Naim Mu-so 2 all-in-one hifi rendszer teszt

2019. október 30., szerda, 09:10

Naim Muso audio hifi házimozi hangfal soundbar teszt hangfal teszt hifi teszt hifi rendszer Naim teszt Naim hangfal hangfal teszt Naim hifi rendszer hifi rendszer teszt

Sosem titkoltuk, hogy a nagy múltú angol gyártó rendkívül közel áll a szívünkhöz, és mindig széles vigyorral fogadjuk egy-egy új modelljét. Nem volt ez másképp a legújabb generációs Mu-so 2-vel sem, melynek elődjével már több ízben is találkoztunk, sőt a kisebb Mu-so Qb még szerkesztőségünkben is megfordult. A Naim Mu-so család eddigi modelljeit csak szeretni lehetett, ezért biztosak voltunk benne, hogy az új Mu-so 2nd Generation szintén kellemes órákat tartogat számunkra. Így is lett…

Majdnem mindent a fülnek

Ez alatt persze nem arra célzunk, hogy a Mu-so 2 ne lenne szemet gyönyörködtető darab, inkább arra, hogy az elődhöz képest külsőre szinte semmi eltérést nem látni.

Az anyagok felhasználásában megegyezik a Mu-so Qb-val amitől már a korábbi tesztünknél is el voltunk varázsolva. Nagyon igényes, masszív, szálcsiszolt felületkezelésű alumínium ház, melynek hátlapja egy szintén mesterien megmunkált hűtőborda, ahol a WiFi antenna is helyet kapott. Az áttetsző akril alaplap lebegő hatást kelt, főként a megvilágításával, mely nagyon szépen kiemeli a bal alsó részen büszkélkedő Naim logót. Három fokozatban állítható a megvilágítás ereje, és valamivel melegebb fehér LED fénnyel teszi kellemesebbé az összhatást.

A Mu-so 2 teteje kikapcsolt állapotban szintén tökéletesen megegyezik elődjével, ám amikor felvillannak a fények, akkor jól látható a teakedvelő mérnökök ügyeskedése. A már ismerős, tűgörgőkön sikló vezérlőtárcsa a teljes kerületén megvilágítást kapott, valamint 15 intuitív, érintős vezérlő gombot, melyek a kéz közeledésére válnak láthatóvá. Azon felül, hogy szinte teljes mértékben használható lenne a Mu-so 2 erről a felületről, nagyon sok ujjlenyomat nem fog rákerülni a használata során, köszönhetően a távvezérlőnek és az egyik legjobb vezérlő applikációnak, ami létezik.

Fentről nézve, ha egymás mellé raknánk az új Mu-so 2-t az elődjével azonnal feltűnne, hogy mélyebb lett a ház, melynek nagyon egyszerű oka van. A Naim 13 %-kal megnövelte az új Mu-so méretét, hogy a továbbfejlesztett hangszórókészlet és belső komponensek, nagyobb légtérben, több basszust tudjanak előállítani.

A vélhetően mindenki számára legfontosabb változást a Mu-so 2 alján találtuk. A korábbi modellből is ismerős analóg (Jack) és digitális (optikai) aljzatokon felül ezúttal egy HDMI ARC is került a terminálra, mellyel nagyot nyitott a Mu-so afelé, hogy ne csak zenei képességei legyenek felső kategóriásak.

A belső értékek

Elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol a Naim mérnökei a legtöbbet tettek azért, hogy a Mu-so 2 még tökéletesebb legyen elődjénél, és amivel a kereskedőknek meg kell tudni magyarázni a közel 120 000 forintos felárat.

A fentebb már említett hangszórókészlet, ránézésre semmiben sem különbözik az elődjétől, de a membránok mögött már a Focal szakembereinek szüleménye dolgozik. Új tekercs és megnövelt mágnesek továbbítják annak a kompletten újradolgozott elektronikának a hangzását, amiben lényegében a Mu-so 2 nagysága rejlik.

