Q Acoustics 3050i álló hangfal teszt

2019. január 22., kedd, 21:10

Q Acoustics audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Q Acoustics hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Q Acoustics hangfal teszt

Mostanáig sajnos nem sok példány fordult meg az az angol Q Acoustics gyár hangsugárzóiból csapatunknál, de az eddigi tapasztalataink nagyon jók voltak. Ez a gyártó is tipikus példája annak, hogy egy jó hangfal nem csak a több évtizedes múlt tapasztalatából épülhet meg, hanem egyszerűen csak egy friss gondolkodású és ízlésvilágú gárda kell, akiknek megfelelő tudás van a kezében. A Concept sorozat néhány darabja nagyon jó benyomást tett ránk, mostani tesztünkben pedig a Q Acoustics mondhatni "bestseller" hangsugárzóit, a 3050 frissített verzióját a 3050i-t láttuk vendégül.

Egyszerűen szép

Kicsit bánjuk, hogy eddig nem sok alkalommal találkoztunk (hivatalosan) a Q Acoustics-szal, mert külsőre és hangminőségre is nagyon tetszetős hangsugárzókat gyártanak. Ahogy már említettük, ez a cég egészen újnak számít a piacon, és ahogy az lenni szokott, a jó ár/érték arány megőrzése érdekében, az Angliában született álmokat, ezúttal is Távol-Keleten keltik életre. A mérnökök és formatervezők nagyon jó munkát végeztek a teljes modellpalettán, mert valahogy sikerült ötvözni azt a letisztultságot, minimál stílust és egyediséget, amitől a Q Acoustics bármikor azonnal megkülönböztethető az összes többi hangfaltól. Ez a modern egyediség természetesen ugyanígy meg is oszthatja a közönséget, hiszen a konzervatívabb vonalakat kedvelők kegyeinek elnyeréséhez ezzel a formavilággal nem biztos, hogy elég lesz a faerezetes verzió eleganciája. Ellenben például a fekete, antracit, vagy a nekünk a leginkább tetsző hófehér verzió elképesztően jól mutathat egy modern berendezésű nappaliban, és talán még hölgy választottunk kicsiny szívében is helyet kaphat egy-egy ilyen szépség.

A mellékelt mágneses hangszóróselyem nem egy mérnöki remekmű, viszont tökéletesen ellátja a feladatát, és pont csak annyit takar ki ebből a szép dobozból, amennyire szükség van, ráadásul a fehér verzió fehér szövetet kapott, ami szintén plusz pont.

Több különböző, igen neves magazin ötcsillagos eredménnyel zárta a 3050i tesztjét, melyeket a gyártó nagyon büszkén hirdet, ezért mi is több helyen láthattuk ezeket a kitűntetéseket. Ez egyrészt magasra teszi a lécet az elsődleges elvárásainknál, másrészt viszont hiszünk ezen tesztek teljes korrektségében, ám mégis némi előítélet van bennünk akkor, amikor egy angol gyártó a két leghíresebb angol hifi magazin dicséretével ékeskedik világszinten. Ugye láttunk már német autós magazinban, tesztgyőztes német verdákat?

Ettől függetlenül továbbra is azt valljuk, hogy a Q Acoustics 3050i, kategóriájának egyik olyan különc példánya, mely úgy is egyedi tud lenni, hogy nincs fehér, bordó, réz, vagy egyéb kirívó színű hangszórókészlete.

Külsőre lényegében tökéletesen megegyezik az előddel. Ugyanaz a lekerekített sarkú jó kiállású doboz, mint korábban, ahol már szintén aggasztóan sérülékenynek tűntek a sarok élek, illetve a dobozt borító matt fólia. Ha már fólia és színek, a 3050i egy plusz színt kapott az elődhöz képest, így már összesen négyből választhatunk (fehér, szürke, fekete, dió) ami ritkaság ebben a kategóriában.

