Yamaha RX-V685 házimozi erősítő teszt

A zene hálójában

2018. október 26., péntek, 07:15

Yamaha audio házimozi erősítő MusicCast Yamaha MusicCast házimozi erősítő Yamaha 2016 Yamaha házimozi Yamaha erősítő házimozi teszt erősítő teszt Yamaha teszt Yamaha házimozi erősítő házimozi erősítő teszt Yamaha házimozi erősítő teszt

A Yamaha két házimozi erősítő családja közül a kedvező árú RX-V sorozat szélesebb vásárlóközönséget céloz meg, mint a felette elhelyezkedő, tekintélyesebb árcédulát viselő Aventage vonal. Aktuális tesztünkben ennek a népszerű szériának a legnagyobb tudású tagját, az RX-V685 típust vettük szemügyre, de nem csak önmagában vizsgáltuk, hanem egy kicsit belekóstoltunk a MusicCast multiroom hálózat rejtelmeibe is.

A főszereplő és az epizodisták

Előző Yamaha házimozi erősítő tesztünkben, az RX-V485 meghallgatásakor megemlítettük, hogy nem tudtuk kipróbálni a MusicCast Surround funkciót, amely lehetőséget ad vezeték nélküli hátsó hangsugárzók (és mélynyomó) használatára. Nos, jelenlegi tesztünkben megvalósult a MusicCast-ek dömpingje.

Cikkünk főszereplője, az RX-V685 7.2 csatornás házimozi erősítő nem egyedül érkezett, hanem több MusicCast komponens társaságában. Ezek a következők voltak: két WX-021 és egy WX-051 aktív hangfal, és ami a legizgalmasabb, egy vadonatúj termék, a MusicCast Vinyl 500 lemezjátszó. Ez utóbbi készülék a multiroom hálózattól eltekintve is hasznosnak bizonyult a teszteléskor, mert így a phono bemenettel rendelkező RX-V685-öt nem csak szokásos digitális forráskészülékeinkkel (Blu-ray lejátszó, HTPC) párosítva tudtuk meghallgatni, hanem bakelit lemezeinkre is sort keríthettünk.

Az RX-V sorozat csúcsa

Az elmúlt évek modellfrissítési gyakorlatától eltérően az RX-V685 jó pár újdonságot is tartalmaz elődjéhez képest. Visszatekintve a múltba, két éve még a 7-es típus volt az RX-V sorozat zászlóshajója, konkrétan az RX-V781. Rendszeres olvasóink emlékezhetnek rá, hogy az a készülék elnyerte szimpátiánkat. Dupla HDMI kimenetével, bőkezűen mért szolgáltatásaival többet nyújtott, mint a magasabbra pozícionált Aventage sorozat legkisebb, belépő típusa. Egy évvel később viszont már nem szerepelt 7-es a választékban. (Talán hogy ne jelentsen házon belüli konkurenciát a belépő Aventage modellnek?) Így az egy HDMI kimenetes, pre-out nélküli RX-V683 vált az RX-V széria topmodelljévé. Az idei váltáskor megizmosították az utódot, és már újra dupla HDMI, valamint sztereó pre-out kimenettel - és jó néhány újdonsággal - lépett színre az RX-V685.

Funkcionalitás, újdonságok

Az erősítő rendelkezik minden olyan tulajdonsággal, amely elvárható egy kétszázezer forint árszintű középkategóriás erősítőtől, plusz a Yamahára jellemző rengeteg DSP funkcióval, plusz az idei újdonságokkal. Hét, egyenként 90 wattos végfokozat, MusicCast multiroom integráció, Dolby Atmos és DTS:X hangdekódolás valamint Ultra HD videó kompatibilitás a főbb jellemzői. A 4K videó feldolgozás nem csak a jelek átengedését foglalja magába, hanem az erősítő fel is konvertálja erre a formátumra az analóg bemeneteire érkező alacsonyabb felbontású tartalmakat. Az öt be- és a két HDMI kimenet mindegyike HDCP 2.2, HDR10, Dolby Vision, BT.2020 és HLG kompatibilis. A dupla kimenet közül az elsődleges - TV-hez csatlakoztatandó - pedig ARC támogatást nyújt.

Az üzembe állítást a YPAO R.S.C. (Reflected Sound Control) mérőmikrofonos szobaakusztikai korrekciós rendszer segíti. A programnak ez a verziója nem csak a hangdobozokról közvetlenül a mikrofonba jutó, hanem a helyiség falairól visszaverődő hanghullámokat is figyelembe veszi.

A bemérés végén még lehetőség van, hogy minden egyes hangdoboznál a TV képernyőjén megjelenő hétsávos grafikus ekvalizátorral ízlésünk szerint tovább optimalizáljuk a frekvenciamenetet. Az erősítő a fő helyiségen kívül egy második zónát is ki tud szolgálni, illetve széleskörű online és streaming tartalom elérésre ad lehetőséget: AirPlay, Bluetooth, vTuner, TIDAL, Spotify, Deezer, Pandora.

