmányainak és elvárásainak, ráadásul a kapcsolat gyorsan létrejött és stabil is maradt.

A jelentősebb, vagy inkább teljes értékű zenehallgatást persze az USB-B bemeneten keresztül érhetjük el, tehát a digitális jelfolyam vezetékes átvitelével. A CXA81 Mk II egyszerűen magával ragadóan zenélt ekkor, minden digitális ízt mellőzve, határozottan, telten és hosszan hallgathatóan, kiélveztük a nagyfelbontás minden jellegzetességét és előnyét. Sajnos Bluetooth kapcsolattal megáldott analóg lemezjátszó nem állt a rendelkezésünkre, fejhallgató viszont igen, ami szintén hozott egy barátságos karaktert. A gyártó nem igazán emeli ki ezt a részt, mi sem állíthatjuk azt, hogy érdemes egy nívós fülest párosítani vele, hiszen abból nem tudná kihozni a maximumot, de a 100-150 ezres kategóriával könnyedén megbirkózik, és ennél többet nem is vártunk el.

Összegzés, végszó

A Cambridge CXA81 Mk II külsőségekben az elődjéhez képest nem változott, és a mérnökök is tudatosan, ugyanakkor óvatosan nyúltak a belső értékekhez, hiszen az elődmodell igazi sikertörténetet könyvelhetett el. Ezen bűn lett volna módosítani, ezért elsősorban a jót tették még megbízhatóbbá, stabilabbá, aminek eredménye egy vérbeli audiofil kategóriájú Cambridge Audio erősítő lett. Abszolút megéri az árát, még annak tükrében is, hogy számos kategóriatársa van, azonban egyéni megoldásaival, dallamos, erőteljes, ugyanakkor szellős, barátságos, idomuló hangjával egyértelműen kiemelkedik azok közül. Egyszerűen jó hallgatni, a DAC is egyértelmű előrelépést mutat, azonban nélküle is csoportelsővé tudna válni, hiszen maga az erősítőrésze is olyan stabil, ami referenciának számít kategóriájában. Ezek tudatában a Cambridge Audio CXA81 Mk II Kiváló Termék címke birtokosa lett a szerkesztőségünkben.

1 2

Következő oldal >