Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
NAD VISO 1 BT Bluetooth hangrendszer teszt
Ez így gömbölyű
2013. október 11., péntek, 06:10
NAD VISO 1 audio dokkoló hangrendszer hifi hangfal NAD dokkoló hangrendszer teszt hangfal teszt
A dokkolók mai telefonközpontú életünk hétköznapi részévé váltak. Átvették az egykor oly népszerű mini hifitornyok szerepét és sokak számára a mindennapi zenehallgatás eszközeivé váltak.
A NAD VISO 1 BT, ha csak a szolgáltatásait nézzük, az egyszerűbb modellek közé tartozik. Egy vezeték nélküli hangrendszer és ennél nem sokkal több. A hátlapon található optikai bemenet ugyan elméletben bővíti a lehetőségek számát, ezzel viszont aligha fognak sokan élni. Az eredeti VISO 1-hez képest itt kimaradt a dokkolás és ezzel együtt a telefon töltésének lehetősége is. A dokkolás hiányát mégsem rójuk fel neki, az megmagyarázható, mivel egy Bluetooth-os, vagyis elsősorban Android készülékekhez szánt típussal állunk szemben. Az Android telefonok USB csatlakozása pedig az előlapot leszámítva, bárhol lehet a készüléken. Próbáljon csak bárki egy oldalra szerelt csatlakozójú telefont dokkolóra tenni!
A fentiek alapján a NAD a jól csengő nevén és csinos küllemén kívül tényleg nem csábíthat mással, mint a jó hangzással. Ez utóbbi pedig a műszaki adatok alapján akár még sikerülhet is. A 80 watt összteljesítményből 50 jut a mélysugárzóra és 2x15 a szélessávú közép/magas hangszórókra. Ez pedig az erősebbek közé sorolja a NAD kis gépét. Ám a hangszórókat hajtó elektronika sokkal izgalmasabb. A NAD-féle DAC/erősítő kombináció, ami 35 bit mellett 844 kHz-es mintavételi frekvenciával dolgozik, még ma, az egyre nagyobb bitszámú frekvenciájú szűrők és digitális erősítők korában is egzotikusnak tűnik. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a gyári adatok szerint az erősítő torzítása 0,005%, az elérhető legnagyobb hangnyomás pedig 100 dB, akkor gyűlnek is az érvek a kis NAD mellett. Ha másra nem, egy meghallgatásra mindenképp érdemes összejönni egy ilyen szerkezettel!
Nem is húzzuk tovább az időt száraz adatokkal, inkább elmeséljük a tapasztalatainkat.
A NAD egy erős, hordozó füllel ellátott, színes dobozban érkezett. Igazi magamutogató csomagolás. Olyan, ami arra lett kitalálva, hogy az ember, mielőtt betenné azt a kocsi csomagtartójába, előbb végig sétáljaa vele a bevásárlóközpontot. Ám az igazi igényesség a doboz belsejében vár, a készülék ugyanis, a polisztirol csomagolás és műanyag zacskó alatt, egy puha zsákban van. Tényleg érezzük a gondoskodást. Köszönjük NAD!
Az előlap egészét hangfalselyem fedi, ez előtt pedig egy köríves markolat fut, amin a BT modell esetében nincs is más, csak három gomb. A vaskos, kerekded szerkezet és az erősnek tűnő alumínium markolat is meggyőző. A kemény gumilábak jól támasztják a gépet, amire szükség is van, ha a gyári teljesítményadatok a hangban is visszaköszönnek. A bekapcsoló gomb nincs igazán elrejtve, mégsincs szem előtt. A készülék oldalára került, jól elérhető és kitapintható helyre. A klasszikus készenléti állapot viszont hiányzik. A működést jelző kék LED a készülék aljára került, ami többféleképpen is értelmezhető. Egyrészt, nincsen szem előtt, tehát nem zavaró. Másrészről viszont, ha látni szeretnénk, kissé le kell hajolnunk. A markolat felső részén találunk három gombot, a hangerőhöz és a forrásválasztáshoz, amik kissé csálén állnak, majd fél millimétert dőlve, amit itt kifogásolunk is. Véleményünk szerint itt helye lett volna egy csipetnyivel több odafigyelésnek. Tény, hogy roppant szigorúak vagyunk a NAD dokkolójával, más gyártóknál ez a küllem és összeszerelési minőség már régen ötcsillagos lenne. Ám szigorunkat később még megmagyarázzuk. Cserében a gyönyörű távszabályzóba képtelenek vagyunk belekötni. Az egyszerű, szép és jól használható.
Funkcionálisan a NAD VISO 1 BT olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Vagy Bluetooth, vagy optikai bemenet, amit aktiválhatunk rajta. A BT párosítása a szokásos, egyszerű módon történik, az optikai bemenet pedig befogadja a 96/24 jeleket is. Ennyi. Több nincs is, csak a hang!
A hang?
