Triangle Antal 202 hangfal teszt

2016. október 10., hétfő, 20:00

Triangle audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Triangle hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Triangle hangfal teszt

Sok éves szünet után, végre olyan importőrhöz került a patinás Triangle hangfalgyártó cég képviselete, amelyik csaknem az összes modellt készleten tartja. Ennek köszönhetően tudunk csemegézni belőlük, amit az Esprit Comete EZ-vel kezdtünk, most a rendkívül kedvező áron megvásárolható Antal 202 került sorra.

Mielőtt rátérnénk tesztalanyunk bemutatására, néhány mondat erejéig kitérünk a gyártójára.

A Triangle 36 éves múlttal büszkélkedhet. Az egyik legfontosabb információ róluk, közvetlenül a nevük alatt olvasható: "manufacture electroacoustique". Finoman szólva nem prostituálódtak, mint oly sokan mások, nem távol-keleti OEM gyártók termékeire szitáztatják vagy vésetik a Triangle emblémát. Országon, vállalaton belül készülnek a hangszórók is, méghozzá kézzel, emberi erővel, nem futószalagon, számítógéppel vezérelt robotok által. Biztosan nem függ össze ezzel, de a Triangle hangzás fényévekre van a gépiességtől. Nem az egyetlenek a műfajban, akik ezt az utat járják, de kevesen vállalják az ezzel járó plusz kiadást, aminek a végeredménye tisztán hallható és részben látható is. Azért nem látható teljes valójában, mert a hangfalakat, sőt, a bennük üzemelő hangszórókat kellene ahhoz apróra szétkapni.

Az első generációs Antal huszonkét éve, 1994-ben látott napvilágot, akkor még TZX betűkkel a keresztnév után. 10 évvel később jelentős módosításokat, mint például a tölcséres magassugárzó, eszközöltek és ez a negyedik generáció Antal Es néven jelent meg. 2004-ben ismét módosítottak néhány fontos alkotóelemet, így született meg a 202 ST modell, amit most bemutatunk Önöknek.

Az Antal 202 méretes darab, főként, ami a magasságát és a szélességét illeti, a mélysége talán éppen ezért nem nagy, így is megvan a kellő térfogat. Háromutas a konstrukció, hangszóróból négy darabot helyeztek el az előlapján, klasszikus elrendezésben, mélysugárzóból van kettő, melyekhez jókora reflexnyílás társul. A tátogó lyuk felett helyezkedik el a hatalmas Triangle "emléktábla", aminek aranyszíne még a takaróselymen is átlátszik. Ezt a védő és takaróidomot 8 db fényes bevonatú hüvely tartja, amik rendesen kiállnak az előlapból. Egyéni ízlés és elbírálás kérdése, hogy díszítőelemnek, vagy inkább esztétikai élményt zavarónak tekinti valaki.

Legfelül az egy colos, TZ202 típusú titán dóm, alatta a 13 centis mélyközép hangszóró és két darab 16 centis mélysugárzó. A magassugárzó egészen különleges darab, a síkból kiálló kerete tölcséres kialakítású, annak mélyén helyezkedik el maga a titán membrán, előtte egy réznek kinéző, lövedék alakú fáziskúp foglal helyet. A középsugárzó membránja papírból készült, a pereme hullámos, tangóharmonika-szerű.

A belvilágról - mivel a Triangle honlapon nyoma sincs ennek a hangfalnak - keveset sikerült kiderítenünk, de azt megosztjuk Önökkel. Triangle felirat olvasható a kábelek szigetelésén, a keresztváltók igényes kivitelűek, hatalmas tekercsekkel és kondenzátorokkal.

A hangfal oldallapjainak összeillesztése a megszületésekor jellemző elvek szerint történt, kicsit túllógnak a hátlapon, ami a mai kínálatból enyhén kirí. Borítása kiváló minőségű fólia, de azért furnérnak jobban örültünk volna. Színét Cognac, vagyis konyak névvel illették, ami francia gyártótól szinte természetes. Tökéletesen harmonizál a fekete előlappal, ami enyhén ívelt, ezért a hangszórók kerete, de még a reflexcső szélei is kiemelkednek belőle, ami megtöri az összképet, bár csúnyának távolról sem nevezhető. Oldalának megkopogtatására enyhe kongással válaszolt, ebből arra következtettünk, hogy nem a szilárdság bajnoka, de ebből messzemenő következtetést levonni még akkor is hiba lenne, ha mi a betonbunker-szerű kivitelt jobban szeretjük.

A reflexcső kiszélesedő szájának peremét apró furatokkal látták el, no nem egy másik gyártóéhoz hasonlóan, golflabda-szerűen, csak körben megsorozták egy lyukasztóval. legalábbis az jutott eszünkbe róla.

