Marantz NR1711 házimozi erősítő teszt

2021. november 2., kedd, 20:25

Marantz audio házimozi erősítő Dolby Atmos Marantz erősítő Marantz házimozi házimozi erősítő házimozi teszt Marantz teszt erősítő teszt Dolby Atmos házimozi házimozi erősítő teszt Marantz erősítő teszt Marantz házimozi erősítő teszt

A 8K és az eARC jegyében a Marantz teljes házimozi erősítő modellválasztéka megújult, a felsőkategóriás SR7015-öt és a high end SR8015-öt már az AV-Online is tesztelte. A kínálat másik végletét reprezentáló keskeny kivitelű belépő típus következik: bemutatkozik a Marantz NR1711.

Mi az első dolog, ami bármely gyártó belépő modelljével kapcsolatban egy tesztelő eszébe jut? Nem kertelünk, eláruljuk: körülbelül az, hogy kisülhet-e ebből valami jó? Főleg akkor, ha egy vagy több nagyobb családtag már járt nálunk és igen magasra tették a lécet, mint ahogyan a Marantz SR8015 és SR7015 esetében történt. A "nehézsúlyú" SR8015 és a "cirkálósúlyú" SR7015 alá a "félnehéz" SR6015 és a "nagyközépsúlyú" SR5015 személyében még két típus ékelődik be az NR1711 fölé. A boksz súlycsoportok nyomán a tájékozatlanabbak esetleg most arra számítanak, hogy a legkisebb biztosan a könnyűsúlyt képviseli, de nem! A bokszban nagyközépsúly után - szerencsére - a középsúly következik és így hasonlatunk sem sántít, mert az NR1711 mutatott produkciójától semmi sem esne távolabb, mintha azt "könnyűsúlyúnak" titulálnánk - meg akkor sem, ha ott is osztanak érmeket. A bokszban nem kevesebb, mint 17 súlycsoport van, így az erősítőknek történő megfeleltetés szinte lehetetlen, de mégis beszédes. Ha pedig az a kérdés, hogy mekkorát tud ütni egy középsúlyú bokszoló, akkor hazai példánál maradva, Papp László is középsúlyban versenyzett! Lassan el kell, hogy áruljuk, hogy az NR1711 is nagyobbat üt, mint amit mérete sejtet, de erről később bővebben mesélünk.

Szubjektív vélemény és a mutatott teljesítményhez sem kapcsolódik közvetlenül, de szerintünk a Marantz zseniálisat húzott azzal, hogy még 2013 tavaszán az NR1403 személyében egy lapos modellt is felvett a kínálatába. Ez annak ellenére lett sikeres, hogy sem WiFi, sem Ethernet sem Bluetooth csatlakozást nem kínált és emiatt semmilyen streaming szolgáltatás nem volt vele elérhető. Nem úgy, mint az NR1711-gyel, ahol már nem 5 hanem 7 csatorna áll rendelkezésre, az említett kényelmi funkciók pedig mára gyakorlatilag alapszolgáltatássá váltak. Mindazok, akik egyszerűen nem szeretnének egy nagyméretű erősítőt látni vagy csak eleve egy kisebbet, alacsonyabbat tudnak elhelyezni, de jobb hangzásra vágynak annál, mint amire egy soundbar képes, társra találhatnak az NR1711-ben. Csakúgy, mint azok, akik egy kisebb rendszer vagy egy másodrendszer erősítőjeként tekintenek rá - egyébként ez az erősítő is tud második zónát kezelni. Ebben az esetben le kell mondanunk a surround back és az Atmos sugárzók meghajtásáról és a kettős erősítésről, hiszen a második zónába telepített hangszórók megszólaltatásához szükség van az említett csatornára, ezért a fő zónában az erősítő ilyenkor a "klasszikus 5.1-et" tudja nyújtani.

