Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Klipsch RF-7 III álló hangfal teszt
2020. március 2., hétfő, 15:45
Klipsch audio hifi hangfal hangszóró hifi hangfal Klipsch hangfal hangfal teszt Klipsch hangfal teszt hifi hangfal teszt
Megszámlálni is nehéz lenne, hány Klipsch hangsugárzóval volt már dolgunk akár egy-egy teszt, vagy akár csak meghallgatás alkalmával, de azt minden esetben ki mertük jelenteni, hogy valamiben mások, mint a többiek. Az amerikai gyártó "rezesbandája" kilométerekről is felismerhető egyedisége, elképesztő rajongótáborral büszkélkedhet remek ár/érték aránya és vagány külseje miatt. Jelenlegi csúcsmodelljük harmadik generációját a Klipsch RF-7 III hangdobozpárt volt szerencsénk vendégül látni néhány kellemes hétig.
Valami Amerika
Ha bármilyen amerikai dologra gondolunk, legyen az autó, ember, műszaki cikk, vagy csak az alapvető amcsi látásmód, mindenképp az erő, a látszat, a hivalkodás és melldöngetés jut eszünkbe itt Európában, ami szerintük csak egy ország. Ők ezekben nagyon jók, és olykor valóban sikerül is elkapniuk azt a vonalat, ami még egy kifinomult ízlésű európai ember számára is vonzó tud lenni.
Az nem vitás, hogy amióta a Klipsch alkalmazni kezdte a jellegzetes rézszínű membránjait és a tölcséres hangszóróit, ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a termékei után. Remek üzletpolitikának tűnt az alsó és közép-kategóriában ilyen módon kilógni a sorból, mert egyszerűen eladták magukat ezek a hangfalak, még akkor is, ha esetleg egy-két európai konkurense jobban szólt. Igen ám, de mi a helyzet a bűvös 1 milliós határ felett? Ott már bizony olyan vevőkört kell meggyőzni, akinél már kevés a dögös rézmembrán, és a nyers erő.
Ebben tökéletes választás volt egykor az első Klipsch RF-7, ami hatalmas méreteivel és már akkor is extravagánsnak számító külsejével hódított, de ami a legfontosabb, hogy olyan műszaki tartalommal bírt, ami az igényesebb zenerajongókat is képes volt levenni a lábáról. Természetesen az szintén meggyőző információ, hogy az RF-7 továbbra is a tengerentúlon készül, mind papíron, mind a valóságban. A második generációt már alaposan átdolgozták, nagyobb doboztestet kapott, és már a jelenlegihez hasonló hangszórókészlet dolgozott benne. Mindez akkor egy új szintre emelte a Klipsch RF-7-et, így onnan már csak némi "ráncfelvarrás" és persze egy kis technikai frissítés kellett ahhoz, hogy az új csúcsmodell a jelen valójában vigye tovább az RF-7 sorozat diadalát.
A részletek
Az RF-7 III külsőleg szinte megszólalásig hasonlít a második generációra, de ahogy lenni szokott, itt is az apró részletekben bújnak meg fontosabb fejlesztések. Méretre valamivel nagyobb lett, a magassugárzó Tractrix tölcsére szintén megnőtt, és nagyon finom gumis csillapító bevonatot kapott a még jobb lesugárzás érdekében. A por eltűntetése erről a felületről már egy másik kérdés.
A kétutas rendszer továbbra is a megszokott 2 db 250 mm átmérőjű alumínium öntvény kosaras, Cerametallic membrános mélyközép sugárzókkal biztosítja a mély- és középhangokat. Ezek a hangszórók külön kamrákban kaptak helyet, és a doboz hátulján az eddigi klasszikus reflexcsövek helyett, szögletes Tractrix reflextölcsérek lélegeztetik a jól megtermett dobozokat. Elviekben ezzel az új elhelyezéssel, a kamrák kialakításával sikerült nullára redukálni az állóhullámok kialakulását és elősegítni a lineáris működést.
