quadral AURUM ALTAN VIII és AURUM ALTAN aktiv hangfal teszt

A tábornok

2015. március 12., csütörtök, 17:30

quadral AURUM ALTAN audio hifi hangfal hifi hangfal quadral hangfal AURUM hangfal aktív hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt quadral hangfal teszt aktív hangfal teszt

A quadral háza táján, rohamos iramban folynak a fejlesztések, ezért már a nyolcadik verziójú, ribbon magas sugárzóval szerelt AURUM ALTAN-t vehettük fülügyre, egy részletes teszt erejéig. A hangfalat, a kábeleket és az elektronikákat a Stream Audio biztosította nekünk, melyeket egy páncélozott autóval szállítottak tesztlaborunkba. Nem aprózták el, ezért kábelekből egy komplett HiDiamond csomagot kaptunk, Audia CD-játszóval és előfokkal. A nívós társaság kézzelfogható előszele volt egy remek tesztnek és néhány hetes éberalvásnak.

Az AURUM család, régebben a quadral felső kategóriáját képviselte, azonban pár éve elkülönítve, önálló márkaként kezelik azokat. Az AURUM Phonologue széria második tagja az ALTAN, mint állványos hangfal. A kétutas, hátsó reflexes doboz, ahogy a bevezetőben is írtuk, ribbon magas sugárzóval rendelkezik, a reflexnyílást 52 Hz-re hangolták. A ribbon magasokra jellemző a nagy sávszélesség, a rendkívül levegős és nagy felbontású hang. Aki még nem hallott ilyen sugárzókat, annak elsőre kicsit furcsa lehet a hangja, de nagyon könnyű őket megszeretni. E mellé egy 170 mm-es ALTIMA (vegyjelek: Al, Ti, Ma) mélyközepet raktak az összeszerelő üzemben, közepes méretű testbe csomagolva. A hullámkartonból készült csomagolóanyag megfelelő minőségű, nem kell attól tartanunk, hogy a Stream Audioból hazafelé a Hungárián, heves cikázás közben esetleg megsérülnek a frissen, fél millióért vásárolt hangdobozaink. Kialakítása és az összeszerelése nem hagy kívánnivalót maga után. Rendkívül szép a famunka, ezt a minőséget magasabb árkategóriában sem kritizálnánk. A hangszórókat takaró selyem az igényes mágneses rögzítést alkalmazza. A dizájn modern és letisztult, szerintünk gyönyörűre sikerült. Lehet lakk fehérben, lakk feketében, csokiban, tölgy színben és a RAL skála 195 féle színében rendelni 10 % felárral.

Ez azoknak lehet érdekes, akik teljesen az enteriőrhöz akarják igazítani a hangfalaik színét. A belső kábelek a francia Real Cable-től származnak. Végre egy hangfal, amibe normális minőségű belső kábelezést használnak gyárilag, amit ugyan ebben az árkategóriában elvárhatna az ember, de sajnos nem mindig van így. A hangfalkábel csatlakozási pontjait a WBT szállította, melyet egy elegáns alumíniumlapra szereltek és lehetőséget biztosítottak számunkra a kettős erősítésre, kábelezésre is. Meg kell még jegyezni, hogy a csatlakozók átkötései ugyanabból a kábelből készültek, mint a belső kábelezés, ez nagyon dicséretes. A hangváltó válogatott magas minőségű alkatrészekből készül. Mivel nem az a kifejezetten könnyen hajtható doboz (87 dB/W), ezért combos, de legalább vádlis erősítő után kell néznünk.

A tesztrendszer a következő elemekből épült fel:

Forrás: Audia Three CD; Pioneer N-70, HTPC

Előfok: Audia Pre MK3

Végfok: Norma Revo IPA-140; Indiana Line Puro 800

DAC: Pro-Ject DAC Box RS EAT csövekkel és Power Box Uni táppal

Kábelek: HiDiamond Diamond D4 és Van den Hul D300S hangfalkábel; HiDiamond D1 XLR; 3 db HiDiamond D2 tápkábel; HiDiamond D3 tápkábel, HT Magic Link XLR

