Sunfire HRS-12 aktív mélyláda teszt

2016. szeptember 14., szerda, 12:10

Sunfire audio házimozi hangfal hangszóró mélyláda mélysugárzó sub szubláda mélyláda teszt Sunfire mélyláda Sunfire mélyláda teszt aktív mélyláda teszt

A korábban tesztelt két Sunfire szubláda elnyerte tetszésünket és kiérdemelte elismerésünket, ebből következően örömmel üdvözültük egy már hosszabb ideje piacon lévő modelljüket, a HRS-12 típust, amikor megérkezett.

A HRS jelentése High Resolution Series, hogy ez itt pontosan mit takar, azt csak tippelgetni tudjuk. Szó szerinti jelentésével tisztában vagyunk, de nagyfelbontást emlegetni meglehetősen szokatlan ebben a műfajban. Annak ellenére lovagolunk ezen picit, hogy a legalsó oktávban is roppant fontos a részletező képesség, sokat hozzá tud adni a filmek és a zene hangjához. Erre az olcsó, belépő kategóriás szubládák egyáltalán nem képesek, valahol 200000 Ft környékén találni már olyan versenyzőket, amelyek ebben is jól teljesítenek, nem csak dübörögnek és pufognak. A Sunfire HRS-12 jóval magasabbról tekint le az említett kategóriára, kerekítve 400000 forintos árával már az elit osztály tagjának mondhatja magát. Így magától értetődő a részünkről jelentkező magas elvárás.

A hangszóró éppen csak elfér a HRS-12 előlapján, részben ezért tűnt sokkoló hatásúnak a gumiperem amúgy is tekintélyes vastagsága. Közte és a csészealjnyi porsapka között csupán egy keskeny, 4 centis gyűrű maradt szabadon a szilárd és érdes kivitelű membránból, ami állítólag ultra alacsony tömegű. Mögötte helyezkedik el a saját tervezésű központosító pille és a túlméretezett mágnes, már amennyire létezik olyan, hiszen ahogy néhány más területen szokás mondogatni, az a bizonyos valami sosem lehet elég nagy. Például TV, nehogy valaki rosszra gondoljon.

A hangszóró kosarát lemezből préselték, nem öntvény és viszonylag zárt, több az anyag, mint a nyílás, ez minden bizonnyal tervszerű, a koncepció része, egyfajta fékező hatást fejt ki a membránra.

A kocka doboztest hétköznapiságát oldották a felső oldalélek 45 fokos letörésével, ami sikeresen teszi egyedivé a HRS-12 megjelenését. Felépítése zárt, összességében masszív darab, bár a belső merevítéseket nem nagyon szorgalmazták, erre utal a kopogtatásra adott enyhén kongó válasz. Külső borítása fényes, színe fekete, más változatban nem kapható. Nem zongoralakk, csak ahhoz nagyon hasonló, legfőbb különbség a fokozottabb karcállóság és a porosodásra való enyhébb hajlam.

Nagyszintű be és kimeneteket is szereltek a hátlapjára, jó minőségű hangfalkábel aljzatok formájában. Ezeket alighanem a sztereósok fogják igénybe venni és hangbéli képességeinek ismeretében ezt egyáltalán nem tartjuk ördögtől valónak. Ezek és az RCA be- és kimeneti hüvelyek is aranyozottak. Amikor frekvencia szabályzó potméterét az óra járásával megegyező irányban koppanásig eltekerjük, életbe lép az LFE funkcióval járó jel-átengedés. Ez azért lényeges, mert nincs az aljzatok között dedikált LFE bemenet. A fázis fokozatmentesen változtatható 0 és 180 fok között, ez mintaszerű.

A beépített erősítő a Sunfire által kifejlesztett és szabadalom által védett "Tracking Downconverter" tápellátással üzemel, benne EI vasmagos transzformátor, amely két darab 1000 mikrofarádos kondenzátor támogatását élvezi. Maximális teljesítménye 1000 W, ami még a zárt konstrukciót figyelembe véve is tisztességesnek mondható. Kell is ennyi a rabul ejtett levegőmolekulák elleni harchoz, no meg a szoba berendezési tárgyainak és falainak rezgetéséhez. Erről majd ejtünk pár szót a hangzás méltatása során.

Az előlapon tátongó, a védőkeret rögzítésére szolgáló lyukak, átmérőjük okán nem éppen esztétikusak, de még mindig jobban elviseltük, mintha selyem mögött lenne a hangszóró, azt egyáltalán nem kedveljük.

