Arcam Solo Uno hálózati sztereó erősítő teszt

Egyszerű megközelítés

2021. április 21., szerda, 22:25

Arcam audio hifi sztereó erősítő erősítő teszt hifi teszt Arcam erősítő Arcam teszt hifi erősítő teszt hálózati sztereó erősítő sztereó erősítő teszt Arcam erősítő teszt hálózati sztereó erősítő teszt

A klasszikus hifi rendszerek szépsége egyben az egyszerűségük is: elég az élményhez két lapos doboz (lejátszó, erősítő), két magas doboz (hangfalak) és máris szólhat a zene. De ma, mikor a technológia és tudás összpontosul, nem mindenki akarja hatalmas készülékekkel kitömni az otthonát. A Solo Uno részben a hifi egyszerűségét, másfelől a modern varázst ötvözi, a D osztályból eredő kompaktság bájával. Nem kell hozzá feltétlenül lejátszó, beéri egy internetkapcsolattal, s onnan kezdve milliónyi zenét képes a vártnál sokkal erőteljesebb, hatásosabb stílusban tálalni.

A nagyközönség nyomában

Hifis körökben az Arcam szó hallatán sokan nagy és drága, akár milliós összeg feletti high end sztereó vagy házimozi erősítőkre asszociálnak. Évek óta létezik azonban a cégnek egy megfizethetőbb termékvonala is, amely nem kimondottan a kompromisszummentes audiofil törekvésről, sokkal inkább a hétköznapi halandók szórakoztatásáról szól. Kisebb-nagyobb dizájnváltások és kihagyások mellett is fennmaradt ez a bizonyos Solo "ágazat", amely jellemzően trendi, kompakt, praktikusnak nevezhető erősítőket/lejátszókat foglalt magába. Az utolsó ilyen gép (Solo Movie), amellyel találkoztunk, még optikai meghajtót is tartalmazott.

Majd drámai csavarhoz folyamodtak a tervezőasztal fölött, mondván, ma már lefelé ívelnek a BD/DVD/CD eladási statisztikák, fordított arányosságot mutatva a streaming növekedésével, s amúgy is a csapvízből is környezetvédelem folyik. A Solo Uno kreatív megközelítés más multiroom nevek tábora felé, biztonságos háttérrel. Adott az Arcam szakértelme, de nem kevésbé fontos az intelligens otthonba történő integráció, naprakészség. Ezért nem saját fejlesztésű alkalmazáson keresztül történik a Solo Uno vezérlése, hanem a Google Home keretrendszeren. Ha valaki több Google Home kompatibilis kütyüt (tehát akár más gyártótól származó audió eszközöket) tart otthonában, akkor azokkal társíthatja, csoportosíthatja a Solo Uno-t. Így a kliensekkel (pl. Spotify, TIDAL stb.) történő integráció is gyorsabb, könnyebb, naprakészebb.

Küllem

Az erősítő kifejezetten kicsi és könnyű, kb. másfél kilós tömege által lényegében bárhol elhelyezhető biztonságosan. Csomagolása távvezérlőt nem tartalmaz (hiszen ott a telefonon, tableten, számítógépen megnyitható applikáció). Elegáns, igényes, egyben masszív fémdobozán négy gomb látható: hangerő fel/le, némítás (amely egyben bemenetválasztó) és egy kör alakú ki/bekapcsoló.

Hátul igényes banándugó-kompatibilis hangfalkábel aljzat aranylik, középen WiFi antenna aljzat (az antenna is része a csomagnak), vagy Ethernet port segítségével csatlakozhatunk a helyi hálózathoz. Rendelkezésre áll még egy aktív mélysugárzó kimenet, továbbá egy 3,5 mm-es analóg sztereó Jack bemenet is. Az Eternet port alatti USB-A aljzat csak szervizes célokat szolgál, valamint bármilyen rendellenesség esetén segítséget nyújthat a dedikált "RESET" gomb. A tápellátás C 7 IEC, azaz piskóta/borotva típusú tápkábellel oldható meg.

