Yamaha Aventage RX-A660 házimozi erősítő teszt

Nagyok között a legkisebb

2016. szeptember 7., szerda, 08:15

Yamaha audio házimozi erősítő Atmos Dolby Atmos Yamaha házimozi Yamaha erősítő Yamaha Avantage házimozi erősítő Atmos házimozi Atmos erősítő Yamaha teszt házimozi teszt házimozi erősítő teszt Dolby Atmos házimozi Yamaha házimozi teszt

A 2016-os modellévben a Yamaha kicsit átstrukturálta és szűkítette a megújított, 60-nal végződő típusszámú Aventage sorozatának választékát. Az utód nélkül maradt RX-A550 és RX-A750 helyett piacra dobta aktuális tesztalanyunkat, a 7.2 felépítésű RX-A660 típust. Jelenleg ez az Aventage család legkisebb és legolcsóbb tagja. De a "név kötelez" mondás alapján bíztunk benne, hogy hozni fogja az elvárt színvonalat.

Aventage alapszinten

Egy kissé fura szerzet az RX-A660, mert pár szempontból több hasonlóságot mutat az Aventage vonal alá pozícionált RX-V sorozat néhány modelljével, mint saját családtagjaival. Valószínű, hogy a Yamahánál abban bíznak, hogy az Aventage név és a kedvező ár kombinációja elég hatásos vonzerő lesz a potenciális vásárlók számára, és a kissé szűk funkcionalitású RX-A660 is megtalálja a saját célközönségét. A viszonylag alacsony árnak köszönhetően átfedi egymást a két sorozat, az RX-A olcsóbban kezdődik, mint ahogy az RX-V befejeződik. Ezért akár házon belüli konkurenseknek is tekinthetők, hogy azonos árkategórián belül kinek mi a fontosabb: az Aventage felépítés, vagy a valamivel bővebb funkcionalitás? Tesztalanyunk rendelkezik a sorozat meghatározó konstrukciós védjegyeivel, úgymint a készülékház alján elhelyezett ötödik, rezonanciacsökkentő lábbal és a jobb elektronikus árnyékolást biztosító (és magasabb minőségérzetet nyújtó) alumínium előlappal. Ugyanakkor (valószínűleg a költséghatékonyság miatt) néhány más jellemzőt hiába keresünk, mint pl. a belső, H alakú merevítést, vagy a leválasztható tápkábelt.

Hátoldala erőteljes hasonlóságot mutat a korábban tesztelt RX-V581 típuséval (konkrétan teljes egészében megegyezik vele). Ebből adódnak a kissé szűk csatlakoztatási lehetőségek: négy HDMI bemenet és egy kimenet, három sztereó RCA, három digitális hang (egy optikai és két koaxiális) és négy kompozit videó. Viszont a HDMI aljzatok mindegyike Ultra HD és HDCP 2.2 kompatibilis, így ha elterjednek a 4K felbontású forráskészülékek (lejátszók, játékkonzolok, set top boxok) nem kell sakkozni, hogy melyiket hova csatlakoztassuk. Az Ultra HD kompatibilitás a jelek átengedésére vonatkozik (felskálázást nem végez az erősítő), de ezen belül felvonultatja a teljes kínálatot: HDR dinamika tartomány, 21:9 formátum, 4:4:4 szín-mintavételezés, 4K/60p, 3D, ARC, HDMI CEC és BT.2020 színtér.

Internet, WiFi, Bluetooth, AirPlay, MusicCast

Ma már nem létezhet házimozi erősítő online tartalomelérés és mobil kapcsolatok nélkül, ezeket a kötelező gyakorlatokat az RX-A660 is hiánytalanul teljesíti. Otthoni hálózathoz LAN kábel mellett WiFi-vel is csatlakozhat (802.11 b/g/n szabványok szerint). Hálózati kliensként üzemelhet (DLNA 1.5), így PC-n vagy NAS-on megosztott állományok lejátszása lehetséges. A világhálóról vTuner internetrádió, Spotify, JUKE és Pandora érhető el.

A Bluetooth kapcsolat egyaránt használható be- és kimeneteként, vagyis nemcsak mobileszközről lehet zenét streamelni, hanem az erősítőhöz Bluetooth fejhallgató vagy aktív hangsugárzó is párosítható. Az Apple világ felé AirPlay biztosítja az összeköttetést. Android és iOS operációs rendszerű eszközökre (okostelefon, tablet, stb.) rendelkezésre áll a "Yamaha AV Controller" alkalmazás, amellyel teljes körűen vezérelhető (be- és kikapcsolás, hangerőállítás, bemenetválasztás, DSP üzemmód aktiválás). Az alkalmazással kiváltható a távvezérlő használata, de annak a kezelése is rendkívül kézre álló, és az Aventage minőséghez illően az elegánsabb, ezüst burkolatút mellékelik az erősítőhöz, nem az olcsóbb típusok unalmasan fekete kivitelűjét.