Tömzsi gumilábakon áll a HRS-12, kellőképpen stabilan, ennek ellenére örültünk volna négy menetnek a padlólemezben, amibe tetszés szerinti tüskét, vagy más, elcsatolást biztosító talpszerűséget csavarhat a maximalizmusra törekvő tulajdonos.

Használat közben

A házimozi rendszer, aminek részévé vált a Sunfire HRS-12, a következő alkotóelemekből épült fel: Cambridge Audio CXU és Cambridge Audio CXR120, Focal, Quadral és Triangle hangfalak (változó felállásban) AudioQuest Wolf szub- LessLoss Signature tápkábel.

Méretét és teljesítményét ismerve, nem vártunk a HRS-12-től hatalmas hangnyomást, így elkerült minket a meglepetés. Pedig a gyártó honlapján nagyobb helyiségekbe és dedikált moziszobákba ajánlják. Tapasztalatunk szerint ezt a mélynyomót nem zúzásra, döngetésre tervezték, hanem a klasszikus, kiegészítő szerepre. Arra, hogy alulról támogassa a rendszer többi hangfalát és ezt remekül teljesíti. Akik megszeretik ennek a kis szubládának a hangját, érdemes venniük belőle még egyet és akkor meg lesz az egy darabból csak visszafogottan érkező brutalitás is.

Ugyanakkor egyúttal csalóka szerkezet a Sunfire HRS 12, mert igencsak mélyre megy és falakon áthatoló rezgéseket tud kelteni. Amikor zenével teszteltük, a ház túlsó sarkában lévő szobában szinte zavarónak hatott a falakon áthatoló, mély basszus. Annyira, hogy 12-ről egészen 10 óra állásig csavartuk vissza a hangerő potméterét. Természetesen a közvetlen közelben még intenzívebb, túlzó hanghatás és nem a távolból is hallható morajlás miatt. Tehát akár bántó is tudott lenni ez a csöppség, ami elvárható egy tisztességes szubbasszus sugárzótól.

A San Andreas sokszor megtekintett mélygarázsos jelenetében nem rázott ki minket a hideg, nem éreztük azt, hogy mindjárt ránk szakad a toronyház. Más, nagyobb testű mélyládákhoz viszonyítva ez negatívumnak tekinthető és nem csak az említett filmrészletnél tapasztaltuk, viszont botorság és inkorrektség lenne 15 colos membránhoz és dupla, vagy tripla térfogathoz, reflexes felépítéshez hasonlítani. Ott ugyanis a HRS-12 pozitívumai vannak jelentős elmaradásban. Korábban kritizáltuk az Interstellar eltúlzott szubbasszus tartományát, ami ennek a Sunfire-nek a tolmácsolásában nem csak emészthető, hanem ámulatba ejtő volt.

Marcus Miller basszusgitárjának megszólaltatásához nehezen találnánk alkalmasabb szubbasszus sugárzót. Igaz, amikor a muzsikus tenyerével csapkodja a hangszerét, azt nem a mellkasunkon és a gyomrunkban érezzük, ám egyáltalán nem biztos, hogy arra szükség van.

Méréseink azt mutatták, hogy a 25 hertzes jel teljes pompájában szólalt meg, a 20 már halkuló félben, de határozottan jelen volt. Lejjebb nem mentünk, ahogy korábbi tesztjeinkben sem. Pici negatívum a torzításra való hajlamosság, ami nagy hangerőn, 25-31,5 Hz-en kezdett felbukkanni. Ez annyiból nem probléma, hogy picit visszább tekerve is akkora hangnyomást produkált, ami indokolatlanná tette a további hangosítást. Kivétel volt a Valkyrie sivatagi támadás jelenetének légvédelmi gépágyúja, az akkor szólt valósághűen, amikor emeltünk a kivezérlésen és nyoma sem volt torzításnak. Feltehetően nem a legalsó oktávban dörgött a fegyver.

Ajánlás

A Sunfire HRS-12 ugyanannyira kiváló képviselője kategóriájának, mint az SDS és az XTEQ, ezért nem lehet nem szeretni. Elsősorban azoknak fogja belopni magát a szívébe - mi ebbe a csoportba tartozunk - akik a fontossági sorrendben előbbre helyezik a pontosságot, megfogottságot, gyorsaságot a hangnyomásnál. Félreértés ne essék, az a 108 dB, amit a gyártó ígér, teljesül, és egyáltalán nem kevés, de mértünk mi már 115-öt is. Inkább alkalmas koncertfilmekhez, sőt sztereó zenéhez, mint őrületes falbontáshoz.

1 2

Következő oldal >