ADL Stratos USB DAC teszt

Egy mindenkiért...!

2016. augusztus 2., kedd, 07:20

ADL Furutech audio hifi DAC DA konverter fejhallgató erősítő USB DAC Furutech DAC ADL DAC hifi DAC DAC teszt hifi teszt DA konverter teszt USB DAC teszt fejhallgató erősítő teszt

Az ADL sosem hagyja, hogy a felhasználóknak, vagy nekünk újságíróknak bármilyen kifogásunk lehessen. Most olyan eszközzel rukkoltak elő, ami funkcionalitásában jobban kiaknázza a DA konverterben, mint kategóriában rejlő lehetőségeket. Nem olcsó mulatság, de példaértékű.

Több, mint svájcibicska

A Furutech "leányvállalataként" futó Alpha Design Labs már akkor belopta magát a szívünkbe, amikor először kaptuk meg tesztre a GT40 USB DAC-ot. A kategóriájában rendkívüli teljesítménynek az lett az eredménye, hogy inkább megtartottuk referencia eszköznek a japánok "audio svájcibicskáját", és azóta is köszöni szépen, jól van. Leszámítva ügyetlenül kialakított kapcsolóit, az összkép nagyon tisztességesre sikerült, masszív kis gépet hoztak létre az ADL szakértői, ami ráadásul jól is szól. Szépen zenél, sok fejhallgatót járatunk be vele a mai napig. Miután a GT40 szerkesztőségünk és vélhetőleg sok zenerajongó íróasztalának kellékévé vált, megérkezett az Esprit is, amely még jobb és sokoldalúbb lett. A japánok furfangosan "ráéreztek" az otthonülő, főleg számítógép-alapú zenehallgatást preferáló audiofilek igényeire úgy, hogy közben nem feledkeztek meg a valódi keménymagos hifistákról sem. Most, hogy itt tarthatjuk kezünkben a Stratost, ezt talán már degradáló volna svájcibicskának hívni. Jó pár lépcsőfokot feljebb léptek a fejlesztők minden tekintetben, így az eredmény inkább egy "agy", egy központ, semmint mezei USB-s hangkártya.

A Stratos ugyanarra a dizájnra épül, mint kisebb testvérei, csak készülékháza valamivel szélesebb, főleg a megnövelt csatlakozószám miatt. A komolyságot sugalló, fekete készülékház parányi, csúszásgátló gumival ellátott talpakon áll. Az előlapot hangsúlyosan közrefogják a sarkaiban hunyorgó rögzítő csavarok. Az eszköz arculata olyan hatást keltett, mintha egy stúdióból megszökött erősítő miniatürizált változatával, egy mérőműszerrel néznénk farkasszemet. Főleg a kijelző alatt sorakozó LED-ek miatt. Minden egyes mintavételezést külön lámpácska mutat, és a fények alatti feliratozásra is gondosan ügyeltek. Így a számítógép monitorának kémlelése nélkül is láthatjuk, hogy épp honnan és mit dolgoz fel a Stratos.

Kávét még nem főz, de...

Az erősen technikai ízű előlapnál még meggyőzőbb tesztalanyunk hátulja. Az aranyozott Furutech aljzatok minősége kifogástalan, rajtuk már vizuálisan is megmutatkozik a japánok szakértelme. Mindegyik dugó szoros rögzítéssel áll a helyén, kábeleinket könnyedén csatlakoztatjuk. Hanglemez gyűjtőknek, digitalizálást végző személyeknek nem árt tudni, hogy az eszköz nem csak DAC, hanem ADC, vagyis analóg/digitális jelátalakítónak is használható. A vonalszintű RCA és phono bemeneten kapott információt képes továbbítani USB-n keresztül számítógépünk felé, így egy mezei hangrögzítő alkalmazással (pl. Audacity) is archiválhatjuk hanglemez vagy magnókazetta gyűjteményünket. Emellett egy optikai kimenet is található rajta, ha csak rendszerünk másik komponensének szeretnénk továbbítani a jelet.

Egy optikai és egy koaxiális digitális bemenetre köthetünk még két forráseszközt (pl. médialejátszó, televízió, játékkonzol, stb.). A beépített phono modulnak köszönhetően MM és MC lemezjátszókat is képes fogadni a Stratos, ugyanakkor kistestvéreitől eltérően már analóg XLR kimenettel is büszkélkedhet. Épp úgy, mint a kistesók esetében, hozzá is kapunk egy 15 voltos külső tápegységet. Utóbbi a készülék precíz kialakításához mérten kissé komolytalannak hatott. Örültünk viszont a gyárilag mellékelt lapos és kompakt infravörös távvezérlőnek, melynek utasításait méterekről, vagy a legextrémebb szögekből képes volt érzékelni a Stratos.