További saját fejlesztés a dobozban a HPE™ (Helmholtz Pressure Equalizer) ami lényegében a belső nyomást alakítja át úgy, hogy a fellépő rezonanciákat csökkentse, melynek különösen az álló hangfalaknál lehet jelentősége. Szintén egy hangzatos, P2P (point to point) elnevezést kapott az a merevítési technológia, mellyel különösen stabilnak ígérkezik a 3050i, ami szintén gyenge pont szokott lenni az ilyen értékű dobozoknál, ezért külön dicséretes, hogy erre is figyelmet szenteltek.

Sajnos van még egy apró frissítés a hangfal elején, ami nem más, mint a két darab 165 mm-es mélyközép, és a 22 mm-es magassugárzó körül díszelgő, króm színű karima. Ha valami eddig nagyon tetszett a Q Acoustics hangfalakban, akkor az éppen az a stílus és letisztultság, amibe számunkra nem fér bele egy csilivili krómgyűrű, mert ezzel valahogy beleolvadt a több német gyártónál is látott (szerencsére már ők is lassan leszoknak róla) tucat dizájn elképzelésbe. Ez persze teljesen szubjektív vélemény, és szerencsére létezik ugyanúgy a fekete verzió is, de számunkra ezekkel a tükör karikákkal csak rontottak helyzeten. De hát kinek a pap, kinek a papné...

A következő és talán legkomolyabb változás a 3050i hátulján köszöntött ránk. Egy újragondolt, átméretezett és sokkal szebben kivitelezett reflexcsőre bízták ezúttal a légtömegek mozgatását, és "végre" szakítottak a napjainkra (és főleg ebben a kategóriában) már-már feleslegessé váló dupla kábelezés lehetőségével. A hangszórókábel csatlakozók sokkal jobban illenek a gyártó minimalista formavilágához, mint a korábbi süllyesztett jobbra-balra tekert blokk. A már megszokott egyedi stílusban megálmodott talpak ismerősek, az állítható magasságú tüskékkel továbbra is nagyon jól stabilizálhatjuk a két tornyot, és megfelelő elcsatolást is biztosítanak.

Méreteihez méltóan igyekeztünk megfelelő teszt-környezetet biztosítani a QA 3050i-nek egy 30 négyzetméteres szobában ahol különböző elektronikák társaságában láttunk neki a meghallgatásnak.

A hangok

Az már korábban sem volt titok, hogy a Q Acoustics hangsugárzói nagyon jól szólnak basszusok terén sem kell szerénykedniük. Amikor Inger Marie Gundersen - By Myself című albuma megszólalt, ezt abban szent pillanatban bizonyította is számunkra. Nagyon testes, igazi mélyről jövő basszusok adták meg a zene stabil alapjait, melyre határozott, tiszta és nagyon karakteres énekhang és gitár jött. Bár a nagyobb testvér, Concept sorozatból örökölt keresztváltó nagyon jól végezte a dolgát, mégis érezni lehetett, hogy a 3050i egy alacsonyabb kategóriát képvisel. Minden hang nagyon rendben volt, minden ott volt ahol lennie kellett, mégis érezni lehetett egy csipetnyi mesterkélt, hatásvadász próbálkozást, ami mellett nem tudott az az igazi zenei hangzás előbújni a dobozokból. Egy pillanatig sem szabad elfelejteni, hogy egy 240 000 Ft-os álló hangfalpárról beszélünk, és ebben a kategóriában nem is várhatunk el ennél többet, sőt! A 44 Hz-es megadott gyári adatot néha még óvatosnak is éreztük, mert valóban meglepően mélyre tudott jutni a lábdob vagy a nagybőgő, és stabilan tartotta is magát, nem bizonytalanodott el magasabb hangerőn sem. Ezzel szemben volt úgy, hogy a magas frekvenciákat enyhén túlzónak éreztük, amin persze már több különböző módon lehet segíteni (elektronika, kábelek stb.) de összességében megfelelően részletező és levegős hangzást produkáltak a kis selyem dómok.