A belső csillapítás ugyan ellátja a feladatát, de precíznek semmiképp sem mondható módon, inkább csak beletömködték a szivacs elemeket ahova kell, és annyi. Természetesen az újratervezett, 1 3/4" Titanium Diaphragm Compression magassugárzó is külön kamrát kapott, valamint a már említett gumírozott felületű tölcsér szerkezetet, mellyel szintén sokat javítottak a hangszóró hatékonyságán.
Talán az egyetlen tüske a szemünkben az a kábelcsatlakozó volt, ami ugyan alkalmas a kettős erősítésre, de 1,3 millióért már többet vár az ember egy-egy piros/fekete, műanyag szorítónál, amilyeneket leginkább a belépő kategóriás hangsugárzóknál láthatunk.
Ha már az doboz aljánál járunk, érdemes megemlíteni talán az egyik leglátványosabb eltérést az RF-7 MK2-vel szemben, ami a minimális hátradöntést eredményező talp. Ez a masszív blokk nagyon stabil alapot ad a 44 kg-os dobozoknak, melyhez természetesen mellékelnek szintezhető tüskéket és gumitalpakat is, mégis valahogy olcsó hatást kelt ebben a kategóriában.
Két apró, de annál fontosabb részletet hagytunk a végére. Az egyik a zongoralakk fekete előlapra végre mágnessel rögzülő, teljes méretű védőselyem, (a korábbi generációknál még stiftes volt) valamint a kis plakett a doboz felső részén, ami tanúsítja, hogy az RF3 MK3 USA-ban készült, valamint annak az emberkének az aláírása is ott van, aki útjára engedte a nagyvilágba ezeket a szépségeket. Ilyen paraméterek ismeretében nagyon kíváncsiak voltunk már tengerentúlról érkezett vendégünk hangjára, melyeket egy átlagosan berendezett, 30 négyzetméter körüli szobában kötöttük be, először NAD majd Cyrus elektronikákra.
Meghallgatás
Volt már tapasztalatunk a Klipsch hangsugárzóival, ezért jól tudtuk, hogy az új RF-7 hozni fogja azt a jellegzetes karaktert, amit már megszoktunk, csak éppen sokkal jobban. Az, hogy a beépített keresztváltó, a hangszórókészlet minősége és maga a doboz kiképzése is magasan az átalag "rézmembránosok" felett állnak, pontosan 5 másodperc alatt derültek ki, amikor felcsendültek Dave Brubeck zseniális szerzeményei. Nem titkoljuk el, a Klipsch, (vagy bármely más gyártó) tölcséres magassugárzójának jellegzetesen fényes, hivalkodó karaktere sosem tartozott a kedvenceink közé, de az RF-7 III bizony újraértékelte ezeket a fogalmakat. A hivalkodást is lehet elegánsan, akár kifinomultan tenni, vagy inkább csak hozzátenni valami pluszt, amitől eláll az ember lélegzete. A cintányérok csengése továbbra is kissé túlzónak hatottak, de egy triangulum, egy dobseprű, de leginkább egy-egy rézfúvós hangja egyszerűen elképesztő részletességgel és életszerűséggel áradt szét a szobában. A már kb. unalomig hallgatott Take Five-nak az a bizonyos része, amikor beúszik a fúvós, valami hihetetlen élmény volt ezeken a monstrumokon. Érdekes módon, a jóval drágább NAD elektronika, valamiért nem boldogult olyan jól a párossal, mint a Cyrus. A Klipsch egyéniségéhez a mi fülünknek jobban passzolt a szellősebb és melegebb angolos hangzás, valamint a színpadkép is sokkal precízebb, tagoltabb volt a Cyrus esetén.
Pontosan tudjuk azt is, hogy a gyártó által megadott 250 W folyamatos, és a diszkréten is túlzásnak tűnő 1000 W maximális terhelhetőség csak számok egy táblázatban. Mindemellett azt éreztük, hogy elképesztően magas,100 dB érzékenység ellenére is szükség van az erőre, hogy a 25 cm-es mélyközép sugárzó párosokból elő tudjuk csalogatni azt a 30 Hz körüli alsó értéket. Az RF-7 III basszusai ugyanis sokkal gyorsabbak, feszesebbek, és pontosabbak, mint azt az ember két ekkora lavórtól várná. A hatalmas mágnesek, az újragondolt tekercselés és könnyű, merev kerámia membránok, kezes bárányként követték az erősítő minden apró utasítását, mellyel valóban rendkívül precíz és kontrollált basszusokat hallottunk, ami komolyabb terheléskor könnyedén átrendezhette volna a konyhaszekrényben szunyókáló poharakat. Amikor egy-egy dinamikusabb elektronikus zenét kergettünk meg a Klipsch-eken, a tőle 20-30 cm-re lévő szobanövény levelei alaposan meg kellett, hogy kapaszkodjanak a reflexcsöveken áramló légmozgás hatására, hogy a helyükön maradjanak.
