Cambridge Audio Azur 351R házimozi erősítő teszt

A legjobb olcsó erősítő, nem a legolcsóbb erősítő

2013. július 19., péntek, 04:45

Cambridge Audio Cambridge Audio Azur Cambridge Audio Azur 351 Cambridge Audio 351R Cambridge Audio házimozi Cambridge Audio erősítő házimozi erősítő erősítő teszt házimozi erősítő teszt audio X-Tract

Beüzemelés

Az egyszerűség erényként segítette a rendszer összeállítását. Az, hogy nincs annyi beállítani való, tulajdonképpen jólesett. Pedig az LFE csatornát külön lehet programozni sztereó és 5.1 módokra. Vagyis nem is igazán fapados.

A mérőmikrofon a megszokottól eltérő formájú, szélesebb. Könnyebben megáll a fotel háttámláján, de a menet sem maradt le róla, így fotós állványra is tehetjük. A mérőjeles beállítás gyors és egyértelmű. Nem fáraszt mindenféle kérdésekkel, egyszerűen csak közli az eredményt és felkínálja a mentést, vagy az ismétlést.

A használat

A teszt több részletben zajlott. Első körben a Cambridge Audio Minx hangrendszerével próbáltuk ki az erősítőt, majd áttértünk a Jamo 360 S35 HCS szettjére. Sztereó zenére két kedvencünket, a DALI IKON 2 MK2 és az ELAC BS 403 hangfalpárt használtuk. A sztereó meghallgatásokat természetesen Direct módban végeztük. Ezen a téren a Cambridge Audio kicsivel kevesebb üzemmódot kínál, mint néhány konkurense. Vagyis itt is érvényesül, egyfajta egyszerű céltudatosság.

A Minx-ek korábban egy hasonló teljesítményt ígérő erősítővel már látványosan wattokra éheztek, így mindenképpen érdekes volt, hogy mit kapunk. Az első filmes tesztek alatt apró részletek sokasága bújt elő a szettből, illetve a hirtelen csendet is sikerült félelmetesen visszahozni. Ez nyilván köszönhető a hangdobozok hatásos csillapításának, de nem elhanyagolható az erősítő stabilitása sem. Ugyanezt a stabil alapot éreztette a további tesztek sora, amik mind erős, dinamikus jellegről árulkodtak.

Zenére áttérve, a Minx rendszer korlátai megmutatkoztak. Tetszetős, de lágy zongora, élvezetes összhatással. A magasakból egy kis fény, egy kis csillogás hiányzott. No de egy apró moziszettől nem is várhatjuk, hogy azt hozza, amit egy nagyobb állványos DALI, vagy komolyabb ELAC.

A Minx sorozattal párosítva minőségi összhatást kapunk, meglepő módon zenéhez is méltó karakterrel. Persze a szatellitek jellegzetességei megmaradtak, ezt hazugság lenne tagadni. Éppen csak annyi történt, hogy dinamikával és fegyelmezettséggel lett felvértezve az apró hangdobozkák csapata.

A teszt második felvonása a Jamo 360 S35 HCS szettel történt. Ezek a hangsugárzók eszelős, UFO- szerű formatervvel rémisztgetnek, de nem kell félni, nem fognak ránk halálsugárral tüzet nyitni. Helyette azonban minden irányban terjedő közép- és magastartományt szórnak magukból.

Az automata beállítást ismét lefuttattuk, majd az értékeket kézzel felülbíráltuk. A jelek szerint, ez a szórt hangú Jamo egy kicsit megzavarja a mérést. Persze nincsen nagy gond, hiszen a távolságok megméréséhez elég egy mérőszalag. A jelszintek beállítását meg mindenki végezheti a saját ízlése szerint, de hangnyomásmérő műszer nélkül kétséges a művelet eredményessége. Jelen esetben számunkra a center csatorna lett túl hangsúlyos. Mindezt mondjuk annak ellenére, hogy a legtöbb erősítőnél éppen a középső csatornát szoktuk 1-2 dB-lel emelni, a háttereket meg hasonló mértékben visszafogni.

