Musician Knight 1 állványos hangfal teszt

2022. augusztus 26., péntek, 19:05

Musician audio hifi hangfal hifi hangfal Musician hangfal Musician Audio hangfal teszt hifi hangfal teszt Musician hangfal teszt

A Musician Audio már bizonyított az R2R elven működő D/A átalakítóival és A osztályú fejhallgató erősítőivel, ám most nagyobb fába vágták a fejszéjüket, ugyanis beléptek a hangfal tervezés és gyártás birodalmába Knight 1 névre keresztelt állványos hangsugárzójukkal.

Hangfalat készíteni nem egyszerű feladat, ötvöződik benne a tervezői tudás és a jó fül kettőse, ugyanis két, szinte ugyanolyan mérési paraméterekkel rendelkező hangfal is szólhat teljesen eltérően. Inkább művészet, mint iparos munka, nem elég az alkatrészeket "könyvből" összerakni mondván, jó lesz az úgy. Számtalan, füllel történő meghallgatás és az összetevők finomhangolása után áll össze a teljes hang, olyan, ami már elfogadható. Ezerféleképpen lehet hangolni egy hangdobozt, főleg a kisebbeket, amelyeket lehet állókat megszégyenítő basszussal felruházni, lehet kiegyenlített hangképpel, lehet főleg a közép- és magastartományra koncentrálni, lehetőséget adva egy szubládával történő kiegészítésre.

Ezen hangkeltőknél van egy olyan fontos részlet (a fent leírtakkal szinkronban) amit minden tervezőnek figyelembe kell vennie, ha több basszust szeretnénk kicsalogatni belőlük, akkor csökken az érzékenység (vagy nagyobb doboz kell). Növelhetjük a mozgó tömeget (ami szintén érzékenység csökkentő variáció), tehetünk rá erősebb mágnest, de az meg drágítja ezt a megoldást.

Gyakorlatilag tehát szinte lehetetlen jó mélytartománnyal rendelkező állványos hangdobozt gyártani, csak bizonyos határok között lehet azt biztosítani, vagy több hangszóróval, amit el lehet bújtatni a doboz belsejében (izobarik elv).

Hogyan lehetséges mégis megoldani ezt a problémát?

Itt a zárt doboz felejtős, mindenképpen basszreflexre lesz szükségünk, azzal érdemes kísérletezni, a reflexcső (lehet akár négyzet vagy téglalapforma is) hangolásával és tehetjük a doboz bármelyik oldalára. Érdemes a hátuljára pakolni, úgy legalább a dobozban keletkező zajok (bolond lyukból bolond szél fúj?) nem közvetlenül a hallgató fülébe jutnak, hanem komótosan lecsengenek a fal felőli oldalon.

Időtlen szépség

A Musician Knight 1 minden tekintetben megfelel egy mini állványos hangdoboz ismérveinek, basszreflex felépítés, hátul található nyílással, két hangszóróval egy impregnált polimer membrános, 16,5 cm-es mélyközépsugárzóval és egy 28 mm-es selyem dóm magassugárzóval.

Lehetőséget ad a kettős kábelezésre, a hátulján található négy darab banán aljzattal, amik alapesetben össze vannak kötve egykristályos, aranyozott réz lemezkékkel.

A kinézetet egyetlen szóval lehet jellemezni: pazar.

A Sonus faberekre hajazó burgundivörös, márványos textúrával feldobott 18 rétegben festett és zongoralakkozott borítással kényezteti látószerveinket. Az összes él le van csapva és finoman legömbölyítve, az előlap alja és a magassugárzó környékén még kapott egy jó nagy lemarást.

Az összképet egyedül a hangszórókat tartó csavarok kilátszó feje rontja le valamelyest, de ott van a mellékelt mágneses rögzítésű, selyem hangszóróvédő, azt felhelyezve nem zavarja semmi a látképet.

A keresztváltóhoz magas minőségű tekercseket és kondenzátorokat használtak, a váltási frekvencia valahol 1,5 kHz körül lehet.

A doboz teljesen "halott", kézzel kopogtatva sehol sincs üreges visszhang.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3, Cambridge Audio 851A, Topping LA90, Marantz Model 40n sztereó erősítők, Naim NDX 2, Cocktail Audio X50D streamer és hálózati futómű, Topping D70S és S.M.S.L M400 DAC, Topping A90 elő és fejhallgató előerősítő, Core Audio USB kártya, VIABLUE és QED kábelek, SVS SB-3000 szubláda.