Ami ezeken felül a legjobban megfogott minket az egyértelműen a középtartomány. Élethű énekhangok, érzelemmel és élettel teli testes hangszerek és lenyűgöző felbontás. Az RF-7 III nagyon szépen csomagolta ki és tárta elénk a muzsikákban rejlő részleteket, de ahogy már több Klipsch-nél is tapasztaltuk, az igazi erőssége a kisebb létszámú zenekarok előadásáig terjed. A nagyzenekari, komolyzenei művek komplexségét már nem kezelte makulátlanul. A színpadképe kissé zavaros volt és a precíz térábrázolásban sem tudott olyan dimenziókig hatolni, melyet ebben a szegmensben tapasztalni szoktunk. Ez egyszerűen nem volt az ő világa, de természetesen ezen az elektronikai és akusztikai környezet sokat változtathat adott esetben.
Ezen az egy negatív ponton kívül, legfeljebb tényleg csak a saját ízlésvilágunk miatt találtunk fogást az RF-7 III hangzásában, de tudjuk jól, hogy van, aki éppen ezt a karaktert részesíti előnyben, ezért rosszat semmiképp sem mondhatunk rá. Számunkra talán a húzósabb rock zenék erőteljes magastartománya vált rövid idő alatt fárasztóvá, zavaróvá, de a lágyabb érzelmesebb felvételek szinte magukkal vittek és csak mosolyogva utaztunk a dallamokon.
Az igazi erőssége vitathatatlanul a blues és jazz zenék, valamint a dinamikusabb elektronikus, (Liquid Drum and Bass, Dubstep, Deep House stb.), vagy hip-hop felvételek dinamikájában, energikusságában rejlett. Kimagasló érzékenységének hála egészen alacsony jelszinten is könnyedén muzsikált, és már itt sem szenvedett hiányt semmilyen frekvencia kibontakozásában, de játszi könnyedséggel és borzalmas erőtartalékokkal kezelte, amikor alaposan meghajtottuk. Egy igazi mindenes az RF-7 III, ami ugyan válogatós a környezetére és bizonyos zenei stílusokra, mégis nagyon könnyen meg lehet találni számára bármiből az "igazit", és onnantól kezdve már csak arra kell koncentrálni, hogy elég időnk legyen élvezni az előadást.
Összegzés
A Klipsch RF-7 III az előző generációk sikereket biztosító génjeit örökölte, de a gondos amerikai kezeknek sikerült még többet kihozni belőle. Azon felül, hogy a külseje is vonzóbb lett, technikailag is sikerült még több lehetőséget kiaknázni, mellyel még jobb hangzást produkál ez a monstrum. Nagyon széles spektrumban tudta kezelni az erőt, és szinte semmilyen hangerőn nem lehetett zavarba hozni vagy megizzasztani. Méretei és lehengerlő erőtartalékának köszönhetően, meghálálja, ha nincs "beszorítva" 25-30 négyzetméter alatti szobákba, de kimagasló érzékenységének köszönhetően egészen halkan, szinte háttérzenészként is lenyűgözött a hangzása. Élénk, harsánynak mondható karakterének jól állhat, egy selymesebb melegebb hangú elektronika melyben megvan az erő, de a lágy kifinomultság is, mint pl. egy csöves hibridben. Mielőtt valaki emellett a hangsugárzó mellett dönt, érdemes lehet a már meglévő saját elektronikával egy próbát tenni, amire természetesen van lehetőség, mert ha a Klipsch RF-7 III megtalálja a párját, úgy könnyen végállomás lehet.
