Triangle Solstice 3 állványos hangfal teszt

2026. július 4., szombat, 14:05

Triangle audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Triangle hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Triangle hangfal teszt

Teljesen mindegy, hogy milyen ízléssel és büdzsével van megáldva egy zeneszerető, a Triangle Cométe termékcsaláddal már szinte biztosan összefutott az évek alatt, akár csak elméletben, vagy szaklapok oldalain. Az 1980 óta működő francia cég most ezt leváltva, és az Esprit sorozatot alapul véve jelentette meg az egyelőre három tagot számláló Solstice hangfalcsaládot, ami maradt Triangle külső és hangzás tekintetében, és persze a legújabb innovációk is megtalálható bennük. A Triangle Solstice 3 az állványos modell a palettában, és a felsoroltak révén akár nagyobb térbe is képes lehet minőségi élvezethez juttatni minket.

A Triangle nagyon látványos debütálása a felső középkategóriában

A Solstice magyarul napfordulót jelent, ami idén június 21-én volt. A Triangle tehát jól időzített az új hangfalcsalád bemutatásával, ami a korábbi és nagyon sikeres Cométe sorozatot vette alapul, és nem csinálnak belőle titkot, hogy azt hivatott leváltani. Ugyan kicsit nyelvtörőbb kimondani ezt a szót, de ez legyen a legnagyobb problémánk, hiszen a Solstice állványos, álló vagy centersugárzó változatban is igencsak mutatósan néz ki. Hozzánk először a szimplán 3-nak elnevezett állványos hangdoboz került, ami ugyan finoman, stílusosan, de egyértelműen feltűnést akar kelteni.

Az MDF-ből készült oldallapok finom lekerekítést kaptak, választhatunk nyírfa, fehér, tikfa és fekete kőris furnérozás közül, amelyek mindegyike pompásan fest. A Solstice 3-hoz spéci talpazat jár, ami 2 fokban meg van döntve, az alapanyaga vastag szilikonréteggel bevont méhsejt szerkezetű öntöttvas, és reflexnyílásként is szolgál, ami a gyártótól ebben a formában eddig idegen volt.

A levegő kijuttatása mellett tökéletesen illeszkedik a külön ehhez a modellhez fejlesztett állványhoz, ami természetesen az alapárban nincs benne, külön vásárolható meg.

Mindegyik furnérhoz illő, különböző színű mágnesesen illeszkedő szövet védi a hangszórókat, amelyek közül alulra került a jellegzetes fehér, hátulról ragasztott cellulóz membrán, amit a sorozat számára kifejlesztett 160 mm-es öntött alumínium kosárba helyeztek, mely akusztikailag semleges, mögé pedig vadonatúj hangtekercset illesztettek, továbbá egy vízszintes, speciálisan kialakított merevítést.

Fölötte van a magassugárzó, ami több szót érdemel, hiszen ezen a téren még egyénibb megoldásokat nyújtanak, ami egyébként korábban is a Triangle egyik névjegye volt.

A 25 mm-es alumínium/magnézium dómot már az ESPRIT 40th és a MAGELLAN 40th sorozatban is bevetették, mely könnyű és nagyon merev. Ezt az OS-SEW (Oblate Spheroid Super Elliptical Waveguide) elv szerint tervezett tölcsérbe helyezték, aminek pereme úgymond "hordó" alakú, és optimalizálja a frekvencia-átvitelt.

A mérnökök nagyteljesítményű mágnest, nyitott közepű neodímium gyűrűt és hátsó hangelnyelő kamrát kombinálva csökkentették az itt fellépő torzítást.

Triangle Solstice 8 álló hangfal keresztváltója

A keresztváltóra is gondosan odafigyeltek, hiszen légmagos tekercses induktorokat, MKT kondenzátorokat és cementbevonatú ellenállásokat kombináltak a jel integritásának megőrzéséért, hangfalbemenetként pedig pezsgőszínű, banándugót is fogadni képes csatlakozókat kínálnak, ami a Solstice 3 esetében szimpla, tehát bikábelezésre, kettős meghajtásra nem ad lehetőséget. Minőségi darab ránézésre, és valóban egyéni a színe, ami szerintünk elsősorban a világosabb furnérozású modellekhez passzol.

A Triangle a kisebb árfekvésű hangdobozainál sok esetben azért vérzett el, mert a belsőre nem fordítottak kellő figyelmet, itt viszont ezt a hibalehetőséget is kiküszöbölték. A megerősített szerkezet a DVAS (Driver Vibration Absorption System) rendszert is nyújtja, ahol egy nagy sűrűségű perforált lap EVA elnevezésű habtömítéses csillapítóanyagon keresztül érintkezik a hangszóróval, ezáltal merevíti a teljes egységet.

A csinos, átlagos méretű állványos hangfalat Triangle kábelekkel kötöttük a Parasound erősítőnkhöz, jelforrásként a csöves kimenetű CD-lejátszónkat használtuk, állványként pedig a már mindenki számára ismerős irdatlan nehéz márvány modellünket használtuk, tehát a kiszolgálást nem vettük félvállról, amit a Solstice 3 meg is hálált!

A háromszög napfordulója

Dusty Springfield előadásában hallgattuk meg először az If You Go Away klasszikust, és a hangdoboz máris valami varázslatosat produkált. A kimagasló énekhang előrébb helyezkedett el a hangfalaktól, de maradt köztük, a kíséret enyhén melegen, édeskésen és mindent megmutatva támogatta őt folyamatosan. A Triangle meglepő érzelmeket tárt elénk, ami a daltól nem meglepő, a Solstice 3-tól viszont nem feltétlenül ezt vártuk. A francia légiesség megvolt, és a márkától ezen a szinten elvárható részletezés is, de kaptunk egy bájt, keserédességet, ami a The Windmills of Your Mind című zeneszámnál még jobban kiteljesedett. Ennél jobb nyitást el sem tudtunk volna képzelni!

