AudioQuest Beetle Bluetooth DAC teszt

Bogár a rendszerben

2018. január 8., hétfő, 13:40

AudioQuest Beetle audio hifi DAC Bluetooth DA konverter Bluetooth DAC AudioQuest DAC DAC teszt Bluetooth DAC teszt

Elsőre komolytalan kiegészítőnek tűnhet, valójában azonban az AudioQuest Beetle épp olyan hidat képez a régi sztereó rendszerek és a modern forráseszközök közt, amit legtöbben keresnek.

Bogaras találmány

A Beetle-t akár interfésznek is nevezhetjük. Parányi DAC, melyben található Bluetooth vevő is. De hogyan kap áramot, hol állítsuk a hangerőt, és egyáltalán, miért nincsenek rajta gombok? Az eredetileg kábelekre specializálódott AudioQuest fejlesztői mindezt szükségtelennek gondolták. Szerintük elég, ha csak összekötjük a rendszerünkkel, és onnan kezdve teszi a dolgát.

Tehát kapunk egy digitális analóg jelátalakítót. Egész konkrétan egy ESS 9010 DAC chipet, három (optikai, számítógépes micro USB és Bluetooth) bemenettel. Az AudioQuest szerint ugyanis ezek a leggyakrabban használt felületek (melyek a televízió, számítógép ill. okostelefon hangosítására szolgálnak) és figyelembe véve napjaink multimédiás ill. zenehallgatási szokásait, igazat adunk nekik. A micro USB csatlakozón keresztül áramellátást is kap az eszköz, így nem feltétlenül kell különálló konnektorba dugni. Mintavételezése legfeljebb 96 kHz/24 bit lehet (USB kapcsolat esetén), Bluetooth módban pedig 48 kHz, 384 kbps adatfeldolgozással. Mindez meghökkentően apró, matt fekete műanyag kapszulában ölt testet, lekerekített oldalakkal és domború tetővel (innen a Beetle, azaz bogár elnevezés).

Beüzemelés

A Beetle hátulján lévő micro USB csatlakozóhoz mi egy laptopot csatlakoztattunk, az optikai bemenethez pedig egy LCD TV-t. A 3,5 mm-es analóg kimenetről Jack-RCA kábellel (vezeték nem része a csomagnak, a készüléken kívül mindössze egy USB tápegységet kapunk, ami vicces módon szinte teljes egészében kiteszi a csomagolás tömegét) egy Rotel RA-10 sztereó erősítőhöz csatlakoztunk. Ahogy áramot kapott a kis bogár, az előlapján lévő LED piros színnel kezdett világítani. Ezután előkerült egy iPhone.

Telefonunk pillanatokon belül megtalálta az eszközt és megtörtént a párosítás. Ekkor 10 másodpercig tartó, kék fénnyel jelzett a Beetle. A felhasználói kézikönyvet később lapozgatva jöttünk rá, hogy az állapotjelző LED a különféle bemenetekre állva más színekkel tájékoztat épp úgy, mint különböző mintavételezésre váltáskor. Első körben elindítottunk egy műsort a tévén, majd próbaképpen telefonunkon is. Ekkor a Beetle automatikusan átváltott Bluetooth bemenetre. Ha tehát egy forrást elindítunk, akkor a beérkező jelet figyelembe veszi az elektronika.

A hangerőállítással nem nagyon kellett foglalkoznunk. Az eszközben lévő, 64-bites jelszint vezérlőt közvetlenül irányították az alkalmazások micro USB-n és Bluetooth kapcsolaton keresztül is. Az optikairól Bluetooth jelre oda-vissza történő átlépéskor tapasztaltunk néha drasztikus hangerő csökkenést. Ilyenkor kihúztuk a Beetle tápkábelét, újra csatlakoztattuk és újra úgymond normális hangerővel szólt tovább a rendszer. Hosszú távon a számítógép és a TV hangerejét is érintetlenül hagytuk, helyette az erősítő potméterét (vagy a telefonunk csuszkáját) használtuk. Így néhány nap elteltével már szinte el is feledkeztünk a Beetle ottlétéről. Egyébiránt a vezeték nélküli hatókör aránylag jónak számít, akár 8-9 méter is lehet, amennyiben nem állnak falak, emberek vagy masszív bútorok a bogár és a küldő fél közé.

