Yamaha RX-V381 házimozi erősítő teszt

Kezdjük az alapoknál!

2016. június 4., szombat, 15:25

Yamaha audio házimozi erősítő házimozi erősítő Yamaha 2016 Yamaha házimozi Yamaha erősítő házimozi teszt erősítő teszt Yamaha teszt Yamaha házimozi erősítő házimozi erősítő teszt Yamaha házimozi erősítő teszt

A Yamaha házimozi erősítő palettájának legkisebb tagja, az RX-V381 jól példázza a belépő kategóriás készülékekre jellemző kompromisszumos megoldásokat: a lehető legkedvezőbb áron minél teljesebb körű szolgáltatásokat nyújtani. Vékony határvonalon kell egyensúlyozni a kissé szűkre mért funkciók és a kielégítő felhasználói élmény között, hogy a használat során ne legyen különösebb hiányérzetünk.

Változatlan menetrend

A Yamaha idén is a már jól bevált módszert követve hajtotta végre az aktuális modellváltást. Gyakorlatilag változatlan külsővel, évente eltérő mértékű - egyszer kisebb, máskor nagyobb - tudásbeli bővítéssel dobja piacra a frissített típusokat. Tesztalanyunkat szemügyre véve ebben az évben a nagyon kicsi változás időszakát éljük. Ha kicsit sarkítjuk, akkor úgy is mondhatnánk, hogy nem sokat vacilláltak a mérnökök, amikor létrehozták az RX-V381 házimozi erősítőt. Vették a tavalyi modellt, a korábban általunk is tesztelt RX-V379-et, átfestették az előlapi típusjelzést, és már készen is voltak a fejlesztéssel...

Ennél persze azért többről van szó, de tény, hogy az előző váltáskor határozottan nagyobb lépésnek voltunk tanúi. Tavaly, az RX-V377-et leváltó RX-V379 megkapta a 4K felbontás kezeléséhez szükséges képességeket, így most ehhez hasonló látványos ugrás nem következett be. A Dolby Atmos és a DTS Neo:X dekódolási képességek értelemszerűen nem kerülhettek képbe, mivel csak 5.1 felépítésű erősítőről van szó.

A legfigyelemreméltóbb változás a HDMI csatlakozók Ultra HD kompatibilitása terén történt. Az elődmodellnél még csak egy bemenet és a kimenet volt 4K/60p és HDCP 2.2 kompatibilis, míg az idei típusnál már az összes csatlakozó rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Mindegyik kezeli a nagy dinamika tartományú HDR jeleket, a 21:9 képformátumot, tömörítetlen 4:4:4 szín-mintavételezést és a BT.2020 szabványú kiterjesztett színteret. A másik szembetűnő módosítás a menürendszert érintette, az előd nagyon fapados, fekete-fehér OSD-jét egy jóval elegánsabb, színes ikonokat tartalmazó, korszerűbb változatra cserélték.

Funkcionalitás

Önmagában tekintve az erősítőt, tudása megfelel azoknak az elvárásoknak, melyeket egy korszerű, alapszintű, 5.1 felépítésű rádióerősítővel szemben támasztunk. A Yamaha géneknek köszönhetően rendelkezik azoknak a tulajdonságoknak jelentős részével, melyekkel nagyobb testvérei. A kezdeti üzembeállítást a YPAO mérőmikrofonos teremakusztikai korrekciós rendszer végzi. A napi használatot könnyíti meg a négy (frontoldalon és távirányítón egyaránt elhelyezett) "SCENE" gomb, melyek segítségével egy gombnyomással kiválasztható a kívánt bemenet és a hozzátartozó DSP program. Ezekből 17 különböző beállítás áll a rendelkezésünkre, külön mozira (sport, sci-fi stb.) és külön zenére. A zenei lehetőségek tartalmazzák a már évek óta alkalmazott, szimulált koncerttermi környezeteket (pl. a Los Angeles-i The Roxy Theatre. stb.)

További Yamaha-specifikus szolgáltatások a Silent Cinema (fejhallgató használatakor előállítja a surround hatást), a Virtual Cinema DSP és a Virtual Cinema Front (csak a front oldalra telepített hangfalak esetén is létrehozza az 5.1 hangzást), a Compressed Music Enhancer (MP3 fájlok hallgatása és Bluetooth streamelés esetén próbálja korrigálni a veszteséges tömörítés miatti minőségromlást).

