quadral Signum 70 álló hangfal teszt

2021. július 23., péntek, 13:30

quadral audio hifi hangfal hangszóró quadral hangfal hifi hangfal hangfal teszt quadral hangfal teszt hifi hangfal teszt

Audiofil álló hangsugárzó megfizethető, sőt bőven elérhető áron? Sokan állították már ezt a termékükről, de a hangzatos szavak nem minden esetben váltak valóra. Hogy a quadral új Signum sorozatának kisebbik álló modellje, a Signum 70 beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, valamint állja-e a sarat, azt mindjárt kiderítjük!

A német quadral a középkategóriában ad új jelet magáról

A quadral szerintünk valamit egészen jól csinál. Nem elhanyagolható, hogy termékpalettájukban mindenki megtalálja az igényének és pénztárcájának megfelelő darabot vagy hangfalszettet. Ráadásul minden esetben azon vannak, hogy kimaxolják az adott büdzsét megépítettség és hangzás terén, amihez jön még az egyéniség, ami egyik esetben sem koppintás valamelyik más gyártó jól sikerült modelljéről. A német cég a saját útját járja már évtizedek óta, és ez a recept eddig nagyon jól bevált.

Most az Argentum sorozatukat fejlesztették tovább, majd dobták a piacra, aminek esetében az azonnal megismerhető quadral védjegyek megmaradtak, de az újítások is egyből szembe tűnnek. A Signum sorozat jelenleg egy állványos és kettő álló hangfalból, valamint egy centersugárzóból áll, tehát a többcsatornás rendszerben gondolkozóknak a mélynyomót a cég másik szériájából kell kiválasztani. Nem fog nagy fejtörést okozni, bőven van felhozatal! Mi maradunk a sztereó zenehallgatásnál, aminek főszereplője ezúttal a Signum 70, ami a kisebbik álló hangdoboz a szériában, és valóban nem a fizikumával kérkedik.

17x90x29,4 cm-es termete által nagyon csinos, a darabonkénti 17,32 kg-os tömeg nem éppen lepkesúlyba tartozó, van benne anyag. A négy darab, oldalirányba kiálló műanyag talp a megfelelő stabilitásért felel, de még tüskéket is rögzíthetünk bele, hogy a nem kívánatos rezonanciákat elvezesse.

A sötét hangszóróselyem nagyon jó minőségű, nem gátolja a hangszórók munkáját. Csak fekete színben gyártják, ami egyébként passzol a hangsugárzóhoz, amit ugyanilyen, vagy fehér színben választhatunk. Szerintünk jó pont, hogy a fényes lakk bevonatot csak a frontoldalon használták, a doboz többi oldalán finom megmunkálású felületet találunk, így legalább nem válik a mindennapunk részévé a portörlés.

A hangszóróselyem eltávolítása után a quadralnál jól bevált alumíniumkosaras hangszórókból hármat találunk, amelyek membránjának anyaga a már ismert, és eddig is jól bevált Titanium PP. Az alsó kettő ebből a mélyszekcióért felel, és külön kamrában dolgozik, hogy a felette található középsugárzó munkáját ne zavarja. A méretük minden esetben 155 mm, ami a fejlett technológiának köszönhetően már nem okoz meglepetést.

A RiCom-Sigma fantázianévre hallgató magassugárzó viszont igen, hiszen már a külsejét tekintve sem mindennapi. Széles alumínium betétbe illesztették, és alapvetően egy selyem dómról van szó, amit viszont egy védőráccsal burkoltak körbe, így csupán a közepét láthatjuk.

Az egészet egy öntött alumínium gyűrűbe integrálták, a rögzítését pedig belső csavarozással oldották meg. A quadral Signum 70 háromutas, basszreflex hangsugárzó, a kimeneti nyílásait hátul találjuk. Átmérőjük nem túl terebélyes, viszont a peremek szépen lekerekítettek, a beépített csövek megfelelő hosszúságúak. Az egyikük a középsugárzó munkáját segíti, a másik viszont lent található a mélysugárzók mögött, a teflonszigetelésű, szimpla hangfalcsatlakozó felett.

A quadral legújabb és igazán szemrevaló üdvöskéjét csöves kimenetű CD-játszónkkal, Parasound elő-végfokunkkal és Cambridge Audio 851A integrált sztereó erősítővel, valamint QED, Nordost és Real Cable kábelekkel kötöttük össze, zenék terén pedig igyekeztünk változatosak lenni.

A Signum 70 saját utat választott

Mark Knopfler eddig is jól bevált, bemelegítésnek pedig most is tökéletesen megfelelt. Volt egy bizonyos elvárásunk, de most meglepetésben volt inkább részünk. Nagyon szellős volt a zene, ahol a központi szerep az előadónak jutott, abból is elsősorban az énekhangján volt ezúttal a hangsúly. A gitárok szépen kísérték, kicsit andalítóan, de nagyon pontosan, a dobos pedig vérlazán adta az alapütemet. Már itt megmutatkozott, hogy nagyon kellemes hangulat teremtésére képes a Signum 70, ami a hosszútávú zenehallgatás egyik fő szempontja. Dinamikából is eleget nyújtott már ezen, az amúgy nem igazán vehemens műfajon is, tehát kíváncsian vártuk a további fellépőket!

A Hotel California (előadót ugye nem kell írnunk?) koncertváltozatának mélytartománya is életre kelt a remek lábdobnak köszönhetően, de ugyanakkor elkezdte tudása javát a magassugárzó is megmutatni. A basszusgitár nagyon szép alapot nyújtott, az ütőhangszerek pedig remekül díszítették a dalt. Átjött a melankolikus, kicsit keserű hangulat, de a zene most inkább mosolyt csalt az arcunkra. Nem vitt bele a Signum 70 plusz lendületet, de inkább az életigenlés, és egy augusztus végi naplemente jutott eszünkbe. Egy kis szellőt még ugyan el tudtunk volna képzelni közben, ahogyan a közönség moraja is valamivel lejjebb került a megszokottnál, de komoly hibát nem fedeztünk fel.

