Wilson Raptor 9 álló hangfal teszt

2020. december 8., kedd, 10:05

Wilson audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Wilson hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Wilson hangfal teszt

Mint azt a közelmúltban hírül adtuk, a Wilson hangsugárzókra nem kevesebb, mint 10 év garancia jár, ez természetesen vonatkozik a most bemutatandó Raptor 9-re is. Ez bizony nagyon jól hangzik, ad egy bizonyos nyugalomérzetet a vásárlóknak, de az üdvösséghez bizony kevés, hiszen teljesítmény nélkül csak egy szám marad. Nézzük meg, hogy a termetes álló hangsugárzó esetében miért is vállal ennyi felelősséget a Wilson.

A kitaposott úton haladva

A Wilson Raptor 9 a sorozat legnagyobb modellje, és bizony elég termetes is. Mindezek ellenére nem nyomasztó a hatása, talán a filigrán jelző is illene rá. Ez köszönhető az arányos megjelenésének, amibe nem fért túlzás, egyszerűen megmaradt a földön. Nincs is igazán szükség világmegváltó tervezésre vagy kivitelezésre egy 240 ezer forintos álló hangsugárzó párnak, a lényeg elsősorban az, hogy vegyen le minket a lábunkról az előadásával, a hangnyomásával és a zeneiségével. Persze az sosem gond, ha mindehhez pontosság és hitelesség is társul, de lehetünk ennyire telhetetlenek ebben a kategóriában?

A Wilson Raptor 9, ahogyan a gyártó is fogalmaz, időtálló dizájnnal rendelkezik, és fekete, valamint fehér színben kapható. Mi elviseltük volna, ha a Six-hez hasonló színkombinációban, esetleg valamilyen famintában is rendelhető, de így is könnyedén beilleszkednek bármilyen lakókörnyezetbe. Ráadásul az előlap lakkozott MDF, míg az oldallapok mattak, de kaptak a saját színükben egy mintát, ami némi divatot is csempész a megjelenésébe.

A hangszóróselyem elég stabil darab, de nem a mágneses rögzítést alkalmazták, hanem a hagyományosat, amivel tulajdonképpen nincs semmi gond, sőt sokkal jobb, mintha valamilyen gyenge mágnest használtak volna, amivel sajnos magasabb árfekvésű dobozoknál is találkoztunk már.

A háromutas konstrukció basszreflex rendszerű, aminek a lekerekített nyílását elől találjuk. Belekukkantva láthatjuk, hogy elég mély a reflexcső, a végén még háló is található, ám csillapítóanyagot nem fedeztünk fel, aminek a hiánya reméljük, nem csorbítja a hangszórók munkáját. Utóbbiakból összesen négyet találunk, tulajdonképpen klasszikus elrendezésben.

Alul kettő darab 165 mm-es mélysugárzó van, felül pedig egy darab 130 mm-es középsugárzó, mindegyik membránjának az anyaga cellulóz. Az utóbbi alá helyezték a 25 mm-es textil dóm magassugárzót, ami a 20 kHz-ig terjedő frekvencia-tartomány eléréséért felel.

A hátul és lent elhelyezett szimpla csatlakozók arany és teflonbevonatot is kaptak, a banándugókat természetesen fogadják. A Wilson Raptor 9 a méreteihez képest elenyésző tömeggel rendelkezik, amit azért illik megfelelően alátámasztani. Ebben négy darab becsavarozható tüske van a segítségünkre, ami inkább a szőnyeggel lesz barátságban a laminált vagy kőpadlóval, pláne a parkettával ellentétben.

Minden téren, minden hangerőn, tulajdonképpen mindenkinek

A Wilson Raptor sorozatának legnagyobbját Parasound és Cambridge Audio erősítővel, valamint csöves CD-játszóval párosítottuk, kábelek terén pedig a Nordost és a QED modelljeit használtuk.

A Dire Straits egyik dalával kezdtünk, amivel elég gyorsan sikerült barátságot kötnie a hangsugárzónak. Teljesértékű hangot kaptunk, ráadásul már egészen halkan is, ami abszolút pozitív tulajdonság. Az erősítőnk elég nagy teljesítményű, de azért megnyugtató, hogy ez a modell nem igényel feltétlenül erőművet. Roppant kellemes volt így az előadás, főleg a gitár játéka győzött meg minket. A hangszereket szétbontotta ugyan, de nem feltétlenül erre összpontosított, hanem az egységességre. Hallottuk már határozottabb előadásban is ezt a zeneszámot, de komolyabb hibákat nem róhatunk fel a hangsugárzónak.