A jelszint vezérlő tárcsa a kisebb típusoktól (GT40, Esprit) eltérően nem analóg, hanem impulzus potméter. Mi ezt a verziót azért kedveljük jobban, mert időállóbb, és néhány év elteltével sem válik zajossá. Mi több, ez az ADL első távvezérelhető USB DAC eszköze, így nem kell feltétlenül az előlaphoz nyúlkálni, kényelmesebb a kezelés. Szigorú, kissé ipari hatást kelt a két karakteres, vörös fényű LCD kijelző. Utóbbi a hangerő monitorozásához szolgál, 0-tól 99-ig mutatva a skálát. Tetszett, hogy az elektronikus jelkezelésnek köszönhetően mindegyik bemenethez saját jelszint értékeket mentett el a Stratos, vagyis megjegyezte, hogy melyik forráseszközünk mekkora hangerővel volt használva.

Hangminőség

A Stratos nem csak stréberkedni akart, tényleg felkészült versenyző. Belsejében az ADL által eddig alkalmazott legjobb minőségű, ESS ES9018K2M SABRE32 DAC chip található (az analóg-digitális jelátalakítást egy másik, CS5340 típusú ADC lapka intézi), mely egyrészt lazán "elvándorol" 384 kHz-ig, (ha egyáltalán valaha elterjednek az ilyen hangfelvételek), másrészt támogatja a DSD-t is, 2,8-tól 11,2 MHz-ig. Utóbbit natívan, USB-ről. Mindezt megkoronázza egy igazi finomság: a Stratos szíve 3 db TI TPA6120A2 fejhallgató erősítő modul. Felmerülhet a kérdés, miért három, ha csak két fejhallgatót lehet rákötni?

A 4-tűs XLR kimenet jobb és baloldali csatornáját külön-külön erősítő hajtja. A támogatott fejhallgatók listája szinte végtelen, a különleges elektronikát igénylő elektrosztatikusokon kívül, bármilyen forgalomban lévő típust meghajt a Stratos. Egyébként a külső tápegységre azért volt szükség, hogy az analóg ki- és bemenetekre ne legyen hatással az USB-ről kapott feszültség. Így az USB chipen kívül minden egyebet a külső tápegység lát el árammal. Nem kérdés, hogy sokat tud-e a Stratos. No de hogyan szól?

Ismerve az előző, kisebb típusok karakterét, kíváncsiak voltunk, hogy mennyivel lesz jobb a Stratos. A HIGH END 2016 kiállításon meg is kérdeztünk egy, az ADL standján magányosan álló japán úriembert, hogy milyen továbblépésre számíthatunk hangminőség terén. Az illető csak rátette a kezét a Stratosra, és annyit felelt: "Its better!" Velős válaszát mi is csak ismételni tudjuk: egyszerűen jobb.

A tesztre használt fejhallgatókat (Sennheiser HD 800 S, HD 600, Grado PS1000, MrSpeakers ETHER C) olyan játszi könnyedséggel hajtotta a Stratos, mintha szinte kinevetne minket. A 300 ohmos Sennheisert is csak nagyon ritkán használtuk 30 %-os jelszint fölött. Egy hosszabb lejátszási listát egyszerűen nincs értelme hangosan végigfülelni egy ilyen rendszeren, nem azért, mert rossz a hang, hanem mert a rengeteg információ túlterheli az agyat, lefáraszt. És persze a dobhártyánk épségére is ügyelni kell.

A Stratos még egészen halk, háttérzenei jellegű járatás alatt is képes volt életre kelteni a zenéket, ami persze nagyrészt a magas érzékenységű fejhallgatók érdeme is volt. Sok szépet tudnánk írni róla, de a pozitív jelzők felsorolása (pontos, gyors, könnyed, légies, finom, részletező, kiegyensúlyozott stb.) sajnos nem árulja el pontosan azt az élményt, amelynek részesei voltunk.