Használat közben

A beüzemelés (beleértve a hálózati konfigurációt) pillanatokon belül lezajlott, természetesen némi alapismerettel, vagy legalábbis a kézikönyv gyors átnézése után. A hálózati konfiguráció már teljes egészében a Google "varázslón" keresztül történt, egy percen belül már tetszőlegesen elnevezve (pl. "Nappali") a Google Home csoportunk részeként tudtuk vezérelni a Solo Uno-t, annak alapvető funkcióival. Utóbbi alatt leginkább a jelszint (hangerő) állítás és zeneszám léptetés értendő.

Fontos tudni, hogy a Google Home használata csak a beállításhoz szükséges, utána már nem kell minden zenehallgatás előtt megnyitni. A TIDAL és Spotify, valamint UPnP/AirPlay2-kompatibilis alkalmazások a konfigurálás után már saját maguk is láthatóvá fogják tenni az eszközt. Jack bemenetre a középső némító gomb bizonyos ideig tartó lenyomásával lehetett átlépni, ekkor a bemenetjelző LED színe is megváltozott.

Az Arcam Solo Uno-t kipróbáltuk DALI, HEIL A.M.T. és Atlantic Technology hangsugárzókkal egyaránt, egy kisebb (20 nm2) és egy nagyobb (30 nm2) helyiségben is. A készüléket saját, hozzá csomagolt "borotvás" kábelével tápláltuk közvetlenül a fali aljzatról, a hangfalakat pedig 2500 Ft/m árkategóriát képviselő OFC réz vezetékekkel csatlakoztattuk. Igyekeztünk tehát olyan körülményeket teremteni, amelyek között az átlagfelhasználók döntő hányada alkalmazná a készüléket.

Hangminőség

A Solo Uno hangkaraktere derűt, izgalmat, energikus lendületet hordozott magában. Játékos, eleven bánásmóddal közelítette meg zenéinket már kisebb hangerőn is, például az alapjáraton kissé lomha és fakó HEIL A.M.T. dobozokat is meglepően "koffeines" elánnal hajtotta. Mindez még tovább fokozódott, ahogy egyre feljebb és feljebb bátorkodtunk tekerni a virtuális potmétert. A papíron közölt teljesítmény (2x25 W) semmit nem árult el a valóságból. A teszt során kiderült, hogy ez az erősítő nagyon hangosan képes meghajtani a hangsugárzókat. Viszonylag átlagos, 88-89 dB érzékenységű dobozainkból is bátor, izmos, kemény ütemeket hozott elő, ami a laikusok számára (néhány beavatatlan személy is találkozott az erősítőkkel, amíg nálunk volt) őszinte meglepetést okozott. És ha órákon keresztül járattuk, akkor sem melegedett. Ez a D osztály egyik nyerő lapja.

A Solo Uno képes volt magas felbontásban visszaadni sok zenei részletet, térbeli és dinamikai értelemben egyaránt, ehhez azonban természetesen szükség volt minőségi műsorra is. Ahhoz, hogy árnyaltabb textúrákban részesüljünk, a Spotify-tól feljebb kellett lépnünk. Tehát TIDAL, hálózaton tárolt nagyfelbontású zene, vagy a Jack aljzaton beküldött minőségi jel volt képest igazán artikulált és kidolgozott érzetet kelteni. A tömörített zene (vagy ha úgy tetszik, Spotify minőségű műsor) is bőven elegendőnek bizonyult ésszerű terhelésen, sőt, akár intenzívebb járatáson is, ha nem a konkrét hallgatói pozícióban tartózkodtunk, mint egy zenében elmélyülő hifista.

