Yamaha SR-B20A soundbar teszt

2021. szeptember 2., csütörtök, 21:00

Yamaha audio hifi házimozi hangfal hangfalszett hangrendszer soundbar Yamaha hangfal Yamaha soundbar soundbar teszt hangfal teszt Yamaha soundbar teszt Yamaha hangfal teszt

A soundbar piac egyre csak bővül, és ez szerencsére nem csak a különböző típusok számára értendő, hanem a kategória határainak kitolódására is. A minden hálózati funkcióval ellátott, a sok hangszórós, szinte high end csodáktól a lehető legegyszerűbb, olcsóbb, önálló darabokig szinte mindent megtalálunk, de ezeken belül óriási eltérések vannak. A Yamaha SR-B20A inkább az utóbbi szegmensből igyekszik kihozni a legtöbbet, és ami azt illeti, sikerült is neki.

Egyszerűségben az erő

Bizony manapság egyre többen áldoznak komoly összegeket akár egy-egy soundbar hangrendszerre is, mert már tart ott a technika, hogy egy csúcsmodell versenybe tud kerülni, de inkább túl is szárnyalhat egy hozzá hasonló értékű házimozi rendszert. Nyilván nem térhatás terén és ez az ár, legfeljebb egy gyenge belépő kategóriás házimozi rendszert jelent, így nem lehet őket összehasonlítani, de valahol mégis konkurenciák. Sajnos egy ilyen házimozi rendszer azonban bonyolult, sok helyet foglal, kábelek és olykor méretes hangsugárzók a részei, és bár tény, hogy a valódi moziélményhez ez az út vezet, mégis egyre többen vágynak az egyszerűségre, és a láthatatlan megoldásokra. A Yamaha SR-B20A nem az egyetlen megoldás a piacon erre, de jelen tesztünk alapján kijelenthetjük, hogy az egyik legjobb kompromisszum. Megfelelő méretek, hangszórókészlet és erő rejlik benne ahhoz, hogy megdöbbentő hangzást produkáljon, mégis olyan egyszerű kezelni és beüzemelni, mint a nagyi protkóját.

Érdekes dolog, hogy sok olyan jellegű kérdés érkezik hozzánk, hogy 50-60 ezer forint körül milyen soundbart érdemes venni, lehetőleg mélynyomóval, nos, a válaszunk erre az, hogy szinte semmilyet. A Yamaha SR-B20A a maga 110 000 Ft körüli árával a szemünkben az "olcsó" belépő kategória, nem azért mert sznobok vagyunk, hanem azért, mert ez az a hangzás, ami már valóban olyan szintű javulás bármelyik tv készülék hangjához képest, hogy ez már nem pénzkidobás. Ezért az összegért a Yamaha szerencsére nem divatos hálózati funkciókkal tömte tele a hangrudat, hanem kizárólag a lehető legjobb hangminőség volt a célja minden egyes centnek, és ez bizony azonnal hallatszott is. De ne siessünk ennyire előre!

A szemnek

Bár a Yamaha SR-B20A igen laposra sikeredett, megfelelő szélessége (910x53x130 mm) van ahhoz, hogy meglegyen a légtér a testes basszusokhoz, de szemből mégis szinte láthatatlan maradjon. Amennyiben falra szeretnénk helyezni, úgy már ez az erénye elszáll, ugyanis a konzol rögzítése a hangrúd alján van, tehát szemből a tetejét fogjuk látni, bár így szebben kirajzolódik az ovális forma, ami egyébként kifejezetten csinosra sikeredett.

A fekete szövetburkolat az egész készüléket befedi, látványra elegáns, egyszerű és igényes, tapintásra már érezni, hogy egy olcsó, vékony anyagról beszélünk, ami nem is igazán feszesen borítja a hangrudat, de talán így kevésbé szakadhat el. A felső részen található vezérlő panelen találunk néhány fontos érintő gombot, valamint egy 5 LED-ből álló visszajelzőt, ami sajnos az egyik legrosszabb megoldás, ami csak lehet. Talpra helyezve semmit sem látunk belőle, falon pedig csak akkor tudjuk meg, hogy körülbelül milyen hangerőn lehetünk, amikor a jelszintet állítjuk.