Az erősítést továbbra is a hangszórónként 75 W (összesen 450 W) teljesítményre képes D osztályú erősítő végzi, amit az elődje is megkapott, de már korántsem ugyanazt az adatfolyamot kell erősítenie, amit eddig. Az új többmagos DSP kb. 13-szor nagyobb teljesítményű jelfeldolgozást biztosít (2000 MIPS - Million Instructions Per Second - a korábbi 150 MIPS-szel szemben) mellyel olyan felbontást és részletességet ígér a gyártó, amely példátlan volt eddig egy egydobozos lejátszótól. A beépített D/A konverter akár 24 bit/96 kHz-től (optikai) egészen 32 bit/384 kHz-ig (PCM) képes feldolgozni a nagyfelbontású fájlokat, a streaming platformját pedig a legnagyobb high end hálózati lejátszókból, vagy a jól ismert Uniti sorozattól örökölte. Hogy mi mindent tud ez a platform? Talán többet is, mint amire észszerű keretek közt szükségünk lehet, de hát ugye, ahány ember, annyi szokás és persze igény. A szinte sablonosnak mondható zenei megosztók, mint a Spotify, TIDAL, Deezer, Quboz stb, természetesen jelen vannak. Annyit megjegyzünk, hogy ha már ennyi fejlesztést, pénzt és időt szántak a jelfeldolgozás valamint a hangzás javítására, talán ideje lenne a Naim-nek is felkerülni arra a bizonyos MQA támogatott listára, hogy a TIDAL-ból valóban ki lehessen hozni a maximumot. Ezen felül a multiroom képesség, az AirPlay 2, a Bluetooth, a Google Chromecast, a temérdek akár Hi-Res internet rádió, de még a Roon is mind-mind a rugalmas zenelejátszás szolgálva sorakozik. Aki tehát itt nem találja meg a magának való lehetőséget, annak tényleg nem tudjuk, hogy mit ajánlhatnánk.

Mi úgy éreztük, hogy ezeknek a végeláthatatlan funkció orgiának köszönhetően, bőséges lehetőségünk volt kiaknázni a Mu-so 2 lehetőségeit, melyeket mi a következőképpen láttunk, hallottunk.

Működés közben

A beüzemelés mondhatni pofonegyszerűen ment, hiszen a frissített Naim App már ott volt az iPad-ünkön, és bár a WiFi kapcsolat is pillanatok alatt létrehozható, mi inkább az Ethernet kábel áldásos sebességében és stabilitásában bíztunk. A mellékelt távvezérlő is megújult, talán szebb is lett, de ez ízlés kérdése. A Naim applikációja az egyik kedvencünk! Logikus, egyszerű, mindent tud, amire szükségünk van, és még jól is néz ki. Imádtuk!

Az első lépésekben mindenképp érdemes a szobakorrekcióval kezdeni annak megfelelően, hogy hol van elhelyezve ez a gyönyörűség, miután ezt megtettük, csatlakoztattuk a forrásokat (OPPO Blu-ray lejátszó HDMI-n, PS4 optikai kábelen) és kezdődött a móka.

Mivel a Naim Mu-so 2 alapvetően nem házimozi rendszer, ezért ezzel csak rövid ideig foglalkoztunk, azt is inkább csak a HDMI lehetősége miatt. Ezzel a csatlakozóval a Mu-so 2 akár a Dolby TrueHD formátummal is elbír, és határozottan kijelentjük, óriási hiba, hogy nem létezik erre a célra egy Naim Mu-so Sub is, ugyanis amit ez a hangszóró filmeknél művel, az elképesztő! Nagyon kevés és csak nagyon magas árfekvésű soundbar-tól hallottunk ennyire tiszta, részletező és erőteljes filmes hangzást. Amíg nem jöttek a durva akciójelenetek, robbanások, durranások stb., könnyedén nevezhettük az év eddigi legjobb soundbar-jának, de sajnos a 13 %-kal megnövelt házának ellenére sem képes pótolni egy dedikált mélysugárzót.

