Bryston BDA-1 DA konverter teszt

Konverter a javából

2012. január 4., szerda, 08:55

D/A konverter DAC konverter digitál analóg átalakító digitál analóg konverter Bryston

Egy kétcsatornás sztereó digitál-analóg átalakító mindössze egy integrált áramkör - néhány gramm "homok" - egy számítógépes hangkártyán. Hogyan lesz ebből egy nyolc és fél kilós készülék a Bryston műhelyében? A következő sorokból kiderül!

A Bryston CD-játszójának tavalyi bemutatója után az idei újdonság egy önálló D/A konverter, igazi audiofil csemege. Nem spóroltak a tervezők az anyaggal, amint már azt a bevezetőben említettem a készülék 8,5 kg-os ra sikerült! (Maradhat? Mi az hogy, nagyon is!)

A konverter lelkét az átalakító chipet a Cirrus Logic főzte ki, típusszáma CS-4398 Crystal DAC, egy hibrid multibit szigma-delta átalakítóról van szó. Mindezt a némi vezérlő elektronikával tették fogyaszthatóvá: a hagyományos digitális formátumok (TosLink, S/PDIF, AES/EBU) mellett egy USB csatlakozást is kapott a készülék, így egy asztali számítógép vagy egy médiaszerver kiegészítésére is ideális eszköz. Az összes ismert felbontást fogadja (32-196 kHz/16-24 bit) és ha már lúd legyen kövér alapon egy "upsampling" egységet is tartalmaz, mely 176,4 illetve 192 kHz 24 bitre konvertálja fel a bejövő - alacsonyabb felbontású információt. A jittermentes precíz konverzióról egy re-clocking áramkör gondoskodik. A kimeneti oldalon A-osztályú diszkrét félvezetőkből és audiofil minőségű nagyprecizitású (1% fémréteg ellenállások, 0,1% polisztirol kondenzátorok) alkatrészekből álló áramkörök gondoskodnak a szimmetrikus analóg jelek előállításáról. A készülék két független lineáris tápegységet kapott a belső kölcsönhatások csökkentése érdekében. A belső rendszerprogram a hátlapon lévő RS-232 porton keresztül frissíthető. A készülék összeszerelése kézzel történik, minden darabot egyedileg ellenőriznek/tesztelnek.

Egydobozos vagy kétdobozos?

Első körben a BDA-1-et a BCD-1 CD-lejátszóval párosítva teszteltem azaz a két készülék analóg kimenetei között kapcsolgattam (A lehallgató rendszer ezúttal a Digital Pro stúdió technikai helyiségének rendszere volt: Bryston aktív keresztváltó és Dynaudio BM-15A oldalanként kiegészítve BM-12S szubbasszussal).

A Karikás Átokdalát hallgatva a BDA-1-en a hegedű nagyon szépen természetesen szólalt meg rengeteg finom részlettel, apró kísérőzajjal, mely a CD-játszó esetében nem volt hallható. A CD ehhez képest fényesebb és harsányabb volt.

A Tátrai Band Titkos szerelmében a dob illetve a basszushangok legalja is igen energikusan szólalt meg, itt a CD egymagában inkább csak erőlködött. Charlie hangja is egyértelműen jobb a BDA-1-en, nem is beszélve a triangulum elképesztő tranzienseiről.

Varázsfuvolából Papageno áriáját és az Éj Királynőjének áriáját hallgattam meg. A CD-t hallgatva más arányokkal szólal meg a zene és a zengő tér, míg a BDA-1 esetében sokkal inkább együtt lélegzik minden. Mindkét énekes hangja részletesebb és bár még jobban érthető a szöveg, mégis harmonikusabb egységet alkot a zenekarral.

Verdi Trubadúrjában a legnagyobb csihi-puhi közepette lehet jól összemérni a két készülék lehetőségeit: A BDA-1 a hatalmas energiák megszólaltatása mellett is sokkal levegősebb mint a CD belső DAC-ja. A sávhatárok is kijjebb tolódtak.

Rejtett tartalékok

A Bryston BDA-1 további lehetősége az upsampling bekapcsolása már egy másik minőségi kategóriába vezet. Bár a konvertálás során csak egyszerűen mintavételi frekvencia és bitszám növelés történik ? egyéb becsült harmonikusok, stb. generálásáról nincs szó ? mégis ég és föld a különbség a két hangzás között. A tér minden irányban kinyílik és precízebbé válik. Jó nagyot rálök dinamikában de a leghangosabb részeknél még így is sokkal tisztább a zene szövete. Jól lokalizálhatóak a hangszerek, még több nesz, rezdülés válik hallhatóvá.

