Revel Concerta M12 állványos hangfal teszt

Erőteljes bemutatkozás

2015. január 19., hétfő, 10:05

Revel Concerta audio hifi hangfal hifi hangfal Revel hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Revel hangfal teszt

Amerika messze van tőlünk, de nem szakmailag. Nyugaton is számos olyan gyártóval találkozhatunk, akik évtizedek óta hangfalak készítésében jeleskednek. Ezúttal a Harman Luxury Audio Group cégcsoportba tartozó Revel, egyik belépőszintű állványos hangsugárzóját teszteltük. Tanulságos cikk készült erről a merész kis dobozról, mely igencsak felkavarta a port szerkesztőségünkben!

A szakmai háttérről röviden

1997-ben látott napvilágot az első Revel hangfal, mellyel a tervezők célja nem volt kevesebb, mint hogy az adott korban elérhető legjobbat alkossák meg. Ez a szemlélet nem sokat változott a következő években, viszont a cég kínálata kibővült és hangdobozaikat már a sokak számára elérhető szegmensben is kínálják a mai napig. Utóbbiba beletartozik e a cikkünkben taglalt hangdoboz is; a Concerta a gyártó jelenlegi legolcsóbb szériája. E fölött két sorozat létezik, a Performa3 és a zászlóshajó Ultima2, utóbbiakat több szakmai portál is a világ legjobb audiofil hangsugárzói között tartja számon. Egyébiránt a Revel saját tervezésű hangszórókat és fejlesztői környezetet (több süketszobát) alkalmaz, a mindehhez szükséges technikai és kereskedelmi hátteret pedig a Harman International cégcsoport biztosítja számukra.

Concerta M12 kicsomagolás

A hangfalak páros kiszerelésben, teljesen hagyományos, hungarocell bélésű dobozban érkeztek. Az előlapi védőrács az ezredforduló utáni időkre emlékeztet, jóval mélyebb és masszívabb az átlagnál, cserébe elég jól fedi a hangszórókat.

Az M12 külseje teljesen nélkülöz mindenfajta giccset és finomkodást. Ez a hangfal már-már zavaróan diszkrét és egyszerű, az egyetlen csillogó alkatrésze a hátoldalon lévő, aranyozott csatlakozó. Az előlap robusztus és masszív, a hangszórókat közrefogó lemez 1 centire kiáll az ugyancsak testes és tömzsi MDF dobozból. A grill vékonyka pöckök által illeszkedik a doboz szélein lévő gumilukakba, nélküle az M12 akaratlanul is úgy néz ki, mintha hangsugárzónak álcázott irodai trezor volna, még szerencse, hogy nem szabályos kockát formáz. A fólia illesztései szabad szemmel is láthatóak, aki igazán szép dizájnra vágyik, annak az eggyel nagyobb, Performa3 szériát érdemes választania.

Tehát tesztanyunk nem úgy néz ki, mint egy drága hangfal, technikai szempontokból mégsem köthetünk bele. A hátoldalon lévő basszreflex nyílás rendkívül vaskos műanyagból készült, a vastag MDF oldallemezeknek köszönhetően pedig egész jó a doboz csillapítása, koppintásunkra tompa hanggal reagál. A mélyközép sugárzó membránjának anyaga Organic Ceramic Composite (OCC) elnevezésű, ami rendkívül merev. A nagy kitérést engedélyező butilgumi peremmel a lapos központosító pillével, a túlméretezett kerámia mágnessel és a mindezeket egyben tartó, öntvénykosárral remek egységet alkotnak, biztosítják a linearitást és minimalizálják a kialakulni kívánó torzításokat. A 2,5 cm-es OCC dóm magassugárzó elé "Constant Acoustic Impedance" nevű, szórásképet optimalizáló, hanghullám-terelő került, ami kíváncsi ujjakkal szemben is igen jó megoldás.

Hangminőség

A teszteléshez Rotel RA-10 és Arcam A19 integrált sztereó erősítőket üzemeltük be Real TDC300F és AudioQuest Golden Gate RCA kábelekkel. Forráseszközként mindvégig a Pioneer N-50 médiajátszót, hangfalállványnak pedig egy nemrég általunk is részletesen bemutatott, IsoAcoustics rezgéselnyelő talpat használtunk.

