Yamaha SR-X50A soundbar teszt

2024. március 15., péntek, 22:00

Yamaha audio hifi házimozi hangfal hangrendszer soundbar Yamaha hangfal Yamaha soundbar soundbar teszt hangfal teszt Yamaha soundbar teszt Yamaha hangfal teszt

Yamaha soundbar utoljára úgy két évvel ezelőtt járt nálunk a YAS-209 személyében, ami egy nagyon jó ár/érték arányú rendszer volt, de közelebb volt a belépő kategóriához, mint a közép szintűekhez, és bizony Atmos képességgel sem bírt, ami nélkül ma már szinte nem érdemes ringbe szállni. Egy határozott ugrással a Yamaha kihozta a mai igényeknek megfelelő SR-X50A (más néven True X Bar 50A) verziót, ami tudásban és árban is egy kategóriával feljebb van a ranglétrán. Papíron.

Jut is marad is

Az új Yamaha SR-X50A egyértelmű céllal érkezett a piacra, ami leginkább az, hogy nagyon széles vásárlói réteget érhessen el, melyhez jó felszereltséget, elegendő funkciót, tetszetős külsőt és egy könnyen emészthető árcetlit sikerült párosítani. Ennek a modellnek a fejlesztői komoly kompromisszumok árán tudták elérni, hogy a földön tartott árak mellett jó hangzást kapjon a kedves vevő, de ehhez bizony itt-ott meg kellett húzni a határokat és megkurtítani a tudástárat, de hát valamit valamiért nem igaz?

Először kézbe véve a Yamahától elvárható minőség fogadott minden részletében. A hangrúd szövet bevonata teljes egészében befedi a szemből látható részeket, tehát csak hátul és az alján találunk műanyagot, ezzel a pornak, az ujjlenyomatoknak, és ami a legfontosabb, a tv fényeinek tükröződését is sikerült kiküszöbölni. Méreteinek (1015x63x112 mm) és ennek az elegáns bevonatnak hála szinte láthatatlanná válik a tv alatt, ha pedig a bútorunkra akarjuk elhelyezni, van egy jó hírünk. Pontosabban három! Egy fekete, egy sötétszürke és világosszürke (szinte fehér)! Ezzel a szinte egyedülálló színválasztékkal magasan kilóg a soundbar-ok "unalmas" forgatagából, ahol örülhetünk néhány gyártónál, ha két színt kapunk, de javarészt meg kell elégednünk a feketével.

Az említett finom szövet érdekes dolgokat rejt maga alatt, bár itt nem mondhatjuk el, hogy ennél a résznél is kiemelkedőt nyújtott a Yamaha. A hangszórókészlet kimerül 2 db szélessávú ovális front-, 2 db 5,2 cm-es magassági és 2 db 7,5 cm-es mélyhangszóróban, tehát az SR-X50A nem rendelkezik dedikált centersugárzóval, de elvileg sikerült erre megoldást találni.

Ritkaság az is hogy a hangrúd két végében kap helyet a reflexnyílás, mint a JBL LINK BAR esetében is, pedig itt praktikusabb lenne egy-egy térhangszóró, de hát okos emberkék a tervezők, szóval megadjuk a bizalmat. Ezt a hangszórókészletet összesen 180 W D osztályú erősítés hajtja egy DSP felügyelete alatt, ami bőségesnek tűnik, főleg, hogy 100 W jut a mellékelt vezeték nélküli mélysugárzónak is, tehát így együtt már kellemes szórakozás várható, ha minden más is stimmel.

Csatlakozók terén átlagosnak mondható a kínálat, egy optikai, egy USB (csak szervizre) de legalább plusz egy HDMI is rendelkezésre áll az eARC mellett, arra az esetre, ha még egy külső egységet is rá akarunk kötni a rendszerre, valamint egy Ethernet port is akad, bár jó eséllyel úgyis WiFi-n keresztül fog működni a legtöbb helyen.

Manapság szinte felesleges a legtöbb soundbar-nál a mellékelt távvezérlő egyrészt a HDMI CEC miatt, másrészt mert már olyan menő vezérlő appok léteznek, hogy mellettük feledésbe merülnek ezek a kiegészítők. A Yamaha SR-X50A esetében ez azonban nem így van.

