Onkyo TX-RZ900 házimozi erősítő teszt
Kulturált nehézsúlyú
2016. január 25., hétfő, 08:20
Onkyo Dolby Atmos audio házimozi erősítő Dolby Atmos házimozi erősítő házimozi teszt Onkyo teszt erősítő teszt Onkyo Dolby Atmos Dolby Atmos házimozi Dolby Atmos erősítő Onkyo házimozi teszt házimozi erősítő teszt
Félmillió forint... Így kimondva meglehetősen soknak tűnik, ezért jogos az elvárás, hogy ezért az összegért már egy nívós házimozi erősítőt vihessünk haza. Az Onkyo új, TX-RZ sorozatának nagyobbik modellje társaságában töltöttünk el néhány hetet, hogy meggyőződjünk képességeiről. A készülék THX Select2 Plus tanúsítványa már a bekapcsolása előtt eleve bizakodással töltött el minket, hogy megfelelő minőség fog társulni a vételárhoz.
Új típusjelzés
A most lezajlott modellfrissítéskor a korábbiaknál határozottabb váltást hajtott végre az Onkyo. Gyártóktól függetlenül már egészen hozzászokhattuk, hogy évről-évre csupán egy karakternyit változik a típusjelzés száma, és kinézetre kapunk egy, a tavalyi modellel gyakorlatilag teljesen megegyező utódot. (A szolgáltatások és a funkciók azért mindig szépen bővülnek.) Az Onkyo viszont az eddigi TX-NR sorozat mellett útjára bocsájtotta a TX-RZ családot, amelybe jelenleg két felső-középkategóriás példány tartozik: a TX-RZ800 és a TX-RZ900. A párhuzamosságok és a házon belüli konkurencia megszüntetése okán viszont szűkült a TX-NR vonulat választéka: a 2014-15-ös modellév kínálatában szereplő TX-NR838-nak az idén már nincs utóda. Helyette az új sorozat két modellje ékelődött be a TX-NR747 és a TX-NR1030 közé.
Robusztus megjelenés
Már elég régi hír, hogy a Pioneer házimozi üzletága az Onkyo tulajdonába került, és talán felesleges is túl sokat beleképzelni a folyamatokba, mondván, hogy az idén jelentkeznek az első eredmények, de tény, hogy ennek a friss TX-RZ sorozatnak a kinézete a korábbiaknál jóval erőteljesebb hasonlóságokat mutat a Pioneer házimozi erősítőivel.
A dizájn megítélése mindenképpen szubjektív műfaj, de nekünk a korábbi, TX-NR sorozat valamivel jobban bejön, ez az új széria kicsit túlzottan monolitikusra sikeredett. Túl sok a kihasználatlanul hagyott sík felület, és nem igazán harmonizál egymással a megtermett hangerőszabályzó és a felette elhelyezett apró bemenetválasztó nyomógombok csoportja. A funkciókat jelző feliratok nem az előlapra, hanem indokolatlanul, magukra a gombokra kerültek, de azok olyan kisméretűek, hogy csupán két, legfeljebb három karakteres rövidítések férnek el rajtuk. A kijelzőtől balra a hangzást módosító kezelőszervek találhatók: Dolby és DTS hangtér kiválasztás, Pure Audio, és a más gyártók által már nem igazán alkalmazott, szerintünk teljesen felesleges, dedikált magas és mély hangszínszabályozás. A frontoldali bemenetek aljzatai és a többi kezelőszerv egy lenyitható ajtó mögé kerültek, segítségükkel távirányító nélkül is gond nélkül használható az erősítő. A kijelző elhelyezése még tovább is erősíti a robusztusság érzetét, mert a sötét ablak nem egy síkban van az előlappal, hanem jóval beljebb. Így szinte azt hatást kelti, mintha centiméteres vastagságú páncéllemezből lenne kiképezve a frontoldal.
