Perlisten D12s aktív mélyláda teszt

2023. április 7., péntek, 20:35

Perlisten PerlistenAudio audio hifi házimozi hangfal szubláda mélyláda Perlisten mélyláda Perlisten hangfal aktív mélyláda mélyláda teszt aktív mélyláda teszt Perlisten mélyláda teszt Perlisten hangfal teszt

A Perlisten Audio nagyon fiatal cég, alapítása óta még 7 év sem telt el, ám a termékeik 2020-óta, tehát három év alatt annyi díjat és elismerést zsebeltek be, ami sokaknak 30 év alatt sem jött össze. High end kategóriás álló, állványos és falba építhető hangdobozokat és aktív mélyládákat készítenek a sztereó zenehallgatás és a házimozi szerelmeseinek kedvére. Hogy, hogy nem, tőlük elsőként egy szubládával ismerkedtünk meg közelebbről, a hat közül a D12s típussal.

Bár a vállalat fiatal, alapítói 25-30 éve a szakmában tevékenykednek, hatalmas tudás és rengeteg tapasztalat birtokában hoztak létre olyan hangfalakat, amiket a szakma és a vásárlók azonnal a kegyeikbe fogadtak. Szubláda palettájukon a hat közül legkisebb a D12s, ám globálisan tekintve igencsak tekintélyes darab.

448x420x450 mm-es méreteivel a közepes termetű jelzőt érdemli ki, ezzel szemben áll a tömege, ami 41 kg. Zárt mélyláda viszonylatban (a Perlisten nem készít basszreflex változatot, nem véletlenül) egyértelműen nehézsúlyú versenyző. A doboztest és a belső merevítés anyaga 1 colos HDF, a dizájnelemként is funkcionáló előlap 2 colos vastagsága ehhez adódik hozzá. Mindezekből sejthető, hogy rendkívül masszív, stabil a konstrukció, ahogy ebben az igencsak magas kategóriában alapvető elvárás.

A formaterv nem hétköznapi, az említett vastagítás oldaléleit legömbölyítették, középtájon ívelt marás követi a hangszóró keretét, felülete selyemfényű, míg a szubláda többi része zongoralakk bevonatú. A gumilábak is említést érdemelnek, vörös arany színű gyűrű fut rajtuk körbe, a padlóval érintkező részük domború, közepükön furattal, amibe a mellékelt tüskék tekerhetőek. Mi ettől eltekintettünk, mert oly mértékű stabilitást biztosítottak a gumilábak, mintha a padlóhoz csavaroztuk volna a szubládát.

A névleg 30 centis hangszóró kosara brutálisan masszív alumínium öntvény, porsapka nélküli membránja szőtt, karbonszálas kompozit, tapogatva, kopogtatva betonkeménységű. Pilléje többrétegű Nomex, lengőcsévéje alumíniumból készült. Mágnese akkora, hogy alig akartunk hinni a szemeinknek. Bő 20 cm átmérőjű és dupla ferritgyűrű alkotja, tömegét 10 kg körülire saccoljuk. Érdekesség, hogy nincs furat a pólusvason.

A hangszóró aranyozott, rugós csatlakozóit tekintélyes vastagságú kábelek kötik össze a D osztályú erősítővel, aminek több mint felét vastagfalú fémdobozba zárták, rövid ideig 1500 W RMS teljesítmény leadására képes. A hátlap csatlakozóira öröm ránézni, csavaros RCA-k, XLR-ek, arany bevonattal, mindegyikből 4 db, mert a bemenetek mellett kimenetekkel is rendelkezik a D12s.

Külön LFE nincs, ami nem biztos, hogy hátrány, erre még visszatérünk, mindenesetre mi jobban szeretjük dedikált aljzathoz csatlakoztatni a szubkábelt. Ezeken és a főkapcsolón kívül egy szervizcélokat szolgáló USB-A és egy trigger csatlakozót kínálkozik a hátlapon, semmi más. Nocsak! Se tekerhető, se billenthető gombok, pöckök?

A választ a tetőlapon találtuk meg egy 2,4 coll átlójú, 10 fokozatban állítható fényerejű LCD érintőkijelző alakjában. Erről vezérelhető, szabályozható a D12s, de csak az alapfunkciói.