Filmrészletekkel a Jamo és a Cambridge Audio összeállítása hamar megnyert minket. Legalábbis a közép- és magastartományban.

Persze egy szatellit rendszernek minden esetben része a kompromisszum vállalás, ami miatt a szokásosnál is hangsúlyosabban érvényesülnek az szubejktív, ízlésbeli különbségek. Vagyis nem állítjuk, hogy a Jamóval jobb volt az összhatás, csak éppen nekünk jobban tetszett.

A mélyek azonban nagyon elmaradtak attól, amit szerettünk volna. Ez persze nem az erősítő bűne. A szett aktív mélysugárzójából nem tudtunk a helyhez elegendő szubbasszust kipréselni. A középtartomány azonban kárpótolt mindezért. Bár egy kicsit feltűnősködésre hajlamos volt és talán nem annyira rendezett, mint a Minx szett, de összességében tetszetős.

A tesztek közben a Cambridge Audio alapmodelljének kijutott egy kis házi feladat is. Ez pedig az ELAC BS 403 hangfalpár bejáratása volt. Mivel az ELAC bejáratós volt, csak annyit jegyeznénk meg vele kapcsolatban, hogy még így is bőven a kanapéra szögezett a hangjával. Nagyon úgy tűnt, hogy a Cambridge Audio mérnökei nem hallottak arról az alaptézisről, hogy egy házimozi erősítő sztereóban nem szólhat jól.

Miután az ELAC kikerült a rendszerből, de még mielőtt a DALI befutott volna, a 351R össze lett drótozva egy öreg és kis mértékben megpiszkált Tannoy M1 párral is. Erről is csak röviden szólunk, hiszen a két termék nagyon nem egy súlycsoport. Nos, a Cambridge Audio többet is kihozott a kis angol dobozokból, mint ami azokban látszólag benne van. Erővel, dinamikával és meglepő fegyelemmel hajtotta és fogta meg a kis membránokat.

A DALI IKON 2 MK2 bekötése után sorra vettük ismét a megszokott felvételeket, már egy kicsit szigorúbban vizsgálva a részleteket. Az első, ami feltűnt, ezúttal a finoman artikulált hangok sokasága volt. Persze jófajta akusztikus felvételeknél van is mit kiénekelni, de a 351R tényleg meglepően odatette magát zeneiségben. A korábbi, mozis használatra jellemző dinamika kellemes dalolássá változott. Az olyan felvételek, mint Grace Jones - I've Seen That Face Before, megdöbbentő könnyedséggel, és a mozi üzemmódból már ismerős dinamikával szólaltak meg. Úgy tesz a szett, mintha csak a világ legkönnyebb dolga volna egy pendülő húr mélyét a levegőbe feszíteni. Kicsit később, Rebecca Pidgeon - Spanish Harlem felvétele fantasztikus térrel ajándékozott meg minket. A mélyek ugyan egy kicsit kevésnek tűntek, a dinamika és a jelenlét azonban mindezért bőven kárpótolt. Mancini csodás műve, a Pink Panther alatt, a fúvósok belépésére szabályosan felpattanna az ember a székéből. Már megint az a fránya dinamika, a kihasználásra várakozó tartalék erő volt, ami meglepett. Kétségtelen, hogy a beígért 2x70 watt bőven többet ad, mint amit egy kommersz készülék lenne képes nyújtani 100-120 watt ígérete mellett. Drága Amy Winehouse visszahozhatatlan, de a hangja itt maradt nekünk és így tovább élvezhetjük zsenialitását. No meg persze a zenekar ragyogó teljesítményét. A 351R bámulatosan közel hozza nekünk. Tulajdonképpen a Cambridge Audio főhadiszállást alig félórányi út választja el Amy egykori otthonától.