Hangminőség

A meghallgatást alapos bejáratás előzte meg, az elhelyezéssel is sokat játszottunk. Legjobban a hátsó faltól 50-70 centire eltávolítva viselkedett, és nagyjából 10-15 fokkal a hallgató felé fordítva az előlapot. Természetesen ez nincs kőbe vésve, szobánként változhat a helyzet, hol érzi magát a legjobban.

Kíváncsiságból a nem túlzottan nagy teljesítményű Topping LA90 erősítőt vetettük be, mint első kihívót az elég érzéketlen Knight 1-hez, mire is képes a maga maximális 50 W körüli teljesítményével. Ez a párosítás hozta az egyik kellemes meglepetést, bőven elégnek bizonyult az az erő, ami a Toppingban lakozott. Ha nem is kaptunk tőlük olyan mélybasszust és dinamikát, mint a másik két erősítővel, de igen hallgathatónak bizonyult és tökéletesen feltárta a pici hangdobozokban szunnyadó részleteket és felbontást. Ebben az esetben is azok a selymesen finom hangjegyek szólaltak meg, amik alapban a Knight 1 jellemzői.

Hallhatóan nem törekedtek a mérnökök a reflexdobozok tipikus hangzására, azaz a túlfűtött, felső basszus kiemelésbe, ami egyes lehallgató helyiségekben búgást okoz kvázi lehetetlenné teszi a jó elhelyezést.

Rendkívül kiegyenlített, a hangsáv többi részéhez szervesen kapcsolódó mélyhangokat kaptunk, gördülékeny és nem tolakodó stílusban, egyáltalán semmiféle mértékben nem vállalt többet annál, mint amit a mélyközép hangszóró tudott. A reflexcső óvatosan egészítette ki ezt a tartományt pufogás nélkül, nem élt külön életet a hangszórótól a cső.

Legjobban talán a puhán, kereken precíz jelzővel írható le ez a része az előadásnak és végül is a mennyiséggel sem volt különösebb probléma, eléggé mélyre ment ahhoz, hogy alátámassza a zene egészét.

Hans Zimmer prágai koncertjén a hatalmas hangtömegeket lazán és oldottan sikerült ábrázolnia kínlódás és lefulladás nélkül, könnyedén tárta elénk az óriási színpad minden részletét, egy percre sem zökkenve ki finom és nyugodt előadásmódból.

Volt egy sajátossága, ami minden zenén észrevehető, a hangjegyek felfutó éleit egy picit, de tényleg egy egészen parányit finoman lekerekítette, amitől az egész megszólalás kapott egy selymes borítást, soha nem lett durva vagy bántó a produkció.

Amikor átváltottunk a Naim SUPERNAIT 3-ra megkapta azt az erőt, amit eddig hiányoltunk, összébb fogta és dinamikusabbá tette a mélyszekciót, de az egész megszólalás jócskán profitált a minőségi váltásból. A sztereó kép nem sokat változott (ami a Toppingot dicséri) viszont jóval inkább térben megfoghatóbbak lettek az előadók és sokkal nagyobbak lettek a dinamikai különbségek. A halk és a hangos hangok aránya nagyságrendnyit nőtt, itt már a zúzósabb zenékkel sem volt gondja. Angus Young hangszálai felkeményedtek és szőrösebbek lettek, ami remekül ellensúlyozta a rövidgatyás megjelenést, a szólógitár is megkapta azt a plusz élt, ami eddig hiányzott.

Mike Oldfield lemezeit csemegézve feltűnt, mintha hiányozna némi csilingelés a magastartományból, olyasmi, ami a Toppingon és a CA 851A-n is megvolt, ez viszont azt mutatta, hogy bizony remekül különbséget tud tenni az erősítők hangja között. A Naim meg sok mindenről híres, csak nem légies és könnyed magastartományáról, ő más pályán játszik, ahol máshová teszi a hangsúlyt.

Az egyértelmű volt, hogy egy, több ampert leadó erősítő az erősen ajánlott hozzá, ezt meg is adta neki a Naim, igaz enélkül is kivételes volt a produkciója, de hasonló kaliberű erősítőkkel futja ki magát igazán.

