Vifa Reykjavik Bluetooth hangszóró teszt

Pedáns kis UFO északról

2018. július 28., szombat, 16:50

Vifa audio hifi hangszóró hangfal hangrendszer Vifa hangszóró Bluetooth hangszóró Bluetoooth hangrendszer hangfal teszt hangszóró teszt Vifa teszt Vifa hangszóró teszt Bluetoooth hangszóró teszt Bluetooth hangrendszer teszt

Immár meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a méret szinte jelentéktelen akkor, ha valaki csak simán hangos, vezeték nélküli hangrendszert akar. De mi a helyzet akkor, ha szép hangot, és igényes külsőt szeretnénk a kompakt méret mellé? A Vifa Reykjavik ezt skandináv akcentussal válaszolja meg.

Küllem

A gyártó gondosan megkomponált katalógusfotóin keresztül még szavak nélkül is kapunk elképzelést arról, hogy hogyan néz ki, milyen érzetet nyújt az Izland fővárosáról elnevezett, UFO kinézetű, tenyérnyinél valamivel nagyobb hangrendszer, a Vifa Reykjavik.

A szinte gyerekesen egyszerű forma mellé meglepő, 600 grammos tömeg társul és masszív megépítettség. A padlólemez egybefüggő, gumírozott lemezből készült, amely mögé a ferde él mentén rejtették el a kezelőszerveket. A tetőlapot lyukas mintájú, anodizált alumínium vagy Kvadrat textil védi annak függvényében, hogy melyik színt választjuk (jelenleg a világos/szürke vásárolható meg textil tetővel). A kis csészealj oldalán bőrszíj kandikál ki, amely segít a szállításban, karabinerrel kiegészítve pedig bárhol elhelyezhetővé teszi az eszközt.

Átgondolt részletek

A bíztató tömegből is sejthető, hogy nem csak egy laptop hangszórót rejtő szappantartót kapunk a kicsit borsos, kb. 65 000 Ft-os árért cserébe. A beépített lítium-ion akkumulátor (egy feltöltéssel, hangerőtől függően akár fél napig tartó üzemet biztosít) Type-C aljzaton keresztül tölthető, vagyis nem kell folyton ellenőriznünk, hogy jó irányba fordítottuk-e a kábelünket. A masszív kialakításhoz IPX 4 tanúsítvány is tartozik, ami nem azt jelenti, hogy vízbe dobhatjuk és kalapáccsal üthetjük, de kisebb fizikai erőhatásokkal a szokásosnál ellenállóbb kivitelt nyújt.

Az ún. tetőlapi bura alatt három hangszóró rejtőzik - egy 70 mm-es alumínium mélyközép sugárzó és két 19 mm-es dóm magassugárzó, mindegyik membránját neodímium mágnesek mozgatják. A meghajtást a hangszórókhoz közvetlenül illesztett D osztályú Texas Instruments PurePath erősítők végzik, az ideális frekvencia elosztásért pedig DSP vezérelt keresztváltó felel. További hab a tortán, hogy két Reykjavik vezeték nélkül összepárosítható (LINK funkció) egyetlen gomb lenyomásával.

Használat

Egy szürke és egy fekete hangrendszert is kaptunk a forgalmazótól, hogy kipróbáljuk, hogyan szerepelnek úgymond összehangolva. Ennél könnyebb aligha lenne két Reykjavik-ot szinkronizálni: csak rövid ideig le kell nyomni az aljukon lévő párosítás gombot, és létrejön a kapcsolat (nem árt tudni, hogy a Jack-bemenet jele is megosztható). Eredményül nem kapunk több basszust, mindössze egy szélesebb, nyíltabb tér jön létre, ami bizonyos szituációkban (pl. családi parti, meccsnézés) előnyös lehet. Nekünk viszont a két összepárosított hangrendszer 3-4 méterig tudott stabilan működni, távolabb azonban szakadozni kezdett a hang, viszont a True Wireless Stereo hatás tökéletes élvezetéhez a két eszközt nem is érdemes egymástól távolabb helyezni.

