Cambridge Audio CXA81 integrált sztereó erősítő teszt

2019. december 23., hétfő, 11:05

Cambridge Audio audio hifi sztereó erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Cambridge erősítő erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt CA erőstő teszt integrált sztereó erősítő teszt

Anglománia, azaz hogyan készítsünk olyan erősítőt, ami egyszerre modern, de tiszteli a hagyományokat olyan hanggal, ami a tesztelésben tisztességgel megőszült és morózus cikkírót is elismerő bólogatásra készteti? Tesztpadon a Cambridge Audio CXA81 az előző, szintén kiválóra sikerült CXA80 feljavított és DSD képes DAC-kal kiegészített változata.

A Cambridge Audio a klasszikus angol gyártók egyike, olyan cég, ahol még a hang az elsődleges megcélzott irány és nem a marketinggel alátámasztott, minél olcsóbban előállítható és utána méregdrágán eladott készülékek előállítása. Maradva a józan hifi keretei között és a végletekig csiszolva/tökéletesítve az adott kütyüt, egy olyan termékké, amire jó szívvel ad ki az emberfia pénzt tudván, hogy nem fog csalódni benne.

A csomagolás a szokásos kartondoboz, kemény habszivacs formák között leledzik a készülék némi leírás, két hálózati kábel (angol és magyar csatlakozóval) és a távirányítóval két ceruzaelem társaságában.

Kibontás után csodálhatjuk meg magát a CXA81-et a maga letisztult és elegáns megjelenésével, ezüstszínű, vastag alumínium előlappal, rajta a feltétlenül fontos kezelőszervekkel, perforált tetőlappal és teljesen fém házzal.

Bal oldalról kezdve található a bekapcsológomb pici fehér LED-del, a 3,5 mm-es fejhallgató Jack csatlakozó, a középen trónoló kijelző, a bemenetválasztó gombok és az A/B hangfalkimenet választógombjai különböző, a bemenet típusától (szimmetrikus XLR vagy sima RCA) függően, különböző színekkel jelölve és diszkréten világítva. A bemenetváltást megnyugtatóan határozott relékattanás kíséri, kicsit komótosan. Az alapbeállítás a szimmetrikus bemenet, ami némi fejvakarásra késztetett minket, midőn félóráig ellenőriztük a kábeleket, vajh’ miért töksüket a hangfal, amikor rájöttünk, talán át kellene állítani RCA-ra a típusát.

Jobb oldalon a pontosan és kellő ellenállással forgó hangerő-szabályozó méretes forgatógombja található, igényesen kidolgozva, de világítás nélkül.

Hátul csatlakozók széles választéka várja a leendő tulajdonost. Egy szimmetrikus, négy RCA bemenet, egy Pre-Out, egy mono Sub-out kimenet, két optikai, egy koax S/PDIF, egy USB bemenet a DAC-hoz, Bluetooth antenna csatlakozó, trigger és control portok más Cambridge Audio készülékek csatlakoztatásához és vezérléséhez, egy RS232 port, a földelt tápkábel aljzat és az A/B banándugót, villás csatlakozót vagy sima lecsupaszított kábelvéget fogadó hangszóró kimenetek foglalják a helyet.

Az egész készülékből sugárzik a pontosság/minőség és a gondos gazda keze munkája, sehol egy felesleges kapcsoló, túlbonyolított megoldások, ez egy kézreálló, egyszerűen kezelhető készülék. Mindenképpen megemlítjük azt a jó angol szokást, miszerint nem csak a csatlakozók alá, hanem fölé (fejjel lefelé) is odaírják melyik, mire szolgál, hogy a tulajdonosnak ne kelljen előkotorni a kézikönyvet. A távirányító szokványos, más Cambridge Audio készülékek kezelésére is alkalmas hosszúkás fekete, szálcsiszolt előlappal és két ceruzaelemmel működő hasáb.

Az egyik újdonság a beépített DSD és DXD felvételek kezelésére alkalmas USB DAC, ami az ESS Sabre 9016K2M változata DSD256 (mi is az a DSD?) és 32 bites PCM 384 kHz adatfolyamokat is tud kezelni.

Az optikai bemenet 24 bit/96 kHz, a koaxiális 24 bit/192 kHz adatot képes fogadni.

A Bluetooth az aptX HD kodekkel dolgozik 24 bit/48 kHz felbontással.

A Cambridge Audio mérnökei továbbfejlesztették a jel útjában levő műveleti erősítők nagyrészét, valamint a kondenzátorokat az erősítő előfok és tápellátási szakaszában, és rövidebbek lettek a jelutak, ami igen jó hatással lett a kapott hangra pedig ugye az előző verzióval sem volt gond ebből a szempontból, nem véletlenül lett többszörös tesztgyőztes.