A dal szépen építkezett fel, ebben az esetben a végén található tobzódás sem volt zavaró, ahogyan a Genesis No Son of Mine-jánál sem, amit SACD-ről hallgattunk meg. A Triangle itt már az erejét is meg tudta mutatni elsősorban a dob által, az alsótartomány igazi jelenérzetet képviselt, enyhén puhán, ami illett a szerzemény hangulatához. Az ének - ebben az esetben ugye Phil Collins - szintén több szerepet kapott, képviselve így a tiszta középtartományt, és bizony a magasszekcióra sem lehetett panaszunk. A cég gyakran túlzásokba esik ezen a téren, itt viszont zabolázott, koncentrikus, arányos maradt végig. Ismét sikerült minket meglepni a hangfalnak, ezért úgy gondoltuk illik egy kicsit magasabb fokozatba kapcsolni.

Steven Wilson - Routine szerzeményével akrobatikus, ütős progrockot kaptunk az arcunkba, amiben együtt volt a részletesség, hiszen rengeteg hangszer volt a színpadon, valamint az erő, a dögösség, és a tisztaság. Itt a dobot tette főszereplővé a Solstice 3, ahogyan azt a keverőpultnál is elképzelték, a többiek pedig követhetően, fiatalosan, de impozáns komolysággal és ritmikával kísérték. Volt itt hangszerkavalkád, amibe a Triangle nem zavarodott bele, a magassugárzó továbbra is "rendesen" viselkedett, és inkább a középtartományt hagyta jobban kibontakozni, valamint a pontos, és megfelelően kemény, dinamikus, és természetes basszustartományt.

Az albuma jóvoltával áttérhettünk elektronikus zenére is a Perfect Life remixe segítségével, ahol a Triangle továbbra is arányosan bánt a tartományokkal, szépen ábrázolta a részleteket, de mindent megtartott középen, a felesleges túldimenzionáltságot elkerülve. Hatalmas volt a tere, tehát ahogyan a gyártó is ajánlja, bátran be lehet vetni tágas nappaliba is, mert volt benne bőven szufla. Nagy kivezérlési szinten azért fel-felbukkant a magassugárzó tolakodása, de továbbra sem zavaróan, inkább csak a Triangle-től ismerősen. A dob itt is mélyre ment, a szintetizátor szólamok kellemesen kísérték, a női szavalás pedig érthetően, meleg tónussal vált le a hangdobozokról.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy azoknak, akik lemaradtak a Metallica koncertjéről, vagy éppen ott voltak, és szeretnék feleleveníteni a hallottakat, mennyire jöhet be ez a hangfal. A klasszikus Orion-t vettük elő, és bár már kezdtük unni, itt is ért minket meglepetés. Előjött a masszivitás, a kezdő basszusgitár alap után az elektromos gitár és a dob vette át az uralmat, mi pedig élveztük a torzítást, a kifinomult őserőt, ami nem kevés érzelmet is nyújt, amit a hangdoboz méltón adott elő. Hogy rocker-e ez a Triangle? Lehet, hogy találunk ezért az árért hozzá közelebb álló modellt más gyártótól, de az egyértelmű, hogy nem csupán nem vérzett el, vagy állta a sarat, hanem odatette magát, és a koncertre ugyan nem vitt el, de tisztességes dögösséget produkált, és ez otthonra bőven elég.

Komolyzenén az eddig hallottak alapján már volt egy elvárásunk, amit a Solstice 3 könnyedén teljesített is. Schubert romantikus attitűdjeit a hangdoboz nagyon pontos részletekkel, temérdek levegővel, és kellemes szárnyalással támasztott alá, de a kellő súlyról sem feledkezett meg. Lehetett élvezkedni a díszítések sokaságában, ennek ellenére mégis a teljes mű egészének előadása ragadott meg minket, amibe remekül el is lehetett merülni. 400 ezer forintért ez azért már elvárható, de mindezt a Triangle egyéniséggel volt képes megfűszerezni, aminek egyik fő védjegye a tisztaság volt, és a harmóniák érzelmekkel való átitatása.

Összegzés, végszó

A Triangle Solstice 3 egyértelműen egy remekül sikerült állványos hangdoboz. Pazarul néz ki, főleg a világosabb kivitelekben, minden részletéből árad az egyéniség és a minőség, a kivitelezése példás, és az arányai is nagyon jók. A már ismerős mélyközép hangszórót sikerült megerősíteniük, a magassugárzót kiemelkedővé tenniük, a gyártótól eddig idegen basszreflex megoldás pedig szintén remekül működik. Minden stíluson meg tudott győzni minket, remek balanszot, szép teret, kellő mélységet, tisztaságot és finom részleteket produkált, és különösebben válogatósnak sem találtuk. A Triangle elég nagy terekbe is ajánlja, és állításuk szerint a magas kivezérlési szinttől sem kell félteni, de a hallottak alapján mi inkább úgy 20 m2-ig, és szobahangerőn, vagy valamivel felette tapasztaltuk azt, hogy a komfortzónájában tud maradni, és ott maradandót alkotni. Majdnem tökéletes hangfal a Triangle Solstice 3, így ebben az ársávban keresgélőknek egyértelműen ajánlott a meghallgatása.

1 2

Következő oldal >