A QA 3050i térképzése teljesen rendben volt, nem varázsolt semmi extrát a színpadra, jól pozícionált minden részletet és a dimenziókat is a helyén kezelte. Néha a magasságban kicsit bizonytalan volt egy énekhang elhelyezésénél, de magát a hangkaraktert nagyon élvezetesen adta vissza.

Hangszeres zenék hallgatása közben folyamatosan fitogtatta középtartományának erősségét, ugyanis átlagon felüli módon prezentálta az olyan hangszerek hangját és testét, mint a gitár, és a zongora. Ez utóbbival sok esetben még a drágább vetélytársak is vért izzadnak, hogy megközelítsék a valóságot, de a 3050i-nek ez valahogy nagyon feküdt.

A rockzenék világában szintén otthonosan mozgott fél-angol barátunk. Nagyon jó dinamikával áradtak az ütemek a szoba minden szegletébe, és ekkor igazán érvényesültek a masszív feszes dobszólók erős mély és középhangjai. Nagyon jól kontrollálta a keményebb zúzós ütemeket is, ám magasabb hangerőn már kissé szétesett és zavaróvá vált a felső tartomány. Köszönhetően a 91 dB-es érzékenységnek nem feltétlenül kell az erősítő minden tartalékát rászabadítani a lengőtekercsekre, így szerencsére nem is volt szükség rá, hogy igazán felcsavarjuk a hangerőt ahhoz, hogy rezegjen a kanapé alattunk.

Később az olyan elektronikus zenei kedvenceink, mint a Yello, Duft Punk, Eskmo albumaiban válogatva éreztük először, hogy nagyon energikusan és lendületesen zenélt a QA 3050i, de többször előbújt egy leheletnyi plasztikusság, és olykor dobozhang is. Tény, hogy az 1-2 hetes bejáratási fázisnál lényegében minden hangfalnak többre van szüksége a tökéletes hangzás eléréséig, de ezektől az apró részletektől eltekintve nagyon élvezetesen prezentálta az elektronikusan kreált hangokat. A basszusok ereje magasabb jelszinten is stabil maradt, a különböző effekteket pedig nagyon széles spektrumban szórta szét a falak között. A hátsó reflexnyílás miatt mindenképp legalább 50 cm helyet javaslunk a falaktól, de ha még több hely áll rendelkezésre, akkor az imént említett negatív részletek is eltűnhetnek.

Összességében talán felül is teljesítette a 3050i az elvárásainkat, mert sok vetélytársa megfordult már kis csapatunknál az elmúlt években, de úgy éreztük, hogy ebben az ársávban mindenképpen dobogós helyen végezne nálunk.

Összegzés

A Q Acoutsics 3050i már az elődje sikereivel büszkélkedve szállt a ringbe és néhány számunkra nem feltétlenül tetsző apróságot leszámítva, sok hasznos és jól sikerült frissítéssel tették még jobbá. Hangkaraktere hozza, és olykor túl is szárnyalja a tőle várható szintet, de ahogy az lenni szokott, megvannak a gyengeségei is. Vetélytársaival egyetemben létezik házimozi és sztereó szett is, ám sok más márkával ellentétben itt nagyon jó színvariánsok állnak rendelkezésre, hogy a megfelelő környezetbe helyezve, igazi szobadísszé váljon, ami valljuk be, szintén nagyon fontos szempont. Technikai szempontból, és a megépítését tekintve sehol nem tudtunk belekötni. Szépen megmunkált borítás, illesztéseknek nyoma sem volt, a további külsőségek pedig mindenki saját ízlésére vannak bízva, de nekünk továbbra is a kedvenceink között marad ez a friss angol márka, mert be tudták bizonyítani, hogy nem csak a múltból lehet sikeres jövőt építeni.

1 2

Következő oldal >