Nemcsak a mérete alacsonyabb persze, hanem a maximális teljesítménye is, ami csatornánként 50 W, ezért felmerül a kérdés: mi kell ahhoz, hogy mégis sikeres legyen? Elsősorban megfelelő párosítás mind a helyiség, mind a csatlakoztatott hangsugárzók tekintetében. Ez fontosabb annál, mint hogy a teljesítményhatárain belül a hangminőség terén hogyan teljesít a készülék. Egy nagy alapterületű és főleg nagy légterű szoba könnyen lehet olyan terep, ami már nem ízlik neki, főleg, ha a hangfalak nehezen hajthatóak és oda a varázslat. Helyezzük hát ideális környezetbe és meg fogja hálálni. Az NR1711 ugyanakkor 1 pár vonalszintű kimenete révén képes egy külső sztereó végfok kezelésére ezért egy későbbi fejlesztés előtt is nyitva hagyja az ajtót.

Ha már a teljesítménynél járunk, az 50 W/csatorna elsőre szerénynek látszik, de ha egy kicsit a számok mögé nézünk, némiképp megnyugodhatunk: a Marantz 0,08 % teljes harmonikus torzítás mellett és a teljes frekvencia sávra vonatkoztatva, két csatornán mért adatot adott meg, pedig a kis erősítő 4 ohmos hangsugárzók kezelésére is képes bármely csatornán, ami feltétlenül pozitívan árnyalja a képet. A manapság sajnos egyre elterjedtebbé váló "kozmetikázott" teljesítmény adatok persze magasabbak: 70 W (6 Ohm, 2 csatornán, 1 kHz, 0,7 % THD) és 90 W (6 Ohm, 1 csatornán, 1 kHz, 1 % THD), de tekintsünk úgy az NR1711-re, mint egy csatornánként 50 W teljesítményre képes kis házimozi erősítőre, hiszen a Marantz is ekként reklámozza. El kell fogadnunk, hogy a kisebb mérethez kisebb teljesítmény tartozik, ennyi az egész, illetve a tápegység sem lehet akkora, mint a nagyobb testű készülékekben.

Vegyük hát sorra a Marantz NR1711 legfontosabb jellemzőit, lássuk mit kapunk kívül és belül!

Az erősítő 7.2 csatornás és természetesen Dolby Atmos 5.2.2 konfiguráció megvalósítására képes. Emellett a DTS:X és a Dolby Atmos magassági virtualizáció, illetve a DTS Virtual:X is támogatott, hasonlóan mind a négy HDR szabványhoz (HDR 10, HDR 10+, Dolby Vision, HLG). A VRR (Változtatható Frissítési Ráta), a QFT (Gyors Képkocka Transzport) a QMS (Gyors Média Kapcsolás) és az ALLM (Automatikus, Alacsony Késleltetés Mód), funkciók a Marantz új házimozi erősítőinek mindegyikében, így itt is támogatottak. Természetesen az NR 1711-ben is a jól bevált HEOS multiroom/streaming rendszer dolgozik, de az AirPlay 2 is rendelkezésre áll, az összes fontos streaming szolgáltatás (TIDAL, Spotify, Deezer, Amazon Music HD) elérhető, a beépített D/A konverter az AKM 32 bites AK4458-as típusa és DSD 5,6 MHz-ig képes a lejátszásra. A Bluetooth már itt is kétirányú, de a kodek sajnos alapszintű, az aptX és LDAC szabványokat nem támogatja. Az erősítő mindhárom hangvezérlő rendszerrel - Apple Siri, Amazon Alexa, Google Assistant - működtethető. Akusztikai korrekciót az Audyssey MultEQ rendszer végez.

Két színváltozatban kapható: fekete és pezsgőszínű, nálunk az utóbbi járt. Az előlap a lapos elődök formatervét viszi tovább, a két tekerőgombbal és 8 db módválasztóval, a kijelző nagyméretű, jól olvasható és kikapcsolható. A bekapcsoló gomb mellett a 6,3 mm-es fejhallgató Jack kimenet, az Audyssey mikrofon aljzata és egy USB bemenet került még az előlapra.

A hátlapon rendelkezésre álló helyet szinte teljesen kihasználták, így minden ott van, ami szükséges. A komponens és kompozit video be- és kimenetek ugyan egyre kevésbé fontosak, de a Marantz egyelőre nem mondott le róluk. 1 db koaxiális és 1 db optikai bemenet áll rendelkezésre, HDMI-ből azonban 6 db, amiből csak 1 db valós 8K támogatású, de a többi is tudja a 8K felskálázást.

