Polk Audio LSiM 707 álló hangfal teszt

2017. június 7., szerda, 23:15

Polk Audio audio hifi hangfal hangszóró Polk hangfal hifi hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt Polk hangfal teszt Polk Audio hangfal Polk Audio hangfal teszt

Azok után, hogy néhány hónapja egy QUAD elektronikát tesztelve, belekóstolhattunk a Polk Audio LSiM 707 hangjába, egyértelmű volt, hogy ennek a hangfalnak több figyelmet kell szenteljünk. Most eljött az idő, hogy meghallgassuk, úgy igazán, hosszan és türelmesen.

A Polk Audio-t ma már nem kell bemutatni a hifi iránt érdeklődőknek...

Legalábbis így gondoltuk, egészen ez év februárjáig. Március elsején azonban történt valami, ami minket is meglepett, ami miatt egy kicsit újra kellett értelmezzük a Polk Audio helyét a világban. Olvastuk már sokszor, hogy a márka Észak-Amerika egyik legkedveltebbje, és azt is tudjuk, hogy a bőséges kínálatában a klasszikus hangfalakon kívül találunk fejhallgatókat, hordozható zenegépet, soundbart és még sok minden mást. Mégsem éreztük át mekkora cég is a Polk Audio, illetve annak anyavállalata, a Sound United. Ám március első napján felröppent a hír, hogy a Sound United felvásárolta a D+M csoportot, így egyebek közt a Marantz-ot és a Denon-t. Ezek után már egészen más érzés azt leírni, hogy a Polk Audio Észak-Amerika egyik legkedveltebb hangfal márkája. Így egy kicsit könnyebb megérteni a Polk Audio és az egész cégcsoport súlyát az iparban. No de ne húzzuk tovább az időt, térjünk az LSiM 707-re!

Polk Audio LSiM 707

Ez jelenleg a gyártó legjobb, legnagyobb típusa, ami mindjárt két dolgot is előre vetít. Egyrészt, jól kidolgozott műszaki tartalomra számíthatunk, másrészt, mivel amerikai cég termékével állunk szemben, egyértelmű, hogy az előlapon nem maradt sok üres hely. Sok hangszóró, nagy membránfelülettel mozgatja a levegőt, hogy a tágas, amerikai nappalikban is elég legyen a tudása. A doboz természetesen belső merevítéssel rendelkezik és 3 nagyobb, illetve további két kisebb légkamrára van osztva. A hangszórókat a német Klippel GmbH technológiájával optimalizálták, ami az ígéretek szerint hangerőtől függetlenül, egyenletes frekvenciamenetet biztosít.

A magashangokról egy gyűrű kialakítású selyem membrán gondoskodik. Ennél többet nem igazán árul el a gyártó az alkatrészről. Persze, ha eltekintünk a szokásos marketing szövegtől. Az alkatrészek fotóiról annyi derül ki, hogy a felsőkategóriás hangfalakban divatos, saját csillapított légkamra és jókora mágnes van a hangszóró mögött. Hasonló a helyzet a középsugárzóval, ami hagyományos membrános kialakítást, szellős, de sűrű szerkezetű hangszóró-kosarat és bőséges saját légteret kapott.

A mélysugárzó a gyártó Cassini nevű, ovális típusa. Szép nagy, és kettő is van belőle. Viccet félretéve, nagy membránkitérés mellett is stabil, torzítás mentes működés érdekében a szokásosnál nagyobb, a csévetestet hosszabban fedő tekercset használ. A két mélysugárzó pedig külön-külön légkamrát kapott, saját reflexcsövekkel, hogy még véletlenül se dolgozzanak egymás ellen. S ha már a reflexcsövekhez értünk, azt is megemlíthetjük, hogy azok lefelé irányítottak, a légáramlatot pedig két kúp tereli a talp mentén. A cél, hogy a mélyhangok gyorsabbak, pontosabbak legyenek.

A Polk Audio honlapján a műszaki leírás jellegzetesen amerikai. Megemlítenek néhány technológiát, de nem merülnek el azok magyarázatában. Emlegetnek lézert és számítógépes modellezést, de sokkal hangsúlyosabban kezelik a vaskos, masszív szerkezetet, az erőt. Mintha egy Ford Mustangot akarnának eladni.

Testközelből

A hangfalakat az Octogon Audio bemutatótermében hallgattuk meg. Bár érkezésünkkor már összeállított rendszer várt ránk, mi felemeltük, megforgattuk, alaposan megvizsgáltuk a dobozokat. Kezdjük azzal, hogy a csúcs LSiM 45 kg, vagyis nehéz, ami persze senkit nem lep meg, hiszen 130 cm magas hangfalakról beszélünk. Az alakjuk és kidolgozottságuk is tetszetős. Bár előbbi, vagyis a formaterv természetesen szubjektív kérdés. A hátlap nincsen túlbonyolítva. Egy alumínium lapra szerelve vár ránk négy szorító-csatlakozó. Ebből pedig már az is kiderült, hogy az LSiM 707-et akár kettős erősítéssel is használhatjuk. Ennek a hasznosságát persze lehet vitatni, különösen az olcsóbb rendszereknél, de egy ilyen nagy, és nagy erőre tervezett hangfalnál egyértelmű, hogy nem csak a minőség, de a kellő teljesítmény biztosítása miatt is jól jöhet két végfok.

Hogy muzsikál a kedves hangja?

Az igazat megvallva, nem ez az első találkozásunk az LSiM 707-tel. Korábban, egy QUAD Artera teszt alkalmával már volt alkalmunk meghallgatni és akkor bizony leesett az állunk. Éppen csak annyi panaszunk maradt, hogy a hatalmas Polk Audio bizony több erőért kiállt, mint amit az akkor hozzá kötött erősítő adni tudott.

