Audiolab M-DAC+ DA konverter teszt

Vaskos ráadás

2017. március 13., hétfő, 09:00

Audiolab audio hifi DAC USB DAC hifi DAC Audiolab DAC Audiolab hifi DA konverter DAC teszt hifi teszt Audiolab teszt DA konverter teszt USB DAC teszt DA konverter teszt

Megkaparinthattuk néhány napra az Audiolab M-DAC+ DA konvertert, mely dicső elődjének apró hiányosságait hivatott pótolni. Felszereltségét és hangját tekintve továbbra is erős résztvevő a mai kínálatban.

Küllem

Az Audiolab termékeit jellemző dizájn ezúttal sem maradt el. A készülékház teljesen fém, nálunk az ezüst kiadás vendégeskedett, mely színe és tapintása alapján is az Apple prémium kategóriás számítógépeit juttatta eszünkbe. Utóbbiakkal ellentétben az M-DAC+ nélkülözi a kecsességgel kapcsolatos jelzőket. Elődjéhez képest igencsak meghízott, háza közel kétszer magasabb lett, így elsőre akár hifi erősítőnek is feltételezhetnék. Frissítései közül említendő, hogy belekerült a DSD jelfolyamok támogatása is (legfeljebb 11,2 MHz-ig), amely számítógépes USB kapcsolat esetén is működhet.

A testesebb kialakításnak persze oka van. A korábbi verzióval ellentétben nem kapcsolóüzemű, hanem toroid tápegységet alkalmaztak, amely ezúttal nem külső dobozkaként egészíti ki a látképet, hanem beköltözött az alumínium tető alá. A tanmesébe illő részletek továbbra is igazolják, hogy csúcskategóriás termék áll előttünk. Az előlapon ugyanazon kezelőszervek üdvözöltek bennünket, melyekkel a korábban tesztelt 8300-as sztereó rendszeren is találkoztunk.

A ki-bekapcsoló gomb szinte beleolvad az előlapba, csak halovány perforációja emeli ki. Alig kell megnyomni, mégis határozottan reagál. Ugyancsak jól kezelhető a két potméter, az egyikkel bemeneteket, a másikkal pedig a jelszintet állíthatjuk. Mindkettő impulzus vezérlésű, feszes és rugalmas fokozatokban lépnek, fogásuk kellemes. A kijelző széles szögből is jól olvasható, informatív. A betűk, szövegek elhelyezése (ha lehet így fogalmazni) angolosan diszkrét és visszafogott, pl. a tárcsák fölött sem teljes szavakat, csak azok rövidítéseit látjuk.

Kicsit száműzöttnek tűnik a jobbra szorított, 6,3-as fejhallgató Jack kimenet, valójában pont jó helyen van ott ahhoz, hogy háttérben maradjon, így kényelmesen lássuk, ill. elérhessük az előlap egyéb elemeit. A hátoldal nem kevésbé rendezett, annyira katonás, hogy laikusok akár mérőműszernek is gondolhatnák ezt az amúgy elsődlegesen szórakozásra tervezett dobozt.

A csatlakozók száma és minősége nemigen változott az elődhöz képest (leszámítva az IEC-27-re cserélődött tápaljzatot és az egy hozzáadott trigger kimenetet), de azért illendő felsorolnunk őket.

Az analóg RCA és XLR kimenetek jele állítható vezérelhető vagy stabil értékek között. Így belátásunk szerint illeszthetünk végerősítő(ke)t vagy önálló potméterrel rendelkező aktív hangfalakat is hozzá. Két optikai és két koaxiális bemenet található a további két USB-n (az egyik iOS mobileszközt, a másik számítógépet fogad) kívül.

Mindezt megtoldja egy AES/EBU bejárat és egy koaxiális/optikai kimenet. Így az összkép nagyon jó, ha nem épp a legjobb a 400 000 forint alatti, ún. íróasztali kategóriában. Utóbbi, mármint a méret persze most már vitatható. Végső soron még így is tudtunk helyet szorítani monitorunk mellett a készüléknek, de a beköltöztetett trafó által végleg elvesztette félkompakt jellegét. Hifista optimizmussal hozzá kell tennünk, hogy mindegy, elvégre az a lényeg, hogy elméletileg ettől jobban szól.