A hangfeldolgozást csatornánként 192 kHz/24 bit felbontású Burr-Brown DAC-ok végzik. Alkalmazásuknak köszönhetően az erősítő megbirkózik szinte az összes nagyfelbontású hangformátummal (Dolby TrueHD, DTS-HD Master Audio, DTS-HD High Resolution Audio stb.), sőt dekódolja a 2-6 csatornás SACD lemezek DSD bitfolyamát is. Az előlapi USB portra csatlakoztatható mobil eszköz esetén viszont már nem ilyen széleskörű a támogatottság (nem lehet pl. FLAC file-okat játszani). Legfeljebb 48 kHz-es mintavételezési frekvenciájú, VAW, MP3, WMA és MPEG4 AAC formátumú zenei fájlok hallgatása lehetséges.

Az öt végfokozat - a gyártótól szintén megszokott módon - diszkrét felépítésű, ha nem is erőmű teljesítményűek, de (papíron) hozzák a kategóriától elvárható szintet teljesítményben és egyéb adatokban. Két csatornát hajtva, 6 ohmos terhelés és 0,09 % torzítás mellett 70 watt leadására képesek.

Mindent egybevetve, ha kicsit szűkmarkúan mérve is, de az RX-V381 nyújtja azokat a leglényegesebb szolgáltatásokat, melyekkel a nagyobb és drágább testvérei (bőségesebb választékkal) rendelkeznek. Egyetlen komolyabb hiányosságnak a hálózati képességek elmaradását érezhetjük, így online tartalmak elérése (netrádió, Spotify, stb.) nem lehetséges, illetve az erősítő a Yamaha saját fejlesztésű multiroom rendszerébe, a MusicCast kompatibilis készülékekből kialakítható otthoni hálózatba sem tud integrálódni. Ezt kompenzálja valamennyire a Bluetooth csatlakoztathatóság, mobileszközökről zenei anyag streamelhető az erősítőre.

Csatlakozók

A hátlap meglehetősen levegős benyomást kelt a kevés számú terminál miatt. Összesen négy HDMI aljzat várja a forráskészülékeket. Ezek tulajdonságairól már volt szó, ami még kiemelendő, az a 3D, Deep Colour, x.v.Colour, ARC és CEC kompatibilitásuk. Ez utóbbi segítségével az erősítőhöz csatlakoztatott (hasonló tudású) készülékek a Yamaha távirányítójával be- és kikapcsolhatók, illetve egyes funkcióik vezérelhetők.

A HDMI portokat egészíti ki a három digitális hangbemenet (két koaxiális és egy optikai), és a két sztereó RCA páros. Az előlapon az USB mellett egy sztereó Jack lett kialakítva a mobileszközök számára. Amiről le kell mondanunk azok a komponens videó bemenetek (csupán három kompozittal rendelkezik). Bár aki most építi ki belépő szintű házimozi rendszerét, az nagy valószínűséggel csak a HDMI csatlakozókat fogja kihasználni.

A hangfal kimenetek közül csak a két front fogad banándugókat, a center és a surround csatornák számára a Yamaha által az olcsóbb készülékeken előszeretettel alkalmazott (és általunk rendszeresen kritizált) rugós-csiptetős kivitelűeket szerelte fel.

Hangminőség

A belépő kategóriából adódó egyszerűbb funkcionalitás a meghallgatás körülményeit is befolyásolta. A készülék nem rendelkezik "Pure audio" üzemmóddal, helyette a hasonló célú "Straight" beállítást használtuk. Ez nem kapcsolja le a frontoldali kijelzőt és a videó áramköröket, de a jel útjából kiiktat mindennemű DSP feldolgozást.

