Cambridge Audio CXR120 házimozi erősítő teszt

2016. október 6., csütörtök, 15:15

Cambridge Audio audio házimozi erősítő házimozi erősítő erősítő teszt házimozi teszt Cambridge Audio házimozi Cambridge Audio erősítő házimozi erősítő teszt

A Cambridge Audio aktuális házimozi erősítő kínálata jelenleg kéttagú, ebből a drágábbik modellt tavaly már bemutattuk Kedves Olvasóinknak. Mivel a másik készülék, melynek neve CXR120, bő fél éve üzemel nálunk kvázi referencia készülék státuszban, úgy gondoltuk, megérdemel egy önálló tesztet, cikket.

A Cambridge Audio kéttagú CXR sorozata nem bővült tovább a bemutatásuk óta eltelt több mint másfél év alatt. A korábbi 4 helyett ez a kínálat csonkának tűnhet, nincs utódja sem a 351R-nek sem az árkategóriájából messze kiemelkedő hangminőségű 551R-nek. Tehát azt lehet mondani, a középkategória nem képviselteti magát.

A CXR200 már vendégeskedett nálunk, ezért adja magát az összehasonlítás lehetősége, amit nem hagyunk kihasználatlanul. Amit az importőr Audiophile Szalon honlapján azonnal észrevesz a látogató, az a 150000 forintos árkülönbség, annyival olcsóbb a CXR120. Miből és mennyivel kap kevesebbet a vásárló, ha erre esik a választása? Felsoroljuk.

A teljesítmény sztereóban 2x200 helyett 2x120, az összes csatornát hajtva 7x120 helyett csak annak a fele. Megnyugtatásképpen közöljük, a CXR120 hatalmas toroid transzformátora bőséges mennyiségű áramot szolgáltat a végfokok számára, erre az 1000 wattos maximális teljesítményfelvételi adat némi garanciát nyújt. A tesztelés, a hónapokig tartó használat során, 22 négyzetméteres nappalinkban sosem tűnt kevésnek. Nincs előfok kimenet a front csatornák számára, második zóna hangosítását sem tudjuk megoldani, a hangszóró kimenetek száma 7 pár, nem 11. Optikai bemenetből is feleannyit, egyet adnak, ugyanennyivel csökkent az analóg és a HDMI bejáratok száma. Nagyjából ennyi a különbség.

A CXR200 legvonzóbb tulajdonságaként említettük a hálózati lejátszási képességet, amit a CXR120 pontosan ugyanúgy megold. Valójában egy teljes Stream Magic elektronika rejtőzik a belsejében. Ennek kihasználása, vezérlése okostelefonról és/vagy tabletről történhet, Android és iOS operációs rendszer alól, az ingyenesen letölthető Cambridge Connect applikáció segítségével. Az alkalmazás teljes mértékben kiváltja a mellékelt infravörös távirányítót. A WiFi vevő tartozék, míg a Bluetooth-hoz a BT100 egységet - ha valaki szükségét érzi - külön lehet megvásárolni, mindkettő számára kialakítottak USB aljzatokat a hátlapon. Magától értetődő, hogy oda Ethernet aljzatot is elhelyeztek, mi ezt, amennyiben lehetőség van rá, szívesebben használjuk, mint a vezeték nélküli összeköttetést. Kiemelt szerepet szántak az interneten elérhető zeneszolgáltatók egyikének, ez a Spotify, amit a készülék elejére ragasztott matrica hirdet.

Ha már szóba kerültek a csatlakozók, akkor vegyük sorra a választékot! HDMI-ből (2.0) 6 db bemenetet és két kimenetet szereltek az erősítő hátuljára, alattuk 3 pár analóg sztereó, két digitális koaxiális, két optikai, sokcsatornás 7.1 bemenet érdemel említést. Előfok kimenetből egy sem áll rendelkezésre, hacsak a szubkimeneteket nem soroljuk oda.

Hangszóró csatlakozóból 7 párból áll a kínálat, a surround back kettős szerepet játszhat, használható a Pro Logic IIz magassági hangsugárzóihoz is. Egy csokor 3,5 mm-es Jack aljzat szolgál a távvezérelhetőségre és trigger funkciókra, RS-232 a vezetékes vezérlésre.

Térjünk vissza az elölnézetre, amivel máskor kezdeni szoktuk a bemutatást!