Bőséges funkcionalitás
Dióhéjban összefoglalva, a TX-RZ900 egy 7.2-es konstrukciójú, széleskörű hálózati képességekkel rendelkező, 4K, Dolby Atmos és DTS:X kompatibilis, többzónás szolgáltatással és THX Select2 Plus tanúsítvánnyal rendelkező erősítő. Az Onkyo választékában ez a legnagyobb hétcsatornás modell, fölötte már a 9.2 és 11.2 felépítésűek helyezkednek el. Emlékeinkben még élénken él a nem olyan régen meghallgatott TX-NR646, így óhatatlanul is össze-össze hasonlítottuk gondolatban a két készüléket, hogy vajon mennyivel nyújt többet ugyanazon cég több mint kétszeres áron kapható típusa? A dupla árnak megfelelően az anyaghasználattal sem spóroltak a tervezők, tesztalanyunk 18 kg-os tömege jócskán meglepett minket is, amikor először emeltük meg az erősítőt. A minőségi különbségre sejteti a már említett THX logó, remélhetőleg a meghallgatáson ezt tapasztalni fogjuk!
Nem csak dizájnban, hanem a konstrukcióban is jelentős változások történtek. A korábban alkalmazott Texas Instruments általi Burr-Brown 192 kHz/24 bit felbontású DAC-ok helyett AK4458 típusú (Asahi Kasei), 384 kHz/32 bit felbontásúak dolgoznak. Ennek köszönhetően rendkívül széleskörű a nagyfelbontású zenei állományok támogatottsága. A teljesség igénye nélkül DSD 5.6 MHz, 192 kHz/24 bit felbontású FLAC és PCM. Ez utóbbi akár 7.1 csatornás is lehet. A Dolby és DTS formátumok kezelésében sincs hiányosság, beleértve a Dolby Atmost és későbbi firmware frissítés után a DTS:X-et. Mivel az elmúlt időszakban a Dolby Atmos kompatibilitás olyan rohamos sebességgel terjedt el (még a legalsóbb kategóriákban is), hogy gyakorlatilag már alapszolgáltatásnak tekinthető, így lassan nem a meglétét kell kihangsúlyozni, hanem ellenkezőleg, a hiánya lesz kifogásolható. A DTS:X kapcsán pedig megint csak annyit írhatunk, hogy az erősítő egyelőre csak előkészített erre a formátumra.
Az audió áramkörök tápellátásáról egy különállóan kialakított, nagyteljesítményű, kézzel tekercselt toroid transzformátort tartalmazó tápegység gondoskodik. Anélkül, hogy túlzottan belemerülnénk a további technikai részletekbe, annyit érdemes megemlíteni, hogy a diszkrét felépítésű, nagyáramú, háromfokozatú, ellenütemű Darlington kapcsolású WRAT (Wide Range Amp Technology) erősítőknek 5 Hz-től indul a frekvencia átvitele, és egészen 100 kHz-ig terjed. Ezzel csökken a fáziseltolás negatív hatása, mert a hallható tartományon kívülre tolódik ki. Teljesítményük 200 watt (6 ohmon, 1 csatornát meghajtva, 1 % harmonikus torzítás mellett). Szintén figyelemre méltó még a digitális/analóg konverternél alkalmazott VLSC (Vector Linear Shaping Circuitry) megoldás, amely csökkenti az átalakítás során keletkező digitális impulzus zajokat, a minél zajmentesebb és alakhűbb analóg jel előállítása érdekében.
Ultra HD videó jeleket 4K/60 Hz felbontásig fogad, illetve enged át magán. Kezeli a 4:4:4 tömörítetlen szín-mintavételezést, de ez csak 8 bites színmélység esetén igaz, 12 bitnél be kell érnünk a 4:2:2 tömörítésű színtérrel. Támogatja a nagykontrasztú, (HDR - High Dynamic Range) videó szabványt, és a HDCP2.2 másolásvédelmet.
