SVS SB17-Ultra Revolution aktív mélyláda teszt

2024. december 26., csütörtök, 16:45

SVS audio házimozi hangfal mélyláda szubláda subwoofer aktív mélyláda házimozi mélyláda SVS mélyláda SVS subwoofer hangfal teszt mélyláda teszt aktív mélyláda teszt SVS mélyláda teszt

Az SVS úgy gondolta érdemes frissíteni a termékpalettáját, leváltva az előző generáció SB16-Ultra névre keresztelt megoldását, az igen frappánsan hangzó SB17-Ultra Revolution névre, ugyanazzal a minőségi kivitellel, mint az elődje.

A gyártó specialitása a mélysugárzók (persze a "normális" hangfalak is a látókörébe tartoznak) és azok kiegészítőinek gyártása. Évtizedek óta elismert szereplő az igényes zenehallgatók és a házimozisok körében, ugyanis biztos pont, nem fog benne csalódni a leendő vásárló. Legújabb terméke az SVS SB17-Ultra Revolution (és PB17-Ultra Revolution), ami a maga kategóriájában a csúcsot jelenti, mind méretben, mind minőségben. 15 Hz-től 320 Hz-ig terjedő frekvencia-átvitel, ezzel már nem csak az orgona legmélyebb hangjait halljuk teljes egészében, hanem akár a Szent-András törésvonal alatti földrengések hangjait is, a 2800 W teljesítménnyel. Véleményünk szerint ennyi csak-csak elegendő lesz... Mindez erőt és a többi beállítási lehetőséget könnyedén tudjuk szabályozni egy Bluetooth kapcsolattal operáló, telefonos appal, nem kell különböző nyakatekert pózokba helyezkedni a hátlapon lévő kezelőszervek eléréséhez. Ezzel az applikációval a közeljövőben lehetőségünk lesz automatikus szobai frekvenciakorrekcióra, a készítőik szerint heteken belül megjelenik egy frissítésben.

A lavór nagyságú membránok kedvelői imádni fogják, a „megszokott” 30 centi körüli átmérővel szerelt szubok sem aprók már, de ez a 40 cm-nél nagyobb teljes átmérő még rá tesz egy lapáttal a kinézetre. Érdekes módon a doboz alig nagyobb nála, ez az előnye a zárt rendszereknek, a reflex felépítésű már jóval nagyobbat igényel. Igaz ez az "alig nagyobb" kitétel csak relatíve igaz, a maga közel 60 kg súlya azért már megérdemli az ingóság helyett, az ingatlan megnevezést, ha netán arrébb szeretnénk pakolni... Ami egy szubládánál sajnos elengedhetetlen dolog az optimális elhelyezéséhez. A tiszteletet parancsoló előlap mögött a hátoldalon a csatlakozókat és beállítószerveket lehetjük fel, diszkréten világító színes LED-ek társaságában.

Minden igényt kielégítő (illetve majdnem kielégítő, ugyanis HF bemenetet, amire az erősítő hangfal kimenetét csatlakoztathatnánk, az kimaradt a szórásból) az összeköttetési lehetőségek száma. Normál RCA aljzatok (jobb, bal) szolgálnak a Pre-Out és egy dedikált LFE a szubkimenet számára. Lehetőség van WiFi vezérlésre is a külön megvehető SoundPath Wireless adóvevő egységgel. USB aljzat a vevőegység táplálására és még egy pár RCA az esetleges második (vagy több) szubláda táplálásához. Sőt még szimmetrikus XLR ki- és bemeneteket is kapunk a pénzünkért, plusz egy jókora bekapcsológombot a tápaljzat mellett. Egyetlenegy apróság van, amin (szerintünk) változtatni kellene, mégpedig a gyári tappancsok helyett igazán ráapplikálhatták volna a saját, sokkal jobb lábaikat… persze megvehetjük őket külön is.

Érdemes egy kicsit csemegézni a gyártó által megadott adatok és leírások között, nem spóroltak az anyaggal és a technológiával.

43 centiméteres hangszóró kettős 20 centiméteres lengőtekerccsel. Kettős monoblokkos kialakítás, 295 MHz-es 56-bites pontossággal, DSP-vel párosulva. A DSP folyamatosan figyeli az energiagazdálkodási algoritmusokat és többpontos hőt, feszültséget és áramot kezel, hogy optimalizálja a váltakozó áramú tápellátást.

STA-2800 D osztályú erősítő, ahogy a típusszáma sejteti 2800 W teljesítményű.