HDMI kimenetből csak egyet kapunk, van azonban MM phono bemenet és AM/FM rádió, illetve 3 pár analóg RCA bemenet, 1 pár RCA vonalszintű és 2. zóna kimenet, illetve dupla szubkimenet, ez utóbbiak sajnos nem szabályozhatók külön, mint a nagyobb modelleknél. A WiFi és Bluetooth antennák növelik meg valamelyest a készülék magasságát, de nem számottevően. A perforált fedőlap lehetne valamivel vastagabb, de megfelel a kategóriának. A megépítés a márkatársakat idézően szép, az ívek és vonalak érthetően azt követik, amit a Marantztól megszoktunk, mondhatni az NR1711 külsőleg semmit nem változott az elődjéhez képest.

Meghallgatás, tesztkörnyezet

A teszteléshez a Zidoo UHD3000 médialejátszót, DALI OPTICON hangfalszettet, Alteco C-1 Atmos sugárzókat és Velodyne DB12 mélyládát használtunk a kategóriának megfelelő AudioQuest kábelekkel: Carbon 48G HDMI, Rocket 88 (LCR) Slip DB 14/4 és 14/2 (surround/Atmos), Boxer szub, Blizzard/Monsoon tápkábelek. A tápszűrést a POWERGRIP YG-2 látta el. Az Audyssey szobakorrekciós rendszer beállítása gyerekjáték volt, majd az erősítő alapos bejáratása következett, csak azután fogtuk munkára. Több tucat megtekintett filmből és meghallgatott zenéből szemezgetünk.

Rögtön egy nehéz feladatot bíztunk az NR1711-re. Christopher Nolan, a Tenet rendezője a Dolby Atmos-szal szemben ragaszkodik a DTS-HD Master Audióhoz. A Blu-ray lemezen a városi legenda szerint azért nincs Atmos hangsáv, nehogy egy otthoni házimozi rendszer jobb élményt nyújthasson, mint a publikus mozik. A film hangsávjának brutalitása, elsöprő lendülete és mellbevágó dinamikája nem ér minket meglepetésként egy nagy teljesítményű erősítőt hallgatva, de a kis Marantz rögtön jelezte, hogy hiba lenne lebecsülni. Székfoglalója mondhatni frappánsra sikeredett. Nem korrekt ilyenkor rögtön szinte megoldhatatlan feladat elé állítani egy tesztalanyt - ami nyilván a hangerő növelésével történhet meg - de mi ellenkező eredményre jutottunk. Ésszel, apró lépésekben hangosítottunk a jeleneteken és az erősítő mindezt nagyon is korrekten reagálta le, egy szintig nemcsak a hangerő, hanem a dinamika is növekedett, majd aztán perszer elértük a határait, ahonnan már kicsit vissza kellett venni a tempót, de ekkor már igencsak hangos volt minden. Ellenben a kisebb teljesítményű modellekre jellemzően az alacsonyabb hangerőállás a kis Marantznak sem volt igazán ínyére. El kellett érni egy bizonyos hangerőszintet, ahonnan kezdve "elkezdett szólni", alatta még nem tudott igazi erőt mutatni. Figyelembe véve, hogy sokan pont fordítva gondolnák, jelesül arra számítanak, hogy csak halkan, halkabban szól majd jól, jelezzük, hogy nem, inkább hangosabban, egészen ameddig nem hajtjuk túl. Szerencsére az alacsonyabb névleges teljesítmény ellenére is elég tág határokon belül teljesített jól, ami dicséretes.