Tetszett, hogy ki/bekapcsoláskor és a Bluetooth kapcsolat létrejöttekor sem a szokásos, tompa csipogásokat hallottuk, hanem a Vifa által hozzáadott, egyedi elektronikus hangeffekteket, mintha csak egy Trentemoller szám ihlette volna ki őket. A használat során számottevő negatívummal nem találkoztunk, egyedül két apróságba köthetünk bele teljesen szubjektív oldalról - a kis akasztó fül kár, hogy nem kioldható, valamint a kezelőszerveket kicsit nehéz benyomni. Persze utóbbi sokaknak akár előny is lehet, figyelembe véve, hogy a táskánkban lévő, kemény tárgyak már nem egyszer "keltették életre" tesztalanyainkat. Utóbbi kapcsán egy ismét csupán félkomoly észrevétel, hogy a mellékelt, textil védőzsák helyett picit hatékonyabb védő/tároló alkalmatosságot is csomagolhattak volna (hozzátesszük, általában más vezeték nélküli hangrendszerekhez sem adnak).

Hangminőség

Leültünk egy nappaliban, a kis Vifa Reykjavik-ot magunkkal szemben, az L-alakú kanapé sarkában helyeztük el. Elindítottuk a Thievery Corporation - Treasures from The Temple c. albumát, és figyeltük, ahogy megélénkül, kitárulkozik a kis hangrendszer. Ahhoz képest, hogy Bluetooth-on keresztül kapta a részleteket, meglepően gazdagon jelenítette meg a eggae jellegű, visszhangzó éneksávot, hallottuk a kísérő dobot is, amely szépen elkülönülve adta az ütemet. A basszus érthető módon kicsit karcsú volt, de közepes hangerőn lágyan, könnyedén beburkolta a többi frekvenciát. Nem pumpált olyan erősen és keményen, mint más, nagyobb teljesítményű vezeték nélküli hangrendszerek esetében, de dinamikában egész magabiztos volt, ha nem emeltük fel nagyon a hangerőt. Finom és hosszan hallgatható hangot kaptunk, ami - bármilyen furcsának tűnik - nem tűnt kevésnek, a körülményekhez képest (ebben a nappaliban csak vendégek voltunk, itt nem volt más hangrendszer korábban) nem akartunk többet.

Ezután Cassandra Wilson - Red Guitar c. számát (mi mást?) Indítottuk el. Tény, hogy az egyetlen testből megszólaló zeneszám nem tudott nagy, gondosan felépített sztereó teret megjeleníteni, inkább egyetlen burokként jött létre a kis Vifa körül, valamint az ének is picit öblösebb volt a vártnál, ugyanakkor a lélegzeteket és a színesbőrű énekesnő jellegzetes búgó orgánumát csak korlátozva kaptuk meg. Ennek ellenére az összkép sokkal jobb volt annál, mint amit korábban ugyanekkora méretű (hozzátesszük, olcsóbb) ultrakompakt hangrendszerektől kaptunk. A jazzgitár pendüléseit nem blokkolták az ütős hangszerek, az ének pedig nem fojtódott el az alsó frekvenciás ütemek mellett sem. A kis Vifa nem úgy viselkedett, mint egy túlművelt Bluetooth hangszóró, sokkal inkább úgy, mint egy összezsugorított hifi rendszer.

Joe Bonamassa - Burning Hell c. számát hallgatva kicsit jobban összpontosítottunk a magashangokra. Az éneken volt egy kis lerakódás, amitől az kicsit hűvösnek, élesnek mutatkozott. ezt felfoghatjuk úgy is, hogy a skandinávok így akarták az északi friss levegőt a karakterbe csempészni. A halandzsát félretéve, a Reykjavik nem az a fajta hangrendszer, amit elektronikus vagy pop/rock zene bömböltetésére ajánlanánk. Moderált, részletekre kihegyezett stílusa az intenzív, dinamikus műfajoknál bizonyos korlátokat eredményez.

Végszó

A kis csészealj bizonyára kevés lesz azok számára, akik egész éjszakás, ütős teraszpartit szerveznek és sok azoknak, akik nem akarnak több mint 50 000 Ft-ot Bluetooth hangszóróra szánni. Akik viszont sokat utaznak és fontosnak tartják, hogy a gitárpendülések, énekhangok tisztán, érthetően, puhítások, pumpálás és cicergés nélkül szólaljanak meg, azok imába foglalhatják a Vifa fejlesztőinek nevét. Nem szabad alábecsülni, érdemes meghallgatni, aki pedig nagyobb hangerőre és több üzemidőre vágyik, annak javasoljuk a Vifa Oslo teszt elolvasását.

1 2

Következő oldal >