Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Monitor Audio Gold W12 aktív mélyláda teszt
Arany, ami fénylik
2023. január 14., szombat, 11:55
Monitor Audio audio házimozi hangfal hangszóró mélyláda szubláda subwoofer aktív mélyláda házimozi mélyláda hangfal teszt mélyláda teszt aktív mélyláda teszt Monitor Audio hangfal Monitor Audio mélyláda Monitor Audio hangfal teszt
Ismét egy olyan lépcsőfokhoz értünk, amire már régóta szerettünk volna fellépni. Ez konkrétan a Monitor Audio Gold W12 szubládát jelenti, amelynek kipróbálására és tesztelésére évek óta vágytunk. Ezzel azt is elárultuk, hogy nem friss modell, de kit érdekel, amikor olyasmit tud és nyújt, ami minden házimozi és hifi rajongó szívét megdobogtatja. A szó szoros értelmében is.
A Gold W12 kivitele gyönyörű, makulátlan, ahogy ezt a Monitor Audio-tól megszoktuk. A fekete zongoralakk bevonatot sokan szidják és kerülik, mert meglátszik rajta a por. Ez kétségtelen, de az összes egyéb felületen is pontosan ugyanúgy megül a por, csak az kevésbé feltűnő. Hetente kétszer, esetleg háromszor végigsimítottuk kedvenc műanyag nyelű tollseprű-szerűségünkkel - konkrét nevet nem írunk, mert sokféle kapható, az összes drogéria láncnak létezik sajátmárkása és a neves gyártók sem hagyják ki ezt a területet, csak éppen a termékük az előbbiek sokszorosába kerül. 5 másodperces műveletért cserébe, minden pillanatban gyönyörűséges, elegáns szobadíszen legeltethettük tekintetünket, amikor éppen nem a vetítővásznon zajló történések ragadták el a figyelmünket. Fényképek alapján a többi változat - piano ebony és dark walnut - ugyancsak ragyogóan néz ki, fehéret akkor sem választanánk, ha fegyverrel kényszerítenének. Ugyanis azon durván visszatükröződik a vetítővászonról visszavert fény, súlyosan rontva ezzel a képminőséget és a filmek élvezetét. De természetesen ez is, mint szinte minden a világon, ízlés dolga, amiről nem illik vitatkozni.
A Gold W12 25 mm vastag MDF lapokból - kivétel a frontoldal, mert az 36 mm-esre hizlalták - ácsolt, dobozának függőleges éleit lekerekítették, ez esztétikai szempontból mindenképpen pozitívum. A bemutatás végén szoktuk, de most itt említjük meg a talpába csavarozható lábakat, amik szintén a Monitor Audio-tól megszokott igényes, míves kivitelűek. Padló fajtájától függően beletekerhetőek a mellékelt, tekintélyes átmérőjű, fényes, krómozott és nagyon hegyes tüskék, vagy azok nélkül, a csúszásbiztos gumikorongokra állítható a mélyláda, ha parkettás a szoba. Mi kipróbáltuk saját, bevált alátéteinkkel a tüskéket, úgy hallgattuk, teszteltük a mélyládát.
A 600 wattos teljesítményadat láttán hümmögtünk és csóválgattuk a fejünket, mindössze százzal tud többet, mint a Silver W12, ennél jóval többre számítottunk. Még akkor is, ha ez D osztályú, méghozzá Hypex; igényes, rendezett kialakítású, érdemes tanulmányozni a fényképeket.
A Monitor Audio ranglétrájának legfelső fokán álló Platinum mélyláda két darab 15 colos hangszóróját 1400 W RMS teljesítményű erősítő hajtja, az ugrás itt már hatalmas: 800 W. De mivel irdatlan mennyiségű szubládával van tapasztalatunk, igazából nem aggódtunk emiatt, és mint később kiderült, jól tettük.
A Silver wattjaiból csak egyetlen hangszóró profitált, ezzel szemben a Gold konstrukciója más, plusz két darab 20 cm átmérőjű passzívmembrán (Auxiliary Bass Radiator, röviden ABR) támogatja a meghajtottat. Az öntvénykosaras főhangszóró bizalomgerjesztő kinézetű, ez minden porcikájára vonatkozik. Masszív, stabil keret és küllők, C-CAM (Ceramic Coated Aluminium and Magnesium) membrán, 75 mm-es lengőtekercs, nagy, dupla mágnes, hatalmas pólusvas furat, aminek belső végét sűrű rács, vagy inkább drótháló védi az esetlegesen belejutó, zárlatot vagy mechanikai akadályt képező akármiktől. A pille igényes szövésű, jó minőségű, erős tartású.
A láda belsejében, minden bizonnyal az oldallapokba épített passzívmembránok miatt nem alkalmaztak merevítéseket, ennek ellenére robusztus a konstrukció. A segédhangszórók nem kaptak kosarat, csak az inverz gumiperem tartja az MDF korongokat.