Ahol azonban igazán otthon érezte magát az bizony a zenék birodalma, és azok között is a hangszereseket részesítette előnyben. Abban a szerencsés és megtisztelő helyzetben volt részünk, hogy a Denon Márkabolt-ból néhány napra (amíg az üzlet lényegében teljesen újjászületett) kaptunk egy korábbi Mu-so-t is, így a végére egy összehasonlító teszt lett belőle. A Mu-so 2 az utolsó pillanatig megtartotta egydobozos mivoltát a hangzásban, de azon valahogy mégis túlmutatott. Több ízben is sikerült vendégeket, barátokat megtéveszteni azzal, hogy bizony nem a mellé felállított sztereó rendszerből jöttek a hangok, hanem abból a kis szürke izéből onnan középről. Néha olyan basszusokat préselt ki magából a Mu-so 2, hogy magunk is meglepődtünk rajta. A színpad dimenziói abszolút ellentmondtak annak, hogy egy pontból érkezett a hang. A tér mélységét még meg lehetett érteni, de a szélességben elhelyezkedő zenészek a szobában, olykor szürreális valóságot hoztak létre. A hang karaktere szinte megegyezett mindkét Mu-so-nál, de az új modell érezhetően részletesebb és dinamikusabb volt. Ez nem csak a pillanatnyi erőt jelentette, hanem a jelszint határát is. A Mu-so 2 sokkal tovább volt terhelhető, mint elődje, és egészen magas hangerőn sem fogyott ki a szuflából. A hangképet szinte a teljes tartományban stabilan tudta tartani, bár a tetején már megfogta a DSP a basszusok erejét. Többször is levettük az amúgy nagyon mutatós védőrácsot (amit potom 20 000 forintért/db négy színben is cserélgethetünk) és az ovális mélysugárzók táncából jól látszott, hogy bizony komoly erő rángatta őket. Az énekhangok meggyőző energiával és tisztasággal áradtak szét a szoba mértani közepéből, miközben a hangszerek testesen, feszesen és életteli zeneiséggel kísérték. Olykor tapasztaltunk némi elhanyagolható doboz jelleget a közép tónusban, de ezeknél a hangszóróknál akár több száz üzemóra is kellhet, mire elérik a tökéletes hatékonyságukat. Később áttértünk könnyedebb stílusokra is, ahol szintén nagyon élvezetes előadást produkált számunkra angol vendégünk. Középkategóriás (tehát szett árban a Mu-so felett) sztereó rendszereket megszégyenítő hangminőséggel szólalt meg szinte bármi, amit megpróbáltunk, de két dologban feltétlenül alul maradt. Az egyik a színpadkép, amire csak egy sztereó rendszer képes, a másik pedig az az analógos, lágy zenei hangzás, amit szintén nehéz lenne előállítani pusztán digitális "belsőszervekkel". Ezektől függetlenül a Mu-so 2 igenis fejlődött az elődjéhez képest, nem is keveset, és méreteihez viszonyítva továbbra is hihetetlen zenei produkciót produkált. Egyszerűen nem lehetett nem szeretni.

Összegzés

Nehéz felfogni, hogy az egydobozos hálózati hangszórók milyen fejlődésen mentek át az elmúlt 5 évben melynek bizonyosan a Naim Mu-so az egyik éllovasa. Az anyaghasználat, a végtelen szolgáltatások és mindenekfelett a lenyűgöző hangminőség bárki számára olyan meglepetéssel szolgálhat, amiről korábban álmodni sem mertünk volna. A Mu-so 2 tulajdonképpen egy modern műalkotás, ami magával ragadóan szól. Van azonban egy hendikepje. Kis hazánkban az 500 000 Ft-os árcédula bizony nehezen emészthető egy ilyen termékért. Hangzásban és tudásban is felülmúlja elődjét, de mindenki maga döntse el, hogy a közel 120 000 Ft-os különbség belefér-e a keretbe, megér-e annyit az a kis plusz, amit kapunk. Mi semmiképp sem vetnénk el az előző modellt sem, pláne, hogy tökéletesen ugyanúgy néz ki.

1 2

Következő oldal >