Kettős-monó diszkrét D osztályú erősítők biztosítanak áramot, nyolc 60 A 200 V MOSFET-en keresztül. Kapcsolóüzemű tápegység (SMPS) kétfokozatú 100 V-240 V aktív PFC-vel, amely a hálózati feszültségtől és minőségtől függetlenül stabil 390 V egyenáramot állít elő és állandó 160 V-os sínfeszültséget a duál-monó erősítőkhöz.

48,9 mm Xmax, 81,78 mm Xmech maximálisan optimalizált kitérés. 8 hüvelykes lengőtekercs nagyáramú, 4 rétegű bifiláris, rézbevonatú alumínium huzalozással ellátva, négy darabból álló, túlméretezett Y35-ös ferritmágnessel. Kettős Nomex pille extrém eltéréssel a lineáris felfüggesztéshez. Fröccsöntött, ultraelhajlású Katenary SBR gumiperem, üvegszálas laminált porvédő sapka. 17 colos, porszórt, öntött alumínium kosár, rezonanciamentes rácsváz és izoelasztomer lábak.

Ahogy a művelt angol mondaná, nem semmi. Valahogy így kell kinéznie egy jó mélyládának.

Használat közben

A letölthető applikációval rém egyszerű az összes beállítás, párosítjuk a telefont/tabletet a mélyládával Bluetoothon keresztül (pár másodperc) és máris elérhető az összes beállítási lehetőség. Hangerő, vágási frekvencia (különböző meredekséggel), fokozatmentesen állítható fázis (0-180), polaritás váltó, parametrikus EQ, szobakorrekció, subszonikus szűrő. Mindezen beállításokat elmenthetjük a Presetek közé, így egy gombnyomással tudunk váltani mondjuk a házimozira és a zenére optimalizált verziók között. Mint már feljebb írtuk, ezeket a kézi beszabályzásokat kiválhatjuk a közeljövőben, egy frissítéssel megjelenő automatikus szobakorrekció lehetőséggel. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, mennyivel egyszerűbb így beállítani, mint a hátulján matatni, ahol általában nehézkesen érhetjük el a macerálandó gombokat.

Tesztkörnyezet

Marantz Cinema 50 házimozi erősítő, Naim SUPERNAIT 3 és Cambridge Audio 851 sztereó erősítők, Topping D70S, iFi ZEN One, Cocktail Audio X50D, FiiO SR11, WiiM Ultra, Cambridge Audio EXN100 streamerek, Satori és DALI hangfalak, SVS SB-3000 szubláda, Silent Angel N8 Pro switch, AudioQuest és VIABLUE kábelezés.

Hangminőség

Nevezhetjük tesztnek is akár a meghallgatást, de az nem igazán közelítette meg a valóságot, inkább élvezkedés volt "teszt" címszó alatt, belesüllyedve a fotel mélyébe, kezünkben a telefonnal, hátha kell még valamit állítani rajta. Nem nagyon kellett, a már most is meglévő parametrikus EQ használatával kézzel is be lehetett lőni, gyakorlottabbak fülre is, de méréssel még inkább. Nem hagyott nyugodni minket a kisördög, először filmeket vettünk elő, hadd halljuk mire képes ez a szörnyeteg, ha minden porcikáját kihasználjuk. Egyik kedvencünk a Black Hawk Down (Sólyom végveszélyben) című remekmű, ahol a képi világ mellett a zene és általában a hangok/zörejek is magával ragadóan súlyosan félelmetesek. A kezdésnél a Black Hawk helikopterkötelék rotorjainak hangja már jelezte, itt nem kispályás szubládáról van szó, szó szerint rezegtek az ablakok, ahogy a helikopterek elrepültek "felette". A film műfajához igazodva, tette mindezt halálosan pontosan, könnyedén meg lehetett volna számolni, hány rotorcsapás van egy percben, miközben csontig és gyomorig hatolt a mélyszekció hangja. A városi sikátorokban harcoló tengerészgyalogosok fegyverhangjától riadtan megrezdültünk, mikor egy csendesebb részt követően megszólaltak. Egészen hihetetlenül valósághűnek tűnt a fegyverropogás, ebben az esetben inkább a csattanás volt a hangsúlyos, nem csak az alsó tartomány döngött, ami már előre jelezte a remek impulzus átvitelt. A másik erre a célra "beüzemelt" eposz a Saving Private Ryan (Ryan közlegény megmentése), ahol szintén megmutathatta mire is képes a több ezer watt teljesítmény és a 43 centis hangszóró. Megmutatta. Többször is "visszatekertük" a partraszállás jelenetet, nem hisszük, hogy otthon valaha is hallottunk ilyet, talán csak a mozikban. Itt is elsősorban a mélység és a pontosság kettősét emelnénk ki, minden egyes hangot külön a helyén tudott kezelni, szó nem volt valami egybefolyt mélydöngésről, külön-külön rá lehetett koncentrálni minden egyes jelenet alatt zajló hangi történésre. A legszebb az egészben, bármikor tudtunk úgy állítani rajta, játszva a beállításokkal, hogy mindenkinek az ízlését kielégítse. Annak is, aki kicsit több basszust szeretett volna, annak is, aki inkább a szikárabb, szárazabb hangképet kedvelte, csak a stílus változott, a minőség egyáltalán nem.