Egy könnyűzenei felvétel (Craft - Float, 48 kHz/24 bit) hallgatása közben a váratlanul belépő részleteket szokni kellett. A fő éneksáv mellé néha beléptek oldalról kísérő énekek, ilyenkor majdnem automatikusan jobbra vagy balra akartunk nézni, mert azt hittük, hogy valaki tényleg megszólalt mellettünk. Az életszerűség nem csak a spontaneitásban mutatkozott meg, hanem a hallható "hibákban" is. Egy nagyon kellemes és szép hangszeres felvétel (Joe Hisaishi - Spirited Away) hallgatása során például a zongorát követő vonósok figyelése közben meghallottunk apró, mákszemnyi neszeket, tűhegynyi koppanásokat, reccsenéseket a zenekar irányából. Vélhetőleg ahogy a hangszerek vagy a művészek megmozdultak, a szándékosan keltett hangokon kívül a környezet mellékzörejeit is rögzítette a mikrofon. Ezek a miniatűr jelenségek nem hallhatók az egyszerűbb rendszereken. Mi több, a hangoknak nem csak színe, hanem tömege, kiterjedése is volt, ahogy a hegedűk után brácsák és csellók következtek. Még mindig ugyanazt a számot hallottuk, mégis új rétegekként, új fejezetekként tudtuk elkönyvelni a mélyebb, súlyosabb tónusokat.

Közhely, de az olyan elektronikák, mint a Stratos, arra késztetik a hallgatót, hogy ne akarja abbahagyni a zenehallgatást. Jó lett volna egyes számokat nekünk is újra és újra lejátszani, mert minden pillanat újszerűnek, váratlanul tartalmasnak tűnt az olcsóbb fülesek és erősítők után. A "koncertélményt" bizonyos szinten túlléptük, mert ennyire tisztán és közelről egy koncertterem középső sorából képtelenség hallani a hangszereket. A jó mikrofon elhelyezés és persze a megfelelően reprodukált jel segített ténylegesen odaképzelni magunkat a színpad közepére, tulajdonképpen ez az egész zenehallgatás lényege. Referencia felvételeink egy része CD-minőségű, hozzájuk viszonyítva mindegyik 96 kHz-es anyag elindításával újabb dimenziókapu nyílt meg.

Az olyan eszközök, mint a Stratos és a rákötött Grado PS1000 vagy Sennheiser HD 800 S értelmet adtak a nagyfelbontású fájloknak. Elképesztő mennyiségű információ vált hallhatóvá. Nem csak a részletek mennyisége növekedett meg, hanem a tér mélysége és telítettsége is. Két felvételt hallgattunk végig (Joni Mitchell - At Last, Sting - The Last Ship) 96 kHz/24 bit minőségben, az élményt nehéz megfogalmazni. Az énekhangon belül a hangszálak zöngés, rezgő árnyalatait is érzékelni tudtuk, ugyanakkor a hangszeres kíséret is erőlködés nélkül, naturalisztikus lebegéssel töltötte fel a hátteret.

Az ADL Stratos karaktere összességében nagyon kiegyensúlyozott, részletező képessége az eddig általunk hallottak közül a legjobbak közé sorolható. Előadásmódja nem hideg, de nem jellemző rá az A osztály tipikus, áramló közvetlensége sem. Inkább frissnek neveznénk, naturális és könnyed, és ahova kell, egy leheletnyi melegséget becsempész. Lehet, hogy egyesek a nehezebb, töményebb jellegű hanganyagok hallgatásához túl sterilnek tartják majd, de ha alapvetően meleg karakterű, lágyabb fülest kötünk rá, akkor rájövünk majd, hogy igazából az befolyásolja nagyobb mértékben a végeredményt.

Végszó

Az ADL Stratos újfent bebizonyította a japánok elektronikagyártási szakértelmét, a maga kategóriájában hibátlan eszköz. Könnyedén magába rántja hallgatóját a zenébe, feltéve, ha megfelelő minőségű hangrendszert vagy fejhallgatót kötünk rá. Akárhogy is, a ma elérhető legjobb fülesek mellé ilyen készülék illik. Sajnos az ADL nagyon magasra pozícionálta a Stratost és az árát. Viszont jelenleg nem tudunk más eszközről, ami pontosan ezeket a szolgáltatásokat képes felmutatni (egyetlen készülékházba téve, ilyen jó áron), miközben tisztességgel meghajt olyan fejhallgatókat, mint a Sennheiser HD 800 S (bár mi inkább HD 700/650 típusokhoz javasoljuk). Ajánlott vétel azoknak, akik egy (később akár lemezjátszóval, végerősítővel, hangfalakkal kiegészített) audiofil rendszer építése előtt állnak.

1 2

Következő oldal >