A szövet alatt egy meglepően impozáns, 6 darabból álló hangszórókészlet bújik meg, konkrétabban 2 db 5,5 cm-es mélyközép-, 2 db 2,5 cm-es magas- és 2 db 7,5 cm-es mélysugárzó, melyeket egy 120 W összteljesítményű D osztályú erősítő hajt meg. A telt basszusok létrehozásában a hangrúd két végén található reflexnyílások is nagy szerepet kapnak, illetve erre a célra van itt még egy kis különlegesség. Egy viszonylag olcsó hangszóróról beszélhetünk, ahol még szatellit vagy vezeték nélküli mélysugárzó hozzáadására sincs lehetőség. Láttunk már ilyet. A Yamaha azonban elrejtett egy SUB kimenetet a hátoldalon, a HDMI ARC és 2 db optikai aljzat mellett (+1 szerviz USB). Ezt úgy is fel lehet fogni, hogy kábellel nem lesz egyszerű bárhova elpakolni a mélynyomót, de mi ezt máshogy nézzük, ugyanis korlátlan lehetőségünk nyílhat a mélysugárzó méretének, teljesítményének, színének vagy árának kiválasztásában, de persze érdemes a földön maradni, és egy, a hangrúdhoz leginkább passzolót választani.

A Yamaha a rendszer vezérlését sem bízta a véletlenre. A hangrúd mellé kapunk egy elég gagyi, de annál funkcionálisabb távirányítót, mellyel tökéletesen tudjuk uralni a készülék összes funkcióját, de ha "fancy" megoldásra vágyunk, akkor ott van a Yamaha SB Remote applikáció, amivel telefonról vagy tabletről is irányíthatjuk. Mivel WiFi nincs a tudástárban, ez az app az egyik, amit Bluetooth vezérel, a másik pedig a hangok átvitele vezeték nélkül a forráskészülékről, és egyben az egyetlen mód is ez, de ebből legalább az 5.0 verzió fut, ami dicséretes.

A fülnek

Mivel nálunk mindig üzemben van egy saját vagy egy teszt soundbar, a Yamaha SR-B20A beüzemelése addig tartott, hogy kivettük a dobozból, és bedugtuk a hálózati és HDMI kábelt. Ennyi. Ha valaki ragaszkodik a mobilos irányításhoz, további 1 percet vesz igénybe a Remote App. letöltése, ami azonnal felismeri a készüléket, és már irányíthatjuk is, ahogy csak szeretnénk.

A beérkező jelek feldolgozása említésre méltó, ugyanis sokszor ennél drágább soundbar-ok sem tudnak magukénak Dolby Digital, Dolby Pro Logic II, DTS Digital Surround hangfeldolgozást, vagy éppen DTS Virtual X surround technológiát. Ezekkel a képességekkel, megfelelő környezetben már tisztességes térhangzás érhető el akár egyetlen hangrúdból is, de ehhez valóban jó visszaverő felületekre van szükség, és bár szobaakusztika korrekció nincs a Yamahában, ennyi pénzért nem elvárható, az ígéretek szerint így is meggyőző előadásra képes.

Éles tesztünket néhány napos járatás után szokásunkhoz híven zenékkel kezdtük, ahol nagyon egyszerűen beállíthattuk a sztereó módot, a basszus fokozást pedig inkább a zenei stílusoktól tettük függővé.

Kedvenc akusztikus albumaink közt vájkálva nagyon meggyőző színpadot varázsolt maga köré az SR-B20A és a sztereó mód is realisztikus képet mutatott. Norah Jones isteni hangja, vagy Dominic Miller gitárjátéka nagyon élvezetes volt, de a Yamaha sem tudta egy pillanatra sem levetkőzni "soundbar"-os jellegét, azaz, enyhén középtónusos, olykor gyengécske középtartománnyal, de tiszta és magabiztos magashangokkal valamint abszolút megnyerő, dinamikus és erős basszusokkal. Majdnem ugyanez igaz volt a rock zenékre is, ám ott egy-egy agresszívabb gitárszóló, pl. James Hetfield kezei közül, már túlléptek a Yamaha képességein, és ilyenkor kissé zavaróvá vált a hangzás magasabb hangerőn. Ami azt illeti, ez a soundbar sem került be a hangszeres zenéket hűen prezentáló példányok közé, ahogy eddig talán egyik sem, kb. 2-3 kivétellel, ezért inkább áttértünk a könnyebb zenék világába. Az elektronikus, hip-hop vagy kommerszebb pop zenéket már sokkal jobban szerette, és a közel egy méter széles hangrúd bizony minden millimétert kihasznált a méretéből, ami nagyon tetszett. Nem túlzunk, nem kamuzunk, és nem vagyunk részrehajlóak sem, de ami basszust ki tudott préselni magából ez a soundbar, azt valóban nagyon ritkán hallottuk eddig, de ilyen értékű hangsugárzóból még soha! Amíg a jelszint nem kúszott 50 % fölé, látatlanban biztosan elkezdtük volna keresni a mélysugárzót (persze csak egy kisméretűt, de akkor is). Sajnos ennél magasabb hangerőn nem szólt bele DSP vagy bármilyen védelem, ami ilyenkor leveszi a basszust, hanem csúnyán elkezdett torzítani, ezzel is bizonyítva, hogy nem egy partybox-szal van dolgunk.