A beüzemelés gyerekjáték, összedugjuk a forráskészülékkel az erősítőt analóg RCA vagy szimmetrikus XLR bemeneten, ha digitális a forrás, akkor az USB vagy koax/optikai bemeneten. Ha PC-ről Windows alól használjuk, akkor le kell tölteni és telepíteni hozzá az USB drivert, utána használható a DAC.

Lássuk a medvét, azaz a hangot!

A legnagyobb kérdés az, hogy fejlődött-e az előző verzióhoz képest, megéri-e megvenni az új verziót? Igen, megéri. Ha valakit nem érdekelnek a részletek, már itt befejezheti az olvasást, nincs itt kérem semmi látnivaló, az utolsó kapcsolja le a villanyt!

Nos, ha csak a beépített DAC minőségét és tudását nézzük, már megéri a váltást, ezzel a DAC-kal (az MQA-n kívül) minden létező és elterjedt formátumot kezelni és hallgatni lehet, mégpedig igen jó minőségben.

Az ESS DAC különböző típusaira jellemző egyfajta világosság itt is tetten érhető. A részletek bősége az enyhén a magasba húzó hangzási egyensúly és az átlag feletti dinamika, bőven az átlag feletti térhatással úgy, hogy a mélyhangok is kellően alátámasztják a hallgatott zenét, olyan formában, ami soha sem terjengő, vagy lassú, hanem precíz, de kellően nagyot üt ha kell. Állandó jellegű tesztzenéink egyike, Hans Zimmer prágai élő koncertje alatt is hozta a libabőrös lesz a kezem érzést és a brutális, kottázható basszusok alatt sem fulladt le, vagy lett bizonytalan a hang, erőlködés nélkül precízen mozgatta a membránokat.

Nagyobb volumenű zeneműveknél érződött némi egybemosódás, de mivel ez a DAC egy bónusz, így ez megbocsátható főleg, hogy maga az erősítő rész bőven ki tud szolgálni magasabban jegyzett konvertert, hálózati készüléket, bármit, ami a józanul árazott, olyan kapott hanggal, ami minden igényt kielégít.

Külső DAC-kal kipróbálva egy NAD C658 hálózati lejátszóval és egy iFi Micro iDac 2-vel kezdett el igazán szárnyalni az erősítő, akkor hozta elő azt a tudást, ami benne rejtőzik. Olyan távaltok nyíltak meg a zenében, ami csak a jóval magasabb kategóriákra jellemző, a tér hátrafelé is megnyílt, komplett 3D-t rajzolt a fotel köré. Nyoma sem volt semmiféle kiemelésnek, de maradt az elképesztő dinamika és brutálisan mélyre menő, de egyben megfogott basszus, egy csodálatosan sima és átlátható középtartománnyal, amihez erőteljes, de nem színezett vagy fárasztó magashangok társultak. Némelyik gitárhang konkrétan a frászt hozta ránk, olyan hirtelen robbant ki a sötétből és szólalt meg valahol oldalt, döbbenetes dinamikával és tökéletesen torzítatlanul.

Még Bruce Springsteen korai lemezeit is elfogadható minőségben adta elő, pedig arra kevés készülék képes, lévén ott a hangmérnök helyett szerintünk a takarítónéni végezte a keverést, annyira pocsékul szól (nem degradálva ezzel a takarítónéniket), el tudta hozni azt az érzést, hogy hagyd a fenébe a tesztelést és csak a zenét hallgasd, jó minőségű felvételeken pedig szárnyalt a Cambridge Audio CXA81.

Feltekerve a hangerőt csak a zene lett hangosabb, a jellege nem változott, nem omlott össze, nem ürült ki a hangkép így komolyabb álló hangfalak meghajtására is képes.

A fejhallgató kimeneten is ugyanazt a hangot kaptuk, ezt is tisztességesen megcsinálták.

Összegezve: az ilyen készülékeket hívják Best-Buy-nak, egy kifinomultan erőteljes, nyílt hanggal amihez bőven kategóriát verő térhatás társul egy a magasan a használható szint feletti DAC-kal, szimmetrikus csatlakozási lehetőséggel. Aki mackósan brummogó visszafogott hangot keres, az máshol keresgéljen ez a készülék a friss tavaszi szél és a ragyogó nyár ötvözete. Aki egy alap kiindulópontot keres a későbbi kiegészítő készülékeihez, az itt megtalálja azt a központi elemet, amire lehet építkezni, valamit nagyon eltaláltak a Cambridge Audio-nál.

1 2

Következő oldal >