A hátlap az eddig említettekkel azonos színvonalat mutatott, sőt, még emelt is a kialakult pozitív összbenyomáson. A csavaros, aranyozott RCA aljzatok a legmagasabb igényeket kielégítőek, mindenből van kimenet is. Konkrétan 2-2 sztereó, 1-1 LFE és alattuk 1-1 XLR LFE! Utóbbiaknak mindig nagyon örülünk, mert a csúcskategóriás processzorokon szokott lenni ilyen kijárat, biztosítva a lehető legjobb hangminőséget. Ezek a leglényegesebbek, de azért megemlítjük a szoftverfrissítésre és laptoppal kalibrálásra szolgáló USB aljzatot, az intelligens ház rendszerekhez csatlakozást lehetővé tévő RS-232 portot valamint a trigger és az IR vevő kis Jack-jeit. Van még itt egy áramtalanító billenő kapcsoló és az IEC táp aljzat zárja a sort.
Na és a kezelőszervekkel mi a helyzet, kérdezheti a Kedves Olvasó. Nos, azok valami egészen kivételes és különleges megoldással a tetőlap közepére kerültek, mindent egyesítve egyetlen jókora tárcsába. Alighanem az autókban (mi BMW-ben láttunk először valami hasonlót, aztán számos gyártó lemásolta, átvette) elterjedt kezelőszerv ihlette a Monitor Audio tervezőmérnökeit. Nem döntöttük el, hogy dicsérjük vagy szidjuk, az a leghelytállóbb megfogalmazás, hogy elfogadtuk. Nem lévén más választásunk. Az autókban lévő, hasonló kezelőszervhez jókora LCD kijelző tartozik, azon lehet navigálni, elvégezni a beállításokat. A Gold W12 tárcsáját LED-ek veszik körül, azok adnak némi támpontot és információt arról, hogy éppen hol járunk: hangerő, fázis, alul-áteresztő frekvencia, preset. Ez utóbbi négy előre beállított, ám módosítható hangzást, frekvencia görbét jelent és a mellékelt távirányító dedikált gombjaival is válogathatunk közülük.
A tartozék mikrofont az előlap alján lévő aljzatba csatlakoztatva indítható az APC (Automatic Position Correction) nevű automatikus bemérés és kalibráció. Ennek folyamatát a tetőn lévő LED-ek jelzik. Nem kötelező nyomon követni, sőt, jobbnak láttuk messze eltávolodni a szubládától. No, nem mintha féltünk volna tőle, inkább a hanghullámok terjedésének útjából akartunk eliszkolni.
Ez nem minden, a java most következik: a Monitor Audio honlapjáról letölthető egy SubConnect nevezetű alkalmazás, amivel tovább finomíthatóak a hangzást javító és a használatot kellemesebbé, könnyebbé tevő paraméterek. Elsőre aggasztóan bonyolultnak tűnő beállítás halmazt kínál az Analog Devices ADAU1701 DSP, amibe jobban belemerülve kivilágosodtak a homályos részletek. Az applikációt futtató laptopot az említett USB aljzathoz csatlakoztatva sok mindent kedvünk szerintire tudtunk állítani. Nem soroljuk fel az összes lehetőséget, csak csemegézünk belőlük. Számos lépésben, százalékban változtatható a tetőlapi LED-ek fényereje, ami különösen hasznosnak bizonyult. Alaphelyzetben annyira erősen világított, hogy a plafonra is jutott belőle, ami igencsak zavarta az éppen futó film élvezetét. Tetszett az automatikus kikapcsolás idejének meghatározhatósága, ez alapértelmezetten 20 perc, ami bizonyára sok felhasználó számra megfelelő, de a lehetőség adott. Kiválasztható az alapértelmezett Preset, bár az sem tragédia, ha mindig a legutóbb alkalmazottal indul a következő bekapcsoláskor. Üdvözlendő az éjszakai mód hangerő csökkentésének beállíthatósága, 1 decibeles lépésekben. Szuper a hatsávos, extra tág határértékek között szabályozható, parametrikus EQ, ilyet nagyon kevesen kínálnak, el lehet vele bíbelődni egy ideig, de megéri, a végeredmény magáért beszél. Vagy inkább dörög, dörmög, brummog, püföl, nem kívánt törlendő! Az alkalmazással ízlésünknek és a szoba akusztikai adottságának megfelelően változtathatók a Preset görbék, természetesen az eltárolás lehetőségével. Az említett, memóriába helyezett hangzásképek tetszés szerint átnevezhetőek, mi ennek nem láttuk értelmét, hiszen a távirányítón csak számozott gombok vannak.
Meghallgatás
Az éles tesztelés ugyanott zajlott, ahol a közel két hónapos folyamatos használat; 22 négyzetméteres, akusztikailag részben kezelt nappaliban. Marantz processzorról kapta a jeleket a Gold W12, kezdetben Nordost Bass Line, majd AudioQuest Wolf XLR kábelen. Utóbbival minden szempontból jobbnak véltük a hangzását, ezért azzal hallgattuk meg szokásos tesztanyagainkat.