Az M12 komoly terhelésen sem adja meg magát. Mikor elmerészkedtünk a
"szomszédbarát" hangerő fölé, olyankor gyakran előfordult, hogy csak szótlanul figyeltük, mit művel a kis hangfal. Nem csak az volt meglepő, hogy elképesztő erőtartalékokat nyerhettünk ilyen csekély űrtartalommal, hanem annak a módja, amilyen markáns és drámai tálalással érkezett a hang.

A Concerta M12 a kemény zenére keményen és nyersen reagál. Ugyanakkor gyors is, nagyon ügyesen és határozottan megragadja a lényeget. 20 négyzetméter alatti szobákban könnyen előfordulhat, hogy a helyiség bizonyos pontjain mélyládához hasonló mennyiségű basszust fogunk érezni, mindeközben a középmagas frekvenciák még mindig viszonylag higgadtan és szárazon, visítás nélkül szólalnak meg. Jó volt hallani, hogy tesztalanyunk a határaihoz érve még nem hőkölt vissza, hanem mindenét összeszedve nekifeszült a zenének. Egészen zseniális módon kaptuk vissza a populáris műfajok feszességét, és a különböző könnyűzenei műfajok fiatalos, áradozó basszusait. Aztán átváltottunk hangszeres zenére. Cassandra Wilson, Eliane Elias vagy Keith Jarret felvételeinél az énekhangból és az élénken mozgolódó sztereó térből érzékelhettük, hogy a Revel mérnökei nem csak simán "összedobtak" egy dobozt, hanem előtte méricskéltek, állítottak is a hangszórók paraméterein. Igaz, hogy nem böngészhettük nagyítóval a mélységet, viszont csukott szemmel elhittük, hogy az ének itt van, előttünk. A félreeső hangszerek fojtottsága és a háttérzörejek megadták a hifi élményt, jóllehet, a bőgő, a lábdob és összességében a csattanó, dobbanó hangok tarkábbak, húsosabbak voltak a valóságnál. Az M12 esetenként szükségtelenül nagy erőt adott a zenéhez, amitől többnyire az elemek súlyosabb és monumentálisabb alakot öltöttek. Tesztalanyunk erősségei közé az emberi beszéd, ének és a rézfúvósok tartoznak, az M12 kezes bárány módjára, kifejezetten gyengéden bánt a 10 kHz feletti frekvenciákkal.

Igazán meggyőző eredményeket filmnézés közben kaptunk. A két Concerta hangfalat elhelyeztük egy médiabútoron, IsoAcoustics hangfalállványokon, ügyelve rá, hogy a televízióhoz a lehető legközelebb legyenek, ugyanakkor leheletnyit be is fordítottuk őket. Így többnyire fel sem tűnt, hogy nincsen centersugárzó, ugyanakkor a vízszintes és függőleges hangszórás is nagyon meggyőző volt. Otthoni filmnézéshez kiválóak ezek a hangfalak. Árnyaltan, gazdagon adták vissza a legkülönfélébb atmoszférikus részleteket, aminek köszönhetően sokkal jobban bele tudtuk élni magunkat az eseményekbe.

Végszó

A Revel Concerta M12 egy tisztességesen összeszerelt hangfal, előnyös paraméterekkel és amerikai adottságokkal. Utóbbi alatt értendő, hogy nagyon nagy hajtást is elbír, ugyanakkor már halkan is képes dinamikusan megszólalni. Basszusai alkalmanként hajlamosak fellelkesülten dramatizálni, viszont a középfrekvenciák példaértékűek, miközben a magassugárzó egyáltalán nem harsányan, hanem szerényen, remek szórással dolgozott. Ha társítjuk hozzá a Concerta szériába tartozó centersugárzót és kedvenceinket, az S12 dipól háttereket, akkor bivalyerős, precíz és zseniálisan egységes házimozit építhetünk. A puritán dobozt leszámítva nekünk tetszett az M12, jóllehet, ez még csak a jéghegy csúcsa volt, kisebb zenei hiányosságokkal, ezért inkább könnyűzenére és filmnézésre javasoljuk, ott nem okoz csalódást. Kíváncsian várjuk nagyobb testvéreit!

1 2

Következő oldal >