Klipsch R-26F házimozi hangfalszett teszt

Amerika hangja

2015. április 3., péntek, 21:15

Klipsch audio hifi házimozi hangfal hangfalszett házimozi hangfal Klipsch hangfal akciós hangfal hangfal teszt hangfalszett teszt házimozi hangfalszett teszt Klipsch hangfal teszt

A legendás amerikai hangfalgyártó, a Klipsch nincs elkényelmesedve, hogy a múlt dicsőségéből próbáljon megélni, folyamatosan frissíti és újítja meg termékválasztékát. Ezek közé tartozik a tavaly piacra dobott Reference sorozat is. A tesztelésre kapott 5.1 házimozi szettet ennek a sorozatnak az elemeiből válogatták össze.

Újra itthon

Ha Klipsch, akkor tölcséres konstrukció és magas hatásfok, vágja rá egyből minden hifi és házimozi rajongó, akkor is, ha néhány napja merült is el e két hobbi rejtelmeiben. Ezek a fogalmak mára szinte elválaszthatatlanul összeforrtak a cég nevével. A márka híveinek jó hír, hogy néhány év kihagyás után hivatalos forgalmazón keresztül vásárolhatók meg újra a Klipsch termékek, köztük a tesztünk alanyát képző, 2014-ben útjára bocsájtott Reference sorozat is.

A teljes Reference család hét tagú, két álló (R-28F és R-26F), két állványos (R-15M és R-14M), egy center (R-25C) és egy surround (R-14S) hangfalat, valamint két mélynyomót (R-12SW és R-10SW) tartalmaz. Ezekből a Klipsch több, előre összeállított 5.1 házimozi hangfalszettet is kínál, célszerű közülük választani, mert egyrészt így nem kell sokat ötletelni az összeválogatáson, másrészt az ár is kedvezőbb az elemenként megvásárláshoz képest. A kisebbik állódobozra alapuló szett két variációban létezik, a különbség csak a háttérsugárzókban van: az egyik változatban két R-14M monitor kerül a hátsó pozícióba, a másik esetben pedig két R-14S. Ízlés és szubjektív meggyőződés kérdése, hogy ki melyik konfigurációt tartja az üdvözítő megoldásnak: a direkt sugárzó monitorokat, vagy a hangokat jobban szétterítő, WDST technológiájú surround dobozokat preferálja-e?

A mi tesztünkben az utóbbi, házimozira jobban optimalizált összeállítás szerepelt, melynél hozzávetőleg 30 000 Ft az árelőny a szett javára a külön-külön számított komponensekkel szemben. Ez már jelentős különbség, ekkora összegből jó pár albummal bővíthető az otthoni lemezgyűjtemény.

Közös jellemzők

Klipsch R-26F álló hangfal A hangfalcsalád tagjainak főbb konstrukciós megoldásai azonosak, ezeket felesleges lenne külön-külön ismertetni. A magassugárzó mindegyikük esetében egy négyzetes keresztmetszetű tölcsér mélyén helyet foglaló, 1 col (2,54 cm) méretű, alumínium membrános, LTS (Linear Travel Suspension) dóm. A Klipsch ezt az elrendezést hívja Tractrix Horn technológiának. Erőteljes dinamikát, tiszta, természetes hangzást biztosít a leírás szerint. Az egyforma magassugárzónak, (és az azonos hangolásnak) köszönhetően mindegyik hangfal felső határfrekvenciája 24 kHz (±3 dB-es határon belül). Ez a center és a háttérsugárzó esetén bőven elég lehet, a frontnál viszont (főleg nagyfelbontású zenei felvételek hallgatásakor) elképzelhető, hogy többre lenne szükség.

A mély/középsugárzók rézzel erősített, öntött grafit membránú (IMG - Injection Molded Graphite) hangszórók. Ezzel a módszerrel rendkívül merev, de könnyű kónusz állítható elő, amelynek alacsony a torzítása és a betörésre való hajlandósága. Ahogy haladunk a front hangfalaktól a centersugárzón át a surround dobozokig, úgy egyre kevésbé lesz fontos a nagy energiájú mélyhangok lesugárzása, ennek megfelelően egyre csökken az alkalmazott hangszórók membrán átmérője.

A masszív dobozok MDF-ből készültek, felületük fekete, szálcsiszolt fémet imitáló polimer borítás. Ez csökkenti a bútor-hatást, technikai megjelenést kölcsönöz nekik, izgalmasabb látványt eredményez, mint a gyakoribb, faerezetű fólia bevonat. Eltávolítva a fekete hangszóróselymet, feltárulnak a már említett tölcséres magas és IMG mélyközép hangszórók. Ez utóbbiak homorú porsapkás, vörösréz színű membránjainak látványa még inkább ráerősít a techno-jellegre, egy árnyalatnyi patinás beütéssel. E két ellentétes stílus eredményeképpen a hangdobozok simán beilleszkednének egy steampunk stílusú film díszletébe, gond nélkül elvegyülnének a többi vörösréz anyagú, techno-antik műszaki berendezési tárgy között.