Áttérve arra, amire "kiképezték" azaz elkezdtük a zenehallgatást, akkor sem változott az előzőekben megadott véleményünk. Ugyanazokat a jelzőket használtuk ekkor is, pontosság, hihetetlen mélység és felbontás. J. S. Bach - D-moll toccata és fúga műve kiváló tesztanyag ebből a szempontból (szegény Johann, ha ezt megérte volna). Magától értetődően, erőlködés nélkül dörrent a fülünkbe az orgona legmélyebb regisztere, ahol a templom mérete is hallatszott! ami megfelelő mély hangátvitel nélkül alig, vagy egyáltalán nem hallható. Már a régóta nálunk szolgáló SB-3000 hallgatásakor is felfigyeltünk arra, mennyire biztos alapot tud adni bármilyen zenének (még azoknak is, ahol relatíve kevés mélyhang van) ez a magabiztosság az SB17-Ultra esetében még inkább így van. Például sokkal inkább hihetőbb, életszerűbb a férfi, de még a női énekes hangja is, az akusztikus hangszerekről nem is beszélve, legyen szó bármiről, ami rezeg és hangot ad. Depeche Mode-dal nosztalgiáztunk egy kicsit, ott is bőven van szintetikusan előállított alsó tartomány, amitől mást várunk, mint a megszokott hangszeres zenéktől. Itt a precízen előállított és jól követhető futamokról van szó, aminek nem szabad döngenie, túlságosan rátelepedni a középtartományra, vagy egy kivehetetlenül összefolyó brummogást produkálnia. Ezek a hibák mind azt jelentenék, a szubnak pocsék az impulzus átvitele és a torzítása. Az SB17-Ultra ezeket még csak nyomokban sem tartalmazta. Erőlködés nélkül, a kisujjából rázta ki ezt a kihívást is. Rezzenéstelen arccal masszírozta a gyomrunkat még halkan is, felhangosítva még inkább, csak a szoba nem bírta a magasabb hangerőt, a ládának meg sem kottyant. Megszokott tesztzenéinken új hangokat véltünk felfedezni, pedig a SB-3000 sem rossz mélyláda… Egyszerűen szólva, sokkal könnyebb a fülnek a zenék hallgatása, vélhetőleg ez összefügg a kisebb torzítással, Hans Zimmer prágai koncertje új dimenziókat kapott, hatalmas tér nőtt a színpad mögé kontúrosabb és követhetőbb lett az egész megszólalás, legyen az hangszer vagy énekes, vagy akár a közönség tapsa/zaja. Pazar!

A széleskörű beállítási lehetőségeinek hála, tökéletesen párosítható monitorokkal, de még állódobozokkal is, ugyanis még nekik is kihívás az alsó két oktáv, főleg torzítás nélkül. Aki egyszer már hallotta a megszokott hangfalait ezzel, nem nagyon akaródzik visszatérni az eredeti állapotra.

Konklúzió, ajánlás

Nem volt túlzottan nehéz dolgunk az ajánlás megfogalmazásakor, ezt a műremeket bátran lehet ajánlani mindenkinek (szegény pénztárca) aki zenét hallgat, aki pedig házimozizik, annak meg főleg. Még a közeljövőben megjelenő automatikus szobakorrekciós rendszer nélkül is pontosan be lehet állítani, persze az elhelyezésre oda kell figyelni, akkor hozza ki a maximumot magából. Kivételesen tiszta pontos és mély az a tartomány, amit megszólaltat, nem nyomja el a felette lévő regisztert, mégis képes szervesen kapcsolódni hozzá. A teljesítménye több, mint elegendő, a határt inkább a szoba bútorai és az ablakok jelentik, a mélyláda az még bőven bírja. Kiváló Termék nem vitás.

1 2

Következő oldal >