A VISO 1 hangja az, ami miatt a küllemét olyan szigorúan vizsgáltuk. Nem teketóriázunk, hanem kimondjuk, hogy a NAD valami egészen nagyszerűt alkotott. A kis dokkoló hangja fantasztikus élmény és gyakran egészen zenei minőségű. Ez pedig azt jelenti, hogy a VISO a mezőny legjobbjaival hasonlítandó össze.
A teszthez használt felvételek sora természetesen most kiegészült, egyebek között olyan előadókkal, mint Jay-Z, Trentemoller vagy a Prodigy. Bár effélékkel viszonylag ritkán tesztelünk, de most szükségesnek éreztük. A VISO célközönsége ezt alighanem el is várja tőlünk.
Kezdjük azzal, hogy a NAD jól viseli, ha hangosítjuk. Legnagyobb meglepetésünkre, valósággal ledózerol a hangjával. A fent említett előadók szinte bármely felvételével ez az eredmény. Majd amikor hangzást váltva Kraak and Smaak szólalt meg, alkalmazkodó képességével is meglepett a kis zenegép. Engedtük is dalolgatni hosszan, modernebb és kicsit régebbi felvételekkel is, mint például egy Queen válogatás. Nem tagadhatjuk, hogy a részletekbe menő elemzés helyét gyakran átvette a zene egyszerű élvezete.
A következő megdöbbenésre kicsit később, a megszokott tesztfelvételek közül a Spanish Harlem megszólaltatásakor került sor. Jól ismerjük, ezerszer hallottuk már Rebecca Pidgeon hangját, de hogy az előbb még velőtrázóan dörgő doboznak a belsejéből hirtelen ilyen selymes hangok siklanak kifelé, az mégis váratlanul hatott. Tény, hogy egy kis finomságnak még lett volna helye, amit talán külön magassugárzókkal meg is lehetett volna valósítani, de az összkép így is egészen remek. Fever Ray is hálásan és izgalmasan szólal meg a NAD tolmácsolásában. Itt az összetettség és dinamika kombinációja mindenképpen az erősítőt dicséri. Majd jött állandó favoritunk, Tori Amos - A Sorta Fairytale című dala. Azt kell mondjuk, hogy a mélyek terén a VISO aktív mélyládákat idézően tud megszólalni. Nem csak az ereje miatt, de azért is, mert a mélyeket színesen, sajátos karakterükből rengeteget továbbítva képes produkálni. Tovább haladva a demóanyagok között, az Everything But The Girl dalában megmutatkoztak a felvétel gyengeségei, amit sok egyszerűbb, olcsó hifi berendezés elmos, kedvesen elrejt. Kedvenc Vivaldi lemezünkről szemezgetve pedig kiderül, hogy a NAD szereti, ha legalább félhangerő közelébe hangosítják. Így sikerült természetesnek tűnő módon, nagyon szerethetően és élvezhetően megszólaltatni a csellókat és hegedűket.
A teszt során persze még számos felvételt meghallgattunk, sőt egy időre még az irodai élet, illetve a hétköznapi reggelek is a NAD VISO 1 BT hangja mellett zajlottak. Az összkép pedig azt mutatja, hogy a VISO nagyon szereti a könnyű- és rockzenét. Remekül bánik az elektronikus műfajokkal és nem marad szégyenben jazz és szimfonikus muzsika megszólaltatása közben sem. Bár utóbbiak talán meghálálnák, ha szélessávú közép/magas helyett külön hangszórók látnák el a két feladatot. Ekkor azonban rá kell pillantsunk az árcédulára is, ami a hanghoz képest józannak tűnik.
A VISO 1 nem a valódi hifi vagy audiofil rendszerek vetélytársa, csupán a mindennapok zenegépe. Úgy, ahogyan másfél évtizeddel ezelőtt még a mini hifik voltak. Mi változott 15-20 év alatt? Az életvitelünk, és a technika fejlődése, ami száműzte a kazettákat és háttérbe szorította az FM rádiót és a CD-ket is, helyükbe állítva a telefonokat amik ma már ezernyi igényünket kiszolgálják. Persze a gépek is változtak, hiszen számos ma már feleslegesnek tűnő alkatrésztől megszabadulva, fantasztikusan lecsupaszodtak és dokkolóvá vagy vezeték nélküli hangrendszerré változva, többnyire klasszikus hangfalpárokon alapuló kivitelüket is feladták. Ám az előd, az egybe épített elektronikájú mini hifi sem volt igazán soha a sztereó zenehallgatás netovábbja. Amit vesztettünk, azt alig hiányoljuk. Ezt mutatják az eladási statisztikák, a vásárlók választásai.
Ítélet
A NAD VISO 1 BT az egyik legjobb dokkoló a piacon. Nem akar audiofil finomságnak tűnni, de mint a kompakt mini hifik utódja, kimagaslót nyújt. Akár otthoni zenehallgatásra, nagyobb gyereknek, munkahelyre, akár zajos gépek mellé is vagy üzletbe is jó választás lehet. Kisebb helyiségekbe, hálószobába, vagy olyan irodába, ahol kimondottan diszkréten kell a zenének szólnia megfontolandó. Ám ilyen helyzetekben egyesek soknak találhatják a rendszer hangsúlyos mélyeit.