Hangminőség

A Beetle Rotel RA-10 erősítőből és DALI SPEKTOR 2 állványos hangfalpárból álló rendszerbe lett befűzve, utóbbiak kötöttségeiktől függetlenül jó belépő kategóriás párosnak számítanak. A kis hangsugárzók értelemszerűen drágább DAC-kal, ill. lejátszóval sem rajzoltak volna elénk monumentális, kitárulkozó hangszínpadot, így elsősorban azt vizsgáltuk, hogy a Beetle ront-e bármit is az összképen. A Bluetooth enyhe tömörítését leszámítva a vezeték nélküli jelfeldolgozása hamar meggyőzött minket. Telefonunkon különféle műfajú, Spotify kliensről származó számokat indítottunk el. A rendszer karaktere meleg volt, lendületes, a vártnál tisztább és egybefüggőbb. A magasfrekvenciás részletekben észrevettünk hiányosságokat és a basszus is picit töményebb volt a vártnál, de háttérzenei szinten, Bluetooth eszközként tökéletesen helytállt a Beetle. A hangszerek és énekhangok dinamikusan, könnyedén, zavaró tompaság nélkül jelentek meg.

A micro USB és optikai bemenetre váltva megszűnt a részletekkel kapcsolatos enyhe hiányérzet és azt kaptuk, amit a SPEKTOR dobozok korábban is nyújtottak. Jóleső karaktert, felszabadultabb részletekkel és az aránylag kis szobát hamar betöltő, játékos basszussal. A tévéműsorok csak alig érzékelhető ajakszinkron eltolódással jelentek meg, utóbbit az optikai jelátalakítás sajátosságaként könyveltük el. Filmek nézésekor és videojátékok közben is remekül teljesített a kis bogár, a rendszer tudásához mérten jó sztereó tagolást kaptunk, dinamikával és nem túl harsány, többnyire finom részletekkel. Ennél többet is közölhetnénk a kapott hangról, ám véleményünk nem lenne releváns azoknak, akik nem a fentebb említett komponensekkel rendelkeznek. Akárhogy is, belépő kategóriás hifi rendszerünknek hasznára vált a Beetle azért is, mert általa praktikusabbá vált a forráseszközök elérése. Mi több, ha nem is elképesztő mértékben, de érzékelhetően jobb, megfogottabb hangot kaptunk a számítógép alaplapi hangkártyájához és a tévé fülhallgató kimenetéhez képest.

Konklúzió

Az AudioQuest Beetle praktikus lehet azoknak, akik egy térben alkalmazzák számítógép/televízió/telefon készülékhármasuk valamelyikét úgy, hogy utóbbit egyébként is kézben akarják tartani zenejátszás közben is. Elsőre nehéz elfogadni a tényt, hogy egy alig tenyérnyi méretű, pillekönnyű műanyag dobozkáért kell kb. 80 000 Ft-ot fizetnünk. Ezeket a feladatokat végül is rábízhatjuk egy különálló USB DAC eszközre (pl. AudioQuest DragonFly, kb. 30 000 Ft) és egy Bluetooth vevőre (minőségtől függően 25-40 ezer Ft). Utóbbiak azonban még nem fogadnak optikai jelet, ráadásul mindegyiküket külön-külön kábelekkel kell(ene) az erősítőhöz csatlakoztatnunk, ami ugyancsak kiadás és bonyolítja a rendszerünk használatát. Így akárhogy is számoltuk, a Beetle nem olcsóbb, de nem is drágább, viszont egyszerűbb, úgymond kényelmesebb egy különálló komponensekből megoldott csomaghoz képest. Puritán kivitelét leszámítva nekünk tetszett, hiszen jól szól és általa modern extrákkal vértezhető fel bármilyen régi, bevált sztereó rendszer.

1 2

Következő oldal >