AudioQuest DragonFly Red USB DAC teszt

Pirulva zenélünk

2016. június 11., szombat, 13:00

AudioQuest audio hifi DAC DragonFly DA konverter USB DAC AudioQuest DAC DragonFly DAC DAC teszt hifi teszt DragonFly teszt DA konverter teszt USB DAC teszt

Az AudioQuest immár nem egy, hanem két Szitakötőt röptet annak reményében, hogy a számítógépes zenerajongók megtalálják a fejhallgatójuk vagy hangrendszerük és digitális zenei gyűjteményük közé szánt, kulcsfontosságú DA konvertert. A DragonFly Red-et kipróbáltuk... és tényleg jobb lett, mint elődei. Hogy miért? Erre válaszolunk mai cikkünkben.

Ésszerűbb adagolás

Néhány éve, mikor napvilágot látott az első szitakötő emblémával díszelgő USB DAC, még nem fűztünk nagy reményeket az AudioQuest teljesen új kategóriájának elterjedéséhez, fennmaradásához. Az általunk is tesztelt, első generációs DragonFly alapvetően jó teljesítményt nyújtott, de a vetélytársaihoz képest számottevően magasabb áron.

Azóta változott a piac és ennek függvényében az erőviszonyok is. Másfelől a Szitakötő is népszerűvé vált, de gyártója érezte, hogy van hová fejlődni. Így született meg a teljesen új "Piros" DragonFly, és vele párhuzamosan fut továbbra is a fekete színű, némileg egyszerűbb testvér. Így az AudioQuest több opciót nyújt a számítógépes zenekedvelőknek. További hab a tortán, hogy a fekete DAC már sokkal kedvezőbb összegért vásárolható meg. Jelenleg a Black 29 990, míg a Red 62 990 Ft-ért rendelhető, így mindketten szélesebb közönséget céloznak meg, mint bármely elődjük.

És mi a különbség a két típus között? Néhány apróság. A fekete verzió jelszint vezérlője analóg, a pirosé pedig digitális, Bit-perfect 64 bites vezérlő. Más a bennük lévő DAC chip (Black: ESS 9010, Red: ESS 9016), ugyanakkor a nagyobbik testvér kimeneti feszültsége is csaknem kétszer nagyobb. Felmerülhet a kérdés, hogy jelerősség szempontjából mennyire számítanak az eltérő erőviszonyok. A gyakorlatban nem annyira. A Black is képes kiszolgálni rengeteg audiofil fejhallgatót, a Red pedig a gyártó szavait idézve "szinte bármilyen ma létező fülest, beleértve a hajtásigényes típusokat". Ez papíron jól hangzik, de ők valószínűleg inkább hangminőségre, és nem hangerőre gondoltak. A nálunk vendégeskedő, egyre alacsonyabb impedanciával üzemelő fejhallgatókat elnézve, egyre kevésbé tűnik fontosnak egy USB DAC-ban rejtőző "kakaó", elvégre egyikünk sem akar megsüketülni, csak jó hangminőségre vágyunk. Egyébként a Red további előnye, hogy immár mobileszközök digitális kimenetére dugva, tablet vagy okostelefon külső hangkártyájaként is használható. A gyártó kínál is egy Android készülékekkel kompatibilis nevű OTG átalakítót (DragonTail), Apple tulajoknak pedig az ugyancsak opcionálisan beszerezhető Lightning To USB Camera adapterre lesz szüksége.

Küllem, használat

A dizájnra érzékeny felhasználókat megoszthatja a virító, fényes vörös külső, mellyel óhatatlanul magára hívja figyelmünket a DragonFly Red. Ráadásul csillog is, hogy ezzel is hangsúlyozza a fekete verzióhoz mérten jobb, okosabb, drágább mivoltát. Máskülönben mindössze akkora, mint egy pendrive, úgyhogy egy íróasztalon talán kevésbé feltűnő, sőt, ha rendelkezünk valamilyen Vasember szobrocskával, még harmonikusabb is lehet az összeállítás. Mivel az eszköz tényleg csak paramétereiben változott, funkcionalitása maradt a régi. Csak rá kell biggyesztenünk az asztali számítógép vagy laptop szabad USB portjára, és máris működik. Nem kell segédprogramot telepíteni, mindössze a Windows vezérlőpultjában kell átállnunk az integrált hangkártyáról az DragonFly Red-re. A szitakötő embléma különféle színjelzésekkel tájékoztat minket az aktuális mintavételezésről. A 3,5 mm-es Jack aljzat láttán egyesek azt gondolhatják, hogy komolyabb fülest nincs értelme rákötni a kis DAC-ra. A gyakorlat pont az ellenkezőjét mutatta, 300 ohmos fejhallgatóinkkal is bőségesen elegendő jelszintet kaptunk, már 30 %-os terhelésen is. Ennél magasabb hangerőn, hosszú távon már halláskárosodást okozhat.

Hangminőség

A DragonFly Red partnereként ezúttal is a referenciaként szolgáló Sennheiser HD 600 fejhallgatónkat használtuk, mivel vele teszteltük az előző Szitakötőket is. Másfelől feltételeztük, hogy ha egy ilyen fülest képes tisztességgel megdolgoztatni tesztalanyunk, akkor bizonyára az egyszerűbb típusok már nem fognak fejtörést okozni neki. Szerencsére az AudioQuest szakértői jó munkát végeztek, és szépen muzsikált a HD 600. Nagyon sok tulajdonságát megkaptuk (nyitottság, dinamika, gyorsaság, széles hangszínpad, árnyalt részletek), amiket korábban csak lényegesen drágább elektronikákkal értünk el. Nem szoktunk erre kitérni, de valahol örvendetes, hogy ma már nem kell az igazán jó hangzásért feltétlenül egy vagyont fizetnünk. Belegondolva, hogy a DragonFly Red és a HD 600 duója színvonalát produkáló hangot milyen hangfalakból és erősítőből álló hangrendszerrel érhetnénk el, nos... többszázezres különbségről beszélünk. No de térjünk vissza a lényegre!

