Arcam Radia SA35 hálózati sztereó erősítő teszt

A bőség zavartalansága

2025. július 14., hétfő, 12:25

Arcam audio hifi sztereó erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Arcam erősítő hálózati erősítő Arcam hifi hifi teszt erősítő teszt Arcam hifi erősítő Arcam sztereó erősítő hifi erősítő teszt Arcam erősítő teszt hálózati sztereó erősítő

A streaming forradalom hódít, ami a zenehallgatási szokásokat és személyes igényeket egyaránt érinti. Azok a gyártók, akik nem lépnek időben, lemaradnak törtető riválisaikhoz képest. A sztereó és házimozi erősítők terén is jelentős szereplőként ismert Arcam új, Radia szériájával határozott lépést tett a korszerűség felé. Az SA35 alapfeladatát tekintve erősítő, de lekicsinylő lenne beskatulyázni, funkcióit egy levegővétellel nem is lehet felsorolni.

Funkciók áttekintése

Az Arcam SA35 a manapság divatos, hálózatképes integrált kategóriát testesíti meg. Minden-az-egyben jellegű kivitel, lehetővé teszi, hogy használója részesüljön a telefonos kényelemben és szakítson az elavultabb nézetekkel. Akár egy egész hifi szettet helyettesít, mert egyben DAC és digitális lejátszó is. Manapság tombol a visszatérő analóg hanglemezes nosztalgia, de közben az új generációs játékkonzolok és okostelevíziók is rengeteg médiafogyasztó otthonának műsorcentrumai. Ráadásul ott tartunk, hogy már ajtókilincsekhez is fejlesztenek telefonos alkalmazást, így elég szerteágazó igényeknek kell megfelelnie egy "mindenes" erősítőnek.

Az 1976-ban, eredetileg A&R Cambridge néven alapított, főleg erősítők és hifi forráseszközök témakörében tevékeny cég valószínűleg nem szorul bemutatásra, egyike a legmeghatározóbb brit hifi neveknek. 2017-ben a Harman cégcsoporthoz került, amivel látványosan megnőtt az újításra értendő lendület és a kutatás-fejlesztésre szolgáló források is. Az eredmény, ami a konkrét termékre és a Radia szériára is értendő, dinamikus, fiatalos benyomást kelt.

Egyébként az Arcam mérnökei nem először vágták "streaming-vasba" a fejszét. Csak egy példának, 2022-ben vendégeskedett a szerkesztőségben egy funkciókban sok hasonlóságot mutató darab (Arcam SA30), akár elődnek is lehet tekinteni. Viszont utóbbitól eltérően az SA35 más vizuális arculatú és DA konvertere már ESS Hyperstream IV-en alapszik, ami az audiofil chipgyártó egyik friss fejlesztése. Ez kiegészül az Arcam saját fejlesztésű, legújabb generációs G osztályú erősítő topológiájával, melynek előnyei (kis terhelésen az A osztály tisztaságát, nagyobb jelszinten az AB osztály hatékonyságát nyújtja) számos korábbi tesztben kifejtésre kerültek.

Trendi erősítőt tűztek ki célul, ezért nem volt kérdés a telefonról történő kényelmes vezérlés és naprakész netes extrák. Az SA35 megújult streaming keretrendszert nyújt, mely a Radia szériával együtt debütált és azóta is kap kisebb-nagyobb frissítéseket letölthető firmware-verziókon keresztül. A támogatott alkalmazások listája kötelességtudó: internetrádió, TIDAL Connect, Spotify Connect és AirPlay ugyancsak rendelkezésre áll, egyébként az erősítő Roon Ready. Hosszan lehetne sorolni, hogy mi mindent tud, még Dirac szobakorrekció is került bele, de talán jobban lehet sokszínűségét érzékeltetni, ha fizikai megjelenésével folytatódik az ismerkedés.

Friss és ropogós, így kell

A Radia széria teljesen új, modern megjelenést hoz magával, ami a korábbi Arcam termékekre nem igazán volt jellemző. Bármelyik előző generációs eszköz kerül az SA35 mellé, idejétmúltnak fog tűnni a minimalista, fiatalos hangulatú erősítőhöz képest. Kezelőszervek tekintetében hasonló kiosztást alkalmaztak, mint a Radia A5/A15/A25 modelleknél, viszont az aktuális tesztalany jókora (6,5 colos) kijelzővel is henceg. A telefonok és többé-kevésbé önvezető autók korában szinte hiányérzetet kelt, ha nincs egy tárgyon színes pixeláradat, de hifi körökben vajon miért jó? A válasz attól függ, mennyire fontos valakinek a kényelem. Az SA35 előlapi kijelzője jól áttekinthető menürendszere mellett mutatja az éppen lejátszott digitális média metaadatait és (ha van) albumborítóját. Így nemcsak egy erősítőbe erőltetett streamer benyomását kelti, hanem a két funkció együttes erővel küzd a felhasználó kegyeiért.