A basszusokat jellemzően kiemelte a Solo Uno, amitől határozott, ugyanakkor élménydús érzetet kölcsönzött a kevésbé jó minőségű albumoknak is. Az elektronikus, mélyhangokra épülő (pl. will.i.am - FIYAH, Travis Scott - The Plan, stb.) zenéket pedig még tovább fokozta, így hozzáadva az örömhöz. Középső frekvenciáiban érezni lehetett a hifis törekvést, de csak akkor, ha minőségi forrást biztosítottunk (bővebben a következő bekezdésben). Magas frekvenciák terén a komplex akusztikus, finoman árnyalt hangszeres daraboknál kicsit (tehát nem zavaróan, de érzékelhetően) krémesen és óvatoskodva bánt, itt még hiányzott némi felszabadultság és mélység, persze akkor kétszer ennyibe került volna a kis erősítő. Az Arcam nagyon is ért az erősítő építéshez, de értelmüknek esszenciáját jelenleg a G osztályú modellek hordozzák magukban, ha nulla kompromisszum a cél... csakhogy azok nem streamer készülékek, hanem high end igáslovak milliós rendszerek mögé. A Solo Uno szélesebb közönségre optimalizált streamer köntösben kell, hogy virítsa az izmot.

Ha a "kritikus" hallgatói pontra (avagy kanapé közepe) helyezkedtünk, akkor egyértelműen érzékeltük a tömörített jel (legyen az tükrözött forrásról érkező tartalom, vagy bármilyen kvázi MP3 minőségű anyag) felületes mélységkezelés és mosott magas frekvenciák általi hiányt, de ezt nem a Solo negatívumaként könyveltük el, hiszen ő csak azzal dolgozott, amit kapott. Dave Brubeck - Take Five c. számát hallgatva jobb légiességet/atmoszférát, pontosabb árnyalatokat, kevesebb digitális mosódást eredményezett a Jack bemenetre beküldött, magas felbontású zene. A konklúzió tehát nem meglepő módon: háttérzenei célra bárkinek, bármeddig örömöt és mókát hoz a kis erőmű, de ha fontos, hogy az árához/tudásához méltó módon teljesítsen, akkor ildomos hozzá fenntartani TIDAL előfizetést, vagy alkalmanként kiaknázni az analóg bemenet meglétét. Ott még megjelenhetnek kisebb-nagyobb mértékben, váratlan tartalékok!

Végszó

Az Arcam Solo Uno egy évtizedekre visszanyúló, erős, hifis gyökerekből növesztett, ugyanakkor felhasználói szokások felé kacsingató cég tudatos törekvése arra, hogy szélesebb közönségnek legyen képes egyszerűen, gyorsan, kompakt méretben korszerű kaput nyitni a zenére.

Bevethető multimédiás célra, alkalmazható szórakoztató központnak a televízió alá is akár, ráadásul később mélysugárzóval is bővíthető. Van benne annyi erő, hogy egy néhány fős házibulit is probléma nélkül feldobjon. Fő előnye akkor mutatkozott meg, amikor nem arccal a hangnak, hanem egyéb tevékenységnek szenteltük időnket és a kis dobozt csak hagytuk dolgozni a háttérben. Feloldotta a hangulatot, széles mosolyt csalt a kollégáink/ismerőseink arcára anélkül, hogy bárki a hangminőséget kifogásolta volna. Bárhol elfért, nem melegedett, nem kényeskedett akkor sem, ha úgymond bulihangulatot csikartunk ki belőle.

Elsősorban azoknak ajánlott a Solo Uno, akik értelemszerűen, főleg online streaming szolgáltatókon keresztül játszanak le zenét és egyszerűen csak szórakozni szeretnének! Akiknek az internetről közvetített műsor másodlagos fontosságú, viszont többet akarnak kisajtolni az otthonukban fellelhető médiákból és több mélységet, hanghűséget várnak el, azoknak érdemes átfutni az alig drágább, ám szolgáltatások terén jóval bőkezűbb (cserébe nem kompakt) AB osztályú Arcam SA10 erősítőről készült írásunkat is.

1 2

Következő oldal >