Ez a hatás tehát nem jelent valódi felbontás-növekedést, mindössze arról van szó, hogy a nagyobb digitális felbontás lejátszása esetén az elektronikai paraméterek sokkal kedvezőbbek (kevésbé meredek szűrők használata, stb). Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez az információ többlet "benne van a rendszerben" amit a technikai lehetőségek - vagy inkább szükségszerűségek ? degradálnak arra a szintre, amit a 44,1 kHz/16 bit felbontású rendszerekből hallhatunk.

Számít a technika

A BDA-1 USB csatlakozása révén külső hangkártyaként használható, mindössze az eszköz driver programját kell telepítenünk. Így a számítógépen futó médialejátszó programok segítségével akár 196 kHz/24 bit felbontású anyagokat is le tudunk játszani.

A számítástechnika és az Internet terjedésének egyik következménye a sokszor szidott MP3 letöltés, amelyről oly sok szó esik. A nagyfelbontású hangról nem jut eszünkbe az Internet, pedig ezzel a lehetőséggel is számolnunk kell! A hozzáférés sávszélessége már lehetővé teszi a nagyfelbontású hanganyagok letöltését. A HD-tracks weboldal mögött a Chesky Records atyja David Chesky áll. Itt lehetőség van a nagyfelbontású hanganyagok megvásárlására és letöltésére. Ám egyre több oldalon találhatunk legális nagyfelbontású hanganyagokat.

Én a teszt során a Rachmaninoff Symphonic Dances című Reference Recordings kiadványt használtam, mely DVD adat lemezen 176,4 kHz/24 bit felbontású .wav fájlokat tartalmaz.

Ez a hang egy egészen más világot rejt. Mind dinamikában, mind a sztereó tér méreteiben mellbevágó a különbség. A hangszerek természetessége, a jelenlétérzet egy más dimenzióba emel.

Újabb versenytársak

Kíváncsi voltam, miként veszi fel a versenyt a BDA-1 a stúdió többi professzionális konverterével. Az egyik versenyző a Digidesign 192 I/O interfésze a másik a Waves MaxxBCL processzora volt. Bár ez utóbbi egy digitális effektberendezés, kiváló konverterrel és rendkívül jó analóg kimeneti fokozattal rendelkezik, sokszor használják D/A átalakítóként. Akik az elmúlt években Házimozi és Hifi Show kiállításain ellátogattak a Digital Pro szobájába találkozhattak vele, ott is ez működött.

Ismét Rachmaninoff került terítékre immár 88,4 kHz/24 bit felbontásban. (Ezt mindhárom készülék tudja.)

Az egyértelmű volt, hogy a fent említett Digidesign konverterénél a Waves lényegesen jobb. A Byston konvertere inkább a Waves-hez mérhető bár a kérdés nem egyértelmű. A sztereó tér megjelenítésében inkább a Waves jeleskedik, míg a részletező képesség tekintetében a Bryston a nyerő. Sokszor kapcsolgattam ide-oda de nehéz dönteni, hogy melyik az abszolút győztes. Ami a Bryston felé billenti a mércét szerintem a megszólalás levegőssége a leghangosabb nagyzenekari részekben.

Végeredmény

A hallottak alapján megállapítható, hogy a Bryston BDA-1 egy tisztességesen megépített kiváló konverter. A bemenetek sokfélesége révén egy nagyon kényelmesen használható univerzális készüléket kapunk. Ami az USB bemenetet illeti, egyértelmű: e nélkül nem beszélhetünk napjainkban korszerű digitális berendezésről.

Én mindössze egyetlen dolgot hiányolok a készülékről, ami főleg a professzionális csatlakozások (szimmetrikus hangkimenet) tükrében válik jogos igénnyé: egy world clock azaz referencia órajel bemenet. Mondom ezt annak tükrében, hogy az elmúlt hetekben egy stúdió-rendszertechnikai kérdés során volt szerencsém alaposan elmélyedni a témakörben, melynek végkonklúziója, hogy egy precíz központi órajel generátor segítségével jelentősen felturbózhatjuk a rendszer hangzását.

1 2

Következő oldal >