Használat

A készülék beüzemelése, kiismerése nem időigényes folyamat. Tény, hogy nem először jár nálunk Audiolab eszköz, ettől függetlenül tényleg nem kell műszaki zseninek lenni ahhoz, hogy minden funkciót és beállítást értsünk, mindössze kis angoltudás szükséges. Riasztó lehet a beavatatlan tulajdonosnak, amikor szembe találja magát a "Jitter Rejection" vagy "DSD Bandwidth" menüpontokkal. Igen, kicsit hosszúra eresztették a pórázt az Audiolab tervezői, de ez nem feltétlenül baj. Aki nem akar variálni a DAC karakterisztikáján, nyugodtan hagyjon mindent alapértéken, viszont a szűrő módokat (lentebb említjük őket) érdemes végig próbálni. Ezen opciókat vélhetőleg azért hagyták meg, hogy mi magunk ki tudjuk használni a Sabre chip széles konfigurálhatóságát, elvégre a tökéletes hang fogalma szinte mindenkinek mást jelent. A mellékelt infravörös távvezérlővel teljes értékű kontrollt kapunk, beleértve a dokkolt iOS eszköz lejátszási listáján való navigálást.

A bemenetválasztó tárcsát megnyomva beléphettünk a lineárisan kiosztott menübe. Itt állíthattunk többek közt a kijelző fényerején, elérhettük az automatikus kikapcsolás (valamiért csak 20 percnyi holtidőt engedett) funkciót, és a balanszon is variálhattunk. Ugyancsak e helyen botlottunk bele a tetszés szerint variálható digitális szűrőmódokba. PCM esetén 7, DSD jelfolyamnál pedig 3 profil közül lehet választani, ami bizony nem kevés, sőt, elsőre zavart kelthet a "de hát én csak zenét akarok hallgatni" gondolkodású felhasználó fejében.

A szűrők tömegétől nem kell megijedni, korábbi cikkünkben is utaltunk rá, hogy egy-két szimpatikus beállítás kiválasztása után akár el is lehet feledkezni róluk. Nincs köztük nagy különbség, de praktikusak lehetnek. Előnyük akkor válik érzékelhetővé, amikor tömörített felvételt játszunk le, vagy valamennyi bemenetet kihasználva, ténylegesen fél tucat forráseszközt csatlakoztatunk az M-DAC+-hoz. Elméletileg nem szabadna, hogy a küldő fél (mondjuk egy belépőszintű Blu-ray lejátszó) befolyásolja a digitálisan küldött hang minőségét, de mint tudjuk, ez a gyakorlatban nem mindig igaz. A szűrőmódokat arra is használhatjuk, hogy egyes eszközök nyersességén finomítsunk, vagy éppen elevenítsünk kicsit. Mindennek gyakorlati megvalósulását a következő bekezdésben ecseteljük tovább.

Hangminőség

Míg nálunk vendégeskedett, főleg íróasztalon üzemelt az M-DAC+. Számítógépre kötve teszteltünk, Foobar2000 lejátszó program használatával. Először HD 600 fejhallgatóval kísérleteztünk, de rövidesen áttértünk az elektronikához jobban passzoló HD 800 S-re.

Próbaképpen (ha már tettek rá optikai bemenetet) csatlakoztattuk egy Sony LCD tévéhez is, amelyen egy kétórás filmet végignézve figyeltük a konverter jótékony hatásait. Utóbbi megdöbbentően bevált. Igaz, hogy fejhallgatóval mozizni teljesen más élmény a térhatású hangrendszerek után, ettől függetlenül az M-DAC+ sokat segített a képi cselekményben való elmerülésben, a zenei betétek és a párbeszédek szép felbontással, intim közelségben jelentek meg.

A HD 800 S az egyik legjobb audiofil fejhallgató, amit eddig kipróbáltunk, és sokat elárul annak ténye, hogy pozitív tulajdonságait egytől egyik kihozta belőle az Audiolab. Kiváló térábrázolás, steril, de nem kellemetlen dinamika, megfogott részletek, életteli hatás, pontosság. A rendszer egyfajta mellékízként lebegtetett valamit, egyfajta higgadt érzetet. Ez valóban nem túl precíz megfogalmazás, ráadásul, ahogy teltek a napok, mi magunk is egyre kevésbé voltunk biztosak abban, hogy halljuk-e az elektronika saját karakterét. Amikor viszont a szűrőkkel kezdtünk játszadozni, ismét felkavarodtak gondolataink.