Sejtelmesebb zene következett ezután Jan Garbarek által, és a Raptor 9 adott a skandináv hűvösséghez némi plusz érzelmet, ezáltal sokkal élvezetesebbé vált a sokszor kihegyezett, és hosszabb távon elidegenítést is kiváltható muzsika. A hangjegyek pontossága megmaradt, picit megemelve a hangerőt sem esett szét az előadás, a hangnyomás pedig szépen megemelkedett. A Wilson több mint befogadhatóvá tette az egyéni albumot, ami valamilyen szinten még arra is képes volt így, hogy beszippantson minket.

Dave Brubeck zenekarával a hangulat fokozódott, a zongorahangok pedig csak elismerést érdemelnek, ahogyan a finom dobok is, amelyek akkor is természetesek maradtak, amikor pl. a Take Five-ban rendesen lecsapott a zenész a bőrökre. A klubhangulat átjött, az előadók pedig életnagyságúra nőttek. A helyük definiálása nem volt teljesen pontos, de ettől a kategóriától ezt még nem várhatjuk el, tehát ez sem tekinthető negatívumnak.

Világzenére váltottunk Peter Gabriel segítségével, ami elég nagy kihívás egy hangsugárzónak, hiszen a természetes hangok keverednek a torzítottakkal, és bizony hangszerből is akad rengeteg. A vehemenciával nem volt gond, de a Raptor 9 nem vált agresszívvá, egyszerűen csak növelte a nyomást finoman, de elég határozottan. Ominózus pontoknál kicsit összezavarodott, ami nem is csoda, mert maguk a hangmérnökök sem voltak a helyzet magaslatán, hiszen ennyi zenész együttes játékát nem is lehet hibátlanul rögzíteni. Nem audiofil előadást kaptunk, viszont teljeset, és ez az adott zene szeretetével együtt bőven elég.

Chopin esetében hasonló volt a helyzet, itt ráadásul a hangsugárzó megmutatta azt is, hogy elegendően gyors. A hangjegyek nem mosódtak össze, még a természetességük is bőven megmaradt. Nem állítjuk azt, hogy egy megrögzött szimfonikus zene kedvelőnek katarzist tud okozni, de nem is az a célja. Nem vállalja túl magát, de bőven kipréseli azt a teljesítményt hangerő és minőség terén is, ami ebbe az árba belefér.

Belemerültünk a felhőtlen szórakozásba dögösebb rock és elektronikus zene segítségével is, ahol a Wilson nagyon is otthonosan érezte magát. Ez nem azt jelenti, hogy a kommerszebb megoldásokhoz áll a stílusa közelebb, inkább azt állapítottuk meg, hogy a kisujjában van ez is.

A Raptor 9 kicsi szobákban sem jön zavarba, de nem oda való. Termetes doboz, ami biztosan megfelel többcsatornás rendszer frontsugárzójának is, de szerintünk elsősorban sztereóban érzi jól magát. Azok számára is megfelelő alternatíva lehet, akik a mozi mellett szeretnek és tudnak sok időt szánni zenehallgatásra, és rendelkeznek egy olyan nívósabb házimozi erősítővel, ami ki tudja szolgálni ezen a téren is. Ennek a Wilsonnak az adottságai bőven megfelelnek ahhoz, hogy egy vérbő koncertet végig élvezhessünk, bátrabbak, és nagy nappalival rendelkezők pedig a széria többi darabjával együtt egy roppant meggyőző házimozi előadást hozhatnak létre.

Egy megbízható mindenes

A Wilson Raptor sorozatának legnagyobb, Raptor 9-es modellje klasszikus formavilágával és felépítésével, kategóriájának megfelelő kivitelezéssel, és egységes hanggal próbál minket meggyőzni. Hogy ez sikerült-e neki? Tulajdonképpen igen. Jó érzés a 10 éves garancia is, de a legfőbb erénye az ennek a hangsugárzónak, hogy kisebb hibái ellenére igazán nem róhatunk fel neki semmit. Jól terhelhető, tiszta és nagyvolumenű a hangja, amiből némi pontosságot és árnyaltságot ugyan hiányoltunk, de hosszútávon hallgatható és szórakoztató az előadása. Amennyiben az árcédula 200 ezer alatt lenne, akkor még egy Ajánlott Vétel címke is lazán beleférne az ajánlásunkba.

1 2

Következő oldal >