A szett elemei

R-26F frontsugárzó: kétutas, basszreflex, néhány milliméter híján egy méter magas, keskeny hasáb, előre sugárzó, ovális reflexnyílásokkal. Karcsúsága ellenére közel 20 kg-os, a masszív felépítés eredményeképpen. A magassugárzó a legfelső pozíciót foglalja el, alatta helyezkedik el a két db. 6,5 col (16,5 cm) átmérőjű mélyközép hangszóró, frekvencia átvitele 38 Hz-től indul. Az alacsony alsó határ előrevetíti, hogy sztereóban hallgatva - mélynyomó támogatása nélkül - nem fogjuk kevesellni a lesugárzott basszus mennyiséget. Érzékenysége a Klipsch termékeknél megszokott módon kimagasló, 97 dB. Keresztezési frekvenciája 1800 Hz. A hátoldali dupla aljzat lehetőséget ad a kettős kábelezésre/erősítésre.

R-25C centersugárzó: kétutas, zárt doboz. Két, mágnesesen árnyékolt 5,25 col (13,3 cm) méretű mélyközép fogja közre a magassugárzót. Keresztezési frekvenciája ugyanúgy 1800 Hz, mint a frontoké, érzékenysége még nagyobb is egy leheletnyivel (98 dB), alul viszont nem megy olyan mélyre, csak 82 Hz-ig, de nem is neki kell szubbasszus effekteket szolgáltatnia.

R-14S háttérsugárzó: társaitól eltérően, a hajlított védő selyem nem levehető, fixen rögzített. A falra szereléshez szükséges konzolt a hátoldalán már gyárilag kialakították. Hangszórókészlete fordítottja a centernek, az ívelt előlap közepén (a doboz legszélesebb pontján), egy db. 4 col (10,2 cm) átmérőjű IMG hangszóró néz a helyiség belseje felé. Jobbról és balról fogják közre az ív két végére helyezett magassugárzók, két ellentétes irányba terítve a hangokat. Ez az elrendezés a Klipsch-féle WDST (Wide Dispersion Surround Technology) megoldás. A mélytartomány 83 Hz-től indul, terhelhetősége a front és a center 100 wattjával szemben csak 50 W, érzékenysége 89 dB.

R-10SW aktív mélyláda: jól megtermett, majdnem szabályos kocka, előre sugárzó hangszóróval, és hátsó reflexnyílással. A 10 col (25,4 cm) méretű membrán majdnem elfoglalja a teljes frontoldalt, meghajtásáról egy 150 wattos (csúcsban 300 wattot leadni képes) digitális erősítő gondoskodik, melynek köszönhetően maximum 112 dB-es hangnyomást tud előállítani. (A szomszédokkal való békés együttélés érdekében ezt nem próbáltuk ki a teszt alatt.) Frekvencia-átvitele 32-120 Hz közötti. A vágási frekvencia a hátoldali kezelőpanelen állítható, 40 Hz-től felfelé. Ugyanitt található a 0/180 fokos fázisfordító, és a háromállású (be/ki/auto power) kapcsoló.

Meghallgatás zenén és mozin

Sztereó módban - a változatosság kedvéért - most kizárólag magyar zenék közül válogattunk, elszakadva a már sokszor hallott tesztlemezeinktől. Pege Aladár kisegyüttesénél a szaxofon határozottan érces, a dob erőteljes, viszont a cintányér lehetett volna egy kicsit fényesebb. A bőgőszólónál a két front a várakozásunknak megfelelően, kifulladás nélkül, torzítatlanul sugározta le a mélytartományt. A színpad nyílt, széles, jól pozícionálhatók az egyes hangszerek. Az elektronikus zenét Presser Gábor Electromantic albuma képviselte. A 2000 dioptria dinamika váltásait gyorsan, megbicsaklás nélkül követte.

Kíváncsiságból, egy kis időre átkapcsoltuk az erősítőt sztereóról multicsatornás üzemmódba, teret engedve a mélynyomónak. Meglepő módon, a mély szegmens változása kisebb volt a vártnál, izmosabb és határozottabb lett, de nem drasztikus mértékben. Ez az eredmény valójában a frontokat dicséri, megerősítve a tapasztaltakat, hogy ha nem földrengésszerű effekteket kell produkálni, akkor a két R-26F képessége bőven elég egy extrémitásoktól mentes zenei anyag mélytartományának magabiztos prezentálásához. Az Electromance alatt már megjöttek a korábban hiányolt magasak. Élénk, részletező volt a középtartomány, de könnyedsége nem teszi súlytalanná, a világos, tiszta hangkép ellenére megmaradt az ereje. Ezután visszatértünk az akusztikus hangszerekhez a Benkó Dixieland Band koncertjével. A térleképzés precíz, bár a színpad nem nyílt szélesebbre a két hangfal fizikai pozíciójánál, de azon belül pontos képet adott a zenészek elhelyezkedéséről. A szólóknál mindegyik hangszer szabadon kiteljesedett, színezettség nélkül mutatták meg karakterüket. Lendületes, életteli produkciót hallottunk. A végére egy kis könnyed latinos gitárzene: Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor duója. Az ilyenkor mindig kiemelten figyelt tranziensek gyorsak, a hangzás analitikusan részletező. A basszus most nem jutott nagyon szóhoz, de a felette elhelyezkedő régiókban kontúros, jól definiált volt a hangzás.

