Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Tannoy Mercury 7.2 állványos hangfal teszt
Jól nevelt kisdiák
2017. január 18., szerda, 17:45
Tannoy audio hifi hangfal hifi hangfal Tannoy hangfal Tannoy Mercury hangfal teszt hifi hangfal teszt Tannoy hangfal teszt
A Tannoy olyan név a hangfalak világában, mint a Ford az autókéban. Talán nem az elsők között botlunk bele idehaza, mégis gyakran szóba kerül, és történelme meghatározta önnön kategóriájának evolúcióját és az angol hifivel kapcsolatos, számos sztereotípiát. A Mercury 7.2 egy sok szempontból ártatlan dobozka, mely nem jár kockázatokkal. De kiket fog meghódítani ez a diszkrétség? Olvassanak tovább, és minden kiderül!
Kis lakás, kis Tannoy
9,4 literes térfogatával és mindössze 19,3 centis magasságával visszafogottabb a Tannoy Mercury 7.2 megjelenése, mint más, tipikusan állványosnak titulált hangfalé. Ez a pár centi is meghatározza a végeredményt, amikor farkasszemet nézünk vele. Tesztalanyunk így már olyannyira kompakt, hogy bizonyos szögből szinte kockának néznénk, és az is elképzelhető, hogy az asszony aranyosnak fogja titulálni. Ha már szóba került a gyengébbik nem, említsük meg a dizájnbéli adottságokat is!
Nem kell persze ahhoz feltétlenül nőnek lenni, hogy stílusról beszélgessünk. A Mercury 7.2 egyike azon kevés belépő kategóriás hangfalnak, melyeket még szerencsés módon, fahatású külsővel is megvásárolhatunk. A divat előtt fejet hajtó hifi cégek zöme megelégszik a sztenderd elvárásokkal (fekete vagy fehér és kész), velük szemben végre dió és világos tölgy színek közül is válogathatunk, és az univerzalitás érdekében még jár egy fekete opció is, de azon is tölgyfahatású erezet található.
A szegélyeket nagyon közelről vizsgálva kideríthető, hogy csupán fólia borítja a kis doboz felszínét, de annak mintázata, textúrája és színárnyalata egyaránt kellemes a szemnek, és első ill. második ránézésre is valódi fának tűnik.
Az árért (kb. 115 000 Ft/pár) cserébe nem mondanánk, hogy rossz munka. A hangszórókat rögzítő, már-már kínosan kirívó perem egyeseknek domináns lehet, mi speciel férfi aggyal, preferáljuk az ilyen műszaki hatású motívumokat.
A selyemtartó lukacskák látványa már kevésbé örvendetes, mivel mi jobban szeretjük meztelenül használni tesztalanyainkat, de újfent ízlések és pofonok. Nem lehet teljesen jogerős pontokkal kritizálni a Mercury 7.2 adottságait, mivel olyan áron kínálkozik, ami magyar pénztárcának sem okoz sérvjellegű panaszokat. Objektívnek erőltetve magunkat, mégis kijelenthetjük, a nálunk vendégeskedő tölgyborítású modell igencsak szépre sikerült.
Hogy kicsit elvonatkoztassunk tesztalanyunk jellemétől, említést érdemel annak neve is. A szó után szereplő hetes nem arra utal, hogy csak moziszettben (bár ha filmet nézni támad kedvünk, akkor szerezhetünk mellé azonos karakterű, vele jelenleg együtt futó centersugárzót, állódobozokat frontsugárzónak, ill. van egy még kisebb, polcra termett tesója is) kapható, hanem a generációját jelöli. Bizony, már hetedízben variáltak, módosítottak az eredeti Mercury-hoz képest, ergo kutya, ember és hangfal években is öregnek, másszóval sikeresnek tűnik a gyártó ezen családja.
Tovább elemezve a nevet, latinul mercurius, magyarul higany, az egyik legtisztább anyagfajta. Másfelől Merkúr néven ismerhetjük a római istenséget, aki többen között a kereskedelemért felelt. Így neve alapján tisztán szól, és piacképes is a Mercury? Ez talán felesleges, vagy éppen komolytalan fejtegetés részünkről, úgyhogy lépjünk tovább.
Mit tartogat tehát a hetedik generáció? Többek között az elődökhöz képest, ha nem is gyökeresen más, de tovább finomított, csiszoltabb karaktert. A dobozokat a gyártó saját szabadalmú DMT csillapító anyagával tuningolták, mely a gyártó szerint minden eddigihez képest semleges(ebb) akusztikával vértezte fel a Mercury-t.
A 152 mm-es mélyközép hangszóró a gyártó többrostos membránja, finoman ívelt fallal. A gumiperemet számítógépes vizsgálatokkal optimalizálták, hogy túlcsillapítás nélkül is nagy kilengést produkáljon. A poliészter szövetből készült, dóm alakú magassugárzó 30 kHz fölé is képes elvándorolni. Enyhén visszaveri a ráeső fényt, ami a csillapítás céljából ráhordott lakkrétegnek köszönhető. A nitrocellulóz és poliuretán felületkezelőket főleg prémiumkategóriás elektromos gitárok külsejének megmunkálásához szokták használni, ezt csak érdekességként hoztuk szóba.
Meghallgatás
Tesztalanyunkat ugyanabban a környezetben (kb. 18 négyzetméteres, átlagos akusztikájú helyiség) járattuk be és hallgattuk meg, melyben a 300 000 Ft alatti állványos hangfalak szinte mindegyikét szoktuk. Meg kell említenünk, hogy médiabútorunk ill. a Tannoyok közé IsoAcoustic rezgéselnyelő talpakat helyeztünk.