A Yamaha saját fejlesztésű multiroom megoldása, a MusicCast sem hiányzik a repertoárból, így ha ki van építve a vezeték nélküli hálózat, és rendelkezünk több, hasonló képességű Yamaha készülékkel, akkor megvalósítható a rugalmasan konfigurálható otthoni zenei tartalommegosztás. Ehhez egy másik mobil alkalmazást, a "MusicCast Controller"-t kell letölteni, amellyel beállítható, hogy a lakáson belül melyik forráskészülék melyik hangkeltő eszközön szólaljon meg.

FLAC és társai, Dolby Atmos, DTS:X, DSP programok

A hangdekódolás a csatornánkénti 192 kHz/24 bit felbontású Burr-Brown PCM5101 DAC chipeken alapul. Hálózatról vagy az előlapi USB bemenetre csatlakoztatott háttértárról megszólaltathatók a legelterjedtebb veszteségmentes kódolású zenei anyagok. A támogatott formátumok közül néhány: FLAC (192 kHz/24 bit), ALAC (96 kHz/24 bit), DSD (2,8 és 5,6 MHz), AIFF (192 kHz/24 bit).

Blu-ray lemezről dekódolja a 3D hangteret megvalósító objektumalapú Dolby Atmos és DTS:X hangsávokat. Az dicséretes, hogy más gyártók erősítőitől eltérően a DTS:X kezeléséhez nem kell egy majdani, a ködös jövőben elérhető firmware frissítésre várni, viszont az üzembe helyezéskori hangsugárzó beállításnál nem lehet több variációban megadni a magassági Atmos sugárzók pozícióját. Ezt a túlzottan egyszerű megoldást már az RX-V581 tesztelésekor is kifogásoltuk. A hangsugárzóknak a szoba akusztikájához történő illesztését - a márkától megszokott módon - a YPAO mérőmikrofonos optimalizáló program végzi.

Egy Yamaha házimozi erősítő esetén kikerülhetetlen a számtalan hangzáskorrigáló funkció megemlítése. Előre programozott DSP beállításból 17 db. áll rendelkezésre. Ha olyan helyiségben telepítjük a rendszert, ahol korlátozottak a lehetőségeink a hangsugárzók elrendezésekor, akkor különböző trükkökkel tudja segíteni az 5.1 hangzás kialakítását. A "Virtual Cinema Front" abban az esetben hasznos, ha megvan ugyan az öt hangfalunk, de hátul nincs hely, és mindegyik a front oldalra kerül. Ha viszont egyáltalán nem rendelkezünk center és háttér hangdobozokkal, akkor a "Virtual Cinema DSP" csupán a két frontsugárzó használatával állítja elő a surround hangzást. Az "Extra Bass" pedig kisméretű hangfalak esetén teszi izmosabbá a mélytartományt. Sajnos a lehetőségek sokszor nem optimálisak egy rendszer kiépítésekor, de ha megtehetjük, akkor mindenképpen érdemesebb tisztességes méretű (és frekvencia átvitelű) hangsugárzókat használni az utólagos korrekciók helyett.

A hét, diszkrét felépítésű végfokozat 80 watt leadására képes (két csatorna egyidejű meghajtása esetén), és széleskörűen konfigurálhatók a használati módjukat illetőn (5.1 esetén a frontsugárzók kettős erősítése, vagy 2. zóna hangosítása, illetve 7.1 elrendezés). A hangzatos "Total Purity Concept" tervezési elvnek megfelelően igényes megoldásokat alkalmaztak, pl. a már említett rezonancia csökkentő elrendezést, vagy a digitális és analóg áramkörök egymástól független tápellátását az elektronikus zavarok kiküszöbölése érdekében.

Hangminőség

Sztereóban egy Sara K. albummal kezdtünk. Az egymás követő számokban mind az éneket, mind a gitárt naturálisan, zavaró színezettség nélkül tárta elénk az RX-A660. Ide illik a bevett mondás, hogy nem vesz el semmit a zenéből, de nem is tesz hozzá semmit, ami nincs a lemezre rögzítve. A hangzás rendkívül plasztikusan töltötte be a teret. A húrok megpendítése, az akkordok lefogása testesen, anyagszerűen jelent meg előttünk. Szinte adta magát a helyzet, hogy behunyt szemmel hallgassuk a lemezt, hogy minél jobban el tudjuk képzelni a húrok finom rezdüléseit. A dupla Jazz at the Pawnshop második korongján a Lady Be Good zongorajátéka óvatosan erősödve emelkedett ki a csendből. A bevezető rész alatti apró kis háttérzajok, zörejek, köhintések remekül átadták azt a jelenlétet, ami a lemez védjegye, még ha a mélységi információkat nem is tárta fel olyan jól az erősítő, mint a bal/jobb irányúakat. A később belépő klarinét borongósan indult, de egyre inkább erőre kapott, kidolgozottá, karakteresesé vált, hogy utána átadja a helyét a vibrafon apró buborékokként szétpattanó hangjainak. Marcus Miller: Come Together számában az izmos, lüktető mélytartományt erőlködéstől mentesen, könnyedén prezentálta. Éreztette velünk, hogy még egyáltalán nem a tartalékai határán dolgozik, akár tudna többet is nyújtani, csak most éppen nincs rá szükség. A hirtelen meginduló, majd hosszú utózengéssel lecsillapodó basszusfutamok alatti dobütéseket stabilan és feszesen építette fel.

