Wilson Raptor 3 állványos hangfal teszt

Egyszerű, de megszólal!

2017. április 24., hétfő, 08:45

Wilson Raptor audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Wilson hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Wilson hangfal teszt

Hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a pénztárca kímélő hangfalak világát, lecsaptunk egy számunkra eddig ismeretlen névre. A kérdés: vajon kompromisszumot jelent, ha kevésbé híres gyártóra bízzuk hifi rendszer építésére szánt malacperselyünk korlátozott bendőjét?

Kik ők?

Megrögzött audiofil olvasóinkat szeretnénk kijózanítani azzal, hogy leszögezzük: a Raptor 3 szülőatyja nem az USA-ban székelő, csillagászati árú ultra high end specialista Wilson Audio. A vezetőség jelen esetben jóval inkább európai (részben dán), a gyártás pedig Kínában történik. A Horn Distribution saját márkájaként futó Wilson célja, hogy drágább, audiofil géneket hordozó márkái (pl. DALI és Focal) mellett alternatívát nyújtson azoknak, akik jó hangot keresnek, jó áron. Most viszont térjünk rá magára a termékre!

A Wilson egybecsomagolt, ötcsatornás hangfalszetteket és külön megvásárolható komponenseket egyaránt kínál. A Raptor sorozatban megtalálható összeállított házimozi csomag is, de dönthetünk darabonként történő beszerzés mellett is. A most taglalt állványos modellen kívül létezik két kisebb (Raptor 1 és Raptor Mini) és két nagyobb (Raptor 5 és Raptor 7) testvér, valamint a center (Raptor Vokal) ill. aktív mélysugárzó (SUB-10) sem kivétel.

Boncolgatás

A Raptor termékcsalád próbál kicsit trendi lenni, ami alatt főleg a fehér színopció meglétére gondolunk. Természetesen feketében is megvásárolható, mindkét esetben marad a sötét hangszórók körül ékeskedő, ezüst díszítés. Első találkozásunk pillanatában a vizuális benyomás egy sallangokat nélkülöző, nem túl bonyolult, kellemesen diszkrét doboz.

Az MDF ház teteje és oldala fahatású bevonatot kapott. A fényes előlap, a metálszürke hangszóróperemeket beleértve műanyag, de ezek mindössze a farostlemez kiegészítései. Hátul szorítófejes, ferdén felálló csatlakozópár található, amely csupaszított kábelvéget, sarut és banándugót egyaránt fogad. A Raptor 3 klasszikus kétutas rendszer, amely 2,5 cm-es lágy dóm magassugárzóból és 16,5 cm-es préselt papír membrános mélyközép hangszóróból áll. Utóbbi pereme közepesen lágy gumiból készült.

Összességében ez a doboz azonos leginkább a széles körben elterjedt állványos hangfalak méreteivel. Íróasztalra talán kicsit combos, de könyvespolcra vagy médiabútorra könnyen elhelyezhető. A 16,5 cm-es hangszórók némi erőt sejtetnek, ami a specifikáció szerint 50 Hz-es alsó basszus határértékkel indul. Kíváncsiságunktól vezérelve úgy döntöttünk, hogy belekukkantunk az egyik Raptor 3 dobozába.

A csatlakozó túloldalára rögzített keresztváltó egyszerű, ugyanakkor rendezett, a szükségesnél nem hosszabb, sarus vezetékekkel. A magassugárzó pénzérme nagyságú mágnese elsőre viccesen kicsinek tűnhet. Neodímium fajtájú, vagyis parányiságát nagy erővel kompenzálja. A masszívabb mélyközép membrán kosarába bepillantva láthatóvá vált a kónusz hátsó felülete. Sűrű szövésű rosthálót láttunk rajta, tehát a préselt papír egy kis erősítést kapott. A doboz belsejének jobb- és baloldalát gyapotszerű anyag fedi, a basszreflex nyílás eleje és vége műanyag tölcsér, a középső csatorna pedig kartonból készült cső.

A fentiek alapján érzékelhető, hogy nem túl bonyolult a Wilson Raptor 3, ahogy egy belépő kategóriás hangsugárzónak amúgy sem dolga a robusztus mérnöki műalkotások rabjainak kielégítése. A maga kategóriájában (ami számokban kifejezve kb. 80 000 Ft/pár) kivitele jónak mondható, igaz, doboza enyhe koppintásra is kissé kongani kezd. Végső soron úgysem nézni vagy piszkálni, hanem hallgatni kell, úgyhogy a boncolást követően szépen visszaszereltük a hangszórókat és leültünk zenét hallgatni.