Ahogy említettük, készülék újdonságokat is tartalmaz. Ezek közül a két lényeges, az Amazon Alexa hangvezérléssel való kompatibilitás, illetve a már említett MusicCast Surround funkció. Megújult a menürendszer is. Nem mintha a régebbin bármi kifogásolható lett volna, maradt a jól áttekinthető, logikus felépítés, egy átdizájnolt köntösbe bújtatva.

A távvezérlőt teljesen újratervezték. Ízlés kérdése, de nekünk a régi ezüst-fekete kivitel a maga fizikai nyomógombjaival elegánsabbnak tűnt, mint a mostani teljesen fekete, fóliabillentyűs változat. A hátoldalon immár kettős WiFi antenna található az üzembiztosabb vezeték nélküli adatátvitel érdekében. A készülék két csatornán (2,4 és 5 GHz-en) kommunikál, kompatibilis az IEEE 802.11 a/b/g/n/ac szabványokkal. Nagyobb tudású DAC-ot építettek a készülékbe: a korábbi 192 kHz/24 bit felbontású helyett 384 kHz/32-bites dekódolja a műsorfolyamot. Ennek köszönhetően DSD állományok esetén lejátssza a 11,2 MHz-es mintavételezésűeket is.

Üzembe helyezés

A tesztalanyunkat is magába foglaló MusicCast multiroom rendszer életre keltése inkább hasonlított egy számítógépes hálózat installálásához, mint hifi/házimozi komponensek üzembe helyezéséhez. Kezdésként Androidos mobiltelefonunkra le kellett tölteni a MusicCast Controller alkalmazást. Mindegyik eszközt fel kellett ismertetni a hálózattal. Ez követően a felkínált firmware frissítéseket töltöttük le az erősítőre és a három hangdobozra. (Egyedül a lemezjátszónál nem volt erre szükség.)

A három aktív hangdoboz közül a két kisméretű, de bizalomgerjesztően súlyos WX-021 hátsó háttérsugárzóként lett használatba véve, a jóval megtermettebb, WX-051 pedig egy másik helységben lett elhelyezve, mint zónalejátszó. Legvégül következhetett a mérőmikrofonos YPAO R.S.C. optimalizáló rendszer indítása, amely természetesen ugyanúgy kezelte a két vezeték nélküli hátsó dobozt, mintha hagyományos, passzív sugárzók lettek volna. A program a bemérés végén az aprócska WX-021 dobozokat is "large" méretűnek minősítette, ami belegondolva nem is meglepő, hiszen önállóan is használható, teljes sávszélességű hangfalakról van szó. A Vinyl 500 lemezjátszót duplán csatlakoztattuk az erősítőhöz. Mivel a készülék rendelkezik saját, beépített phono fokozattal is, ezért nem csak az RX-V685 phono bemenetéhez kötöttük be, hanem az egyik magas jelszintűhöz is.

Használatba vétel, hangminőség

Bevezetésképpen, versenyen kívül, önállóan is meghallgattuk a MusicCast hangfalakat. Mind a háromnál gyárilag be volt kapcsolva a Bass Booster hangzásmód, amely az első pillanatokban attraktív, masszív mélytartománnyal rendelkező hangképet eredményezett. Feltételezzük, hogy ez a fiatalabb, bulizós célközönség ízlésének megcélzása miatt van így. Hosszabb ideig hallgatva azonban fárasztóvá vált a döngő basszus, ezért sürgősen kikapcsoltuk ezt a funkciót, világosabb, nyugodtabb hangzást kapva ezáltal. Internetrádiókat hallgatva a hangdobozokon, egész elfogadható eredményt kaptunk, nem sokban különbözött attól, mint amikor az RX-V685-ön és a hozzá csatlakoztatott két álló frontsugárzón tettük azt.