Utoljára hagytuk a megszokott mindenesünket a CA 851A erősítőt, ami egy szinte tökéletes kompromisszum minden tekintetben, nem véletlenül lett Best-Buy a maga idejében.

A basszus mélysége és mértéke visszaesett valahová az előző két erősítő közé, viszont megjöttek a középtartomány színei, textúrái. Vidámabb, átláthatóbb és főleg levegősebb lett az eredmény, a térmélység sokat nyílt meg hátrafelé. Az alaphangzás itt sem változott, maradt a selymesen barátságos, sima megszólalás. Talán ekkor mondhattuk azt, ezzel az összeállítással lett igazán mindenevő a Knight 1, legyen szó szimfonikus zenéről vagy akár minimál technóról.

Akusztikus zenéken egészen kivételeset alkotott, minden apró részletet megszólaltatott úgy, hogy közben a helyén maradt, nem esett a túlzott sterilség csapdájába. Szelíden és érzéssel bánva az apró rezdülésekkel, pontosan ott tartotta őket, ahol a helyük van, az a hely pedig a háttér. Most sem éreztünk, még keresve sem fárasztó jelleget sehol, oldottan és lazán kezelt bármilyen felvételt, mégsem téve rá valamiféle egyen hangzást az egészre.

Tökéletesen meg tudta mutatni, mi az, ami különbözik a hangzásban legyen az egy felvétel, vagy egy erősítő, netán egy DAC, mindegyiknek meg tudta mutatni a "sajáthangját" mindössze annyit tett hozzá, amivel csak még élvezetesebb lett a zenehallgatás.

Ez pedig, ahogy már fentebb többször írtuk, de nem győzzük eléggé hangsúlyozni, egy olyan kellemesen sima és selymes nyugodtság, a részletek megtartása és a kellő dinamika mellett, amivel nem nagyon lehet találkozni ebben a kategóriában.

Természetesen bekötöttük az SVS SB-3000 szubládát is a rendszerbe, mi is lesz a végeredmény célzattal. Nos, így kaptunk egy olyan hangot, ami konkrétan minden igényt kielégített. Maradt a kis állványos hangdobozokra jellemző szuper képalkotás és levegősség, viszont megjött az a basszus, ami az állódobozok jellemzője, bónuszként a Knight 1 hangolása miatt borzasztó könnyű integrálni mellé egy szubládát.

Erősen ajánlott opció még, ha esetleg később is kerül rá sor, ugyanis akkor ez lehet a végállomás sokaknak.

Konklúzió, ajánlás

A Musician nem bízott semmit a véletlenre, első nekifutásra egy olyan hangfalat alkotott, ami (majdnem) minden rendszerbe jól illeszkedik. Egyedül az érzékenyégén lehetne némi fogást találni, de a méretét figyelembe véve még az is bőven elfogadható. Végtelen sokáig hallgatható, selymesen simogató, túlzásoktól mentes hangja rengeteg embernek fog tetszeni, el lehet merülni a zenéjében egy fárasztó munkanap után. Ez már az a szint, ahol igen kevés kompromisszumot kell kötni, még a basszus is elfogadható mértékben van jelen (elhelyezéstől függően) ráadásul igen jól lehet integrálni hozzá egy aktív mélyládát, aminek használatával egy teljes értékű hangrendszert kapunk. Kézzelfogható hangszereket mutat meg a pontosan felépített sztereó színpadon, a bizonytalanság legkisebb jele nélkül.

Érdekes módon gyártó szembement a megszokott piaci módszerekkel, azaz elsőnek a drágább terméket dobta a piacra az olcsóbb(ak) helyett így mutatva meg, mire képes ezen a területen. Illetve, ha ez lesz az olcsó belépő modell és ennél csak drágábbak jönnek, akkor tanácstalanok vagyunk, mi lesz a következő lépés, mert ha ez szánja a Musician az alapverziónak, akkor el sem tudjuk képzelni, milyen (hang) minőségű lesz a következő.

Tehát ha valaki ebben az árkategóriában gondolkodik, az feltétlen tegyen egy próbát a Musician Knight 1-el, egészen biztosan nem fog benne csalódni.

1 2

Következő oldal >