Yamaha Aventage RX-A1060 házimozi erősítő teszt
Aventage középérték
2017. április 28., péntek, 21:45
Yamaha Aventage audio házimozi erősítő MusicCast Yamaha házimozi Yamaha Aventage Yamaha erősítő Yamaha Aventage házimozi erősítő Dolby Atmos Yamaha házimozi erősítő Dolby Atmos házimozi házimozi erősítő teszt Dolby Atmos házimozi erősítő
Igazán nem mondhatjuk, hogy a Yamaha ne próbálná lefedni a házimozi erősítők minél szélesebb skáláját. A százezer forint alatti belépőmodelltől kezdve egészen a másfél milliós magasságban található processzor/végfok párosig terjed a paletta. Mostani tesztalanyunk a magasabb minőségi kategóriába pozícionált Aventage család tagja, és azokat célozza meg, akik elérhető áron szeretnének hétcsatornás hangzáshoz jutni.
Hétcsatornás szolgáltatások
Ha eltekintünk a Yamaha Aventage széria két csúcsmodelljétől, a CX-A5100/MX-A5000 különálló processzor/végfok párostól, akkor az RX-A1060 pont a kínálat középen helyezkedik el. Még nem annyira húzós az ára, mint a topmodell RX-A3060-é, de már nem is olyan szűkített funkciókészlettel rendelkezik, mint a sorozat belépő modellje, az RX-A660. Bár igazság szerint, ez utóbbi inkább csak nevében, mint tényleges képességei alapján tartozik az Aventage családba.
A korábban nálunk megfordult Yamaha házimozi erősítők ismeretében, tesztalanyunk megjelenése és felépítése nem sok meglepetéssel szolgál. Rendelkezik az Aventage széria fő stílusjegyeivel, mint a középső ötödik, rezgéscsillapító láb (A.R.T. - Anti Resonance Technology), az alumínium frontoldal és a készülékház belső, H alakú merevítése. Az előlapi bemeneteket és kezelőgombokat takaró ajtó miatt kinézete kissé monolitikusnak hat, viszont a két megtermett forgatógomb (bemenetválasztó és hangerő szabályzó) oldja a látvány egyhangúságát.
Az utóbbi években megszokottá vált, hogy a gyártók a csúcsmodellek felé haladva, egyre több és több szolgáltatást zsúfolnak bele az alsóbb kategóriás házimozi erősítőkbe is, főleg a nagyfelbontású állományok kezelése és a vezeték nélküli hálózati integráció terén. A középkategóriás RX-A1060 is beilleszkedik ebbe a trendbe, funkcionalitása megegyezik a mai, hasonló árkategóriás készülékekével. Dekódolja a Dolby Atmos és DTS:X hangsávokat, támogatja a legelterjedtebb formátumokat, mint pl. DSD (2,8 és 5,6 MHz mintavételezés), FLAC, WAV, AIFF (192 kHz/24 bit), ALAC (96 kHz/24 bit). A videó feldolgozás 4K kompatibilis, és nem csak a jelek átengedését értve ez alatt, hanem a felkonvertálást is. Mind a digitális, mind az analóg videó bemenetekre érkező forrásjelet képes Ultra HD-ra konvertálni. Széleskörű hálózati támogatottságot nyújt. A vezetékes kapcsolaton kívül rendelkezésre áll a Bluetooth streamelési lehetőség, WiFi összeköttetés (akár WiFi Direct módon is) és az AirPlay. Helyi hálózaton a DLNA tanúsítványának köszönhetően eléri a megosztott állományokat, a világhálóról pedig a vTuner internetrádiót, valamint a Napster, Spotify, Juke, Pandora tartalomszolgáltatókat.
Amit mindezeken a szolgáltatásokon felül pluszban nyújt az RX-A1060, az a Yamaha saját multiroom rendszere, a MusicCast. Ennek segítségével jóval rugalmasabb és komplexebb többszobás rendszer építhető ki, mint a 2. zóna használatával (ha a lakás többi helyiségében is MusicCast-os Yamaha készülékkel rendelkezünk). A MusicCast azért is juthat előnyhöz a 2. zónával szemben, mert a hétcsatornás RX-A1060 jelfeldolgozása is "csak" hétcsatornás, eltérően drágább márkatársaitól, melyekben kilenc dekóder fokozat található. Így nincs lehetőség egy teljes kiépítésű (5.1.2) Dolby Atmos konfiguráció és a 2. zóna egyidejű használatára. Ettől eltekintve a készülék hangfeldolgozási képességére nem lehet panaszunk, a dekódolást - a sorozat olcsóbb, alatta elhelyezkedő készülékeitől eltérően - nem Burr-Brown, hanem ESS SABRE9006 DAC végzi.
