Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Wharfedale Obsidian 600 HCP házimozi hangfalszett teszt
2016. június 4., szombat, 13:25
Wharfedale Obisidian audio házimozi hangfal hangszóró hangfalszett házimozi hangfalszett Wharfedale hangfal Wharfedale hangfalszett Obsidian 600 Wharfedale Obsidian hangfal teszt hangfalszett teszt Wharfedale teszt házimozi hangfalszett tes
Nehéz manapság kitűnni az akciós házimozi hangfalszettek tömkelegéből. Egy kis ügyes formatervvel és a vásárlói igények ismeretével mégis érdemes próbát tenni.
Egy újabb, oldallapba szerelt mélysugárzójú hangfalszett, mely építési elv mostanság nagyon divatos. De inkább ne merengjünk az általánosságokon, inkább nézzük, miben különbözhet ez a Wharfedale Obsidian család a többi, hasonló árú, méretű és felépítésű készlettől? A gyártó szerint a tervezés során az egyik legfontosabb szempont az ár/érték arány és a kisebb teljesítményű erősítőkkel való jó illeszkedés volt. No és az sem mellékes, ha egy hangfalszett csinos. A Wharfedale Obsidian a fotókon csak egy a sok közül, de élőben nagyon mutatós darab!
Az obszidiánt az emberiség már legalább 9000 éve használja. A jellegzetes, fekete, szürke vagy vörös kőzetet vulkáni üvegként is szokás emlegetni. Az évezredek során készültek belőle nyílhegyek, kések, ékszerek is. Ma egyebek között orvosi szikékhez használják, de a név ismerősen csenghet a Game of Thrones (Trónok Harca) és a Minecraft kedvelőinek is.
Ez a hangfal ugyan nem vulkáni üveg, de fényes. Az Obsidian az álló változat előlapját és tetejét uraló, nagy, fényes fekete felületről kaphatta a nevét. Bár a tükröződésén látszik, hogy ez nem obszidián, vagy füstüveg, hanem csak műanyag, de a hatás így is tetszetős. Negatívumként talán csak annyit róhatunk fel neki, hogy a tetejére érdemes lesz vigyázni, hiszen egy durva ronggyal, szárazon letörölve a port az évek alatt mattulhat. Szó mi szó, csinos a hangfal előlapja, de mi ennél is jobban értékeljük az íves oldallap famintás fóliáját. Ezt sikerült nagyon jól eltalálni.
Mi van benne?
A hangszórókészlet bizonyos mértékig szokványos. A front hangdobozok előlapján két darab 13 centis mélyközép hangszóró fog közre egy 25 milliméteres selyem dóm magassugárzót. Az oldallapon pedig ott figyel, a mostanság oly népszerű, 20 centiméter átmérőjű mélysugárzó. Bár a karcsú, mély hangdoboz csábítja a lakberendezőt, hogy falhoz közel, bútorok és sarkok közötti, szűk területekre álmodja meg a helyét, mi ezt nem ajánljuk. Illetve csak fenntartásokkal. A hátlapon jókora reflexnyílás díszeleg, az oldallap pedig az említett tekintélyes hangszóróval dicsekedhet. Ezeknek feltétlenül érdemes helyet hagyni, hogy "lélegezhessenek".
A centersugárzó is ismerős receptet követ a kettő darab, 10 centis mélyközép hangszóró által közrefogott magassugárzójával. A reflexnyílás itt is a hátlapra került, így sokkal inkább javasolnánk hozzá a nyitott média bútorokat, mint a klasszikus, oldalt és hátul is zárt kivitelűeket. Utóbbiakba hangsugárzót helyezni egyáltalán nem ajánlott, még akkor sem, ha a reflexnyílásuk előre néz, vagy nincs.
A háttérsugárzók egyszerű, kisméretű állványos hangfalak, amiket akár a falra is akaszthatunk. Az ehhez szükséges kulcsluk alakú nyílást gyárilag belemarták a hátlapba.
A hangszórókészlet sok szempontból hozza azt, amit ma már természetesnek érezhetünk. A szövet dóm magassugárzók használata ebben az árkategóriában alighanem a legjobb választás. A mélyközép hangszórók fáziskúpja sem teljesen szokatlan ebben az árban. A dobozok súlya bíztató, hiszen még a kis Obsidian Surround is átlépi a 3 kilogrammot, az Obsidian Centre 5,3 kg-ot nyom a mérlegen. Az Obsidian Towerek pedig nem kevesebb, mint 23 kilósak. Nagy kár, hogy a gyártó mindezt, egyetlen, hatalmas kartondobozba zsúfolta, aminek a megemelése és hordozása, bizony embert próbáló feladat. Ha a szállítók ezt felcipelik egy bérház harmadik emeletére, akkor bizony jár nekik öt percnyi pihenő és valami alkoholmentes frissítő.
A mélyközép hangszórók felülete távolról nézve a drágább, szövet membránokra hasonlít, de közelebbről megvizsgálva, már mintás műanyagnak tűnik. Érdekes módon, ezekről a gyártó semmilyen hasznos információt nem közölt, így nem kizárt, hogy a membrán tényleg csak egyrétegű, préselt, vagy fröccsöntött műanyag. A mintázat szerepét is csak találgatni tudnánk, de erről inkább leteszünk.