Hazai zenéket ritkán szoktunk tesztelésnél hallgatni, ami elég nagy hiba. Most picit visszarepültünk az időben, és behelyeztük a lejátszóba Cipő és a Lány albumáról a Kék és Narancssárga című dalt, ami hangszerelésének és hangulatának köszönhetően mindenképpen beleillett a repertoárunkba. A quadral kicsit összébb nyomta ugyan a gitárosokat, pontosabban kisebb helyre kényszerítette őket, így inkább stúdióban éreztük magunkat, de annak forszírozott íze nélkül. A hangdobozok elég egységes balanszot alkottak, nem akarták kiemelni egyik zenészt sem, itt is az egységességre, az összképre és a hangulatra helyezték a hangsúlyt. Nem fog minden vájtfület kielégíteni ez a produkció, de a kategóriájában bizony nagyon is helytálló az, amit kaptunk. Telhetetlenek itt még bizony nem lehetünk, de a bő nyolc perces dal bizonyos mértékig képes volt beszippantani minket.

Ezután jobban belecsaptunk a húrokba Dio egyik klasszikus koncertjével, ahol a lendület megerősödött és ismét az énekhangra került nagyobb hangsúly. Ez nem hiba, hiszen a világ talán legjobb hardrock énekeséről van szó. A dögösség viszont kicsit elmaradt az elvárttól, valamivel több húzást el tudtunk volna képzelni az előadásban, továbbá enyhén összemosódtak a hangok. Tettünk még egy próbát ezzel a stílussal a Dream Theater által, és számunkra meglepően, ez már jobban állt neki. A srácok ugyan még nagyobb húrnyűvők, mint a Dio zenekar tagjai, ám a dalok sokkal komplexebbek, és ez jobban feküdt a quadralnak. Leegyszerűsítve a hallottakat, ez a hangsugárzó nem igazán éri be szimpla, tempós döngetéssel, igényli a változatosabb megoldásokat, legalábbis ezen a műfajon belül.

Prince hallgatásakor aztán végre megjött az, amit vártunk! Doromboltak a mélyhangok, az ének teljesen levált a hangdobozokról. Itt is változatos a hangszerelés, nagy a hangsúly az érzelmeken, legyen az romantikus vagy szexi, a lényeg pedig az, hogy a Signum kezdett a komfortzónáján belülre kerülni. Nagyban hozzájárult ehhez a felvétel keverésének a gondossága is, tehát ez a hangdobozpár bizony szereti a minőségi alapanyagot, annak hiányosságát pedig meg fogja mutatni. Prince vehemensebb dalainál már a táncparkettre hív minket és szórakoztat, a dob pedig úgy rendesen diktálja a tempót. Nem a legpontosabb ugyan, amit ebben a kategóriában eddig hallottunk, de például Santana esetében sem azon van a hangsúly, hogy minden apró részletet átadjon- pedig bőven van mit, ezt tudjuk-, hanem az egységes örömzenén, annak megteremtésén. A basszus bőven elegendő, be is terít minket, ha nem spórolunk a hangerővel, de a hangsúly a zene életszerűségén lesz, nem pedig a stúdiómunka kimunkáltságán. De ennek a hangsugárzónak ez a szerepe? Igen is, meg nem is, amit mindjárt jobban ki is fejtünk.

A King Crimson sok esetben feszegeti a határokat, de annak, aki szereti a tartalmas és minőségi zenét, tökéletesebb nem létezhet. Islands című albumukon progresszív rock, jazz és klasszikus is található, és itt körvonalazódik teljesen a kép. Annak, aki megbecsüli ezt a fajta értéket, a quadral Signum 70 szórakozást nyújt, de nem feltétlenül azt, amit a hétköznapokban elképzelünk. Ez a szórakozás elmélyültséget jelent, és nem is feltétlenül egy társaságnak, hanem egy személynek. Ehhez a szórakozáshoz kellenek zenei értékek, szükséges hozzá, hogy azok megfelelő minőségben legyenek a birtokunkban. Kellenek a természetes hangszerek, a gondosság, és mindaz, hogy ez nekünk a szórakozást jelentse. Minden egyes apró részlet megjelent végre, a tér jelentősen megnőtt és kibontakozott, a hangszereket pedig gondosan és pontosan helyezte el, még a dinamikai eltérésekkel is remekül bánt. Az énekhang tisztasága a kategóriában elvárhatónál jobb volt, ahogyan a pontosság is, stabilitása és egységessége pedig végig megmaradt.

Divatos külső, klasszikus értékek

A quadral Signum 70 egy olyan kompakt álló hangfal, ami komolyan veszi a feladatát. Nem fog mindenkit lázba hozni az előadása, mert a könnyedebb műfajokkal elég válogatós. Az ezekhez szükséges mélytartománnyal ugyan rendelkezik, dögös is tud lenni, de a hangsúlyt a lendületre fekteti, amivel a pontosság szerelmeseit kis hiányérzet érheti. Akusztikus zenéken hozza a kategóriájában elvártakat, igazi hangulat teremtésére képes. A Signum 70 a divatos külsejével ellentétben mégis inkább a klasszikus értékrendek híve, minőségi könnyű vagy komolyabb, tartalmasabb, részletesebb zenén tudja magát kifutni, ezért elsősorban azoknak fog majd örömöt szerezni, akiknek repertoárjában döntő többségben az utóbbiak vannak.

1 2

Következő oldal >