A hátoldalon bőséges csatlakozóválaszték várja a forráskészülékeket, illetve szolgálja ki a hangsugárzókat, megjelenítőket és a további zónákat. Így, többes számban, mert a TX-RZ900 a fő helyiségen kívül még két szobát tud ellátni műsoranyaggal, természetesen figyelembe véve, hogy hét végfokozatból tudunk gazdálkodni. Ennek megfelelően, ha megelégszünk a fő helyiségben 5.1 elrendezéssel, akkor a 2. zónában egy sztereó hangfalpár meghajtása lehetséges. Ellenben ha teljes kiépítésű 7.1 vagy 5.1.2 Atmos konfigurációt használunk, akkor a 2. és 3. zóna részére egy-egy vonalszintű sztereó kimenet áll rendelkezésre.
Helyi hálózathoz LAN kábellel és WiFi-vel egyaránt csatlakozhat, illetve mobil eszközökről Bluetooth vagy AirPlay kapcsolattal lehet zenét streamelni. On-line tartalmak elérhetők a TuneIn internetrádióval, vagy egyéb tartalomszolgáltatók kínálatából (Spotify, Deezer, Pandora). Ez utóbbiak elérhetősége függ a földrajzi helytől, mert nem minden országban állnak rendelkezésre. Az előlapi USB a kisebb testvérhez hasonlóan itt is hiányzik (csak a hátoldalra került fel egy aljzat), viszont teljesíti a manapság elvárható igényeket: nem csak pendrive-ról, hanem NTFS könyvtárszerkezetű külső merevlemezről is le tudja játszani a zenei fájlokat.
A nyolc, 2.0 verziójú HDMI bemenet közül egy került az előlapra. Az öt digitális hangbemenetet (három optikai és 2 koaxiális) egyáltalán nem érezzük feleslegesnek, de érzésünk szerint a kilenc analóg vonalszintű lehetőség egy része nagy valószínűséggel kihasználatlan marad. Az viszont mindenképpen dicséretes, hogy nem spórolták le a phono bemenetet, ami ebben az árkategóriában erősen nehezményezhető lenne. A hangfal csatlakozók aranyozottak, sajnos a HDMI és az RCA aljzatokra már nem jutott a nemesfémből. Összesen 11 pár terminált képeztek ki, így egyszerre beköthetők a 2. zónába szánt és a hátsó, illetve a magassági hangdobozok is. Ezért szükség esetén elég csak a menüben átkonfigurálni a rendszert, nem kell a készülék hátoldalán átdugdosni a vezetékeket. Egyedül az elrendezésük hat furcsának, teljesen szokatlan módon vannak elhelyezve, az 5.1-es szekció egyvonalban, a maradék csatornák függőlegesen párba rendezve.
Az erősítő multi zónás képessége nem csak a hangzásra, hanem a képi megjelenítésre is vonatkozik: a dupla (ARC kompatibilis) HDMI kimenetnél beállítható, hogy a fő helyiségben használunk-e párhuzamosan két megjelenítőt (tv és projektor), vagy a 2. zónába vezetjük-e át a videó jelet.
A távirányítónak viszont nem változott a dizájnja, a megszokott Onkyo formatervnek felel meg. Megtanítható más készülékek (TV, Blu-ray lejátszó, stb.) vezérlésére is. Jól kézre áll, gyakorlatilag azonos a korábban tesztelt erősítőével, az 1-2 gombnyi eltérés a bővebb funkcionalitásból adódik (két "Game" bemenet választó, két zóna gomb, stb.). Azonban nem vagyunk rákényszerítve a használatára, mert iOS és Android operációs rendszerű okos eszközökre letölthető az ingyenes "Onkyo Remote Streaming App" vezérlő alkalmazás.