A többit Android és iOS mobileszközökre letölthető applikációban rejtették el. Természetesen vannak átfedések, jelszintet/hangerőt, THX, Large és Small Room hangzásmódokat mindkét felületről választhatunk, ám a csemegéket csak Bluetooth kapcsolattal.

Ezek közül a leglényegesebb a 10-sávos teljes parametrikus EQ, mellyel - pontos hangnyomásmérő műszer igénybevételével - a mélynyomó hangja a helyiség akusztikájának befolyásától szinte teljesen függetleníthető.

Ezt 48 bites Texas Instruments DSP és 32 bites ARM Cortex M4 processzor teszi lehetővé. Hab a tortán a műszerünknek és ízlésünknek tetszőre farigcsált frekvencia kiegyenlítésekből hármat tárolhatunk és azokat tetszés szerint váltogathatjuk. Az alul-áteresztő szűrőnek nem csak a frekvenciája, a meredeksége is választható 6/12/18/24 dB/Okt közül, sőt, kikapcsolható, ez teszi szükségtelenné a dedikált LFE bemenetet.

A Perlisten Audio D12s THX Dominus minősítést érdemelt ki, de ahhoz nem elég egy darab belőle, kell egy másik is. Ez a Dominus viszonylag új kategória, a Select és az Ultra feletti, tehát a jelenlegi legmagasabb. 95 dB-es folyamatos hangnyomás biztosítása mellett 115-ös csúcsokra kell képesnek lennie annak a mélynyomónak, amelyik erre vágyik, mindezt 6000 köbláb (170 köbméter) térfogatú helyiségben.

Meghallgatás

Állandó, 22 négyzetméteres teszthelységünkben zajlott a vallatás, a Perlisten D12s Nordost Blue Heaven XLR kábelen kapta a jeleket Marantz processzorból, később Emotiva BasX MR1 házimozi erősítőből. A lejátszó végig Reavon UBR-X200 volt. Tápkábeleink közül az IsoTek EVO3 Premier típusút dugtuk a mélyláda hátuljába. Bejáratásra nem volt szükség, az már megtörtént a forgalmazó bemutatótermében, így rögtön nekiálltunk a parametrikus EQ-val kiegyengetni a frekvencia-átvitelt. Meglehetősen hosszadalmas, angyali türelmet és kitartást igénylő művelet volt, de megérte a fáradozást. Egyik tesztlemezünk 15 Hz-től induló, 5 hertzes lépésenként emelkedő frekvenciájú hangjait és hangnyomásmérő műszerünket vettük igénybe, közel két órán át pöcögtettük a telefon kijelzőjét, míg eljutottunk a szerintünk elfogadható állapothoz.

A gyártó által megadott adatokat viszontláttuk a műszer kijelzőjén, némi eséssel, de bőven érezhetően szólt a 20 Hz, 30-tól jött meg a falbontó erő. Ez az egyetlen részlet, amit negatív kritikával tudunk illetni, de nincs benne semmi meglepő, akik a 20 hertzet is 100 decibelen akarják hallani, azok nyitott konstrukciójú szubládát választanak. Cserébe lemondanak arról a hihetetlen, elképesztő gyorsaságról, pontosságról, megfogottságról és részletező képességről, amit például egy Perlistentől, akár ettől a legkisebbtől megkapnak.