Magát hatalmasnak sejtető kijelző nézett velünk farkasszemet, ám bekapcsolás után kiderült, hogy pontosan akkora, éppen kellő méretű, mint a régebbi Cambridge Audio házimozi erősítőké. Azt vártuk, hogy szép, színes ábrák, karakterek tűnnek fel az előlap közepén, de ez nem jött össze. Valójában emiatt nem lehet egyetlen rossz szavunk sem, hiszen csakis a csatlakoztatott képmegjelenítőn elénk táruló GUI-t, képernyőmenüt szoktuk használni a beállításokhoz, konfiguráláshoz. A kijelzőt magába foglaló fényes fekete műanyag lap sarkaiban 2-2 nyomógomb helyezkedik el, ezek funkcióját nagy, fényesen világító betűk jelzik, melyek még 3 méterről is olvashatóak. Hogy erre mi szükség van, azt 14 hónap alatt sem tudtuk megfejteni. A feliratok lehetnének kisebbek és a világításuk kapcsolhatna érintésre, mint némely távirányítóké. Természetesen halványítható és kikapcsolható, de csak egyben, az egész kijelző, a 2x16 karakteres pontmártrix is, tehát az olyan információkkal együtt, amiket nem szívesen tüntetünk el.

Ettől eltekintve a szálcsiszolt alumínium előlap a maga rendezett egyszerűségében kifejezetten kellemes és bizalomgerjesztő látványt nyújt, még a csatlakozók - HDMI MHL, USB, fejhallgató kimenet - sem törik meg a harmóniát.

A belvilág hűtését egy ventilátor végzi, kergeti a fémbordák által leadott meleget, a fenéklemez felénk eső szélére szerelt, széles műanyag terelőidomon keresztül. Azon már a CXR200 vizsgálata során törtük a fejünket és még ma sem értjük, miért váltak meg a zseniális X-Tract kialakítástól.

Teljes megbontás nélkül nem látható, de a gyártó szerencsénkre közölte a hangért és képért nagymértékben felelős alkatrészek típusát: Cirrus Logic CS42528 24 bit/192 kHz DAC, Cirrus Logic CS49834A 32 bit 300 MHz DSP, Panasonic MN864788 és MN864787 HDMI 2.0. Utóbbi skálázza a videojeleket, többek között 1080p-t UHD (3840x2160) felbontásra.

Maga a belső felépítés azonos tervezési filozófia szerint alakult ki, mint a CXA60 és CXA80 sztereó erősítőké: a lehető legkevesebb alkotóelem és a lehető legrövidebb jelutak alkalmazása.

A mérőmikrofonos kalibráló, házimozi erősítőktől szokatlanul pontosan állapította meg hangdobozaink távolságát, ez elismerést érdemel. Viszont a menüben nem tudtuk beállítani az általunk kialakított 5.2 konfigurációt, csak a következőket kínálta fel az erősítő: 2.1; 5.1; 7.1. Azonban a manuális részlegben erre is megtaláltuk a módot, ott mindkét szubládára külön lehet távolságot és jelszintet megadni. Bizonyára sokan hiányolni fogják a szobaakusztikai korrekciót, amit a ma 150000 forintért kapható házimozi erősítők döntő többsége elvégez. Azt, hogy mennyire használható és pozitív végeredménnyel, most inkább nem boncolgatjuk, mindenesetre furcsa egy 600000 forintos készüléktől, hogy ez a funkció nem szerepel a szolgáltatások listáján. Dolby Atmos és DTS:X sincs a fedélzeten, ami ismerve az utóbbi másfél év egyértelmű vásárlói érdeklődését, jókora hátrány. Hasonlóan állunk a DSD-hez, és ennek is van aktualitása a CXR120 kapcsán. A hálózatos zenelejátszás remek dolog, tesztalanyunk e tekintetben szinte minden igényt kielégít. Csupán a DSD fájlokkal szemben viselkedik kissé kiszámíthatatlanul. Nem sikerült rájönnünk, mi alapján dönti el, hogy lejátssza az adott zeneszámot, vagy visszautasítja. Azonban ezt nem róhatjuk fel hibaként, mert a kezelési leírásban és a műszaki adatok között csak a HDMI-n érkező DSD megszólaltatása szerepel. Így annak is örülnünk kell, hogy egyáltalán sikerült ilyen fájlokat lejátszatnunk az erősítővel. A képernyőmenü grafikája egyszerű, de tetszetős, viszont a kezelése lehetne picivel logikusabb, nehezen szoktunk hozzá. A távirányító kivitele mesteri, a fogása kellemes, gombjai megvilágítottak, az elrendezése miatt mégis könnyű például a hangerő állítás helyett valami mást megnyomni.