Tori Amos is sorra került, mint már annyiszor. A zene selymesen és dinamikusan kezdett, majd könnyedén szárnyra kelt és itt hagyott minket, a szokásosnál egy csipetnyit fedettebb énekhanggal. Sorban haladva a tesztekben használt felvételeken, dinamika, zeneiség, az ismert dalokat újból érdekessé és élvezetessé tevő karakter bújt elő, hol feszültséget, hol könnyedséget tolmácsolva. Sorolhatnánk még hosszan a hasonló élményeket, de nem tesszük. Ennyiből is látszik, hogy a 351R jó eséllyel megenne rengeteg sztereó erősítőt, miközben házimoziban is derekasan helytállt.

Végül pár szót szólnánk a HDMI csatlakozások viselkedéséről is. Tény, hogy a 351R a rajta átfolyó jelbe nem avatkozik bele, így nem is lehet nagyon sok mást mondani azon kívül, hogy a CEC, vagyis a HDMI-n keresztüli vezérlés, amivel például a tévé távszabályzójával irányíthatjuk a videókameránk lejátszási funkcióit, hibátlanul működik. Hasonlóan gond nélkül ment a 3D kezelése is.

Értékelés

A Cambridge Audio Azur 351R megalkotása egy merész vállalkozás, ami könnyen két szék között a pad alatt végezheti, ha nem értjük meg és nem fogadjuk el a mögötte álló filozófiát. Ehhez azonban előbb el kell vetnünk a konkurensek, és szinte az egész ipar által sulykolt értékrendet. Azt, ami a szolgáltatások abszolút felsőbbrendűségét hirdeti, és ami miatt már tudomásul vettük, hogy a házimozi erősítő az nem jó zenére. Ez utóbbi állítás, amit már zsigerből, ezerféleképp meg tudunk indokolni, és amire megoldást nem is várunk és nem is keresünk. Pedig az állítás hamis és nincs mögötte más, mint a lustaság és az azonnali, könnyű haszonszerzés végtelenül erős motivációja, ami a részvényesek szorításában vergődő cégekben, egy fentről induló és mindent felülíró parancsként jut el a tervezők kezéig, az utolsó csavar szegecsre cseréléséig.

Azt sem árt felismernünk, hogy a legtöbb erősítővel együtt szolgáltatások olyan tömegét vásároljuk meg és fizetjük ki, amiket szinte soha nem fogunk igazán használni. Örülünk nekik a boltban, bár nem tudjuk miért jók ezek nekünk. Majd megjegyezzük és dicsekszünk vele a szomszédnak, vagy éppen egy fórumon. Igazából azonban soha nem használjuk.

A Cambridge Audio más irányt vett és vállalta annak a kockázatát. Első lépésben építettek egy remek és stabil erősítőt, amiben éppen annyi teljesítmény van, amennyi kell, és ami nem tartalmaz szükségtelen csatornákat sem. Ha csak a műszaki adatokat nézzük, akkor ennek az árat erősen le kellene szorítania. Ám mivel a Cambridge Audio valóban minőséget alkotott, olyat, ami a zenéhez is méltó, sajnos az árát sem lehetett a legolcsóbbak közé ejteni.

Második lépésben kiszórták a felesleges szolgáltatásokat, ami az Azur 351R-t még inkább a legolcsóbb típusokhoz teszi hasonlatossá. Ezt kiegészítve az egyszerű vonalú, szürke előlappal, a Cambrige Audio el is vesztette a számháborút. Ha azonban bekapcsoljuk az erősítőt és összehasonlítjuk legfőbb konkurenseivel, akkor csak vakargatni fogjuk a fejünket, hogy a többieknek hogyan van mersze minket így félrevezetni? Hiszen itt van az erősítő, ami pontosan azt tudja, amire szükségünk van.

< Előző oldal

1 2 3

Következő oldal >