A Blade Runner 2049 (Szárnyas Fejvadász 2049) nem az a film, ami a párbeszédek miatt kerül fel a tesztlistára, pedig bőven akadnak belőle, illetve szerencsére nemcsak az Atmos sáv miatt érdemes foglalkozni vele. Az NR1711 az elsöprő erejű, nagyon dinamikus részek interpretálásakor is igyekezett tartani magát ahhoz, amit a Tenet-tel produkált és kellemes emlékeket hagyott bennünk. Nem a legropogósabb, legellenálhatatlanabb produkciót nyújtotta persze, de nagyon is élvezetes volt hallgatni, visszautalva a bevezetőben írtakra sokkal nagyobbat ütött, mint amire névleges teljesítménye alapján számítani lehetett. Az említett párbeszédek megszólaltatásakor pedig a Marantz erősítőkre jellemzően a teljesen semlegesnél enyhén melegebb, barátságosabb hangzást kaptunk, ami nem a karakterével, hanem az árkategórián túlmutató kidolgozottságával okozott meglepetést. A térhatású effektek megszólaltatásakor csupán hozta azt a minőséget, amit a Marantz erősítőktől megszoktunk: a pontos, korrekt térhangzást.

Újabb Atmos-os film, a Ford v Ferrari következett. Ez a mozi sem a párbeszédekről szól, hanem az autókról, a versenyzésről és annak hangulatáról, amelyet remekül interpretált az erősítő, de a sokszor feszültséggel terhelt beszélgetések vagy az effektek megszólaltatása is szépen sikerült. A film 2020-ban Oscar díjat kapott a legjobb hangrögzítés és hangvágás kategóriákban is, a Dolby Atmos hangsáv itt is fantasztikus térhatást nyújtott, főleg az ütközések alkalmával, illetve amikor áthúzott a fejünk felett a repülőgép. Az erősítő a finom részletektől a brutalitásig mindent megpróbált élvezhetővé tenni és sikerrel is járt, meglepően könnyed és szórakoztató volt, mi pedig már tudtuk, hol vannak a határai. Az együtt töltött időnk végig a szórakoztatás jegyében telt. Visszaemlékeztünk persze a nagyobb testvérekre, az SR7015-re és SR8015-re, amelyektől mindenből többet kaptunk és nagyvonalúbb volt a produkció, de a kisebb modell le sem tagadhatná, hogy melyik istállóból érkezett, illetve büszke is lehet erre, mert a meghallgatás alkalmával nem az domborodott ki, hogy miben kevesebb, hanem inkább az, amiben hasonló.

A filmek révén kivívott elismerésünket az erősítő zenékkel nyújtott produkciója is visszaigazolta. Végig tudtuk, hogy nem egy erőművet tesztelünk és nem is az volt a célunk, hogy minduntalan elfogyasszuk, hiszen pont a leglényegesebb paramétert tekintve érintett meg: kellemes hangulatot tudott teremteni, kedvet csinált a zenehallgatáshoz. Ez a képessége tette talán a legvonzóbbá, mérsékelt teljesítménye ellenére mindig lehetett rá számítani. Természetesen Pure Direct módban hallgattuk.

Eric Clapton: Wonderful Tonight c. számát a Forever Man remaster válogatás lemezről hallgattuk, ami élő felvétel és valójában a Live at Staples Center koncertlemezről vették át. Itt nagyon szép, melodikus basszus alapot kaptunk, amire teljes egységben tudott felépülni a többi hangszer, természetesen megágyazva Clapton gitárjátékának. A számolatlan változatban létező számot ezen a koncerten lassabban adják elő. Minden hang pontos, kivehető volt, a basszusgitár hangja koncertszerűen minden beterített, a szám végén pedig a reggae is szépen szólalt meg. Nem frenetikus, magával ragadó koncertélményt kaptunk, hanem egy nagyon korrekt, kellemes előadást, az NR1711 itt is azt mutatta meg, hogy lehet rá számítani.