Sokak számára lehet fontos, hogy a CXR120 átengedi a HDMI-n érkező jeleket akkor is, amikor készenléti állapotba kapcsoljuk. Kiválasztható, hogy ez a legutóbb használt bemenetet érintse, vagy megadható fixre bármelyik a hét közül.

Meghallgatás

Ennek során Cambridge Audio CXU-ról, valamint egy Synology NAS-ról érkezett a számtalan film és zene. A hangfalak a Focal gyártmányai voltak a Chorus sorozatból.

Filmjeinkből a The Hateful Eight és a London Has Fallen képezték a teszt gerincét. Koncertekből a már unalomig ismert, képletesen ronggyá játszott Legends of Jazz és a Hit Man Returns: David Foster & Friends szórakoztattak minket. Ezeket már annyiszor emlegettük, hogy nem kell hozzájuk különösebb kommentár. Mindkét akciófilm zsúfolásig tele van olyan effektekkel, hanghatásokkal, amiknek a reprodukálása sokkal bonyolultabb feladat, mint azt sokan gondolnák. Egy mezei, egyszerű erősítővel is elbűvölhetik a kevésbé tapasztalt házimozisokat, ám a közel két évtizedes gyakorlattal edzett fülek képesek a különbségtételre. A már-már fájdalmasan éles effektekben is felfedezhetőek olyan apró részletek, amiket csak a csúcskategóriához közeledve tudnak feltárni az erősítők, és ez természetesen a hangdobozokra is érvényes. Jól példázta ezt a The Hateful Eight hóvihara, amikor a kívülről berúgott ajtó bevágódik és a süvítő szél által kergetett hópelyhek elárasztják a hatalmas helyiséget. Arcunkon éreztük a jeges fuvallatot.

Szubbasszusból pontosan annyit küldött mélynyomóinkra a CRX120, amennyire szükség volt, néha ijesztő mértékű rezgést előidézve a kanapénk szerkezetében. London ikonikus épületeinek lerombolása számtalan ilyen effektussal járt. Elegendőnek éreztük a 7x60 wattnak specifikált teljesítményt, bár nem vetettük be az összes végfokot, csak ötöt és ilyen esetben több az egy csatornára jutó watt-mennyiség. A CXR200-hoz hasonlóan, ez az erősítő is jeleskedett a párbeszédek különlegesen tiszta megszólaltatásában, ami elengedhetetlen a filmek és koncertek maradéktalan élvezhetőségéhez.

A koncertek hangulata remekül érvényesült, akár családias jazzklub, akár sokezres szabadtéri színpad (Céline Une seule fois) volt a helyszín. A hangszerek házimozi erősítős viszonylatban meglehetős természetességgel, kiváló pozícionáltsággal szólaltak meg, a zenekar, a színpad és a nézőtér nem csak látványában, hangzásában is betöltötte a szobánkat.

Végül a StreamMagic funkciót vizsgáltuk meg, melynek során, körülbelül 10-12 különféle műfajú sztereó zeneszámot hallgattunk végig. Megállapítottuk, hogy jogos a Cambridge Audio honlapon olvasható, meglehetős önbizalomról tanúskodó kijelentés, tényleg audiofil tulajdonságokat felvillantó házimozi erősítő a CXR120. Nem annyira, mint nagyobb testvére a CXR200 és nem minden műfajjal képes tartani a magas színvonalat, például szimfonikus nagyzenekarok megszólalásába bele lehetne kötni, ha nagyon akarnánk. De nem akartunk, mert egy házimozi erősítőnek nem az a fő feladata, hogy Beethoven IX. szimfóniáját hátborzongató hitelességgel adja elő. Kíváncsiságból összehasonlítottuk sztereó referencia készülékünkkel a Norma Audio IPA-140-nel, hiszen egy teszt csak így hiteles. Ennek során derült ki egyrészt a pici izgágaság, másrészt a CXR200-hoz viszonyított teljesítmény különbségnek betudható mérsékelt robbanékonyság, harmadrészt a részletező képesség házimozis jellege.

Mindezek sokkal kevésbé utalnak a 150000 forint árkülönbségre, kevésbé megfoghatóak, kevésbé tettenérhetőek, mint a csatlakozók számának csökkenése. Amennyiben valakinek a házimozis hang és a hálózatos lejátszás fontosabb, mint a sztereó zene hibátlan hangminősége, bátran válassza ezt a gépet! De ha más a prioritás, ott a CXR200.

Bárcsak minden ennyire egyszerű lenne!

1 2

Következő oldal >