A frekvencia-átvitel mérési eredményei egybevágtak a gyári adatokkal, a 20 Hz alig valamivel volt halkabb a 25-nél, ami nem kivételes teljesítmény, pláne ebben a kategóriában, mondhatni kötelező. Ám az önbemérés utáni egyenletes frekvencia-görbe elismerést érdemel, remekül kivasalta a szoba akusztikájából fakadó egyenetlenségeket. A maximális hangnyomás szintén megérdemli a kiváló jelzőt, a két passzívmembrán hathatós közreműködésével könnyedén elérte a 110 decibelt.
Tesztanyagaink mindegyike példaértékű szubbasszussal fűszerezve szólalt meg, amihez - amikor kellett - mellkas döngető, gyomorba vágó hangnyomás társult. A Dolby Atmos demólemez mennydörgése és egyéb effektjei a ház falait, plafonját is megremegtették, ez szerencsére nem zavarta az élvezetet, ellenben az egyik UFO csillár búrája táncra perdült, amit csörgő hanggal hozott a tudomásunkra. Asztalra felállva megigazítottuk és folytattuk az élvezkedést, illetve a tesztelést. Amikor ez a két fogalom összemosódik, az jót jelent.
Hulk talán még soha nem volt ennyire félelmetes, kezdve a folyosó üvegfalának kitörésével, folytatva a földet éréssel, majd az ordítással. Lépteinek dobbanása az imént említett földrengéshez volt hasonlatos, talán kissé túlzásba vitte a film hangmérnöke. A rengeteg különféle lőfegyver idegeket borzoló hangjától félteni kezdtük a címszereplőt, pedig a java, a "fifty cal" csak ezután kezdett muzsikálni. Ezt mindig nagyon várjuk, szinte fűszerként, mártásként rakódik a karabélyok, könnyű géppuskák hangjára. Naná, hogy többször visszatekertük! Általában hamarabb megállítjuk a jelenetet, nem jutunk el az infrahang-generátorokig, ám a Gold W12-vel ezt is muszáj volt meghallgatnunk. Bevalljuk, pár decibellel visszavettünk a hangerőből, annyira durván szólt.
A Valkyrie légvédelmi gépágyúja brutálisan hasított bele a korábbi viszonylagos csöndbe és nyugalomba. A mélyrepülésben elhúzó repülőgépek és belőlük lehulló bombák robbanása nem engedte csökkenni mosolyunk szélességét.
Nem hagytuk ki a San Andreas mélygarázsos jelenetét és a Carla Gugino által megformált Emma helikopterrel történő megmentését sem. A rotorlapátok és az eldőlő, összeomló toronyházak hangja órákig tartó nyomott hagyott a füleinkben vagy inkább a lelkünkben.
Marcus Miller basszusgitárja, a zenekarok elmaradhatatlan (kivéve Mungo Jerry) lábdobja ugyancsak mellkast püfölő hatásúak voltak, amellett, hogy minden hangot kottázni tudtunk volna. Itt felfigyeltünk némi, enyhe pontatlanságra, amit a passzívmembránok sarának véltünk és reméljük, nem tévedtünk. Meghallgattunk néhány csúcsminőségű sztereó zeneszámot a DALI lemezről, a nagyon magas élvezeti faktor mellett, ha erre figyeltünk, megtaláltuk. Visszaemlékezve a Silver W12 hangjára és belepillantva akkori jegyzeteinkbe, ilyesminek nyomát sem észleltük. Gyorsan beüzemeltük már nálunk pihenő, akklimatizálódó következő, zárt felépítésű tesztalanyunkat, hogy legyen összehasonlítási alapunk; annak hangjában sem jelentkezett efféle. Hangsúlyozzuk, ez tényleg apróság, középkategóriában simán elsiklanánk fölötte, de a közel egymilliós árcédula még a szokottnál is kritikusabbá, egyesek szerint gonoszabbá tesz minket. Áthelyeztük a Gold W12-t, hogy a két oldalától legalább egy méterre teljesen szabad tér legyen, újra kalibráltunk és mértünk, majd megszólaltattuk a korábbi zenéket és láss csodát, a kifogásolt jelenség szinte teljesen eltűnt. Az is lehet, hogy 100%-ig és csak benne maradt a füleinkben némi lerakódás az előzőekből.
Összegzés
A Monitor Audio Gold W12 egy gyönyörű kivitelű, hatalmas hangú mélyláda, amit alighanem minden házimozi rajongó boldogan elfogadna. Természetesen mi is! Az ára tekintélyes, ezért csúcskategóriás rendszerekben fog helyet kapni, ám a hangja miatt is olyanokba illik. Hasznos kiegészítője a távirányító, remek az önbemérő EQ hatékonysága és hab a tortán a SubConnect alkalmazás, ami egyedülállóvá, a tömegből kiemelkedővé teszi.