Annak ellenére, hogy aránylag nyers karakterű (Rotel) erősítőhöz csatlakoztattuk, a Tannoy legkevésbé sem bizonyult tolakodónak vagy túlzottan tárgyilagosnak. Inkább finomkodni vágyott, de jól állt neki. Magas frekvenciái komolyabb terhelésen sem voltak bántók, a középső hangok ill. basszusok ugyancsak moderált, simulékony módon jelentek meg. Karaktere könnyen befogadható, bonyodalmaktól mentes volt, viszonylag tagolt dinamikai fokozatokkal, friss magastartománnyal. Szórása és térábrázolása az óvatosan formált kónusz, ill. hullámvezető ellenére bizonytalannak, korlátozottnak tűnt. Ez részben azt eredményezte, hogy a kanapé két szélén gyökeresen más sztereó-hatás jött létre, mint középen. Nem irányítani, inkább összefoglalni akarta a részleteket. Másfelől, ha felálltunk és kiléptünk a Tannoyok által besugárzott tartományból, a magas frekvenciák hallhatóan mérsékeltebbé váltak, mintha valaki lejjebb vette volna a 10 kHz fölötti sávot. Mindez persze érthető, figyelembe véve a Mercury 7.2 baráti árát. A jelenséget főleg azért érdemes szem előtt tartani, hogy leendő tulajdonosa eleve olyan pontra tegye a dobozokat, ahonnan azok lehető legjobban rátekintenek a hallgatói pozícióra, illetve biztosan arccal felénk néznek majd. Igaz, hogy a Mercury 7.2-től még nem kaptuk meg a sokkal költségesebb hangfalak kiváltságát képező stabil és tagolt színpadot, viszont egy aránylag tágas burkot volt képes generálni maga köré. Ebbe a buborékba a részletekből is jutott szép számmal.
Televíziónk két oldalára helyezve különösen előnyösnek mutatkozott az imént említett, egybefüggő blokk, mivel a hangok valósággal bevakolták a televízió síkját. Képes volt helyettesíteni egy centersugárzót, de csak úgy, mint ha a TV komplett síkjából szólnának a párbeszédek. Filmek nézése közben el tudtunk merülni az aktuális cselekményben, nagyon sok atmoszférikus részlet lelkiismeretesen elénk vándorolt, jóllehet, a popcorn mozik világát igénylő fanatikusoknak mindenképpen mélyládát vagy nagyobb dobozt kell választaniuk. Hacsak nem sarokba toltuk, a Mercury 7.2 egyáltalán nem akarta basszusait fitogtatni, amit mi előnyként könyveltünk el. Ettől függetlenül, ha a felvételben erős ütem, váratlan robajlás érkezett, a maga módján megpróbálta kifejezni az impulzus tömegét, ésszerű hangerőn egész jól sikerült is neki.
Hangszeres zenék hallgatásakor újfent bebizonyosodott a fentebb említett buborék hatás, a hangszerek irányát csak hozzátevőlegesen becsülte meg, inkább a dinamikai arányok betartására figyelt, mint hogy a sztereó hangszínpadot építgesse. Így aztán Melody Gardot (If I’m Lucky, Sophisticated Ladies) mézédes vokálja nagy függöny módjára, de zavaró színezések nélkül szólalt meg. Eközben a dobost és szaxofont nem tudtuk behatárolni, de őket is tisztán hallottuk. Ezután jóval kíméletlenebb zeneszámot (Sara K. - Stars, Stockfisch Records) játszottunk le. Ez bebizonyította, hogy van még lehetőség a kis Tannoyokban. Az énekhangot fantasztikusan artikulálva, pontosan adták vissza, továbbá aki szereti az akusztikus gitár hangját, az a Mercury 7.2-t is hamar megkedveli majd. Ettől függetlenül megmaradt a bizonytalan térelosztás, de a szép fokozatokban kezelt dinamika bőven kárpótolt minket. Végezetül, hogy kicsit intenzívebb hajtást is kapjon, elektronikus műfajokat tálaltunk tesztalanyunknak. Az agresszív zenei stílusok (metál, dnb, elektronikus stb.) is gond nélkül lecsúsztak a Tannoy torkán, de azért óvatosan, illedelmesen tudomásunkra adta, hogy őt nem vandalizmusra fejlesztették. Nagy (tényleg nagy) jelszinten is egész ügyesen kordában tartotta a mélyközepeket. Még éppen elkerülte, hogy idő előtt zavaróan puffanós, brummogós basszusok szökjenek elő, amitől továbbra is megmaradt finomkodó, kellemes karaktere. Erősebb hajtáson a magassugárzó kicsit élesebbé vált, de még ekkor sem találtuk frusztrálónak.
Mindezt összefoglalva
Elsősorban hangszeres zenékhez ajánljuk. A friss karakterű, dinamikus erősítőt meghálálja. 115 000 forint körüli pár-árát figyelembe véve, nincs mit szégyellnie a Mercury 7.2-nek. Sztereó tere meglehetősen bizonytalan, de aki nem a dobozok elött ücsörögve szeretne hangreprodukciót élvezni, annak ez nem fog feltűnni. A részletek dinamikai árnyalása jobb, mint amit a hozzá hasonló hangfalaknál eddig hallottunk. Basszusa kicsit diétás, ami megalkuvást, vagy kiegészítő mélyládát igényel. Kellemes karakterű, nem akarja megváltani a világot, de a hallgatóinak nagy része az első másodpercekben fel és el fogja ismerni az erényeit. Feltéve, hogy finom muzsikát kap. Mert bármennyire kíméletes pénztárcánkkal a kis Tannoy, a minőségi műsort, mindig követelni fogja.