A hangfal aljára kis kúpokat szereltek, azokon is megáll, de sokkal jobb a közepükbe csavarni a mellékelt tüskéket. Sajnos nem jár hozzájuk alátét, azokat külön kell beszerezni, mi is azt tettük. Csatlakozói furcsák, így visszagondolva rájuk, még mindig szemöldökünket összehúzva csodálkozunk: a két párból csak az alsók fogadnak banándugót - a kis pöcök eltávolítása után - a felsők alá villa vagy csupasz vezeték szorítható. Maga a szorítás irtó nehezen megoldható, képtelenség rendesen megfogni, pláne tekerni a fejeket, annyira közel vannak egymáshoz. Valami célszerszámot, fogót, kurblit adhattak volna tartozékként!

A meghallgatást Norma Revo IPA-140 erősítőnkkel kezdtük, Nordost Heimdall 2 kábelezéssel, majd Musical Fidelity CD/erősítő párossal folytattuk. Utóbbiakkal csomagban kínálja a forgalmazó, ezért nem hagyhattuk ki ezen összeállítás kipróbálását, ráadásul - mint hamar kiderült - meglepően (pedig angol és francia) összeillenek. Alábbiakban az ezzel a felállással szerzett tapasztalatainkról mesélünk, néhol picit hasonlítva a hangzást a sokkal drágább, első változatéhoz.

Rengetegszer olvastuk és írtuk, hogy valami hosszan hallgatható. Ha egy hangfalra igazán illik e mondás, az Antal 202-re teljes joggal kijelenthető. Sőt, alig engedi el maga elől a hallgatóságot, újabb és újabb lemezeket kellett előszednünk, annyira tetszett, amit hallottunk.

Nyugodtságát egyesek - ismerve a divatos ízlésirányzatokat - unalmasnak tarthatják, pedig egyáltalán nem az. Mentes volt a bántó élektől, izgágaságtól, mégis előadta azokat a finom részleteket, különösen a Norma társaságában, amiktől hitelessé, valószerűvé vált a produkció. A gitár nyakán, a húrokon csúszkáló ujjak nyikkanásai ezek közé a nüánszok közé tartoztak. Az is az Antal 202 javára írható, hogy kevesen tudnak ennyire bensőséges jazzklub hangulatot teremteni.

A harsona éppen annyira volt harsány, hogy ne legyen bántó, ha így fújnának ébresztőt a katonáknak, egy részük - az álomszuszékok - biztosan lemaradnának a reggeli tornáról.

Basszusban nem kifejezetten erős ez a jókora hangfal, de a specifikált 50 hertzes alsó határfrekvencia ismeretében nem is számítottunk másra. Persze, amikor kicsomagoltuk és megláttuk a méreteit, többet néztünk ki belőle. Különösebb hiányérzetünk nem volt, a legtöbb általunk kedvelt muzsikát szerethetően, élvezhetően adta elő, de a legalsó tartományban dúskáló tesztzenéink felfedték eme tulajdonságát. A Free Bits Part II zongora-dob kettőse optimális esetben megremegteti alattunk a kanapét, ez most elmaradt. De ettől még pompásan szólt az Antal 202, aki nem hallotta combosabb hangfalakon ezt a számot, annak biztosan nem lesz hiányérzete. Házimozi rendszer frontsugárzójaként, 80 hertzen vágva és mélynyomóval megtámogatva elemében érezte magát, ezért sajnáltuk, hogy nem kaptunk hozzá centersugárzót.

A magassugárzó membránja elé helyezett fáziskúp a szórásképet hivatott szélesíteni és az irányítottságot csökkenteni, előbbi kevéssé hallható. A színpad szélessége ritkán ért túl a hangfalakon, leginkább az erre kihegyezett felvételeknél vettünk észre enyhén oldalról érkező hangokat. Inkább az átlagosnál közelebb tolta felénk a zenészeket, az is megesett, hogy már az úgynevezett intim szféránkba hatolva tette azt. Ezt nem mindenki szereti. Az alt szaxofon szerencsére nem jött túlzottan közel és a mérete - nem tartozik a zsebre vágható hangszerek közé - egészen élethűnek tűnt. Összegezve a hallottakat, elsöprő túlsúlyban vannak a pozitívumok, ezért nem lehet kétséges, hogy a Triangle Antal 202 megérdemli az ajánlott vétel címkét.

Eredeti listaárán sem volt rossz vétel a Triangle Antal 202, ám a mostani akciós 349 999 forintos árcédula szinte hihetetlenül baráti. Elsősorban akusztikus hangszerek kedvelőinek, és jazz barátoknak ajánljuk, de szimfonikus zenén is maradandó élményt képes nyújtani. A Musical Fidelity M3si/M3scd párossal remek csapatot alkotnak, erősen ajánlott azokkal is meghallgatni, mielőtt elhoznák a boltból, hátha Önöket is meggyőzi a hangjuk!

1 2

Következő oldal >