Marantz SR5012 házimozi erősítő teszt

Magasról indulva

2017. december 27., szerda, 16:00

Marantz audio házimozi erősítő Dolby Atmos Marantz erősítő Marantz házimozi házimozi erősítő házimozi teszt Marantz teszt erősítő teszt Dolby Atmos házimozi házimozi erősítő teszt Marantz erősítő teszt Marantz házimozi erősítő teszt

A Marantz házimozi erősítők idei típusaiban a legmarkánsabb változás az elődökhöz képest, hogy már rendelkeznek a Denon HEOS multiroom megoldásával, és videó feldolgozás terén is egyre több szabvánnyal kompatibilisek. A paletta két slim-line és négy teljes magasságú készüléket tartalmaz. A választékból a nagyok közül a legkisebbet, az SR5012 típust teszteltük.

Erős kezdés

A Marantz - ellentétben néhány versenytársával - teljes méretű házimozi erősítői között nem kínál belépő kategóriás készüléket. Így ha azt írjuk, hogy a modellsorozat legkisebbjét teszteltük, akkor nem egy alapszintű erősítőre kell gondolni, hanem egy háromszázezer forintos árszintű, középkategóriás tudású példányra. Ezzel elég magas szintről indítja a Marantz a sorozatot, ha valaki egyszerűbb készüléket szeretne birtokolni, akkor a két slim-line vonulatba tartozó erősítő közül kell választania.

Megjelenése stílusában hasonló a felette elhelyezkedő, drágább modelltestvéreihez, a különbség, hogy az előlapi kezelőszerveket és bemeneteket nem takarja egy lenyitható ajtó, hanem szabadon hozzáférhetők. Ez a megoldás paradox módon nem egyszerűséget sugall, hanem mozgalmasabbá, tagoltabbá teszi a frontoldalt, nem annyira monolitikus a készülék megjelenése, mint az SR6012 típustól felfelé.

Kép és hangfeldolgozás

A 4K videó feldolgozás és a 3D formátumú hangdekódolás (DTS:X és Dolby Atmos) már alap elvárások, így az erősítő természetesen rendelkezik is ezekkel a tulajdonságokkal. Az Ultra HD videó kompatibilitás nem csak a forrásjeleknek HDMI bementekről a kimenetekre történő átengedését foglalja magába (4K pass-through), hanem az A/D konverziót és a felkonvertálást is. Tehát nem csak DVD- vagy Blu-ray lejátszókról érkező műsort, hanem régebbi, analóg készülékeink jelét is képes 4K@30/25/24Hz szintig felskálázni. A csatlakozókról később lesz szó, de itt említjük meg, hogy két komponens és két kompozit analóg videó bemenettel rendelkezik, ami szinte feleslegesnek is tűnik a mai digitális világban. Az erősítő támogatja a HDCP 2.2 másolásvédelmet, a 4:4:4 pure color szín-mintavételezést, a HDR10 és Dolby Vision megnövelt dinamikatartományt és a BT.2020 kiterjesztett színteret. Egy későbbi firmware frissítés során pedig HLG (Hybrid Log Gamma) kompatibilissé tehető a készülék.

A hétcsatornás erősítő a hagyományos 7.1 mellett (természetesen nem egyidőben) egy 5.1.2 Dolby Atmos rendszer kiépítését teszi lehetővé. A Dolby és DTS formátumokon kívül dekódolja a nagyfelbontású (192 kHz/24 bit) veszteségmentes (FLAC, ALAC és WAV) fájlokat, illetve 2,8 és 5,6 MHz mintavételezésű DSD bitfolyamot. A dekódolásért felelős DAC egység egy nyolc csatornás, 32 bites, AKM gyártmányú AK4458VN chip. A végfokozatok diszkrét felépítésűek, és a Marantztól megszokott módon az áram visszacsatolásos HDAM (Hyper Dynamic Amplifier Modules) topológiára épülnek.

Csatlakozások és hálózati tartalomelérés

A legfontosabb szempont természetesen a HDMI aljzatok száma és a hálózatba való integrálhatóság. Az SR5012 egyik téren sem fukarkodik a lehetőségekkel. Nyolc HDMI bemenettel rendelkezik (az egyik közülük előlapi), és két párhuzamos kimenettel projektor és TV meghajtására. Digitális hangbemenetből két optikait és két koaxiálist helyeztek el a hátoldalon. Az analóg csatlakozókkal szintén nem spóroltak: a 2. zóna kimenete és a multicsatornás be- és kimeneteken felül még négy pár sztereó RCA található. Phono bemenetet viszont hiába keresünk, emiatt lehet egy kis hiányérzetünk, mert a bakelit lemezek reneszánsza miatt már jóval olcsóbb erősítőkön is kialakítják. Bár kérdés, kinek mi lenne a praktikusabb: rögtön venni egy jó minőségű phono előerősítőt, vagy kezdésként beérni az "ingyen" kapott - valószínűleg szerényebb képességű - beépített fokozattal.

A WiFi kétsávos és dupla antenna garantálja a zavartalan jelátvitelt. Vezeték nélküli kapcsolatként rendelkezésre áll még a Bluetooth és az AirPlay is. Internetre csatlakozva rengeteg (bár földrajzi régióként különböző) online tartalomszolgáltató érhető el, mint pl. a Pandora, Spotify, TuneIn internet rádió, Amazon Music Unlimited, iHeart Radio, Sirius XM, Sound Cloud, Tidal, Napster vagy Deezer.