Sokkal érdekesebb ennél, hogy a Wharfedale ezt a hangfalszettet eredendően az elérhető árú házimozi erősítőkhöz tervezte. Vagyis nem számoltak a nagyobb erősítők komoly teljesítményével. A hangfalak névleges impedanciája 6 Ohm, a nagyobbak érzékenysége 88 dB, a kis Surroundé 86 dB.
A hang
A Wharfedale Obsidian 600 HCP-t több forráselektronikával is kipróbáltuk, de a teszt meghatározó részében Denon és Yamaha erősítő szolgáltatta az energiát. A meghallgatások előtt természetesen bőséges időt szántunk a bejáratásra is.
A sztereó meghallgatást a szokásos tesztanyagokkal kezdtük, de hamar átnyergeltünk az elmúlt évek könnyűzenei kínálatára, mert úgy éreztük, a Wharfedale szett ott fogja igazán megállni a helyét. Így nem vettük figyelembe, hogy mit tudott egy Vivaldi művel, vagy Kari Bremnes dalaival. Viszont sokat pörgettük Gesaffelstein és Röyksöpp lemezeket. Az eredmény pedig meglepett. A mélyhangok gyakran váltak szokatlanul hangsúlyossá, ami sokaknak tetszeni fog. Ahogy talán az is segítheti az eladást, hogy némely, veszteségmentesen tömörített felvétel is úgy szólt, mintha csak MP3 lett volna, ezzel felébresztve a régmúlt idők, apró lejátszóinak élményét. Komolyabbra fordítva a szót, a közép- és magastartomány néha kissé fedettnek, visszafogottnak tűnt, cserébe a basszusok hol átlagosan, hol egészen atomizáltan ugranak elő a hangfalak közül. Ez a mélyhang-rajongóknak imponálni fog. A Röyksöpp - Save Me alatt a basszusok élményszerűvé váltak, ám a Something In My Heart alatt inkább tűntek tolakodónak. A Running to the Sea-ben a közepek selymesen, visszafogottan érkeztek. Persze sok olyan zene is megfordult a rendszerben, ami kiélvezte a hangsúlyos mélyhangok adta lehetőségeket. Mozival a rendszer "fedettsége" sokkal kisebb mértékben volt érezhető, mintha a centersugárzó fejezné be azt, amit a front hangdobozok elkezdenek.
Filmekkel a Wharfedale ötösfogat remekül megbirkózott. A mélyhangok itt szinte mindig pozitívumként jelentek meg. Ha nagyon kell, akár aktív szubláda nélkül is lehet használni a szettet, amit sosem ajánlunk, legfeljebb ideiglenes megoldásként elfogadjuk. Az eredmény így is fogyasztható marad. Bár mélyládával nyilván jobb és még az erősítő is hálás lesz, amiért nem belőle akarjuk kipréselni a szubbasszus tartományhoz szükséges erő minden cseppjét.
A Tron 2 alatt éreztünk egy kis tompaságot, nem csak a front-, de a centersugárzó produkciójában is, ez később nem igazán köszönt vissza. Kedvenc Bocelli koncertünk a kanapéra szögezett és nem eresztett, próbáltunk belekötni, de hiába. Még az olyan, magas- és középtartományt megdolgoztató felvételek is élvezetesek voltak, mint a Dire Straits - Brothers in Arms című dalának sokcsatornás változata. Ezekkel bármely bolti értékesítő képes lesz eladni a hangfalakat egy pillanat alatt. Hosszú próbálkozás után, végül egy Seal dal adott ismét lehetőséget, hogy hibát találjunk a hangfalszettben. A zongora hangja egy picit lehetett volna gyorsabb és az összkép ismét egy kicsit puhának, fedettnek tűnt, de ebben az árkategóriában ez megbocsájtható.
Amit még mindenképpen ki kell emelnünk, az a center- és frontsugárzók aránya, ami jól eltalált. Néha, egy kis többlet erő talán jól jönne, picik a 10 centis hangszórók, de ezt az erősítőn, a center csatorna jelszintjének minimális emelésével nagyjából le is tudhatjuk.
A Wharfedale Obsidian 600 HCP természetesen még nem valamiféle audiofil szuperfegyver, hanem egy jól árazott, szép és nagy hangfalszett, ami vidáman megtölt egy akár 30 m2-es nappalit is. A tervezők alighanem egy olyan hangfaltípust próbáltak megalkotni, aminek a hangja széles tömegeknek lesz megfelelő és elegendő erővel bír a hangosabb mozizáshoz. Ez utóbbiban a rendszer néha egészen meglepőt nyújtott és majdnem kiérdemelte az ötcsillagos értékelést. Hasonló a helyzet a basszusokat és hangerőt követelő zenékkel is, de énekhang központú, vagy finom részletekkel teli zenék élvezetéhez más, alighanem drágább modellek között kell keresgélni.
Ajánlás
A Wharfedale Obsidian 600 HCP erő és megjelenés keveréke, reális áron. Elsősorban mozirajongóknak való, és olyanoknak, akik magabiztosan szeretnék megtölteni a nappalijukat hanggal. Azok, akik elsősorban zenére keresnek hangfalat, bátran hallgassák meg a Wharfedale ajánlatát és mérlegeljék, hogy az ízlésüknek megfelel-e. Végezetül, egy külön elismerést is le kell írnunk, mert az Obsidian sokkal szebb, mutatósabb, mint amit ebben az árban elvárnánk. Ezért kijár neki a dicséret.