Természetesen filmeknél ugyanez a szabály élt. Külön mélyláda nélkül végeztük a tesztet, így kizárólag a Yamaha beépített mélyhangszóró ikreire hagyatkozhattunk, amikor felbőgtek a Ford vs Ferrari motorjai vagy robbantak a gránátok a Fegyvertelen Katona brutális harcjeleneteiben. A jónak mondható jelfeldolgozásnak hála (Dolby Digital, Dolby Pro Logic, DTS) a hangzásból nagyon sokat hozhat ki a megfelelő forrásanyag, így erre érdemes odafigyelni, mert valóban komoly eltéréseket mutatott a rendszer egy-egy gyengébb felbontású anyaggal. Továbbra is kijelenthetjük, hogy az SR-B20A mélyei valahogy annyira energikusra, testesre és ütősre sikeredtek, amit korábban ehhez hasonló kategóriájú hangrúdtól még soha nem hallottunk. A korlátai sajnos a zenékhez hasonlóan a filmeknél is hamar megmutatkoztak némi torzítás formájában, de itt már bőven olyan jelszinten voltunk, hogy az már kiverné a biztit egy társasházban. A basszusok dicsérete után nem szeretnénk elsiklani a magas frekvencia érdemeiről sem. A 25 mm-es dóm magassugárzók ugyanúgy kellemes meglepetést okoztak tisztaságuk és pontosságuk miatt, de a középtartomány hagyott némi kívánnivalót maga után.

Mivel a rendszer kétcsatornás, nyilván nem várhattuk el, hogy a "mesterséges" centercsatorna dinamikája lenyűgözzön minket, de a párbeszédek és a velünk szembe pozícionált hangok kissé vékonyak, visszahúzódóak és fátyolosak voltak. A DTS Virtual X ezzel szemben egy lenyűgöző térhangzást kreált a szobában, kis túlzással háromdimenziósat, bár a mélységi ábrázolás elég mesterkélt volt, szélességben valóban faltól falig ért a hang.

Az irányításra egy rossz szavunk nem lehetett. A távvezérlő praktikus, jól átgondolt és ergonomikus, a mobil applikáció ugyanez pepitában. Egyszerű, pofás és jól működött. Az előre programozott hangszín opciók (Stereo, Standard, Movie, Game) nagyon jól működtek, minden profilt pont annyira tuningoltak fel, amennyire, és ahogy kellett.

Röpke nálunk töltött napjai alatt a Yamaha SR-B20A ha nem is hibátlan, de meggyőző teljesítményével és egyszerűségével kiérdemelte a tiszteletet.

Összegzés

Csapatunknál viszonylag ritkán fordul meg Yamaha soundbar, de ahelyett, hogy egy "kommersz tucat kütyüt" kaptunk volna, valóban azt éreztük, hogy a gyártó mindent kihozott a hangrendszerből, és maximálisan figyelembe vette, hogy ki lesz a célközönség és mire fogják használni.

A Yamaha SR-B20A mentes minden csili vili agyonajnározott funkciótól, érezni rajta, hogy minden ráfordított cent és munkaóra, csak a lehető legjobb hangzás létrehozására irányult és tökéletesen látja el az alapvető küldetését, ami nem más, mint egy tévé hangjának drasztikus feljavítása. Bár amit mi hallottunk az sokkal több volt ennél. Nálunk abszolút ár/érték arány győztes!

1 2

Következő oldal >