A forgalmazó jóvoltából kölcsön kaptunk egy fekete DragonFly DAC-ot is, így összehasonlíthattuk a kisebb és nagyobb típus képességeit. Az első cserélgetés alkalmával még nem tudtuk egyértelműen megnevezni az eltéréseket, sokadik próbálkozásra és 96 kHz/24 bites fájlokra váltva viszont egyre inkább értettük, hogy miben több, jobb a Red. Leszögezzük, hogy a két eszköz közti különbségek érzékelése függ a lejátszott zenék és a meghallgatásra használt füles illetve hangrendszer minőségétől is. A lentebb közölt tapasztalatok többnyire hangyányi jellegűek voltak, de a sok kis apró eltérés összeadódva már egyértelművé tette az erőviszonyokat.

Lizz Wright - River Man (96 kHz/24 bit)

Nagyon kellemes és kiváló minőségben rögzített felvétel, talán az egyik legjobb a ma elérhető, női éneket tartalmazó soul nóták közül. Szinte egész végig gyengéd cintányér diktálta a tempót baloldalt, néha hallhatóan jobbra eleresztve saját visszhangját. A kellemesen búgó énekhang nagynak, szinte monumentálisnak hatott, úgy éreztük, hogy az énekesnő szája a fejünk fölé emelkedve, a valódihoz képest tízszeres méretre nagyítva ejti ki a dalszöveget. A felvétel közepén becsatlakozó trombitaszólóban tisztán hallani lehetett azt a "pfff"-szerűen beékelődő ajakhangot, amitől valóságossá vált a hangszer és jobban elhittük, hogy igazi emberek zenélnek körülöttünk. A Black esetében ugyanez a hangeffektus lecsiszolódott, inkább egy kósza rezonancia maradt csak belőle, és a cintányérok is kevésbé értek össze a fejünkben felépülő hangszínpadon. Emellett az énekben hallható magas frekvenciák élesebbé, erőteljesebbé váltak. A Black nem tudta annyira könnyedén és lazán kezelni a szisszenő részleteket, mint a Red.

Gramatik - Bluestep (44 kHz/16 bit)

Ezzel a számmal a fekete és a piros Szitakötő is remekelt. Itt csak hajszálnyi eltéréseket tapasztaltunk a Red javára, de amiért a Bluestep-et megszerettük (villámgyors effektek, határozott, vidám basszusok, pörgős és élénk dinamika, kemény ritmus), az mind hiánytalanul a nyakunkba zúdult. A HD 600 minden nyitott fejhallgatót meghazudtoló, feszes és karizmatikus basszusokkal támasztotta alá a zenét, ömlengés és brummogás nélkül. A fő eltérések nem dinamikában, hanem ismételten a magas frekvenciákban és a részletek kiosztásában mutatkoztak meg. A szám elején beúszó, semmihez sem fogható gépzaj berregését a Black is bátran tolmácsolta, de egy pici plasztikusság hozzáadásával. A Red-ről hallott vibráló, csilingelő részletek kevésbé voltak érdekesek a Black előadásában, mintha ugyanabban a kocsiban ülnénk, csak máshol állt a gázpedál.

Hiromi - Firefly (96 kHz/24 bit)

Ez a mindössze egyetlen zongorával rögzített, élő felvétel érdekesen mutatta meg a két Szitakötő erőviszonyait. A hangszert egyfajta köd ölelte körül, de nem csak a fekete, hanem a piros DAC hallgatásakor is. A kellemesen lágy, kissé távoli zongorajáték egyszerre volt simogató és sejtelmes, viszont a gyenge jelerősség miatt itt 70 %-ra kellett emelnünk a hangerőt. Ekkor a DragonFly Black az erősen leütött billentyűknél dinamikai korlátokba ütközött és harsányságot produkált. Ugyanannál a szakasznál a DragonFly Red ugyancsak hallhatóvá tette a hangszer körüli erőteljes vibrálást, de a hallgatnivaló nem fajult torz csörömpöléssé. Emellett a nagyobbik testvér jobban éreztette a levegőben keletkező rezgéseket, illetve a zongora hangjainak mellékzörejeit, koppanásait is hajszálnyit jobban megjelenítette.

Végszó

A DragonFly Red pirulhat örömében, amiért ennyire jól szól, és odaadjuk neki vacsorára az ajánlott vétel cédulát, megérdemli. Képes egy kis életet hozni a zenéinkbe, meghálálja a veszteségmentes tömörítésű fájlokat, remélhetőleg arra fogja buzdítani célközönségét, hogy egyre jobb és jobb minőségű gyűjteményt halmozzanak fel, így talán gyorsabban fog gyarapodni a stúdióminőségben beszerezhető albumok száma. Miután erőlködés nélkül kiszolgálta 300 ohmos referencia fülesünket, bizton állíthatjuk, hogy hangerőben és dinamikában is helytáll. Kinek ajánljuk tehát? Nem nehéz kitalálni, azoknak, akik sokat hallgatnak számítógépről zenét, imádják a hangszeres felvételeket, és már rendelkeznek egy jó minőségű, komoly hajtást igénylő fejhallgatóval.

1 2

Következő oldal >