Tony McManus: The Emigrant’s Farewell-jét elsősorban a harmóniák gazdagsága, a hajlítások és nem utolsó sorban a hangindítások ellenőrzése miatt hallgattuk meg. McManus napjaink legvirtuózabb kelta gitárosa, de ebben a számban virtuozitása a melodikus játékban teljesedik ki. Ennek a muzsikának a megelevenítésében is sikerrel járt az NR 1711. A zenére tudtunk összpontosítani vele, ami - mivel "csak" egy gitárt kellett megszólaltani, a muzsika nem túl komplex - eleve más jellegű feladat, mint egy nagyzenekar. A "csak egy gitár" azért került idézőjelbe, mert a hangolás itt nem a klasszikus EADGHE hanem DADGAD, azaz az első, második és hatodik húr egy egész hanggal lejjebb szól, ezért a tónus is teljesen eltér a megszokottól. Persze egy normál gitárt is át lehet ugyanígy hangolni, de az eredmény nem lesz olyan jó, mint ha a hangszert eleve ehhez a hangoláshoz fejlesztették volna. Itt azonban a hangszerkészítő a nyakat érő feszítést és a bundozást is ehhez a megváltozott körülményhez igazította. Ez a magyarázata az alsó D hangok nem megszokott zengésének, amelyeknek kiterjedtségét remekül tolmácsolta az NR1711 és a hajlításokat is egészen élethűen kaptuk meg.

A Patchwork Jazz Orchestra: The Adventures of Mr Pottercakes c. lemezéről a 3. számot a Badger Cam-et hallgattuk, ahol a fúvósok hangorgiája és a ritmus viszi a prímet. Itt meg kellett találnunk az ideális hangerőállást, hogy átjöjjön a szám "húzása" és minden egyensúlyba kerüljön, de ezután a tér, a lecsengések, a ritmus és a dinamika terén is emlékezeteset alakított a kis Marantz, a big band életre kelt. Nemcsak egy hangszert képes tehát megszólaltatni, hanem egy nagyzenekart is. A ritmika terén sincs szégyenkezni valója az erősítőnek, de ezen a téren azért vannak erősebb versenyzők.

Valamelyest nehezebben oldotta meg Brian Bromberg: It’s About Time-jának első dalát a Dear John-t, ahol a gyors trombita és szaxofon szólók előtt Bromberg bőgőjét nem volt képes olyan vasmarokkal szorítani, mint ami a tökéletes előadáshoz kellett volna, de közben mégis élvezetes volt, amit nyújtott, mert a szám sodrását és lendületét egy szintig képes volt átadni. Itt - de ez az egész lemezre jellemző - a szaggatott ritmusok, a dinamikus megindulások, roppant megterhelést jelentenek az erősítőknek, nem meglepő, hogy az NR1711 ment, amíg tudott, de nem tovább.

Paganini 2. hegedű concerto-jának III. (rondo) tételét a zseniális Baráti Kristóf előadásában hallgattuk. A kettősfogásokkal, üveghangokkal, staccatókkal pizzicatókkal tarkított virtuóz játékban az NR1711 is partner volt, a felbontás ugyan némiképp elmaradt a nagyobb versenytársakétól és a fortissimo sem sikeredhetett tökéletesre, de a mű komplexitása eleve komoly kihívást jelent minden rendszer számára. Ugyanakkor az volt az érzésünk, hogy az erősítő együtt próbált lélegezni a zenével és a kategórián belül jól oldotta meg feladatát.

Összegzés

A bevezetőben már utaltunk rá, hogy a kisméretű és/vagy alacsony teljesítményű erősítőknek tagadhatatlanul meg kell küzdeniük némi szembeszéllel, de a Marantz NR1711 sikerrel vette az akadályt és a tesztidőszak végére leszámolt ezekkel a vélt vagy valós előítéletekkel, mondhatni kiállt magáért. Úgy tűnhet, hogy szándékosan vittük emelkedőkkel tarkított terepre, de az első pozitív benyomások után inkább az a pontos fogalmazás, hogy kisebb teljesítménye ellenére nem kíméltük, mert azt mutatta, hogy meg fogja oldani a feladatot és így is lett. Egy nagyon szerethető, kellemes kis házimozi erősítőt ismertünk meg benne, amelynek főleg akkor ajánlott fontolóra venni a beszerzését, ha a helyszűke miatt egy nagyobb példány már nem férne el, de ha valakinek éppen a kisebb méret emiatt tetszik meg, akkor a hangjában és a tudásában sem fog csalódni, ha mindezt annak tudatában teszi, hogy szerény teljesítmény áll majd rendelkezésre. A Marantz NR1711 alacsony kialakítása sok esetben életmentő lehet, ugyanakkor könnyű vele az élet és élvezetes a mozizás.

1 2

Következő oldal >