Már az első lemez indítása után visszaköszönt az a lendületes, világos hangkép, melyet az RX-V379 tesztelésekor megismertünk. Rockon és elektronikus zenén szimpatikus könnyedséggel játszotta végig az albumokat, a viszonylag kis teljesítményű végfokozatok nem csuklottak meg a jelentősebb dinamikaváltások közben sem. Az feltétlenül az erősítő minőségét dicséri, hogy a teszt során viszonylag hamar kiütköző és könnyen felismerhető, egyszerű műszaki paraméterekre visszavezethető hiányosságokba (torzítás, sávhatároltság) nem futottunk bele. Ilyen szempontból az RX-V381 magabiztosan teljesíti a kötelezően elvárható minőséget. A sokkal szubjektívebb, és nehezebben megfoghatóbb tulajdonságok (életteliség, részletező képesség) esetében már feltárultak a problematikusabb területek. Például a szubtartomány kellően mélyről indult, ugyanakkor a basszusgitár, bőgő, dob hangjából hiányzott az a testesség, amely valóságosabbá, hitelesebbé teszi a hangszereket. Minél jobb minőségű (nem művészi, hanem szigorúan csak technikai értelemben véve) CD illetve SACD korong került a lejátszóba, annál jobban tetten érhetőek voltak az erősítő képességeinek határai.

Allan Taylor vagy Chris Jones számaiban az énekes hangja megrekedt a hangdobozok síkjában, nem vált le róluk, hogy közelebb kerülve hozzánk, intimebb hangulatot hozzon létre. Az erősítőnek minden igyekezete ellenére sem sikerült teljes plasztikusságában reprodukálnia a lemezen található információt. Az ének és a gitár finoman kidolgozott, jól átlátható zenei struktúrája helyett csupán annak kétdimenziós fényképét mutatta meg.

Az Easy Rider (Szelíd motorosok) 5.1-re kevert Blu-ray változatának fésületlen, nyers zenéjében végig otthonosan mozgott. A szépen artikulált, jól definiált párbeszédek mellett az aktív mélynyomó támogatásának köszönhetően az alsóbb tartományok itt már hangsúlyozottabbá váltak, bár továbbra is megmaradt a CD-knél megtapasztalt távolságtartó visszafogottság. A rockosabb számok mellett a líraiabb betétdalok (pl. Wasn't Born to Follow) levegős hangulatát is jól "elkapta" és élvezetesen tolmácsolta.

A Led Zeppelin O2 arénabeli koncertalbuma, a Celebration Day ugyancsak hálás tesztanyagnak bizonyult. A közönség- és háttérzajokat korrektül pozícionálta, a Black Dog vagy a Whole Lotta Love vérpezsdítő dinamikával robbant be a nappaliba. A No Quarter instrumentális betétje alatt ugyan veszített az izgalmasságából az előadás, de nem laposodott el annyira, hogy érdektelenné váljon. A további akció és zenés filmek már nem igazán változtattak az összképen, a surround hangtér eseményei jól követhetőek voltak, a könnyebb zenei műfajokban pedig határozottan jobban teljesített.

Végszó

Tesztalanyunk használata közben összegyűlt tapasztalatainkat összegezve, jelentősebb kifogásunk egyedül a hálózati csatlakoztathatóság elmaradása (és ennek következtében a MusicCast kompatibilitás hiánya) miatt lehet. A mai on-line világban már egy házimozi erősítő sorozat legkisebb tagjától is elvárható lenne a hálózatba köthetőség, de fogadjuk el, hogy a Yamahánál tudják, hogy milyen termékre van szükség a piacon, és nem ok nélkül kínálják az RX-V381-et. Ráadásul a probléma nem megoldhatatlan, egy hálózat-képes univerzális lejátszóval párosítva, az internetes tartalmak is elérhetővé tehetőek.

A kifogásolt hiányosságtól eltekintve a készülék rendelkezik minden tudással, ami ennyi pénzért reálisan elvárható. Az éves modellváltások folyamatát figyelemmel kísérve egyértelműen kirajzolódik, hogy a hangminőség évről-évre történő továbbcsiszolása helyett fontosabb az aktuális és divatos trendeknek való naprakész megfelelőség (teljes körű 4K kompatibilitás, Bluetooth streamelhetőség). Az RX-V381 nyújtani is tudja ezeket a funkciókat, egy ízléses, visszafogott dizájnú, a sokkal drágább Yamaha erősítők stílusával megegyező készülékházba csomagolva, és mindezt egy forinttal a lélektani százezres határ alatt. Akusztikus zenével vagy jazz lemezekkel a hangzásvilága ugyan nem szögezett a fotelba bennünket, de magabiztosan hozta egy nívós hifi erősítő szintjét. Kedvező ára alkalmassá teszi, hogy egy költséghatékony, zenén és mozin egyaránt korrekt hangú rendszert alapozzunk rá.

1 2

Következő oldal >