Surround módban bemelegítésként elővettük a már jól ismert Dolby Atmos és DTS:X demó korongjainkat. A zenei klipekben (Enrique Iglesias, Imagine Dragons, Jesse Harris) nem elsősorban a térbeli akciók precíz ábrázolása, hanem a levegősen tágra nyíló környezet létrehozása volt a feladat, amit az RX-A660 remekül meg is oldott. Magukat a zeneszámokat lendületesen, jó dinamikával szólaltatta meg. A Giant Killer Plants című, fiktív mozi előzetes stabilan pozícionált motor- és fegyverzajokkal hengerli le a nézőket, és az erősítő jó partnernek bizonyult ehhez. Az utcákon kanyargó dzsip, a magasból támadó növények mozgása kis túlzással csukott szemmel is jól követhető volt.

Teljes hosszúságú moziknál egyáltalán nem szándékosan, de Gerard Butler munkássága került a fókuszba. Tesztanyagnak a London Has Fallen (Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma) és a Gods of Egypt (Egyiptom istenei) filmekre esett a választásunk. Az amerikai elnöknek és csapatának haditengerészeti helikoptereken történő érkezése a Somerset House-ba már jól demonstrálta a magassági sugárzók precíz vezérlését. Pont annyi energiát tolt rájuk az erősítő, hogy egyértelmű legyen a fentről ereszkedő gépek pozíciója. Az akciójeleneteknél ugyancsak jól definiált térbeli környezettel illusztrálta a képi világot.

Az ókori történetben a koronázási szertartáson Set és Horus közelharcában élethű zengéssel csapódtak be a márványba, vagy ütköztek egymásnak a fegyverek. A szilánkokra hulló pajzs törmelékei valósággal beterítették a nappalit. A ledőlő oszlopok földet rengető robajának ereje elsősorban a szubláda érdeme, de az irányítás az erősítőé. A robusztus mélytartományt jól kézben tartottan, fegyelmezetten kontrollálva rezegtette meg az ablakokat és a padlót. A szfinxes jelenetben a párbeszédeken volt a hangsúly, itt nemcsak az emberszereplők, hanem a CGI szörny torzított mondatai is jól artikuláltan, érthetően zendültek fel a centersugárzóból. A film végén, az obeliszk tetején kezdődő, majd a levegőben folytatódó végső összecsapás hangeffektjeit olyan dinamizmussal és részletezettséggel hozta létre körülöttünk, hogy kétséget kizáróan az események sűrűjében érezhettük magunkat.

Egyenleg

Hangminőség terén az RX-A660 hozta a hasonló árszintű Yamaha készülékektől megszokott papírformát, nem volt hiányérzetünk az általa nyújtott produkciót illetően. Sztereó és surround módban egyaránt elégedettek voltunk a térábrázolással, a hangzás tisztaságával és kiegyenlítettségével valamint a dinamikai váltások lekövetésével. És ha a lényeget nézzük, ez valamivel többet nyom a latban, mint a csatlakozók száma vagy a szolgáltatások mennyisége.

Más téren viszont felemás érzéseink vannak az erősítővel kapcsolatban. Lefelé egy kicsit kilóg az Aventage vonulatból, kedvező ugyan az ára, de kispóroltak belőle néhány olyan funkciót, amellyel a felette elhelyezkedő modellek már mind rendelkeznek, és amit jogosan el is várunk egy magasabb minőséget megcélzó sorozattól (cserélhető tápkábel, phono bemenet, fejlett grafikus menü). De visszatérve az árra, ugyanakkor nem elhanyagolható mértékben, kereken százezer forinttal olcsóbb is, mint az eggyel nagyobb típus, az RX-A860. Vagyis a klasszikus "valamit valamiért" esettel találjuk magunkat szemben, ami bizonyos szintű kompromisszumra kényszerít minket. Mindenkinek a saját szubjektív szempontjai szerint kell mérlegelni, hogy milyen jellemzőt tart fontosabbnak egy készülék kiválasztásakor. Szerencsére a lehetőségek adottak, így a Yamaha kínálatát vizsgálva vannak alternatívák, hogy pl. a cikk elején említett RX-V sorozatból a forintra azonos árú, több szolgáltatást nyújtó RX-V681 vagy az Aventage géneket hordozó RX-A660 lenne-e a megfelelőbb vétel?