System Audio SA legend 5.2 állványos hangfal teszt

2022. augusztus 3., szerda, 16:55

System Audio audio hifi hangfal hifi hangfal SA hangfal hangfal teszt System Audio hangfal hifi hangfal teszt System Audio hangfal teszt

A System Audio SA legend 5.2 silverback aktív állványos hangdoboz nem is olyan rég járt a szerkesztőségünkben, így alkalmat adott nekünk arra, hogy megtudjuk, a skandináv cégnek mik is az elképzelései ezen a téren egy kisméretű modell formájában. Remek hír, hogy ez a típus passzív változatban is kapható, ami azoknak jöhet jól, akik eleve rendelkeznek már egy megbízható erősítővel, és már csak egy apró, de megbízható és minőségi hangdobozra van szükségük. Nekik remek alternatíva lehet az SA legend 5.2.

Passzivitás felsőfokon

Könnyen elhelyezhető, az egész nappalit megtölti hanggal, a fizikumát meghazudtoló előadásra képes, a hangzása nagyvolumenű és gazdag. Ilyen jellemzőket találunk a gyártó honlapján az SA legend 5.2 hangdoboznál, és bár tudjuk, hogy ez marketingszöveg, mégis elhisszük már látatlanban is, hiszen a korábban nálunk landolt saxo 5 egy alacsonyabb ligában játszik, mégis mindezeket nyújtotta. Meg is lepődtünk, pedig a gyártó hangfalaihoz volt már régebben is szerencsénk, de valahogy a visszafogott külső és a fizikum okán mindig egy kicsit tátva marad a szánk. A System Audio a saját útját járja, zenészek alkotják a hangfalaikat, akik a fülükre hallgatnak, közben valószínű, hogy sokszor becsukják a szemüket. Ez a zenehallgatás egy élvezeti faktora, viszont vele jár az is, hogy a külsőségekre így nem sokat adnak. Szerintük ugyanis nem kell, pontosabban bőven elég az, amit nyújtanak, a lényeg amúgy is a zenén van. Ezzel lehet ellenkezni, hiszen az SA legend 5.2 sem feltétlenül a dizájnra van kihegyezve, de ha beválik a cég ígérete, akkor el lehet gondolkozni rajta. Fővárosi penthouse lakás vagy vidéki úszómedencés ház, ugyanannyiért. Pro és kontra, mindenki döntse el, melyik tetszik neki, melyikre van szüksége, mi mindkét félnek igazat adunk.

A selyemfényű fekete vagy fehér változatban kapható dobozok ugyan visszafogottak, de korántsem ódivatúak, a méretük és súlyuk által valóban könnyen elhelyezhetők polcon, íróasztalon és állványon is. Mi jelen esetben is az utóbbit pártoljuk, a meghallgatás során is így használtuk őket, amit eleve indokolt a hátsó basszreflex nyílás, valamint a már említett saxo 5 emléke, hiszen abban az esetben sem volt szükség a falak támaszára. A kimenet a felső szegmensben található, elég széles és mély, a pereme finoman le van kerekítve.

Alatta található egy külön panelen a szimpla csatlakozó, ami aranyat és teflonszigetelést is kapott, és még azt is tudatják velünk, hogy egy többszörös díjnyertes dán cég termékéről van szó. Ezt amúgy a közelmúltban is alátámasztották, hiszen a hangdoboz aktív változata EISA-díjat kapott. Lehet, hogy sokaknak ez nem számít semmit, de a dicsőségfalon azért jól mutat, valamint a hangfal hátsó oldalán is, ezt beláthatjuk.

Az MDF alapanyagú doboz oldallapjai finoman íveltek, az előlapot teljes egészében szövet borítja, ami szerintünk ezúttal is piszok jól mutat. A kétutas SA legend 5.2 130 mm-es mélyközép hangszórót kapott, aminek membránja szénszálból készült. A mozgástere 40 %-kal nagyobb, mint a legtöbb vele azonos méretű hangszóróé, ezért alkalmas a hangos előadásra, ráadásul hosszú távon is. Párja a 25 mm-es DXT lágy dóm magassugárzó, ami új hullámvezetőt kapott, így képes lefedni az egész területet, amit neki szánunk. Mint azt megtudtuk, a System Audio legend család tagjai a világ első olyan hangdobozai, amelyek vezetékesről vezeték nélkülire alakíthatók, pontosabban bővíthetők. Ez röviden azt jelenti, hogy képesek együttműködni rendszerünkkel, és aktív, vezeték nélküli hangszóróvá alakíthatjuk őket, amikor csak akarjuk. Az upgrade lehetőségébe most ne merüljünk bele, erről szintén bőséges adatot találunk a System Audio oldalán, inkább koncentráljunk arra, amit alapvetően nyújt nekünk az SA legend 5.2, tehát a sztereó zenehallgatásra. Érdekesség még, amit csak közelről vehetünk észre, hogy a frontoldalt egy külön pár mm-es MDF lapra szerelték, és rögzítették a hangdobozhoz, valamint hagyták az anyag alap színét, ami a fekete változat esetében szinte fel sem tűnik, a fehérnél is csak oldalról. Apróság, a gyártó meg sem említi, de biztosan fontos szerepe van a hangszórók stabilitásában, hiszen dizájnelemnek nem tekinthető jelentősnek.