Megőrizték a Radia A25 napsárga fényben izzó ikerglóriáját, mely az előlap összes - csupán kettő - gombja mögött világít. Természetesen el lehet sötétíteni épp úgy, mint a színes kijelzőt, de azért elég menő látvány, különösen egy sötétített szobában. A csatlakozókat részben takaró hátsó "szárnnyal" állítólag sportautós formaterv volt a cél, amit tovább fokoz egy vékony sárga sáv az oldalakon, a tetőlapi rács alsó rétegében és a talpakon. Mégsem tolták túl a színeket, így messziről az SA35 továbbra is diszkrét műszaki eszköz, a maga enyhe angolságával - egy mini UK zászlót is helyeztek a jobb alsó sarokba. Ami egyesekben hiányt kelthet, hogy csak feketében (ami inkább szupersötét szürke) készül, pedig izgalmas lenne belőle egy ezüst, netalán fehér kiadás is.

Csatlakozók

A hátsó oldalon gondosan elkülönítve sorakoznak az analóg és digitális csatlakozók. Említést érdemel a kettős, vagyis sztereó mélysugárzó kimenet, melytől függetlenül előerősített (pre out) kijárat is rendelkezésre áll. Megőrizték az SA30-ban dicsért, eARC képes HDMI csatlakozót, a tévések nem kis örömére. Továbbá USB-A bemenet színesíti a lehetőségeket, csatlakoztatott adathordozó tartalmát böngészőből vagy telefonról lehet elérni, minden fontosabb magas felbontású fájlformátumot támogatott. Jár még két-két optikai-koaxiális bemenet is, így a hálózati lehetőségeket leszámítva akár 9 különböző forrás közül lehet válogatni, amennyiben a tulajdonos komplex hangrendszerrel rendelkezik. Nem mellékesen trigger ki és bemenet, IR aljzat és RS-232 vezérlőport se maradt ki. A helyi hálózathoz Ethernet vagy WiFi alapon tud kapcsolódni, továbbá Bluetooth fogadásra és küldésre (vezeték nélküli fülesekhez vagy hangszórókhoz) egyaránt alkalmas.

Használat közben

Az SA35 kezelése épp olyan könnyű és gördülékeny volt, mint a legtöbb sztereó erősítő és hálózati lejátszó kombóé. A források és hangsugárzók csatlakoztatását követően, első bekapcsolásnál nagy ARCAM emblémával üdvözölt, mely alatt egy kis Mac OS számítógépekéhez hasonló, töltődő csíkocska mutatta a rendszer felállását. Az első, áramtalan állapot utáni boot egy percnél nem tartott tovább, a készenléti módból még gyorsabban, másodpercek alatt ébredt fel az elektronika.

A kijelző méterekről is jól olvasható volt, bőven elég fényerősséggel. A mellékelt, infravörös távirányító nagyjából ugyanazt a gombkiosztást és minimalista összetételt nyújtotta, mint a sima Radia erősítők esetében, viszont a tetőlapját fémre cserélték, ami javított a minőségérzeten. Egyesekben felmerülhet, hogy egy ennyire komplex erősítő talán megérdemelne egy nagyobb, több gombos távirányítót. Valószínű, hogy az Arcam fejlesztői arra alapoztak, hogy legtöbben úgyis a telefonos alkalmazásról akarnak majd navigálni. Utóbbiról nem meglepő módon, kényelmesebb a vezérlés. Bizonyos streaming erősítőkhöz ma már nem is adnak alaptartozékként távvezérlőt, legfeljebb opcionálisan, külön megvásárolható tételként.

Az SA35 tudástárának meghatározó része az Arcam Radia mobil alkalmazással érhető el. Utóbbi teljesértékű távvezérlést tesz lehetővé WiFi alapon, még ki és bekapcsolásra is van mód (ami egyébként nem minden streaming képes erősítőnél adott). Hat különböző "Preset" közül lehet válogatni, melyekre kedvenc internetrádió állomásainkat vagy lejátszási listáinkat tudjuk elmenteni. E programok borítója megjelenik az előlapi kijelzőn is. Az alkalmazás reakciója gyors, felépítését gyorsan át lehet tanulmányozni, bár logikailag még érdemelne itt-ott frissítést. A főmenüben lévő, felhasználó számára felesleges "gombok", köztük a Qobuz (Magyarországon egyelőre nincs) és kihasználatlan bemenetek elrejtésére nincs mód. USB és UPnP lejátszás közben könnyű véletlenül bezárni az utoljára megnyitott mappát, és kezdhetjük elölről a barangolást, ha vissza akarunk menni az éppen játszott zene mappájába. De ezek csak apró részletek, bizonyára fognak még alakítani rajtuk, tőlük eltekintve az alkalmazás döntő része teljesen flottul működik.