A hét egyenrangú végfokozat (két csatorna egyidejű mérésekor) 120 wattot képes leadni, mindezt 0,06 % harmonikus torzítás mellett. A Yamaha erősítőktől megszokott módon rengeteg hangzásjavító és korrigáló funkció áll a rendelkezésünkre. A tömörített állományok hangminőségét javító (vagy inkább mondjuk úgy, hogy előnyösen módosító) "Compressed Music Enhancer"-től kezdve a számos DSP programig, melyekkel különböző virtuális hangteret lehet előállítani. Egyes hangdobozok szimulálására is lehetőség van, pl. a "Virtual Surround Back Speaker" funkcióval 5.1 elrendezés esetén lehet 7.1 hangzást létrehozni.
Csatlakozók, kezelhetőség
A nagyszámú csatlakozási lehetőség közül érdemes kiemelni, hogy nyolc HDMI be- és két kimenettel rendelkezik, és - az előlapi bemenet kivételével - mindegyik HDCP 2.2 kompatibilis. Így a HDMI bemenetekre érkező 4K/60p jelek támogatottsága teljes körű, a készülék kezeli a HDR dinamika tartományt, a BT.2020 színteret, a 21:9 formátumot, a 4:4:4 szín-mintavételezést. Az erősítőhöz csatlakoztatott készülékek vezérelhetők a HDMI control (CEC) segítségével.
Az analóg csatlakozóknál figyelemre méltó a phono és a három komponens videó bemenet. Főleg ez utóbbi egyáltalán nem megszokott manapság ebben a kategóriában, valószínűleg több is, mint elég, nem biztos, hogy szükség lesz rájuk.
A más készülékekkel való együttműködést, vagy akár a teljes rendszerintegrációt több aljzat is segíti: két 12 V-os trigger kimenet, távvezérlő be- és kimenet, RS-232C port. Sőt, a helyi hálózatra kapcsolódó erősítő önálló IP címmel jelenik meg, így egy böngészőből web alapú alkalmazással is vezérelhető.
Az üzembe helyezést a maximum nyolc hallgatási pontra optimalizáló YPAO R.S.C. (Reflected Sound Control) mérőmikrofonos szobaakusztikai korrekciós program könnyíti meg. Itt az egyetlen kifogásunk - amit idei Yamaha tesztjeinkben többször is szóvá tettünk - a Dolby Atmos hangsugárzók konfigurálásával kapcsolatos: a mennyezeti pozíció megadásakor csak egyetlen lehetőség (az overhead) adott, nem biztosított a front/middle/rear opciók választása. Szintén az installációhoz nyújt segítséget az Android és iOS mobil eszközökre letölthető "AV Receiver Setup Guide" alkalmazás.
Ezen kívül két vezérlő applikáció is rendelkezésre áll, az "AV Controller" és a "MusicCast Controller". Az elsővel a tartozék távirányítót lehet kiváltani, a második a multiroom rendszer vezérlésére szolgál.