Szokásos filmrészleteink közül a Hulk-kal indítottunk. Amikor Bruce kezd átalakulni, tenyérrel rácsap a gázzal elárasztott folyosó üvegére. Ez a D12s előadásában akkorát szólt, hogy csak pislogtunk, aztán meghallgattuk még kétszer. A leugrás végi landolás más szubládákkal is szólt már nagyot, de itt a lecsengés gyorsaságán elámultunk. Hulk ordításának szelétől a rosszul rögzített parókák simán félrecsúsznak, ajánlatos bennük megkapaszkodni vagy előzőleg felragasztani! Számtalanszor ismételtük, közhelynek számít, és a középkategóriás mélyládák is simán megugorják a lőfegyverek különféle kaliberből adódó eltérő hangjának megszólaltatását, ezt a D12s kisujjból kirázta. Az 50-es nehézgéppuska mindet felülmúlta, rémisztően dörgött, bár Hulk fel sem vette a rá záporozó lövedékek becsapódását. De ha hallotta volna az, amit mi, akkor talán menekülőre fogja a dolgot. Nem beszélve az infrahang generátorokról, amikből nekünk bőven elég volt 5 másodperc, aztán megnyomtuk a stop gombot. A Valkyrie légvédelmi gépágyú sorozatát elenyészően kevés tesztalanyunk tudta így visszaadni, hogy egyszerre akarjunk a nadrágunkból kiugrani és a hang tisztaságán, pontosságán ámuldozni. A bombák robbanása rémisztő, sőt, kissé bántó volt, vagyis élethű, ez szükségeltetik az élvezeti faktor magasba szárnyalásához. A Bullet Train című film bővelkedik a szubládákat megdolgoztató effektusokban. Ilyen a hosszasan keresett, pénzes aktatáska felrobbanása, ami nagyot szólt, de az általa okozott rombolás mindenféle vegyes effektusa megzavarta a szubbasszust. Ilyen is van, erről nem a D12s tehet. Számtalan egyéb jelenetben volt alkalma kiteljesednie tesztalanyunknak, ezt megtette, mi élveztük, szinte fürödtünk a hanghullámokban. Nem maradhatott ki az Atmos demólemez, amelyről az őserdei vihart kísérő mennydörgés igazi membrántornáztató. Annyira valósághűen szólt, hogy megfordult a fejünkben, gyorsan mindent áramtalanítani kellene, mielőtt egy villámcsapás tönkreteszi az összes, drága készülékünket.

Koncertfilmek részletei következtek, közülük kiemelést érdemel Michael Bublé dala az első Hit Man lemezről. Korábban már felhoztuk ezt példának, konkrétan az 50. másodperc utáni nagyzenekari tuttikat: hatásszünet, majd belecsapnak a húrokba, egyebekbe, ami a kezük ügyébe kerül. Ezt tesztalanyaink közül mostanáig egyetlen mélyláda, a JL Audio Fathom f112v2 tudta igazán szuperül megtámogatni. A Perlisten D12s felállt mellé a dobogóra. Közvetlen összehasonlítás lehetőségének hiánya miatt csak az emlékeinkre, benyomásainkra tudunk hagyatkozni, melyek alapján ki merjük jelenteni, hogy összességében nagyon kevéssel marad el amerikai versenytársától.

Hans Zimmer Wheel of Fortune-je, He Xiu Tan Earth Drums-a és Marcus Miller dala a Ramsey Lewis: Showcase lemezről minden igényt kielégítően szóltak. Némi orgonamuzsikával is megkínáltuk a Perlistent, konkrétan a bosnyák téri templomban felvett zenéről van szó, ezt csemegének hagytuk a végére. Ínyencfalat volt tesztalanyunk és a hallgatóság számára egyaránt, szinte éreztük a sípokból kiáramló levegőt. Ezen felsorolt élmények jelentős részben a tesztlánc oszlopos tagjának, a Musical Fidelity M6x 250.7 végerősítőnek köszönhetőek, ami bődületes erőt egyesít zeneiséggel, részletező képességgel, remek párost alkotott a Perlisten D12s szubládával.

Összegzés, végszó

Nem találtuk ki a makaróniban a lyukat azzal a megállapításunkkal, hogy a Perlisten tervezői és a termékek elkészítői valami olyan tudás, képesség birtokában vannak, ami a zenehallgatás és a házimozi rajongói számára valóságos áldás. Sokan, sok helyen és alkalommal írtak, mondtak hasonlókat. Sajnos az ilyesminek ára van, cikkünk írásakor a Perlisten D12s 1599990 forintba kerül. Drága? Nagyon. Ér annyit? Igen. Egyértelműen dobogós az általunk eddig tesztelt és hallott (közel 200 db) szubláda versenyében. Ha ennyire kiemelkedő a legkisebb Perlisten, vajon mit nyújtanak a nagyobb testvérek? Remélhetőleg nem kell sokáig várnunk ara, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk!

1 2

Következő oldal >