Az erősítő szolgáltatásainak különlegessége a Dirac Live szobakorrekció. Része a mellékelt tartozékoknak egy mérőmikrofon, 5 méteres USB A-C kábellel. Utóbbiakon kívül számítógép és egy hagyományos fotóállvány kell a kalibrációhoz. A procedúra némi angol tudással nem bonyolult, de jó, ha tapasztalt személy végzi, különben megsérülhetnek a hangszórók. A Dirac számítógépes szoftvere mutatja a mért és korrigált frekvencia görbéket. A javított profil módosítható és menthető, legfeljebb három beállítást tud tárolni az SA35.

Megjegyzés: Ha a felhasználónak mindez kínai, nem kell aggódnia. A Házimozi Stúdió, mint hivatalos magyar importőr, az erősítő vásárlóinak ingyenes kiszállítást és szakszerű beüzemlést biztosít az egész országban.

Hangminőség

Az ismerkedés főleg Epos ES-14N (teszt hamarosan) hangsugárzókkal történt, 25 négyzetméter alapterületű, mérsékelten kezelt akusztikájú nappaliszobában. Kritikus zenehallgatás során a zenéket közvetlenül, USB-ről játszotta le az Arcam SA35, így az eredményt nem befolyásolta az internet tömörítése és külső forráseszköz saját hangkaraktere sem.

Az SA35 és Epos ES-14N párosa olyan szintet testesített meg hangzásban, amit rengeteg oldalról lehet elemezni. Ami a meghallgatás élményét illeti, üdítő volt. Rendkívül finom ábrázolással jelentek meg az unalomig ismert zeneszámok. Az erősítő fő előnyei közé tartozott, hogy a G osztálynak köszönhetően kisebb terhelésen is tiszta részletességet, arányos dinamikai egyensúlyt nyújtott. A korábban kipróbált, sima belépő és középkategóriás erősítőktől eltérően több mozgással és nagyobb légtérrel jelent meg a sztereó színpad.

A Peggy Lee által előadott Fever-t hallva lebegő, feszes, gyors ábrázolást kapott a nagybőgő. Csukott szemmel hihető volt, hogy a zenész a nappaliban játszott. Eközben az ének bensőségesen, simán és lágyan vitte el a figyelmet. A zenehallgatás kicsit olyanná vált, mint amikor az ember prémium kávét vagy minőségi bort iszik. Apró rétegek, finomságok voltak kivehetők a zenészek játékában és a dalszövegben egyaránt. Természetesen az árcédula láttán voltak előzetes elvárások, de azoknak az SA35 tisztességesen megfelelt. Cassandra Wilson unalomig ismert, Red Guitar c. jazz darabjában kellemes elkülönítéssel jelentek meg a hangszerek, aprólékosan rajzolódott ki a rumbatök összes rezzenése és a jazz gitár andalító búgása is. Basszusban és ütőerőben sem okoztak csalódást olyan muzsikák, mint a Massive Attack - Angel. Utóbbi hallgatása közben egy akciófilm zenei légköre vonta be a szobát. Nemcsak a hallgató előtt, kirakodó vásár jelleggel jelentek meg a hangok, hanem sikerült a rendszernek elhitetnie a hallgatóval, hogy a mű részesévé válik. Más szavakkal fogalmazva jobban kijött a zenékben lévő művészet és érzelmi tartalom. Talán felesleges felhívni rá a figyelmet, hogy mindez a hangsugárzók és megfelelő szintű (LessLoss) kábelezés érdeme is volt.

A fentebb említett darabokkal már sikerült alapvetően pozitív benyomásokat keltenie az erősítőnek. Azonban később lejátszási listára került Joe Hisaishi (többek közt az Oscar-díjnyertes Ghibli stúdió mesteri zeneszerzője) néhány műve (Dream Songs album). Ekkor fogalmazódott meg az a szubjektív vélemény, hogy az SA35 - fiatalos, sportkocsis külső motívumai ellenére - legjobban a klasszikus zenénél fedte fel lapjait. A nagyzenekarral kísért, fülbemászó darabok melegséggel, nagy atmoszférával és rendkívül hatásosan töltötték be a szobát. A xilofon lecsengése és a hegedű hangja egyaránt libabőrt váltott ki, ezen a ponton egyáltalán nem volt érdekes, hogy hány Hz-et javított ki Dirac, egyszerűen csak sikerült teljesen elmerülni a gazdag, erős érzelmi töltetű zenében.