Elosztó: ISOL-8 PowerLine; ISOL-8 PowerLine Ultra

Hangfal: AURUM ALTAN VIII, AURUM ALTAN aktiv

Az ajánlás szerint, nagyjából 200 óra alatt simul ki az alapállapotban bántóan karcos és agresszív ribbon magassugárzó, utána viszont kecses dalos madárként simogat a hangja. A rendszer installálása szerencsére nem tartott túl sokáig, kifejezetten könnyen elhelyezhető hangsugárzókról beszélünk. A hátsó reflexnyílás miatt nem szereti a közeli visszaverési pontokat, bár ez mindig szobafüggő, mi 1,5 méterre húztuk el a mögötte lévő faltól, ahol jól érezte magát. A gyárilag mellékelt szivacsdugó inkább csak rontott a hangzáson. Nem véletlenül került rá a reflexnyílás az egyébként takaros hátsójára, de van, ahol hasznos lehet, ezért érdemes kísérletezni vele. Hallgattunk sokféle stílust és korszakot, az elejétől a végéig górcső alá vettünk mindent, amit élő ember hallgathat, de legalábbis amit mi szoktunk. Természetesen nem fogjuk számonként részletesen elemezni a hallottakat, de néhány kedvencünket azért kiemelünk. Úgy éreztük magunkat a szállítólevél tételes átvizsgálása után, mint aki az ezerötös LADA mellé kap egy komplett F1 szervizcsapatot, hogy kiszolgálják a verseny alatt, de halkan megsúgjuk, hogy az olcsóbb erősítővel is tudott vidám perceket szerezni nekünk az ALTAN, bár szó se róla, hogy a nehéztüzérséggel maradandót alakított. A sort Souad Massi-val indítottuk, az örök kedvencként számon tartott a Focal 5. tesztlemezről. A Raoui című szám hallgatása közben kiderült, a színpad alacsony, itt eszközöltünk rögtön egy kis finomítást a dobozaink elhelyezésével, úgyhogy a kellő magasságba került a produkció. Sokat meditáltunk rajta, de végül arra jutottunk, hogy tetszik, sőt nagyon tetszik. Már el voltunk szokva ettől a precíz hangtól, kicsit elfordultunk a kellemes hazugságok felé. Minden tesztünkbe menetrendszerűen (na nem olyan MÁV-osan) beiktatott Petra Magoni és Ferruccio Spinetti alkotta fantasztikus formáció, a Musica Nuda következett, természetesen a koncertfelvétellel feszegettük a rendszerünk határait. El is felejthetjük, hogy mekkora űrtartalmú hangsugárzóval van dolgunk, méreteit meghazudtoló erővel tolja arcunkba a bőgő lenyűgöző hangját. Valószínűleg pont jó helyre sikerült kijelölnünk az állvány pozícióját, a beforgatás szögét pedig már korábban korrigáltuk. Az 52 Hz-re hangolt port elég energiát tud felszabadítani 27 m2-es szobánk betöltéséhez, persze nem fogja hozni egy állódoboz alsó traktusait, de kb. 20 m2-ig minden szempontból kiszolgálja a teljes frekvenciatartományt, a monitorsugárzók előnyeit pedig mi kifejezetten kedveljük. A női énekhangot mindig is élvezettel hallgattuk, főleg ha ilyen simogató és érzelmekkel teli. A magassugárzó hangjában már nyoma sincs a kezdeti nyersségnek, átvette a helyét az őszinteség és a precizitás. A térbeli leképzés kifejezetten újszerű volt, mostanság sok rendszer megfordult nálunk, de ezt a fajta elhelyezkedést, amit most hallunk a színpadon, még nem tapasztaltuk. A színpad rendkívül széles, levegős és nagyon jól pozícionált. Jó lenne tudni, hogy melyik koncerten készült a felvétel, hogy eldönthessük, kinek van igaza, mindenesetre itt is árkategória feletti reprodukciót kaptunk. Ugyan nem ez a hangdoboz a világ legjobbja, de a Magyarországon éppen aktuális adózási viszonyok tekintetében nézve, a bruttó eladási ára igencsak megéri a fáradtságos gályázással összeszedett, egyre gyengülő forintunkat és ez a lényeg. A következő szám Andreas Vollenweider - The play of the five balls: itt igazán a magas- és a középhangokkal kell foglalkoznia a rendszerünknek, de azoknak a helyes leképzése izzasztó feladat, sok elektronika és doboz bele is bukik. A ribbonnak köszönhetően kifejezetten nyitott felfelé az ALTAN és nem akar tolakodni, beférkőzni a fejünkbe a dobhártyánk szurkálásával. Egyszerűen csak teszi a dolgát: örvendeztet, kikapcsol, ellazít. Szimfonikus zenével több ízben, behatóan foglalkoztunk. Összességében ez a műfaj is szórakoztató volt, át tudta adni a mondanivalóját a műveknek. Könnyebb, kevesebb hangszeres vizekre evezve, több élménnyel gazdagodtunk. Saint Tang - Lofty Mountains and flowing water: a húrok pendítései kottázhatóak, a térleképzés levegős, az x, az y és a z tengely is a helyén van. Az utolsó zeneszám, melyet kiemelünk az általunk nagyon kedvelt, nagy öreg jazzlegendától, Geroge Bensontól származik. El Mar című száma igazán megdolgoztatja a hangdobozokat, sokan elvéreztek már ebben a tesztben. Nagy a dinamikatartománya a számnak, de egyszer sem kellett a távirányítóért nyúlnunk, minden tisztán kivehető és rá tudunk ujjal mutatni a legapróbb kis rezdülésre is. A lecsengések hosszúak, nem hal el idő előtt egyetlen pendítés sem. Egyébként ez a műfaj kifejezetten jól állt az ALTAN-nak.

Az AURUM megmutatta nekünk, hogy a felsőkategóriásnak kikiáltott családja méltó darabja az ALTAN VIII, egy zseniálisan jól sikerült monitor hangsugárzó.