Segítségünkre a teszt során a Parasound elő-végfokunk, Magnat hibrid sztereó erősítő, csöves kimenetű CD-lejátszónk, Argon Audio SOLO és Naim NDX 2 streamer, márvány hangfalállványunk, és QED és Ricable valamint VIABLUE kábeleink voltak, zenék terén most is próbáltunk elég változatosak lenni, hiszen meg akartuk tudni, hogy mit is nyújt a System Audio 600 ezer forintért egy passzív állványos doboz formájában.

Borstörés, részletekben

Genesis albumot már rég használtunk, pedig kár lenne elfeledni, főleg a régi albumaikat. A The Knife örök klasszikus, nekünk rendelkezésünkre állt az újrakevert változata, amit az ősrajongók ugyan nem igazán díjaznak, de mivel a hetvenes évek elején nem voltunk zenehallgatós életkorban, nekünk kevesebb viszonyítási alapunk van. A System Audio nagyon pontosan és dinamikusan nyitott, semmi lomhaság, ugyanakkor semmi izgágaság nem volt a hangjában, egyszerűen betartotta az arányokat. A részletek nagyon finoman prezentálta, és a dinamikai csúcsok sem okoztak a számára meglepetést. Bevont a klasszikus progresszív rockba, annak minden részletébe, de éreztette a gyökereket és a zsigerszerű dalszerzés minden porcikáját. Egyszóval lendületes, határozott, és minőségi előadást nyújtott, ami abszolút egy szinten volt a zene nívójával.

A nyolcvanas évek elejére ugrottunk, a zenekar viszont maradt, így következett a szintén klasszikus Mama. Itt már bőven találkozunk elektronikával, ami ugyanolyan remekül feküdt az SA legend 5.2-nek, mint a torzított gitárok és a tíz évvel korábbi életérzés visszaadása. Szerencsére a nagy dinamikai váltások itt is megvoltak, és szintén lazán felvette a ritmust a hangfal. Phil Collins hangja tiszta és enyhén karcos volt, ahogyan kellett, a refrénnél élvezhettük a mérnökök játszadozását is a stúdióban. Kiegyensúlyozott, izgalmas volt ez a zene is, még a sűrűbb részeket is bravúrosan kezelte a hangdoboz, és még valamit megmutatott. A hangulatot. Ezt megkaptuk már korábban ebben a kategóriában, más hangfalaktól, de az sajnos olyan ritka, mint a fehér holló, ezért nagyon meg kell becsülnünk. Meg tudta emelni az adrenalinszintünket már szobahangerőn is, tehát nem volt szükség nagy kivezérlésre, amit elég jól kezelt. Nem akarta túlnőni magát, tehát maradt állványos doboz, de a fizikumát könnyedén kinőtte. Ez a cég már kisebb kategóriában is képes erre, miért pont most fogna ki rajta ez az egyébként nem kis feladat?

Meat Loaf segítségével próbáltuk feladni neki a leckét, ráadásul a világ egyik legszebb dalával, ami a Bat out of Hell zárótétele. A zongora és az ének tiszta, erőteljes és selymes is egyszerre, viszont a többi hangszer bekapcsolódása, főleg a szerzemény vége felé nem gyerekjáték, eleve már a rögzítés sem sikerült a legjobban. Tehát ezt előadni megfelelően az igazi kihívás. Hogy sikerült-e? A dobos tobzódását gond nélkül, pedig ebbe sok kategóriatárs bicskája belecsorbul, egyedül a magashangok sikerültek igazán jól a vonósok bekapcsolódásakor. A hangdoboz ugyanis a higiénia nagy híve, tehát a tisztaságra nagy hangsúlyt fektet, ami ebben az esetben kicsit sok volt. Ez viszont nem az ő hibája, hanem a már említett keverésé. A hangulat? Nos, itt is hibátlan volt. Tapintatos, érzéki, nagyon erős, musicalszerű, nagyvolumenű, és kilengést mégsem tapasztaltunk. Tényleg példás volt, amit hallottunk.