Működés közben
Az 5.1.2-re konfigurált Atmos elrendezés üzembe helyezést - szokásunkhoz híven - a mérőmikrofonos akusztikai kalibrációval kezdtük. Ezt ugyanaz az Onkyo fejlesztésű AccuEQ program végezte, amit már a TX-NR646 tesztelése kapcsán megismertünk. Itt érdemes megjegyezni, hogy a 7.2 besorolás ellenére az Onkyo nem megkülönböztetve kezeli a két mélynyomót. Tehát valójában 7.1-es felépítésről van szó, ahol a két szubláda egymással szinkronban működik. A bemérés alatt futottunk bele a teszt első (és szerencsére egyetlen komolyabb) hibájába. Az egyik front hangdoboz esetén teljesen rossz értéket határozott meg a távolságra (a több mint 3 méter helyett kb. 30-40 cm-t). Anélkül, hogy túlzottan elmeditálnánk a jelenségen, elképzelhető, hogy a mérőjel hullámhossza és a mikrofon/hangfal távolság olyan szerencsétlenül viszonyult egymáshoz, ami megzavarta a kalkulációt. Pár centivel arrébb helyezve a mikrofont, és megismételve a mérést, már mindegyik hangsugárzó esetén korrekt értékeket mért. Ezért is érdemes a kalibráció után visszanézni a mérési eredményeket, nem szabad 100 %-ig megbízni a programban. Igazság szerint ez nem csak most, az Onkyo esetén fordult elő, hanem korábban, más márkák, és más bemérő szoftverek használatakor is történt ilyen fiaskó. Például volt, amikor ellentétes fázisú hangfal bekötést észlelt a program, de ott is elmozdítva a mikrofont, és megismételve a mérést, másodjára már mindent rendben talált. A lényeg tehát, hogy sose fogadjuk el ellenőrzés és esetleges felülbírálás nélkül az eredményeket, mindig a saját szemünknek és fülünknek higgyünk!
Ezt követően azonban már komolyabb problémák nélkül ment a rendszer beállítása, és a meghallgatás. Nem teljesen tökéletesen, mert hiába haladunk egyre feljebb és feljebb a kategóriákban, mindig beleütközünk valami apró kényelmetlenségbe. Ezek tényleg csak apróságok, és elég szubjektív észrevételek, lehet, hogy másnak semmilyen problémát nem jelentenek. Például a menü hosszú listáiban nem lehet lapozni, csak egyesével lépkedni. Vagy a "Net" bemenetválasztásnál a megjelenő felsorolásban a legutolsó helyen van a "My Favorites" (Kedvenceim) pont, pedig sokkal praktikusabb lenne legfelül, hogy ha már valaki eltárolja a kedvenc netrádióit, podcastjait, akkor azokat tudja legelőször kiválasztani, ne kelljen legyalogolnia a lista legaljára. A már korábban is kritizált "mini player" alkalmazás pedig nem használja ki a képernyő méretének lehetőségeit, szűkmarkúan adagolja az információkat, nem írja ki az adás bitrátáját. Ezt csak a készülék kijelzőjén lehet előcsalogatni, de ott is csak szekvenciálisan, a távirányító gombjának többszöri lenyomásával.
Hangzás
A Bluetooth kapcsolat gyorsan, üzembiztosan jött létre, és a WiFi átvitel szintén megbízhatónak bizonyult, bár azt csak rövid ideig teszteltük, mert a napi használatban mindig a vezetékes összeköttetést preferáljuk. A TuneIn alapú internetrádiónál egyedül a rádiócsatornák listájának megjelenését tartottuk lassúnak, de maga a lejátszás már akadás-mentesen folyt. A lassúság persze relatív, a mai felgyorsult világunkban már 5-6 másodperces válaszidő is egy örökkévalóságnak tűnik az azonnali reagálás helyett. A hangminőség nem volt kifogástalan, de itt nem az erősítő jelentette a szűk keresztmetszetet, hanem hogy milyen bitrátával jött az adás, és háttérzenélésre remekül megfelel.
