Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Tannoy Eclipse Three házimozi hangfalszett teszt
Alapszinten, de igényesen
2017. december 20., szerda, 18:35
Tannoy audio hifi házimozi hangfal hangfalszett házimozi hangfalszett Tannoy hangfal Tannoy teszt házimozi teszt hangfal teszt Tannoy hangfal teszt házimozi hangfalszett teszt
A patinás Tannoy név kapcsán a hifisták többségének valószínűleg a minőségi asztalos munkával készülő, exkluzív bútordarabnak is beillő (és ennek megfelelően magas árfekvésű), arisztokratikus megjelenésű hangdobozok ugranak be. Az angol gyártó kínálatában azonban találhatók jóval barátságosabb árcédulát viselő példányok is, mint például az elmúlt hetekben meghallgatott, belépő kategóriás Eclipse család.
Ismerős megjelenés, ismerős hangzás
Az Eclipse sorozat azoknak nyújt alternatívát, akik a párszázezer forintos kategóriában szeretnének egy jó nevű gyártótól akár sztereó, akár egy komplett multi csatornás házimozi hangfalszettet beszerezni. A tesztünkben szereplő 5.0 szett két Eclipse Three típusú álló, két Eclipse One állványos- és egy Eclipse Centre center hangfalból állt. A hangzásvilágot illetően már a meghallgatás előtt volt egy hozzávetőleges elképzelésünk a várható eredményről, ugyanis a most háttérsugárzóként szereplő állványos Eclipse One egy korábbi alkalommal, sztereó elrendezésben már bizonyította képességeit. Egy másik tesztben pedig az Eclipse Two (amely a Three modellnél kisebb, de már szintén álló kivitelű) ugyancsak sztereóban került meghallgatásra.
Így az eddigi cikkek után a felépítésükről sok újdonságot már nem tudunk mondani, legfeljebb összefoglalni a lényeget. Belépő szintű hangdobozokként nem rendelkeznek a gyártó felsőbb kategóriás termékeinek konstrukciós tulajdonságaival. Nincsen a Tannoyra jellemző Omnimagnet Dual Concentric sugárzó, melyben a magas és a mélyközép hangszóró koncentrikusan egymásba építve helyezkedik el, közös mágnest használva. Ugyancsak nélkülöznünk kell a bevezetőben említett különleges asztalosmunkát. A doboztest MDF-ből készült, és fekete, tölgyfa erezetű fóliával van borítva.
A szettet alkotó mindhárom típus kétutas, basszreflex, hátrafelé néző porttal. Ez a Centre esetében nem a legelőnyösebb megoldás, ha szűk médiabútorba szorítaná be valaki, amely elhelyezés egyébként sem ajánlott a hangzásra gyakorolt negatív hatása miatt.
Ugyanezen okból - és viszonylagosan nagy mélysége miatt is - a One esetén nem javallott a falra való felfüggesztés (nem is mellékelnek hozzá felerősítő konzolokat). Kategória besorolásának megfelelően, állványra állítva, a faltól kellő távolságot tartva célszerű rendszerbe állítani.
A magassugárzó mindegyik típusban ugyanaz: egy 28 mm-es, szövött poliészter membránú dóm, erős neodímium mágnessel szerelve. A membrán csillapítására nitrouretán lakkbevonatot alkalmaztak. A felső határfrekvencia egységesen 32 kHz. A keresztváltó ugyancsak azonos konstrukció, az alsó frekvenciák felé másodrendű (12 dB/oktáv), a magas frekvenciák felé harmadrendű (18 dB/oktáv) meredekséggel vág, így a lomhább mélyközép hangszórók kevésbé szólnak bele a magastartományba. A mélyközép sugárzóknak a membránja impregnált papír, és cellulóz rosttal van bevonva.
A hangdobozok megjelenése kulturált, a hangszórókat övező ezüstszínű, műanyag keret feldobja a megjelenésüket, de nem nyűgöznek le minket dizájnos formai megoldásokkal. A védőselyem kerete nem mágneses, hanem hagyományos, patentos felerősítést kapott. Az álló dobozokhoz rezgés elcsatoló tüskéket mellékelnek. A karcsú, majdnem egy méter magas hangfalak stabilitása növelhető a dobozban található két műanyag láb felcsavarozásával. Ezek szélesebbek a hangdobozoknál, így "terpeszben állva", csökkentik a felborulás veszélyét. Apró figyelmesség, hogy csomagolás tartalmazza a parkettát védő apró fémkorongokat is, melyek a tüskék alá tehetők.
Hangminőség
A sztereó tér vizsgálatakor rögtön kellemes meglepetés ért minket. A dzsessz zenekar megjelenítésekor nemcsak a bal/jobb irányú horizontális pozíciókat mutatta meg precízen, hanem sejtetni engedte a magasságbeli különbségeket is. A szaxofon vagy a klarinét hangja határozottan feljebb helyezkedett el, mint a dob vagy a zongora. A színpad mélységi kiterjedését azonban már nem tudta hasonlókeppen elénk tárni. Bár ahogy írtuk, ebben az árszegmensben ez már bőven dicséretre méltó, az álló páros jóval minőségibb térleképzést mutatott, mint sok más belépő kategóriás doboz egydimenziós (csak a vízszintes elrendezésre szorítkozó) térábrázolása.