A hangminőség kapcsán bizonyára felmerülhet olyan kérdés a kedves olvasóban, hogy elegendő-e az SA35 teljesítménye. 2x120 watt kimondva nem mond sokat, de saját tapasztalat szerint átlagos érzékenységű hangfallal (az Epos ES-14N-nek 87 dB), átlagos szobaméret esetén kizárt, hogy kevés legyen a rendelkezésre álló erő. A vizuális hangerősség mutató alapján még 50%-ig sem kellett felmenni ahhoz, hogy egy kiadós házibuli hangnyomásszintje valósuljon meg - és a basszusdinamika ekkor még egyáltalán nem esett össze. Megnyugvást keltő, hogy az Arcam azokra is gondolt, akik akár átlag alatti érzékenységű hangsugárzók mellé keresnek erőtartalékkal rendelkező elektronikát.

Hangzáshoz fűződően, említést érdemel a szobakorrekció is. Van-e értelme? Mit ad hozzá az élményhez? Sok múlik azon, hogy ki végzi el a beállítást (mennyire ért hozzá) és persze a Dirac önmagában nem tesz csodát, sok múlik a lejátszott műsoron és a hangfalak tudásán is. Ha durván visszhangos szoba vagy túlzott kioltás, gerjedés áll fenn, nem feltétlenül garantált, hogy a mérés kihúzza-e a hallgatót a csávából. Mindenesetre lehet belőle hasznot meríteni. Jelen esetben, ha semmilyen módosítás nem történt a korrigált görbén, főleg jazz és klasszikus zenei stílusoknál történt jelentős hangtisztulás. A központi elemek, énekhangok jobban kiemelkedtek, domborúbb és precízebben fókuszált színpad lett a kalibrációért kapott jutalom. Viszont keményebb zsánereknél (pl. HEDEGAARD - Ratchets) szobakorrekció nélkül kemény és hömpölygő basszus duzzasztotta fel a zenét, Dirac aktiválást követően pedig diétás, hústalan irányba változott. Azonban ki kell hangsúlyozni, hogy ez az alap mérés manuális felülbírálása nélkül történt. Éppen ezért nem mindegy, hogy hozzáértő személy állítja-e be a rendszert, illetve az is segít a személyre szabásban, hogy többféle profil létrehozása lehetséges.

Végszó

Az Arcam Radia SA35 szinte mindent magába foglal, amire ma egy modern igényű, átlagos alapterületű és akusztikájú szobával, illetve audiofil hangfalakkal rendelkező zenekedvelőnek szüksége lehet. Azoknak ajánlott, akik egy ésszerű fizikai méretekkel rendelkező, enyhén meleg, de összességében tiszta karakterű erősítőt szeretnének.

Megfelelő érzékenységű hangfalakkal kizárt, hogy a teljesítmény kevés legyen, emellett kis és magas terhelésen is rendkívül tiszta hangzásra lehet számítani, a felsőbb kategóriás árért cserébe. A finom zenei megjelenítés mellett nem kevésbé jelentős, hogy gyors telefonos alkalmazás és Dirac korrekció is része a csomagnak. Utóbbit előny, ha szakértő állítja be és az is, ha a dobozban lévő mikrofontól jobb (pl. miniDSP UMIK széria) végzi el a mérést.

Összességében az Arcam sikeresen kitört korábbi, inkább konzervatív megjelenéséből és alaposan felmérte az aktuális terepet, ami megmutatkozik a komplex funkciók egyszerű elérésén, a nagy kijelzőn és sokféle módon konfigurálható hangon. A telefonos alkalmazás felépítésén még lehet csiszolni, de megfelelően elvégzi, amire való. Ha kizárólag legjobb hangminőség a cél, akkor érdemes összevetni vele az Arcam Radia A25 és ST25 párost, mely még finomabb és mélyebb zenei élményt nyújt hasonló végösszeggel, viszont bizonyos kompromisszummal - Dirac és HDMI nélkül. Ha viszont a fentebb ecsetelt tudást egyetlen eszköznek kell nyújtania, akkor az SA35 jelenleg egyike az 1-1,5 millió forintos mezőny legizgalmasabb tagjainak.

1 2

Következő oldal >