Atmos hangsávos filmeknél az effektek jól pozícionáltak, pontosan behatárolhatók voltak. A Pixel és a San Andreas (Törésvonal) esetén a magassági csatornák markánsan jelentek meg, de nem váltak túl dominánssá. Akár az űrből támadó videojátékok, akár a mentőhelikopter hanghatásait kellett reprodukálni, az erősítő kifogástalanul oldotta meg a feladatot. Jól nyomon lehetett követni a gyors, dinamikus mozgásokat. Határozottságuk ellenére sem telepedtek rá a hangzásra, nem fedték el a finomabb részleteket, párbeszédeket. Viszonylag friss "tesztanyagunk", Roger Waters the Wall stadionkoncertjének indításakor bárminemű bizonytalanság vagy megcsuklás nélkül robbantotta be a nappaliba az előadás kezdő pillanatát. Ezután pedig végig könnyedén, magabiztosan játszotta be a teljes dinamikatartományt, a halk lírai részektől kezdve a bombasztikus hanghatásokig. A hangosabb részeken sem fogyott ki a szuflából, de nem is váltott át durva üvöltésbe, megmaradt a részletező képessége. A The Lord of the Rings: The Two Towers cselekményének tetőpontján, a Helm-szurdoknál gyülekező ork hadsereg földrengető menetelését, a harcosok üvöltését, hörgését, a minket teljesen körülölelő csatazajt szintén hihető életszerűséggel valósította meg.
Zenei lemezeket elővéve, újra találkoztunk a TX-NR646-nál megismert lendületes, energikus előadással, de érezhetően több zeneiséggel megfűszerezve. Ez főleg a könnyebb, rockosabb műfajokon volt tetten érhető, melyek jobban illeszkedtek a hangkarakteréhez. Nem lehet, és nincs is értelme számszerűsíteni a hangminőséget, hogy a hozzávetőleg kétszeres árú és súlyú erősítő hangminőségében is megmutatkozik-e a kétszeres szorzó? De ha valaki szimpatikusnak találja az alsóbb kategóriás Onkyo erősítők hangját, akkor nem csalódik a TX-RZ900-ban sem: ugyanazt kapja, csak kifinomultabban, jobban kidolgozva.
A magyar jazz-trió, az 1705 lemezén a stabil, tömör basszus masszív alapot adott a zongora pontosan adagolt, apró részleteket is felfedő játékához. A kissé beszűkült tér (nem sikerült kihasználni a hangfalak által felkínált teljes színpadszélességet) alapvetően a lemezen rögzített anyag, és nem pedig az erősítő rovására írható. A trió után a Tátrai Tibor/ Szűcs Antal Gábor duó Latin albumán már kinyílt a tér, alaposan megnőtt a pódium, jóval levegősebb, és a felső-középtartományban fényesebb előadást kaptunk. Itt az alsó szegmens tűnt kissé vérszegényebbnek, de így a két CD alapján összességében jól bizonyított az erősítő. Norah Jones - Come Away With Me albuma végig természetes nyíltsággal, megnyugtató közvetlenséggel szólt. Az énekhang esetén, ha nem is tudta prezentálni azt a meghitt és bensőséges hangulatot, amely egy audiofil sztereó erősítőtől elvárható, de házimozis mércével mérve mindenképpen elismerésre volt méltó. Mindegyik hangszer plasztikusan, kézzelfoghatóan jelent meg, kötöttségek nélkül tárhatták fel saját karakterüket. A gitárhúrok finom rezdülése, a zongora könnyed futamai egyaránt a részletező, naturális hangzást bizonyították. Populárisabb műfajra áttérve, a Supertramp - Breakfast in America következett. A Logical Song, vagy a címadó dal kemény zongorája és levegős énekszólama alatti erőteljes, dinamikus lüktetését ritkán tapasztalt vehemenciával, de jól kontrolláltan közvetítette felénk.
Egyenleg
Hangminőségét értékelve, az Onkyo TX-RZ900 magabiztosan hozta azt a szintet, amit előzetesen elvártunk tőle az árszintje és a specifikációja alapján. Megjelenését tekintve nekünk a régi TX-NR sorozat valamivel jobban tetszett, de nincs kizárva, hogy sokaknál pont az újdonság varázsa miatt lesz sikeres a friss modellsorozat. Mind filmeken, mind zenén lendületes, dinamikus hangzást produkált, de nem váltott tolakodó harsányságba, megmaradt a zenei részletezettség és kulturáltság. Bőséges csatlakoztatási lehetőségei, 4K és Atmos kompatibilitása garantálják, hogy hosszú éveken át el tudja látni egy otthoni szórakoztató rendszer központi elemének feladatát.