Első körben egy OPPO UDP-203 Blu-ray lejátszó, TEAC NT-503 DAC, a NAD Masters M12 előerősítő és M22 teljesítményerősítő volt beállítva. A kötelező bemelegítés után néhány régi ismerőssel kezdtük a tesztet. Sabina Sciubba és Antonio Forcione - Meet Me In London című albuma ízletes, érett módon szólalt meg. Az élmény lágy, selymes, simogató, ami jól állt a dalok többségének. Itt egy kicsit máris kitérnénk az egyik helyben meghallgatható, de jóval drágább konkurensre, a Sopra 2-re, amivel összehasonlítva a Polk Audio kevésbé fényes és nyílt. Ám ez karakterbéli különbség nem minőségi. Erre utal az is, hogy a gitár elemi erővel pendül meg az LSiM 707 tolmácsolásában. A következő etapban Kari Bremnes dalait hallgattuk, amelyek fantasztikusan artikuláltan szólaltak meg, de mindvégig megőrizték finom, cseppet sem tolakodó karakterüket. Egyik dal alatt a hang könnyed természete mellett is, három, egymástól határozottan elkülönülő részre bomlott. A finoman ütő és zengő mélyek mellett határozott és természetes magas- és egy selymes, szelíd, de hiteles középtartományból állt össze a zene. Szerencsére a lejátszási listánkon épp ezután következett Jennifer Warnes és a Way Down Deep, ami már kihasználta a méretes állódobozokban rejlő lehetőségeket. A mélyek bőségesen érkeztek, de a rendszer egésze végtelenül nyugodt maradt.

Olyan felvételekkel is meghallgattuk a rendszert, amit audiofil körökben szinte emlegetni is szentségtörés. Ide sorolhatjuk Amy Winehouse dalait is, amelyek közül a You Sent Me Flying-ot hallgattuk meg. A dal ezen a rendszeren alaposan megkavarhatja a hallgatót, hiszen egyrészről az értékei, az érzelmi töltet csodásan áradnak a Polk Audio hangfalakból. Másrészről viszont, a rendszer már részletesen bemutatja a felvétel bűneit is. Bizony nem egy audiofil mix.

Tovább evezve az audiofilek által "kevésbé elismert" felvételek között, jött a Moderat és a Bad Kingdom, amit az LSiM 707 gond nélkül közvetített. Az összes mély, az összes dörömbölő és morajló hang nyugodtan érkezett felénk.

Visszakanyarodva a klasszikus tesztanyagokhoz, az LSiM 707 nyugodt, gyakran könnyed, de nem könnyű játékkal gyönyörködtetett. Sokszor feltűnt, hogy milyen erősen elkülönülnek az egyes hangszerek, annak ellenére is, hogy a szoba - ahol hallgattuk - inkább mozira van hangolva, mint sztereó zenére.

Aktuális teszt válogatásunkból a Yoko Kanno & The Seatbelts - Digging My Potato alatt a szájharmonika hangját hangerőtől szinte teljesen függetlenül, fegyelmezetten, pontosan és nagyszerű jelenléttel szólaltatta meg. Bár az erősen csillapított szobában a térérzet aránylag szűkös volt, az egyes hangszerek mindig fantasztikusan elkülönültek. A Fe és Forever Broke meghallgatása is fantasztikus élmény volt.

Itt ismét egy kis összehasonlításhoz folyamodunk, mégpedig a Focal Sopra irányába. Bár mindkettő szépen, szerethetően közvetíti az énekhangot, a Polk Audio nyugodtabb, kevésbé fényes természetű. Az amerikai gyártó által nyújtott hang van annyira karakteres, hogy rábeszélés nélkül is, a hallgató meg tudja mondani, erre van szüksége, vagy másra.

Amíg a teszt első felében alapvetően a NAD M12 és M22 összeállításra támaszkodtunk, esetenként kiegészítve azt egy TEAC DAC-kal, a második szakaszban az Audio Analogue Fortissimo szettet is kipróbáltuk. Ez az elektronika a mélyeket inkább keménynek, kopogósnak mutatta, mint testesnek, persze itt most ne torzításra gondoljon a Kedves Olvasó, hanem egy kicsit keményebb, rámenősebb karakterre. A harmonika hangja élesebb, recsegősebb volt, és mintha a fegyelmezettségéből is veszített volna. Ennek ellenére, az olasz elektronikával párosítva a Polk Audio nyitott, élethűbb és zeneibb lett. Vagyis a dobozokban van még tartalék, kifinomultság. Az olyan sokat hallgatott tesztfelvételekkel, mint a Dire Straits-féle You and Your Friend, szinte beleolvadtunk a fotelbe a gyönyörtől. Valahogy így kell szóljon a jó hifi rendszer. Talán egy cseppet nyugodtabb lehetne, de ez már ízlés kérdése.

Összegzés

A Polk Audio LSiM 707 hangfal megjelenésében valóban az amerikai divatot követi, de a hangja az európai ízlésnek is megfelel. Bár a gyártó nem ír oldalakon keresztül a hangszórókban és azok körül felhasznált varázslatos technológiákról - szemben jónéhány európai vetélytársával - a szerkezet valójában nagyon is összetett. Az LSiM 707 bizonyos értelemben az itthon ismertebb márkák egyik titkos kihívója. Jó szívvel ajánljuk mindazoknak, akik egyetlen rendszertől szeretnék megkapni a könnyű, pihentető zeneélvezetet és a határozott, erős mozi vagy rock hangzást. Az LSiM 707-ben mindkettő megvan. A méretüktől sem kell félni, mert nem csak a hatalmas, 100 négyzetméter feletti amerikai szobákban lesz élvezetes a hangjuk, de talán már 30 is elég lesz nekik.

1 2

Következő oldal >