A Dream Theater egyik dalával folytattuk az Octavarium albumról, amit szintén nem egyszerű a zenéhez méltón reprodukálni. Az SA legend 5.2 érezte, hogy még jobban bele kell húznia, és mit ad isten, itt is maximum a keverésbe tudtunk belekötni. A Never Enough-ban remek díszítések vannak, a basszusgitár hihetetlenül virtuóz. Ezek mind rajta vannak a felvételen, de megmutatni nem mindenki képes. Egy kis kása érezhető volt itt is, de a japán bőgős úgy diktálta az ütemet, mintha éppen valami örömhírt kapott volna. A részletek erővel párosultak, a lendület során viszont nem vesztek el a finomságok, csupán annyi észrevételünk akadt, hogy a hangkép egy kicsit a mélybe húzott, ami egyébként nem állt rosszul ennek a fajta zenének.

Még nem tértünk ki a hangszórókra, amelyek nem csupán megfelelőek a kategóriájuknak, hanem nagyon stabil tagjai. A mélyközép hangszóró betartotta az arányokat, az alsó szekcióból bőven eleget hozott ki, mégsem rontott a közepek tisztaságán. A magassugárzó szorosan kapcsolódott hozzájuk, a 25 mm-es lágy dóm csak a nevében hétköznapi, a produkciója finomsága ellenére nagyon is karakteres, de a szélsőségeket nem ismeri. Nem bársonyos, hanem egyszerűen tiszta, pontos és ott volt, ahol kellett. Frank Sinatra SACD-jén olyan énekhanggal állt elő a párosuk, amit eleve mindenkinek meg kéne mutatni, nem hiába kapta a The Voice becenevet. Sokan azt hiszik, hogy nagyon egyszerű dalokat kapott, viszont az, aki egy kicsit is ért hozzá tudja, hogy piszok nehéz azokat előadni. A System Audio méltósággal tolmácsolta a legendát, miközben a kíséretet picit a háttérbe tolta. Tudta, hogy nekik most csak a másodhegedűs szerepe jutott.

A szimfonikus zenétől sem kellett féltenünk ezt a hangdobozt, ráadásul a nagyzenekartól sem riadt vissza, sőt. Hallgattunk rajta operát, képes volt megjeleníteni az énekes hatalmas orgánumát, és a drámaiság területén is jelesre vizsgázott, levegőtömegből akkorát mozgatott meg, ami elfeledtette azt, hogy ez a műfaj elsősorban álló hangfalakat igényel. A finomság, energia és hangulat olyan egységét volt képes létrehozni, ami közvetlenséggel, és valódi élettel párosult. Úgy látszik az SA legend 5.2 nem tudott kifogyni a lendületből, pedig mindent elkövettünk annak az érdekében, hogy kifogjunk rajta, de csupán gyengébben kevert dalrészleteknél éreztünk zavart, de azt kétszer drágább hangfalaknál is tapasztaltuk.

Újabb pofon a konkurenciának

A System Audio legend 5.2 passzív változata egy olyan mindenes audiofil állványos hangdoboz, amit bárkinek tudunk ajánlani, akiknek a zenei repertoárja nagy, és a szolid külső nem zavarja, vagy egyszerűen igényli is, hiszen nem szeretné azt, hogy bármi is elterelje a figyelmét az élvezetről. Ez a modell ugyanis képes igazi élvezetet okozni. Igényli az igényes társakat, és alacsony érzékenysége révén az erőt is, mindezek társaságában viszont képes teljesen elkápráztatni minket. Egy dolgot a cikkünk végén még elárulunk. Nem érezzük azt, hogy túlzásokba estünk volna egyszer is, tehát a félmilliós kategóriában sikerült egy igazi gyöngyszemet találnunk. Ez a külsején ugyan nem mutatkozik meg, de akit ez tart vissza attól, hogy megismerje, csak magára vessen. A System Audio-nak a zene, az előadás a lényeg, és ezen nem akarnak változtatni, ahogyan a visszafogott külsőn sem. Szerintük ez így van jól, mi elfogadjuk, mert előadni nagyon tud!

1 2

Következő oldal >