A távirányító nagyon jól simul az ember kezébe és lényegében az összes értelmes funkciót azonnal el tudjuk érni róla, de annak nem örültünk, hogy a visszajelzést itt is néhány LED pöttyre bízták. A másik rossz hír, hogy bár egy Yamaha termékről beszélünk, amely gyártó a világ egyik legjobb vezérlő alkalmazását (MusicCast) hozta létre, de a YAS-209-hez hasonlóan itt is egy Sound Bar Controller nevű, nagyon leegyszerűsített verziót kapunk az irányításhoz, ami lényegében annyira képes, amire a mellékelt távvezérlő, de legalább a hálózatra csatlakozásban nagy segítséget nyújt.

Működés közben

Szerencsére a beüzemelés itt is pillanatok műve volt. Miután áramot kapott a hangrúd és a mélysugárzó, azonnal megtalálták egymást, majd jött a HDMI kábel és a rendszer kész volt. A szubláda elhelyezése itt is nagyon fontos, és mivel vezeték nélküli, lényegében bárhova el lehet pakolni, ráadásul nagy segítség ebben maga a mérete és keskeny formája is (187x407x409 mm).

Atmos képesség ide vagy oda, sajnos nincs kalibráció, tehát itt is a hangrúdhoz kell igazítani a helyiséget, nem pedig az igazodik a környezethez, így figyelni kell, hogy mi kerül a hang útjába. A gyártó szerint így is elképesztő térhatásban lehet részünk majd, amit persze még tovább lehet fokozni némi készpénzért cserébe a True X 1A nevű szatellit sugárzókkal, ami amúgy egy zseniális kis hangdoboz. Igény szerint valóban a vendégünk háttérsugárzója is lehet, de egyenként egy teljesen vízálló, önálló BT hangszóróként is használható. Az árnyoldala ennek legfeljebb az ára, de ha belefér 70 000 Ft kétszer, akkor határozottan ki tudjuk tágítani a szoba atmoszféráját.

Tesztünk alatt sajnos ezek a kis háttérsugárzók nem álltak rendelkezésre, de bízva a Yamaha szavaiban, nagy elvárásokkal feküdtünk neki először a zenei tesztünknek.

Az SR-X50A ezzel kapcsolatos tudása is kissé hézagos, bár a nagy átlag számára talán ez fel sem fog tűnni. A beépített Spotify és TIDAL kliens lefedi a zenehallgatási lehetőségek javát, sőt, az Apple AirPlay 2 miatt az "Alma" hívők is jól jártak, de ha valaki Android készüléket részesít előnyben és hozzánk hasonlóan imád különböző mixeket hallgatni a Soundcloud vagy Mixcloud-on keresztül, annak Chromecast hiányában sajnos marad a Bluetooth lehetősége. Mi sem nagyon értjük, de ez van. Szintén nem az átlag magyar örömére, de dicséretes hír, hogy Amazon Alexával minden jellegű fizikai egység nélkül és vezérelhető a rendszer, amennyiben pengén beszélünk külföldiül, de mi maradtunk a klasszikus irányítás élvezeténél.

Megszokott tesztzenéink hallgatása közben hamar fény derült a Yamaha erősségeire és gyengeségeire is, ami a hangszeres zenéket illeti. Bár többféle előre programozott hangzáskép is kiválasztható, sajnos EQ nem áll rendelkezésre, tehát be kell érnünk azzal, amit készen kapunk. Bár a mély- és középtartomány abszolút erőtől duzzadóan és dominánsan szólalt meg, sajnos zenei stílustól és felbontástól függetlenül a magashangokat végig kevésnek éreztük, és ezen segíteni sem lehetett EQ nélkül. Az énekhangok ezzel ellentétben gyönyörűen tisztán és erőteljesen járták be a szobát, főleg amikor a valamelyik surround beállítást választottuk (game, movie). A hangszerek testessége, főleg a dobok/lábdobok ereje meglepő dinamikával rezgették a kanapét alattunk, de a cintányérok és lágy dobseprűk csengő, simogató hangját továbbra is beárnyékolta a magastartomány fátyolossága.

Szinte megszokott módon, tesztalanyunk is életre kelt a könnyedebb műfajok megérkezésekor, sőt, a tv-n futtatott Spotify még jobban is szólt, mint a beépített kliens, és itt a 3D surround is sokkal hatásosabb és lenyűgözőbb volt, bár erre volt már korábban is példa más soundbar-ok esetében. A hip-hop, progressive house, drum&bass és dubstep műfajok igazán dögösen és erőtől duzzadóan szóltak, ami már előfutára volt annak, amit a filmektől kaptunk.