A két Eclipse Three hangképe kiegyenlítettnek mutatkozott. Ez főleg az alsó-közép tartománytól felfelé jelentkezett. A legmélyebb frekvenciáknál azonban nem éreztük azt a tömeget, amit elvárnák egy bőgő húrjának megpendítésekor, vagy egy lábdob ütésekor. Korábbi cikkeinkben pozitívumnak tekintettük, ha egy hangdoboz nem akarta túlvállalni magát, és nem esett abba a hibába, hogy erőlködve forszírozzon olyan alsó regisztereket, amelyeket már nem tudott megbízhatóan lesugározni. A Three esetében viszont ellenkezőleg, többet vártunk, lehetett volna bátrabb a két hangfal, energiában gazdagabb mélyeket produkálva. A két 127 mm-es mélyközép hangszóró és a 38 Hz-es alsó határfrekvencia nem indokolta a tapasztalt visszafogottságot. Ettől eltekintve erős kontúrokkal megrajzolt, de jól átlátható, levegős produkciót nyújtott, amit elégedetten nyugtázhattunk a különböző albumokon, többek között Dave Brubeck: Strange Meadow Lark számában a könnyed zongorajáték hallgatásakor. A felső-közép és a legfelső tartományok színezetlen jellege élvezetessé tette a vibrafon szólót, vagy még inkább a cintányérok finom rezdüléseit. Sőt, a fémes hanghatások tisztasága ennél is jobban kidomborodott a Pink Floyd: The Dark Side of the Moon albumán a Time bevezetőjében. A ketyegések, óraütések és csengések a réz alkatrészeket tapintható anyagszerűséggel jelenítették meg. A rugók hosszan, zizegve lecsengő hangja kézzelfoghatóvá tette a szerkezetek fizikai valóját. Tempós és ütős rockzenén jól adagolta a dinamikai váltásokat, de a korábban észlelt visszafogott mélytartomány jelezte, hogy az Eclipse Three nem a házibulik főszereplőjének van szánva.
A mozis meghallgatáskor az 5.0 szett értékeléséhez nem volt szükségünk Atmos hangsávra, így a remek ötcsatornás hanggal rendelkező Free Fire (Kereszttűz) c. filmet vettük elő ismét. A történet kezdetén zajló párbeszédek jó tónussal, definiáltan hangzottak fel, ami főleg az Eclipse Centre munkáját dicséri. A tűzpárbaj elkezdődése után egyre nagyobb szerepet kaptak a hátsó hangdobozok. A sztereóban remeklő két Eclipse One számára nem jelentett különösebb kihívást ez a feladat.
Minden lövést, visszhangot jól pozícionáltan hoztak létre úgy, hogy azok tökéletesen illeszkedtek a frontoldali eseményekhez: nem túlhangsúlyozottan, hanem harmonikusan kiegészítve az előtérben zajló akciókat. A hangkörnyezet nem esett szét "elől" és "hátul" elhelyezkedő területekre, hanem homogén módon vett körbe bennünket. Fegyverzajoknál maradva, a Fury (Harag) harcjeleneteiben szintén precíz és koherens surround teret tapasztaltunk. A harckocsik lövegei - a dördüléseik hangja alapján - kisebb kaliberűnek tűntek a megszokottnál, és a robbanások is diszkrétebbek voltak, de nem is várhattunk ablakot és padlót remegtető basszusokat a két frontsugárzótól. Egyéb téren jól teljesített a szett, nem csak a párbeszédek, hanem a kevésbé robusztus effektek - a kézifegyverek sorozatai, a motorhangok, a lánctalpak csikorgása - esetében is valósághű, markáns hangi világot teremtett meg.
Zenés filmeken már nem volt hiányérzetünk, a 60-as évek örök slágereit szinte megszakítás nélkül játszó The Boat That Rocked (Rockhajó) laza, fésületlen hangulatát gond nélkül élvezhettük. Az egymást követő zenei betétek, nyersen, dinamikusan töltötték be a nappalit. A kiegyenlített hangzási balansznak köszönhetően nem borult egyik irányba sem az összkép (sem felfelé, sem lefelé), azzal együtt, hogy az igazán jól kidolgozott, a részletekre is odafigyelő tartomány az alsó-közép szegmenstől felfelé kezdődött.
Összegzés
A szett megítélésekor ne essünk abba a hibába, hogy a Tannoy családon belül az Eclipse sorozatot afféle szegény rokonnak tekintsük, hanem kezeljük akként a tagjait, aminek szánták őket: kedvező árfekvésű, kellemes, nyitott hangú, jó térleképzésű, belépő szintű hangfalaknak. A meghallgatott szett teljes ára jóval háromszázezer forint alatt van. Ennyi pénzért, ilyen hangot hazavinni mindenképpen előnyös üzlet. Sztereóban, vagy akár többcsatornás SACD hallgatásakor nem tűnik kritikusnak az elvártnál karcsúbb mélytartomány (amely műfajfüggően észlelhető), de házimozi rendszer kialakításakor feltétlenül ajánlott egy mélyládával kiegészíteni.