Hangminőség

Két hétig vendégeskedtek nálunk a kis Raptorok, mely alatt Rotel RA-10 erősítővel hajtottuk őket (közéjük Real Cable TDC-300F hangfalkábelt húzva), forráseszköznek pedig az ADL GT40 USB DAC volt segítségünkre. A meghallgatást ún. hendikep szobánkban végeztük, melyben rendszerint a hasonló, belépő kategóriás rendszereket szoktuk tesztelni (a drágább komponensek otthonaként más környezetek szolgálnak).

Nem volt nehéz észrevenni a Wilson Raptor 3 pozitív tulajdonságait, már az első percekben is hamar megmutatkozott a préselt hangszóró és a lágy dóm általi fülbemászó, közvetlen stílus. Élénk volt, de nem harsány, lelkes, mégse bántó. Olcsó rendszerhez mérten erős határt húzott magának sztereó hangszínpad kidolgozást illetően, mégsem követett el semmi szégyellnivaló hibát. Az énekhangot nem tudta pontosan középre pozícionálni, ezért inkább úgy döntött, hogy felhőbe teszi, és szórványosan lebegteti. Így fenn tudta tartani a figyelmünket, azzal, hogy egy dinamikus, összefüggő burokban ábrázolt. Egyes költségkímélő rendszereknél hatványozottan igaz egyfajta függönyhatás. Utóbbi alatt értjük, hogy valami lefedi a részleteket és iszapos, lassú az eredmény. Itt nem éreztünk ilyesfajta visszahúzó tényezőket, a lustaság helyébe inkább egykedvűség lépett.

Nem csak hangszeres, hanem erőteljesebb, elektronikus alapokkal megfűszerezett zenéket is kipróbáltunk a Wilsonokon. Jóleső, tolakodástól mentes, mondhatni játékos erővel adta vissza őket. Kicsit nagyobb terhelésen is el tudtunk beszélgetni az aránylag hangos zene fölött, de közben éreztük, hogy az ütemek már-már rázzák a levegőt. A dobozok szórástartománya átlagosnak mondható: kanapénkról felállva még csak-csak érvényesült a fentebb említett, összefüggő burok érzete, a sztereó háromszögből oldalirányba kilépve viszont egyértelműen felbomlott a dobozok közti felhő, átadva helyét a tudatnak, miszerint nem dimenziókapu előtt ácsorgunk, hanem hangrendszert hallgatunk.

A basszusok jótékonyak és könnyedek voltak, mellőzték a tömeggyártott, csak kényszeresen hifinek becézett tornyok túláradó jellegét. A magassugárzó bicskája ott csorbult kissé, ahol tiszta, általunk már jól ismert jazz felvételekre került sor. A minden szépséget nélkülöző, naturalista vokálok és kihegyezett dobszólók fülelésekor egyértelműen meghallottuk, hogy bizonyos mikro-rezdüléseket, csilingelést nem képesek kiadni, valamint Cassandra Wilson jól ismert, búgó hangjából is el-elmaradtak azok a bizonyos hátborzongató ajakhangok. Ettől függetlenül a Wilson, amikor csak tudott, fülbemászó és jóleső maradt. Nem kötelezte el magát egyetlen zenei műfaj mellett sem, inkább általános könnyedségre törekedett, ami egy számtalan kompromisszumot bevállaló termék esetében alapvetően pozitív.

Végszó

A Wilson nem annyira ismert név, ennek ellenére ügyes recept alapján építették fel a Raptor 3 hangsugárzót. Tény, hogy egyértelmű hiányosságokat vettünk észre hangjában, de ezek a korlátok nem vonták el figyelmünket a lendületességről, és a gyakorta megfigyelhető közvetlenségről. A maximalista vájtfülűek számára értelemszerűen finomabb előadóművész kell majd, a Raptor 3 ugyanis nem áriázni akar, hanem jól szólni, jó áron. Utóbbit teljesítette, ezért tanácsolt meghallgatni azoknak, akik semmiképp sem szeretnének 80 000 forintnál többet költeni egy pár kompakt, aránylag rugalmas hangfalra. Tanácsos hozzá dinamikus, határozott karakterű erősítőt párosítani, hogy kis terhelésen is képes legyen fenntartani élénkségét.

1 2

Következő oldal >