Hangminőség
Dolby Atmos hangsávos filmjeink közül a Batman v. Superman: Dawn of Justice (Batman Superman ellen - Az igazság hajnala) volt a nyitó cím. A bevezető epizódban, amikor a fiatal Bruce Wayne az erdőben bezuhan a kútba, az előröppenő denevérek szinte elsodorták a fejünket, úgy kavarogtak körülöttünk. Ezt követően, a Metropolisban dúló pusztítás meggyőző hitelességgel tombolt a szobában. Az épületek összeomlása, az autók kerékcsikorgása, az űrhajó dübörgése tekintélyes mennyiségű, de tisztán megszólaló hangenergiát szabadított fel az 5.1.2 elrendezésű szettből. Ha csupán egy szóval akarnánk jellemezni az erősítő produkcióját, akkor a magabiztosság lenne az, ami leginkább illik rá. Végig, a teljes film alatt magabiztosan kontrollálta a hangfalakat, markáns megjelenésű, precíz surround környezetet hozva létre. Köszönhető volt ez főleg a mennyezeti és a hátsó sugárzók pontos vezérlésnek. Nem csak a képernyőn, hanem a fejünk felett, hátunk mögött zajló eseményekről is folyamatosan kaptuk a gazdag részletezettségű hanginformációkat. De nem csak a harci effektek, hanem a hétköznapi apró zajok, zörejek is a maguk természetes valójukban jelentek meg. Egy-egy ajtócsapódás, a lépcsőkön settenkedő szereplők lépései, a fogadás háttérzsongása egyaránt bizonyította, hogy az RX-A1060 nem csak a nyers erő demonstrálásában, hanem a visszafogottabb mozzanatok bemutatásában is otthon érzi magát. A film utolsó negyedében a változatos közelharcok során ismét az izmos, lehengerlő hanghatások domináltak. Először a két főszereplő küzdelme, majd a LexCorp toronynál zajló összecsapás során a betonba csapódó testek, az üvegcsörömpölés, a kriptoni lény üvöltése elementáris erővel, de elnagyolás nélkül, kidolgozottan zúdult ránk. Az RX-A1060 határozottan megcáfolta a Yamahák közhiedelem szerinti lágy, meleg hangzásvilágát és vérbeli házimozi erősítőként - ha szükséges volt - kíméletlenül nyers világot teremtett meg.
Az akciómozit elhagyva, zenés filmeken már nem az erődemonstrációra helyezte a hangsúlyt. A homogén térleképzés itt is megmaradt, de a brutalitás helyett inkább a zeneiségre koncentrált. Musical (Hair), koncertalbum (Jesus Christ Superstar - Live Arena Tour), vagy rockzenei betétek (Easy Rider) esetén egyaránt élvezetes előadást nyújtott, nemegyszer meg is feledkeztünk róla, hogy teszt szempontok szerint figyeljük a hallottakat, egyszerűen csak élveztük az erősítő által nyújtott mozihangzást.
Zenei állományokat hallgatva, ha tovább akarjuk bővíteni a jelzők használatát, azt mondhatjuk, hogy a filmek erőteljes magabiztossága CD-k esetén könnyed magabiztosságra váltott. Pure Direct módban, sztereó erősítőként erőlködés nélkül, lazán hozta azt a klubhangulatot, amit elvártunk tőle. A szaxofon hangjában most nem a magát előtérbe helyező ércesség, hanem az a fesztelen profizmus dominált, ahol minden hang, minden ütem a helyén van, köszönhetően a magas fokú mesterségbeli tudásnak. Emiatt néha volt is olyan érzésünk, hogy nem mindent úgy kapunk meg a produkcióból, ahogyan azt korábbról megszoktuk, pl. Norah Jones: Turne Me On száma is inkább a tiszta átláthatóság, mint a meghitt bensőségesség irányába mozdult el. A sztereó kép szélességében egyértelműen jól definiált volt, bal/jobb irányban minden előadó, hangszer egyértelmű pozícióban helyezkedett el. A magassági és a mélységi kiterjedések ábrázolása már nem volt ennyire problémamentes, kettőjük közül az előbbivel még elboldogult, viszont az előre/hátra megjelenítéssel már adós maradt. A zene apró részleteit, tranzienseit meglehetős precizitással bontotta ki, bár nem közelített rá mikroszkopikus pontossággal. A dob, zongora életszerűségére nem lehetett panaszunk, ugyanakkor a cintányér finom kis zizzenései nélkülözték a tapintható anyagszerűséget.
Értékelés
A sokadik Yamaha házimozi erősítő meghallgatása után szépen kirajzolódik a gyártó "annyit kapsz, amennyit fizetsz" filozófiája. Az Aventage széria középső tagjaként egyértelműen precízebb (főleg mozis) hangzást produkál, mint olcsóbb márkatársai. A nagyszámú bemenet (köztük a phono) garantálja, hogy komoly szórakoztató rendszert építhetünk köré, mindez megfejelve a MusicCast funkcionalitással. A Dolby Atmos hangsugárzók konfigurálásánál tapasztalt hiányosságot reméljük, hogy kiküszöbölik a következő generációs erősítőknél.