Bakelit lemezeink közül a friss megjelenésű Tony Bennett & Diana Krall - Love Is Here To Stay duett albumot vetettük be, illetve tesztjeink gyakori szereplőjét, a CD-ről már sokszor hallgatott - egyesek szerint kissé túlértékelt - Jazz At The Pawnshop dupla lemezt. Az erősítő phono bemenetét hallgatva barátságos, telt karakterű hangzást tapasztaltunk. A sztereókép széles, kiegyenlített volt, hangdoboztól-hangdobozig kitöltötte a teret (bár azon túl már nem terjedt tovább). Az egyes számokat összehasonlítva a CD változattal, analóg forrásról közvetlenebb, tömörebb, de sávhatároltabb előadást hallottunk a digitális változat szikárabb, hűvösebb, analitikusabb jellegével szemben. Bakelitről a zene főbb összetevői (ének, zongora) természetesen, igényesen kidolgozva jelentek meg, de a háttérben megbúvó részletek (pl. a halk dobseprű) már nem voltak kellő részletezettséggel kibontva. Ezt azonban nem róhatjuk fel tesztrendszerünk hibájának, hiszen sem maga a lemezjátszó, sem az erősítő phono fokozata nem audiofil minőséget képvisel. Az árszintnek megfelelő nívós hifi mércét (jobb híján használjuk ezt a kategória besorolást) azonban bőven teljesítette. Összehasonlítva a kétféle csatlakoztatási módot, rögtön feltűnt, hogy a lemezjátszó vonal kimenetét használva érezhetően nagyobb hangerővel szólalt meg az erősítő. Az RX-V685 saját phono bemenetére kapcsolva, a frontoldali kijelző szerint kb. 6-7 dB-lel növelni kellett a hangerőt, hogy ugyanolyan szinten szóljon Váltogatva a phono és az AV bemenet között (és mindig kiegyenlítve a szinteket), árnyalatnyi hangzásbeli különbséget is észleltünk. A lemezjátszó erősített kimenetéről basszusban valamivel gazdagabb, de ezzel együtt buhogósabb, túlhangsúlyozott mélytartományt kaptunk. Valószínű, hogy hasonlóan a többi MusicCast komponenshez, a Vinyl 500 esetén is egy erőteljes, "divatos", hangkép kialakítása volt a cél. A másik oldalról nézve, az RX-V685 phono fokozata kisebb erősítésű ugyan, de zeneibbre van hangolva, így érdemes ezt használni a lemezjátszó saját előerősítője helyett.

A továbbiakban már csak CD-inkre koncentráltunk. Chris Jones: Roadhouses & Automobiles albuma visszaidézte a tavalyi előd RX-V683 meghallgatáskor tapasztalt izmos, lendületes kontúrokkal megrajzolt hangulatos előadását. A korábbiakhoz hasonlóan itt sem fejtette ki a zene legapróbb mozzanatait, de határozott, erőteljes jelenlétérzéssel élvezetes, hosszú távon is hallgatható produkciót szolgáltatott.

Többcsatornás üzemmódban a MusicCast Surround hátsó hangsugárzók miatt elsősorban a hangtér egységességére voltunk kíváncsiak. Ehhez sokat nézett filmjeleneteink közül a The Book of Eli (Éli könyve) és a Free Fire (Kereszttűz) kézifegyverekkel vívott akcióit hívtuk segítségül. Kicsit tartottunk tőle, hogy a vezeték nélküli átvitel miatt késleltetés lép fel, amely miatt szétcsúszik a hangtér. Félelmünk alaptalannak bizonyult, a teljes hangkörnyezet koherens maradt. A frontoldalon leadott lövések visszhangja, a lövedékek becsapódása villámgyors, kemény tranziensekkel, késlekedés nélkül hangzott fel a hátunk mögül. A zárt épületben zajló mozgásokat jól lehetett követni, a párbeszédek akár az előtérben, akár mögöttünk zajlottak, világosan, jól érthetően hangzottak. Koncertfilmen (Adele Live in New York City) az erősítő stabilan ábrázolta a színpadi környezetet. Az előadást könnyed magabiztossággal tárta elénk, a széles, nagy ívű dallamokban engedte kiteljesedni Adele hangját. A kísérő zongora visszafogottsága nem fulladt unalmas érdektelenségbe, jól közvetítette a hangszer természetes egyszerűségét. A közönségzajok, tetszésnyilvánítások élethűen vettek körbe bennünket, annak ellenére, hogy a hangmérnök elég szűkmarkúan bánt a hátsó csatornákkal. Így a háttérsugárzók ebben a tesztkörben messze nem kaptak akkora szerepet, mint a korábbi akciófilmekben. A Dolby Atmos hangsávos Deepwater Horizon (Mélytengeri pokol) jeleneteiben a hét csatorna kifogástalanul építette fel a félgömb alakú hangteret. A vezetékes magassági sugárzók és a két WX-021 hangdoboz jól kontrollált összjátékából adódóan a fúrótorony összeomlásakor fölöttünk, mögöttünk, minden irányban jól követhető volt a kiszakadó törmelékek röppályája, a fémesen ütköző alkatrészek hangja.

Összegzés

Naprakész középkategóriás a Yamaha RX-V685, amelyet a standard 7.2-es szolgáltatásokon felül felvérteztek minden napjainkban futó lényeges (MusicCast multiroom és MusicCast Surround) és divatos (Amazon Alexa hangvezérlés) tudással. Igényesen kivitelezett, de változatlan megjelenése talán túlzottan is megszokottá vált az elmúlt években, funkciói viszont jócskán bővültek az aktuális modellévre. Hosszú idő után lemezjátszóval is megvizsgáltuk egy házimozi erősítő zenei képességeit, és szerencsére nem igazolódott be az az elfogult, kategorikus kijelentés, hogy ezek a készülékek alkalmatlanok lennének ilyen jellegű sztereó zenehallgatásra. Házimozi erősítőként pedig egyértelműen magabiztos, kiegyenlített teljesítményt nyújtott.

1 2

Következő oldal >