A különböző módokat több zeneszámmal is kipróbáltuk. Némelyiküknél bizonytalanok voltunk azok jótékonyságát illetően, egyes profilokon (különösen a Sharp Rollof és Optimal Spectrum) pedig úgy éreztük, hogy velük szól igazán jól, mi több, meglepően az M-DAC+. Mielőtt olvasónk félreértené, a szűrők közti különbség mindössze hangyányi mértékű volt. Viszont a parányi változtatások is képesek voltak teljesen negatív irányba tolni az összképet. Ehhez persze kellett a HD 800 S is, mely kíméletlenül képes volt felfedni a legapróbb különbségeket is. Például az ún. Minimum Phase filter engedélyezésével furcsa érzésünk támadt, szinte fejfájást kaptunk. Üresebbnek érződött a zene és a többi módhoz képest valahogy élettelennek hatott.

A Sharp Rollof beállítás kristálytiszta, ugyanakkor intim stílusban tálalta a zenét. Eliane Elias - I Thought About You c. számában az ének szinte csiklandozta dobhártyánkat. Valahogy kíméletlen, stúdiószerű volt ez a profil, cserébe kegyetlenül őszinte, és valódi volt szinte minden egyes hang. Ezt legjobban a Daft Punk - Get Lucky igazolta, mely közel sem volt olyan húsos és lendületes, mint egyes hifi rendszereken, cserébe élt és mozgott az egész színpad, tudatosult bennünk, hogy a hangszereken élő, mozgó emberek játszottak. Meg kell jegyeznünk, hogy a fentebb említett tapasztalatok fejhallgató függvényében merőben változhatnak.

Az Optimal Spectrum nélkülözte a Sharp Rollof klinikai, lecsontozott stílusát, kis élénkséget és több mozgást ábrázolt a sztereó térben. Ez volt szubjektív ízlésünk szerint a leginkább zenei, ugyanakkor jól adagolt szűrő. Unalomig hallgatott referencia számainkat képes volt ismét élvezhetővé, újszerűvé, érdekessé tenni. Hangsúlyossá vált szinte minden pillanat, ezért ha egy hullám váratlanul véget ért, megdermedt, vagy éppen lecsengett, minden egyes változást le tudtunk követni anélkül, hogy tolakodó, túlélezett lett volna a rendszer.

Ajánlás

Ma már rengeteg DA konverter kapható, hiszen harlekinkaticaként lepték el a piacot az utóbbi öt évben. Ám az említett bogárral ellentétben senkinek sem árthat a jó hang, mindazonáltal kb. 330 000 forintot valóban nem mindenki fog kifizetni csak azért, hogy jó (vagy ha úgy vesszük, hibátlan) minőségben tudjon zenét hallgatni. Egyvalamit azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, nevezetesen a funkcionalitást. Az Audiolab M-DAC+ hangja, ha csak aprólékosan is, de valóban némileg konfigurálható, ami a kritikus, rugalmasságra vágyó audiofileknek fontos lehet. Belátjuk, hogy a szűrők közti különbséget néha még nekünk is nehezünkre esett megfogalmazni, a készülék fizikai előnye azonban egyértelmű. Nem tudunk jelenleg más DA konvertert mutatni ebben a kategóriában, amely bemenetekkel ennyire gazdagon felvértezett. Magunk elé képzeljük azokat, akik hosszú távra terveznek, és használni fognak, vagy már most is birtokolnak aktív hangfalakat ill. hifi rendszert. Emellett, ha úgy tartja kedvük, gyakorta fejhallgatóznak és ki tudják, sőt, ki akarják használni az M-DAC+ fél tucat bemenetét. Ezen felhasználókra gondolva aggatjuk rá tesztalanyunkra az Ajánlott Vétel cédulát. És reméljük, hogy a következő generáción már 4-tűs XLR fejhallgató kimenet is lesz, mert azt akkor megtartjuk referenciának.

1 2

Következő oldal >