Ilyen téren is vegyesek voltak a tapasztalatok. Ahogy a zenéknél is hiányérzetünk volt a magashangok terén, úgy filmekben lévő zenei betéteknél illetve akciójeleneteknél, főként a lövések, vagy kések, kardok fémes csattogó suhanó hangjainak élét vette el ez a kis hiányosság, a kihagyhatatlan John Wick betonbontó kalapácsának éles robbanásairól nem is beszélve. A másik apró negatív észrevétel, hogy dedikált centercsatorna hiányában, egy Clear Voice nevű szoftveres trükkel kívánta megoldani a Yamaha a tiszta és erőteljes párbeszédek kiemelését, de ennek aktiválása és kikapcsolása között szinte alig volt érezhető bármi különbség. Szerencsére alaphelyzetben sem kellett szégyenkeznie a vendégünknek, de aki szereti azt a bizonyos "mozis" dialógus karaktert, lehet, hogy maradni fog egy cseppnyi hiányérzete. A tesztelt filmek jelfeldolgozása sem zajlott annyira rugalmasan, bár a Dolby TrueHD, Dolby Digital és természetesen a Dolby Atmos is a repertoár része, mégis úgy gondoljuk, hogy a DTS-HD Master Audio, pláne a DTS:X nem ment ki a divatból és sokunknak akad még DTS formátumú néznivalója, ezekkel viszont már nem kíván együttműködni az SR-X50A.

Na de a pár apró negatívum után jöjjenek az erősségek. Amikor megfelelő forrásanyagot kapott a Yamaha, függetlenül attól, hogy nincs szobakorrekció, zseniális, ahogy magassági és oldalsó hangszórókká varázsolt maga körül minden felületet. Ezen felül a mélysugárzó is külön dicséretet érdemel, bár önmagában a hangrúd is nagyon erőteljes basszusokra képes a két beépített mélyhangszórójával és a reflex rendszerrel, de így együtt a kettő döbbenetes dinamikát tudott létrehozni. Teljesen mellőzött minden olyan olcsó műanyagos kopogó, huppogó hangzást, amire első ránézésre számítottunk, sőt, nála méretesebb és drágább mélynyomókat is lepipált, akár zenékkel akár filmek akciójeleneteiben. Ennek intenzitását is tudtuk a távirányítóról vagy mobil applikációról irányítani, de a 30 m2 körüli szobánkban soha nem volt szüksége a maximális jelszintre. Az is bebizonyosodott, hogy nagyon érzékeny volt a felbontásra és a formátumra, tehát a gyengébb minőségű filmeknél nem igazán próbálta felkeverni a hangsávokat és egy viszonylag szűk, de teljesen élvezhető teret varázsolt maga köré, de ahogy a megfelelő anyagot kapta meg, azonnal kinyílt a világ és szinte atmoszférikus jelenséget hallottunk, ha gondoskodtunk az akadálymentes környezetről.

Mondhatni lenyűgöző módon próbálta a Yamaha SR-X50A balanszban tartani az erősségeit és gyengeségeit, de hogy kinek milyen irányba fog majd billenni az a bizonyos mérleg, az még inkább az egyéni preferenciák függvénye lesz, mint eddig bármelyik hasonló konkurens esetében.

Összegzés

Nehéz igazán szubjektíven vélekednünk a Yamaha SR-X50A-ról, mert akarva, akaratlanul is a sok évnyi tapasztalatunk a soundbar-ok világában, és a megszámlálhatatlan piaci versenytársa az összehasonlítási alapunk, nem pedig egy esetleges vevői igény. Ha az előbbit nézzük, volna bőven, amibe bele tudnánk kötni, de valójában ez a soundbar sem rosszabb vagy jobb, mint a többi. A Yamaha egyszerűen olyan részletekkel próbálta földön tartani az árat, amit jónak talált, és ha ez valakinek nem felel meg, hát nem ezt fogja választani, de ha egy ilyen készülékkel szemben támasztott igényeknek pont ez felel meg, akkor a jövendőbeli gazdája garantáltan imádni fogja, mert ha nem várunk tőle többet, mint amit tud, és megfelelő forrásanyagot biztosítunk számára, akkor minden vele együtt töltött nap egy élmény lesz.

1 2

Következő oldal >