ALTAN - az aktív

Őket már darabonként, külön dobozba csomagolva kaptuk meg a forgalmazótól, fehér színben, mely teljesen más hatást kelt, mint a gyönyörű cseresznye furnérozás. Európai trend, hogy egyre több fehér hangsugárzó jelenik meg a piacon, köszönhetően a belsőépítészeti igényeknek. Itt is ugyanaz a felállás a hangszórók tekintetében, mint a passzív ALTAN esetében. A mélyközép sugárzó eltér a két típusban, az aktív verzióban lévő a csúcsmodell TITAN VIII-ból érkezett, hatalmas mágnessel rendelkezik.

A mélyközepet két darab, hídba kötött D osztályú Hypex erősítő hajtja, melynek teljesítménye 150 W. A magas egy AB osztályú, 50 W-os erősítővel működik.

Mivel rengeteg állítási lehetőségünk van, amik nyilván a hátsó panelen kaptak helyet, ezért teljesen át kellett tervezni a doboz fenekét. Alul kapott helyet a reflexnyílás, illetve magától értetődően eltűnt a hangfalkábelt fogadó terminál is. A tesztrendszer felállása tehát változott, kikerült a képből a végfok, hiszen a hangdoboz sajáttal rendelkezik. Vonalszintű jelre volt szükségünk, illetve hangerőszabályzásra, ezért továbbra is a láncban kellett hagynunk az Audia előfokot, melyből HiDiamond D1 szimmetrikus kábellel vittük tovább a jelet a hangfalunk erősítőjébe. Nem aprózták el a német mérnökök: hihetetlen nagy szabadságot adtak a kezünkbe a különböző potméterek segítségével. Ezekről egy korábbi hírünkben ejtettünk szót.

Az árra tekintve jókora különbséget fedeztünk fel a passzív verzióhoz képest, ezt a típust 899 990 Ft-ért vihetjük el, ami 400 000 Ft-os különbséget jelent. Ez első olvasásra igen magas, de még másodikra is, szinte egy újabb pár passzív hangdobozt kaptunk volna érte. Azt azonban ne felejtsük el, hogy nincs szükségünk végerősítőre és hangfalkábelre sem, viszont plusz egy jó minőségű tápkábelre szükségük van. A mi rendszerünk esetén ez egy HiDiamond D2 tápkábel volt. A 200 órás járatást itt is szigorúan tartsa be minden leendő vásárló, mielőtt véleményt mondana a készülékről, mert utána nyílik meg előttünk igazán, az aktív ALTAN is. Abban a szerencsés helyzetben találjuk magunkat, hogy nem kell vadásznunk az erősítőket, vajon mi passzol hozzá, milyen hangfalkábellel tudjuk szinergiába hozni, egyszerűen csak megválasztjuk a hozzá illő táp- és analóg összekötő kábelt, majd leülünk és élvezzük a zenét. Aztán mögé bújunk, tekergetjük, billentjük, nyomjuk és leülünk újra, meg újra, ezt el kell játszanunk néhányszor, mire a hallgatói ponthoz hangoljuk, de megéri! Aki nem szeretne elveszni az erősítők és a hangfalkábelek világában, annak ez egy tökéletes választás.

A passzív ALTAN-nál és a mellé pakolt komoly elektronikák és kábelek együttesénél ugyan szerényebb a minősége, de annyival nem, mint amennyivel olcsóbb. Más egy kicsit a hangkaraktere, más a stílus, amit átad. A zenékből most is azokat emeljük ki, mint az elektronika nélküli hangdoboznál. Souad Massi újfent előkerült, az éneke még mindig simogató, megnyugtató, de jól érezhetően teljesen más karaktert kapott: az a kevés húsosság is eltűnt a hangjából, amit előtte hallottunk, bár még mindig nem a stúdiós világot idézte fel. Musica Nuda - I will survive: ez egy nagyon pörgős szám. Igaz, hogy csak egy hangszeres, de megdolgoztatja a membránokat. Az aktív nem fogyott el, óriási energia hömpölygött a szobában, elemében volt az ALTAN. Nem esett szét, nem éreztük azt, hogy alulméretezték volna az erősítőket. Vollenweider - The play of the five balls: teljesen más világ, a karakterkülönbség itt is jól hallható. Ahány ház, annyi szokás? Saint Tang - Lofty Mountains and flowing water: a tér megint rendben van, a karakter ugyan teljesen más, de ez sem rosszabb, egyszerűen más közönségnek szól. A két világ között akkora a szakadék, hogy mindenképp érdemes meghallgatni mindkét hangdobozt ahhoz, hogy megfelelően tudjunk dönteni és ki-ki a maga ízlésének tetszővel állíthasson haza. Aki kedvet kapott a meghallgatáshoz, az mindkét darabot ki tudja próbálni a Stream Audio bemutatótermében, az ottani szakemberek készséggel megmutatják majd őket.

1 2

Következő oldal >