A helyi hálózatra épülő multiroom megoldások elterjedése miatt kézenfekvő volt, hogy a Marantz készülékbe is integrálják a testvérmárka, a Denon által kifejlesztett HEOS rendszert. Az SR5012 teljes körűen kompatibilis más HEOS eszközökkel, lejátszókkal, aktív hangfalakkal, stb. A mobileszközökre letölthető HEOS alkalmazással vezérelhető, hogy adott forráskészülék műsora melyik helyiségben (vagy egyszerre több helyiségben) szólaljon meg. A hálózaton meg lehet osztani az frontoldali USB bemenetre csatlakoztatott háttértár állományait, vagy akár az előbb felsorolt streaming szolgáltatók műsorát. A más készülékekkel való együttműködést és a rendszerintegrációt számos aljzat biztosítja: RS-232C, trigger kimenet, távirányító be- és kimenet.

Üzembe helyezés, meghallgatás

Az első bekapcsolás után már nem is ért meglepetésként minket, hogy az erősítő rögtön felkínálta a firmware frissítési lehetőséget. Az utóbbi idők trendje, hogy bármilyen új típust is kezdünk tesztelni, mire hozzánk érkezik, addigra a fejlesztők már előbbre tartanak. Az új firmware a DTS Virtual:X hangzásmóddal bővíti ki az erősítő tudását. Ennek segítségével fizikai magassági hangsugárzók nélkül (pl. egy 5.1 rendszer esetén) szimulálhatók a fejünk feletti hangeffektek. Az üzembe helyezés azonos a már korábban tesztelt Marantz erősítőkével, mérőmikrofonos Audyssey MultEQ XT kalibrációs program segíti a hangdobozok beállítását, illetve a színkódolt hangfal aljzatok teszik egyértelművé a bekötéseket.

Internetrádiók hallgatásakor a menüben való lépkedéskor a készülék kissé lomhán reagált a távvezérlő gombjainak lenyomására, de ettől eltekintve nem volt probléma a kezeléssel. Az USB-ről történő lejátszás szintén gördülékenyen zajlott. Kipróbáltuk többféle veszteséges és veszteségmentes formátummal (MP3, FLAC, DSD) és mindegyiket hibátlanul dekódolta. Az elődmodell, az SR5011 tesztelésekor észlelt apró hiányosság viszont továbbra is fennállt, az albumok borítóképét csak akkor tudta megjeleníteni, ha az a zeneszámba volt beágyazva, a könyvtárban elhelyezett önálló képfájlt viszont nem.

CD és SACD dzsessz lemezeinkről higgadt magabiztossággal szólaltatta meg a számokat. Az a nyugalom áradt belőle, amelyet hallva az ember legszívesebben besüpped a sztereó pontban elhelyezett fotelban, és tesztelés helyett csak kényelmesen átadja magát a zenének. Ugyanakkor vitalitásnak sem volt híján. A Take Five-ot a változatosság kedvéért most nem Dave Brubeck kvartettjének előadásában hallgattuk, hanem a jóval gyorsabb tempójú verziót a Jazz at the Pawnshop-ról. Az erősítő remekül kapta el a sodró lendületet és egy pillanatra sem engedte lankadni a figyelmünket. Allan Taylor: Colour to the Moon számának elején a hosszan, kitartva elhaló csengőhang demonstrálta, hogy a finom, apró részleteket is jól tolmácsolja. Ezután a gitárhúrok plasztikus rezdülése már csak tovább árnyalta a kedvező összképet. Újra visszautalva az előd SR5011 kapcsán szerzett tapasztalatainkra, a térábrázolás precíz, bár nem sebészi pontosságú volt, egy kicsivel jobban kellett volna fókuszálnia az egyes zenészekre.

Mozis tesztanyagként a Gods of Egypt (Egyiptom istenei) film került a lejátszóba. Az erősítő stabil, jól kidolgozott környezetet épített fel. A kézifegyverekkel vívott harcban a fémek csendülése és az erőteljes robajok jól kiegyenlített hangzásról tanúskodtak, ahol az izmos szubtartomány engedte szabadon érvényesülni a párbeszédeket, vagy a még magasabb régiókban keletkező hangeffekteket. A hátsó és a magassági hangsugárzók koordinációját jól oldotta meg az SR5012, a homogén hangtér a nagykönyvben megírt módon, félgömbszerű burokban vett körbe bennünket. Különösen jól érzékelhető volt ez a film csúcspontját jelentő végső összecsapásban. Itt már nem csak egy-egy kósza effekt érkezett a tér különböző irányából, hanem a cselekmény szerves részeként precíz háromdimenziós térábrázolásra volt szükség, amit tesztalanyunk remekül meg is oldott. Koncertfilmen (Roger Waters: The Wall stadionkoncert) az SR5012 meg tudta mutatni azt az erőt, amire a sztereó meghallgatáskor nem volt módja. A zenei anyagot a korábban megismert vitalitással tárta elénk, mindezt megspékelve az előadást kísérő brutális dinamikájú robbanásokkal, repülőgép hangokkal.

Összegzés

Aki a Marantz teljes méretű házimozi erősítői közül a legkisebbet választja, annak nem kell aggódnia, hogy egy redukált tudású, kompromisszumokat követelő készülékkel kell együtt élnie. Korszerű, a lehetőségeit magabiztosan kihasználó házimozi komponenst ismertünk meg a személyében. Hét csatornájával remek Atmos hangzást produkált, egyáltalán nem éreztük a hiányát, hogy nem négy mennyezeti hangsugárzót használunk. Zenei fronton is jól teljesített, egyedül csupán a már említett phono fokozat hiányát róhatjuk fel neki. A HEOS integrációval viszont már a Marantz is felzárkózott, és egy jól konfigurálható, rugalmas multiroom eszközt ad a felhasználók kezébe.

1 2

Következő oldal >