A filmek közül - húsvéthoz közeledvén - először a Jézus Krisztus Szupersztárra esett a választás, de nem a mozifilmre, hanem az élő aréna turnéra. A színpadi közvetítés jellegéből adódóan főleg csak az első három hangfal munkálkodott, a surroundok feladata jobbára csak a számok közötti közönségováció tolmácsolására szorítkozott, de azt kiválóan oldották meg. Az előadás dinamizmusa nagyszerűen képződött le, mind a hangszeres részeknél, mind az énekszólamoknál, melyek markánsak voltak, de egyáltalán nem tolakodóak. Zenéről akcióra áttérve, (de maradva a középkorban), a következő mozi a Troy (Trója) volt. A partraszálláskor a surround sugárzók már nincsenek tétlenségre ítélve, jóval nagyobb szerepet kaptak az korábbiakhoz képest, és becsületesen helyt is álltak. A trójaiak hátunk mögül induló nyílzápora precíz valósághűséggel elevenedett meg. Később, Hektor és Akhilleusz párbajában az egymásnak csapódó fémfegyverek éles hangja, a reccsenve eltörő dárdanyél, a harcosok lihegése még az előzőeknél is életszerűbbé tette a küzdelmet, testközelből kísérhettük végig az élethalálharcot. A város elestekor a pusztulás hangjai elementáris erővel törtek elő a hangfalakból, az istenszobrok ledöntését kísérő robajnál megmutatkozott az R-10SW ereje. Végül levezetésképpen, egy kis öröm-mozizáshoz, minden idők egyik legjobb filmjét hívtuk segítségül. (Persze minden lista szubjektív, de a legtöbb mérvadó rangsorban az első tízben található.) A fekete-fehér, monó hangú Casablancáról van szó, amely semmiképpen nem tekinthető egy DTS-HD MA tesztanyagnak, de egyvalamit jól demonstrált: a magányosan dolgozó centersugárzó kiválóan elvitte a hátán a teljes produkciót. A film minőségéhez mérten tiszta és jól artikulált párbeszédeket élveztünk. Rick kávéházában a zongorajáték és a kísérőzenekar igazi klubhangulatot varázsolt.

Összegzés

Az együtt töltött idő során szerzett benyomásink alapján a teszt végére következő megállapítások kristályosodtak ki bennünk:

Mindenképpen kiemelendő a két frontsugárzó pontos, erőteljes basszusa, önmagukban is jól megállták a helyüket. Nem csak házimozi elrendezésben, mélynyomó támogatásával alkalmazhatók, hanem önállóan is, teljes értékű sztereó hangfalakként. A magastartományból néha elviseltünk volna többet is, igaz, a műfajtól is függött, hogy volt-e hiányérzetünk vagy sem.

A kimondottan surround célra tervezett hátsó dobozok élethűen építették körénk a filmek hangkulisszáját, és bár nem volt módunk olyan ellenpróbát végezni, hogy ezt az összeállítást összehasonlítsuk a másik variációval, amelyben a monitorsugárzók kaptak helyet, de az biztos, hogy ebben az elrendezésben a komponensek remek partnerei egymásnak. A jól összeválogatott szett kiegyenlített minőséget produkált, egyik tagja sem lógott ki sem lefelé sem felfelé a társaságból.

Nem igazolódtak be azok a hifis/házimozis köztudatba beépült előítéletek, melyek szerint a tölcséres konstrukciójú hangdobozoknak tolakodó hangjuk, erőszakos magastartományuk van. Kiegyenlített hangzási balansz, erőteljes, de az erőszakosság határát át nem lépő hangkép jellemezte a hallottakat. Természetesen szigorúan csak a most vizsgált szettről van szó, alapvetően ódzkodunk globális igazságok kinyilatkoztatásától (és elfogadásától).

Végül a (talán) legfontosabb szempont, az árcédulán szereplő összeg: az akciós szett áraknak köszönhetően (akár az 5.0, akár az 5.1 elrendezést nézzük) rendkívül kedvező ár/érték arányról beszélhetünk. Az még plusz nyomhat a latban, hogy nem is akármilyen, hanem egy legendás márka neve olvasható a dobozokon.

1 2

Következő oldal >